From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 2 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 2 Jul 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 07. 03. Message-ID: <20050702214501.B6BA72D642@communio.hcbc.hu> Zak 9,9-10 Zs 144 Róm 8,9.11-13 Mt 11,25-30 Látjuk, ami a szemünk előtt van, de meg kell látnunk a felszín alatt rejlő lényeget is. „Szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén.” Látjuk, világosan fölismerhetően. De látjuk-e azt is, aki Ő valójában: fölismerjük-e a királyt? Testi emberek vagyunk, és ez szükséges, hiszen a világban élünk. De lelkiek is vagyunk, hiszen Isten Lelke lakik bennünk. Életünk valóban áthajlik az Örökkévalóságba? Elég kicsinyek vagyunk-e hozzá, hogy meghalljuk az Úr szavát? - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jul 17 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 17 Jul 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 07. 18. Message-ID: <20050717214501.9F57F2D5AD@communio.hcbc.hu> 2005.07.18. Kiv 14, 5-18 Mt 12, 38-42 Hányszor rójuk föl a Szeretetnek: "miért így szeretsz, és miért nem amúgy?" vagy "miért ezt adtad nekem és miért nem azt kaptam tőled?". Hányszor vezetett ki minket Isten Egyiptomból, a szolgaság földjéről és hányszor nyílt meg előttünk Vörös tengerként a szabadulás útja! Hányszor kértünk jelet és hányszor kaptuk meg jelként annak bizonyságát, hogy él az Úr és szeret minket! Kell-e még jel nekünk? - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Jul 19 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 19 Jul 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 07. 20. Message-ID: <20050719214501.7220C318C1@communio.hcbc.hu> ˙ţA From babos at communio.hcbc.hu Wed Jul 20 17:05:42 2005 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 20 Jul 2005 17:05:42 +0200 Subject: [Magveto] 2005. 07. 20. Message-ID: <42DE6846.3060001@communio.hcbc.hu> A mai olvasmányok az Istenre hagyatkozásról, Isten iránti bizalomról szólnak. A pusztában vándorló népről gondoskodik az Úr: minden szükségletüket kielégíti végtelen szeretetéből. A magvetőről szóló példabeszéd útszélre, köves talajra hullott magjának a képét gyakran alkalmazzuk azon testvéreinkre, akik az adott pillanatban eltávolodtak az Úrtól. Magunk szeretnénk a saját erőnkből, sokszor önigazolásul megtartani Krisztusban. De a látszat sokszor csal: egyedül Isten ismeri és csak ő segítheti ezeket a testvéreinket. A pusztában, ahol nincs élet jóllakatja az övéit. Láttam már rossz helyre hullott magot szárba szökkenni, sőt termést hozni... Lehet, hogy sokatok számára szirupos, de igaz történet, mely a mai Ószövetségi olvasmányról jutott az eszembe: Egy szombat este három kis gyermekes anyuka törött kézzel egyedül maradt, mivel a párjának váratlanul be kellett mennie dolgozni és nem tudott onnan elszabadulni. A gyerekek éhesek voltak, de nem tudott elmosogatni, kenyeret vágni, kenni: nehéz helyzetbe került: sivatagi vándornak, rossz talajba esett magnak érezhette magát és érezte is. Amikor már teljesen neki keseredett megjelent szeretett káplánuk: az Urat hozta, mivel úgy vélte nem tud másnap eljutni misére, de nem ezért kellett jönnie: a gyerekeknek kellett kenyeret vágni, vacsorát adnia. Az Úr szolgája valóban enni adott az éhezőknek. LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 23 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Jul 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 07. 24. Message-ID: <20050723214501.967FF2B2F1@communio.hcbc.hu> 2005. 07. 24. Mt 13,44-52 "Értitek-e mindezt?" Mit is érthetünk meg a Mennyek Országából, amikor csak példabeszédekben lehet róla valamit is mondani? Világosabbá teszi-e a példabeszéd a dolog lényegét? A válasz feltétlenül igen. Van amiről csak úgy lehet valamit is mondani, ha másról beszélünk, mert szavakkal körülírhatatlan. Ilyenkor nem a szavak adják a magyarázatot, hanem a nyitott fül és nyitott szív egészítheti ki a kimondott szavakat. Törekedjünk a szavak mélyére látni, életünkkel a kimondott szavakat megvalósítani, és a szívünk gazdagodni fog Isten ismeretében, és többet fogunk megérteni a Mennyek Országából. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jul 31 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 31 Jul 2005 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2005. 08. 01. Message-ID: <20050731214501.7420229F70@communio.hcbc.hu> 2005. augusztus 1. Szám 11, 4b-15 Mózes panaszkodik az Úrnak: egyedül nem bírja a nép minden gondját, terhét. Mt 14, 22-36 Bátorság, én vagyok, ne féljetek! Időnként úgy érezzük, egyedül maradtunk küzdelmeinkben. Már az Isten is elhagyott. Mózes panasza, az apostolok viharban való küszködése ezt az emberi helyzetet jelképezhetik. Jézus a ma emberének, minden nehézséggel küszködőnek szól: én vagyok, ne féljetek. Itt vagyok melletted, akkor is, ha nem látod, ha nem érzékeled. Egyetlen szavamra eláll a szél, elcsendesedik a vihar, eláll a hullámzás. Erősítsd meg bizalmadat irántam. Isten iránti bizalommal vágunk neki kezdődő hetünknek, kezdődő hónapunknak. Bátor szívvel állunk Isten elé, és kérjük erejét mindennapjainkhoz. Fulop Akos RM