From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Dec 2 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 2 Dec 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 12. 03. Message-ID: <20051202224501.BDDC933533@communio.hcbc.hu> Iz 30,18-21.23-26 Zs 146 Mt 9,35 - 10,1.6-8 Ha fölnézünk a csillagos égre, elcsodálkozunk, hogy mekkora elképzelhetetlen nagyságú szupernovák, csillagok, csillagködök, galaxisok tűnnek parányi fényeknek, hogy mekkora fényévmilliónyi távolságok tűnnek hirtelen átugorhatónak és szinte karnyújtásnyira közelinek, micsoda fölfoghatatlan forróság válik érzékelhetetlenné számunkra az éjszaka hűvösében. Megborzongunk, ha arra gondolunk: mi is ilyen hatalmas jelentőségű csillagok és csillagrendszerek vagyunk, megszámlálhatatlan gazdagsággal, bolygókkal és azok változatos kincseivel, fölfoghatatlan méretekkel… de messziről milyen kétségbeejtően semmivé tűnünk: és pusztán egy pislákoló csillagfény vagyunk a megszámlálhatatlan mennyiségű többi csillag apró pontja és villódzása közepette a fekete éjszakai égen. Hová tűnik fontosságunk, hová tűnik értékünk, hová tűnik mindaz, amiért küzdünk, amit szeretünk, hová tűnünk? És akkor a zsoltáros így szól Istenről: „A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.” Ez a minket nevünkön szólító szeretet eljött közénk: „Elközelgett a mennyek országa!” - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Dec 16 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 16 Dec 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 12. 17. Message-ID: <20051216224501.E863933BE6@communio.hcbc.hu> 2005. december 17. Ter 49, 2.8-10 Mt 1, 1-17 „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1) Máté evangéliuma az Emberfia családfájának leírásával kezdődik. Szemünk előtt felvonul 42 nemzedék: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék. Feltehetjük a kérdést: mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott, számunkra gyakran érthetetlen neveknek? Az Emberfia az emberi történelem része, tehát szüksége van elődökre. Az ember elődein keresztül ágyazódik be a történelembe és válik saját kora értelmes (gyakran azonban értelmetlen) szereplőjévé. Miért fontos a történelembe való beágyazódás? Az ember társas lény, mélyen beleépül történelmébe. Gyökerek nélkül az ember nagyon magányosnak érzi magát: identitása megkérdőjeleződik és krízisbe kerül. Máté evangélista Krisztus nemzetségtábláján keresztül a megtestesült Isten identitását bizonyítja. Az Emberfia beleágyazódik konkrétan az emberi időbe, az emberi történelembe. Az ember megváltására siető Istenfiú beleépül az egymásután következő generációk sorába. Az Emberfia inkarnációja Isten hűségét bizonyítja: Isten hűséges az emberhez, hisz a megváltás az immanens világban játszódik le. Az Ó- és Újszövetség Krisztus személyében összefonódik, és egy Isten-ember szövetséget képez. „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1) A számos név és generáció szimbolikus töltetet hordoz magában. Az ember eleven kapcsokkal kötődik saját történelméhez és szervesen beágyazódik mindabba, ami előtte volt és utána lesz. Ezért a jelenhez való hűség a múltba épül be és a jövőbe mutat. A múlt megteremti az ember identitástudatát. Nem érzi magát elveszve a jelen – gyakran értékek nélküli – „valóságában”. Az erős identitástudattal rendelkező egyének, a múltat ismerve, könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára. Ez a média valótlanságába belesüllyedt embertömegeknek egyre lehetetlenebb feladat. Krisztusban összefonódik a múlt, a jelen és a jövő. A múlt ismerete nélkül nincs az embernek lehetősége, hogy reálisan értékelje és értelmezze jelenét. Csakis a múlt és a jelen ismeretének birtokában van lehetőségünk arra, hogy tevékenységünkkel hatni tudjunk a jövő történéseire. „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1) Az ember feladata, hogy tevékenységével olyan változásokat hozzon létre a jelenben, ami emberségessé és jobbá varázsolja a jövőt, miközben hűséges marad korához, történelméhez, Istenéhez. Ennek elkerülhetetlen feltétele a múlt ismerete és a jövő elképzelése. Amíg önmagát keresi a jelen kaotikus és megtévesztő hatásai között, addig alkotni képtelen. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Dec 17 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 17 Dec 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 12. 18. Message-ID: <20051217224501.B64C237F55@communio.hcbc.hu> 2Sám 7,1-5.8b-11.16 Zs 88,2-29 Róm 16,25-27 Lk 1,26-38 A szülő nő anyává válik testi értelemben, mert életet ad gyermekének. A gyermekét szeretetre, hitre nevelő anya megéli anyaságának mélységeit, és nemcsak testi értelemben szüli meg gyermekét, hanem lelki értelemben is életet ad neki. Mária "igen"-jével vált azzá az anyává, aki az Életet szülte meg. „Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.” - Marian - From babos at communio.hcbc.hu Fri Dec 23 10:30:27 2005 From: babos at communio.hcbc.hu (=?UTF-8?B?QmFib3MgVGFtw6Fz?=) Date: Fri, 23 Dec 2005 10:30:27 +0100 Subject: [Magveto] =?utf-8?b?S2Fyw6Fjc29ueWkgw7xkdsO2emxldCDDgWtvcyBFbMWR?= =?utf-8?b?ZCBhdHnDoXTDs2w=?= Message-ID: <43ABC3B3.10700@communio.hcbc.hu> /?Krisztus Isten nagy és tiszta jóságát testesíti meg. Ő nem akar nekünk nehézséget okozni, hanem azért jön, hogy velünk együtt viselje a nehézségeinket. Nem egyszerűen leveszi vállunkról az emberi lét terhét, az továbbra is elég nehéz marad. De már nem egyedül hordozzuk azt, hanem Vele együtt? Benne megtaláljuk azt a belső nyugalmat, amely abból származik, hogy tudatában lehetünk annak, egy végső jó és egy végső biztonság hordoz bennünket.? (XVI. Benedek pápa)/ ? Ez a Karácsony titka, Jézus megtestesülésének az értelme, Benne kíván áldott ünnepeket és jövőt építő új évet 2005. Karácsonyán a /Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia/ From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Dec 23 23:45:01 2005 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 23 Dec 2005 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2005. 12. 24. Message-ID: <20051223224501.D4D043C314@communio.hcbc.hu> 2005. 12. 24., Karácsony vigíliája Mt 1,18-25 "Velünk az Isten" Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár. Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál. Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel. Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el. (Részlet Zorán dalából) A küszöbön álló Karácsony arról biztosít bennünket, hogy nem csak fenn keresendő az az ország, hanem itt lenn is. Kissé átírva a fenti szöveget: Van itt lenn egy ország, mely bárkit átölel(het). Van itt lenn egy ország, amit... A Megszületendő adjon segítséget ahhoz, hogy e lenti országot sose rontsuk el, sőt ennek megjavításán tanuljuk meg magunkat is megjavítani, hogy méltók lehessünk a fenti országra. Seidl Ambrus