[Magveto] 2005. 07. 20.

[Babos Tamás]

A mai olvasmányok az Istenre hagyatkozásról, Isten iránti bizalomról 
szólnak.
A pusztában vándorló népről gondoskodik az Úr: minden szükségletüket 
kielégíti végtelen szeretetéből.
A magvetőről szóló példabeszéd útszélre, köves talajra hullott magjának 
a képét gyakran alkalmazzuk azon testvéreinkre, akik az adott 
pillanatban eltávolodtak az Úrtól. Magunk szeretnénk a saját erőnkből, 
sokszor önigazolásul megtartani Krisztusban. De a látszat sokszor csal: 
egyedül Isten ismeri és csak ő segítheti ezeket a testvéreinket. A 
pusztában, ahol nincs élet jóllakatja az övéit.
Láttam már rossz helyre hullott magot szárba szökkenni, sőt termést 
hozni...


Lehet, hogy sokatok számára szirupos, de igaz történet, mely a mai 
Ószövetségi olvasmányról jutott az eszembe: Egy szombat este három kis 
gyermekes anyuka törött kézzel egyedül maradt, mivel a párjának 
váratlanul be kellett mennie dolgozni és nem tudott onnan elszabadulni. 
A gyerekek éhesek voltak, de nem tudott elmosogatni, kenyeret vágni, 
kenni: nehéz helyzetbe került: sivatagi vándornak, rossz talajba esett 
magnak érezhette magát és érezte is. Amikor már teljesen neki keseredett 
megjelent szeretett káplánuk: az Urat hozta, mivel úgy vélte nem tud 
másnap eljutni misére, de nem ezért kellett jönnie: a gyerekeknek 
kellett kenyeret vágni, vacsorát adnia. Az Úr szolgája valóban enni 
adott az éhezőknek.

LMK