[Magveto] 2005. 04. 03.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 2,42-47
Zs 117
1Pét 1,3-9
Jn 20,19-31

Isten csodálatos gazdagsága ragyog föl előttünk a mai olvasmányokban. „Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” – így kezdődött keresztény életünk. Akár gyermekként, az öntudatlanul, de szüleink gondoskodásából fölvett keresztségben láttuk meg a múlt félhomályából határozottan kirajzolódó Fényt, az örök napot, a mi Urunkat és váltunk így a világ világosságává, akár fölnőttként találtunk az Úrra, és vettük föl a keresztséget – mindig szükségünk van a hitben való megmaradásra és megújulásra. 

A keresztény közösségeken át kell hatnia az élő Jézusnak; a közösségek hitben megtartó ereje nem elsősorban az emberek sokaságán múlik, hanem a köztünk jelen lévő Istenen. Őbenne szerethetjük egymást, és Őbenne térhetünk vissza „első szeretetünkhöz” – akár mint most nemrég, mikor a Föltámadást ünnepelve megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. 

Bármilyen legyen is életutunk, bárhogy is nyílt föl szemünk az Igazság és Irgalom meglátására, - legyünk akár Tamások, akár Dávidok, akár Péterek – adjunk hálát a zsoltáros szavaival. Vasárnap a misén vegyük észre a köztünk élő Jézust, és örüljünk a mellettünk imádkozóknak, mert az Úr ajándékai vagyunk egymás számára. Merjünk örülni az Úr örömének, hogy az Ő drága vére árán ugyan, de megváltásunk van – és merjük hirdetni az örömhírt egymásnak és a világnak.

- Marian -