[Magveto] 2005. 02. 20.

[Babos Tamás]

"Uram, jó nekünk itt lenni!"

Néhányan már közülünk túl vannak a nagyböjti lelkigyakorlaton, és a Isten
csendjében hasonló élményben lehetett részük, mint Péteréknek. Sokan pedig
arra vágyunk, hogy elcsendesedve, magányban, a "világtól távol" újra
átélhessék ezt az Istenközeli élményt. Nagy és ritka kincs ez, melyért
mindig hálát kell adnunk, de nem ez a Krisztus követésünk lényege. Ha
megtapasztalhattunk valamit Isten nagyságából, le kell jönnünk a hegyrõl,
és "visszatérni a tömeghez", mint azt Máté evangéliumában a következõ
versekben olvashatjuk.
A másik, amit szem elõtt kell tartanunk, és ezt sugallják az olvasmányok
is: nem hajszolhatjuk az Isten élményeket, nem érdemeink, saját szentségünk
okán részesülünk benne, hanem "saját elhatározása és kegyelme által".
Ezeknek a különös kegyelmeknek nem mi vagyunk a céljai, hanem, hogy
általunk nyerjen áldást, általunk ismerhesse meg a világ Isten végtelen
szeretetét.

LMK