From babos at communio.hcbc.hu  Sat Apr  2 08:58:17 2005
From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=)
Date: Sat, 02 Apr 2005 08:58:17 +0200
Subject: [Magveto] 2005. 04. 02.
Message-ID: <424E4289.5020009@communio.hcbc.hu>


--------- következő rész ---------
An embedded and charset-unspecified text was scrubbed...
Name: 20050402.txt
Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20050402/2d90cd48/attachment.txt 

From idozsa at communio.hcbc.hu  Sat Apr  2 23:45:02 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sat,  2 Apr 2005 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 04. 03.
Message-ID: <20050402214502.1A79E27648@communio.hcbc.hu>



ApCsel 2,42-47
Zs 117
1Pét 1,3-9
Jn 20,19-31

Isten csodálatos gazdagsága ragyog föl előttünk a mai olvasmányokban. „Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” – így kezdődött keresztény életünk. Akár gyermekként, az öntudatlanul, de szüleink gondoskodásából fölvett keresztségben láttuk meg a múlt félhomályából határozottan kirajzolódó Fényt, az örök napot, a mi Urunkat és váltunk így a világ világosságává, akár fölnőttként találtunk az Úrra, és vettük föl a keresztséget – mindig szükségünk van a hitben való megmaradásra és megújulásra. 

A keresztény közösségeken át kell hatnia az élő Jézusnak; a közösségek hitben megtartó ereje nem elsősorban az emberek sokaságán múlik, hanem a köztünk jelen lévő Istenen. Őbenne szerethetjük egymást, és Őbenne térhetünk vissza „első szeretetünkhöz” – akár mint most nemrég, mikor a Föltámadást ünnepelve megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. 

Bármilyen legyen is életutunk, bárhogy is nyílt föl szemünk az Igazság és Irgalom meglátására, - legyünk akár Tamások, akár Dávidok, akár Péterek – adjunk hálát a zsoltáros szavaival. Vasárnap a misén vegyük észre a köztünk élő Jézust, és örüljünk a mellettünk imádkozóknak, mert az Úr ajándékai vagyunk egymás számára. Merjünk örülni az Úr örömének, hogy az Ő drága vére árán ugyan, de megváltásunk van – és merjük hirdetni az örömhírt egymásnak és a világnak.

- Marian -


From idozsa at communio.hcbc.hu  Sun Apr 17 23:45:02 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sun, 17 Apr 2005 23:45:02 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 04. 18.
Message-ID: <20050417214502.9FE90256D9@communio.hcbc.hu>



ApCsel 11,1-18
Zs 41-42
Jn 10,11-18

Megismertük Istent. Megismertük felénk megnyilvánuló jóságát. Vajon hallgatunk-e a szavára, mint a juhok a jó Pásztor szavára? Meghalljuk-e, amikor küld minket, mint Pétert Kornéliuszhoz, vagy mint Fülöpöt az etióp udvari emberhez? Legyünk figyelmesek szavára, gyermekeinkkel, tanítványainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel ne „csak” megismertessük a Szentírást, hanem halljuk meg, Isten mit üzen nekik, halljuk, meg, amit mondanunk kell és tanítsuk őket is meghallani. Hogy amikor vágyják a világosságot, akkor odatalálhassanak Hozzá, a világ világosságához, hogy megtalálják az Utat, és eljussanak az Életre. Merjük tettekkel, odafigyeléssel, készséggel megválaszolni Isten minket hívó és másokhoz küldő szavát! Kérjük ehhez a bölcsességét és erejét, szelídségét és határozottságát.

- Marian -


From idozsa at communio.hcbc.hu  Sat Apr 23 23:45:01 2005
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sat, 23 Apr 2005 23:45:01 +0200 (CEST)
Subject: [Magveto] 2005. 04. 24.
Message-ID: <20050423214501.065C725B40@communio.hcbc.hu>



2005. április 24. 
Jn 14,1 "Ne nyugtalankodjék a szívetek!" 

Pápaválasztás után mi mást tehet az ember, mint annak fényében olvassa az evangéliumot - és hallgatja a világ zaját. 
Hányan és hányan vannak, akiknek a szívébe félelem költözött az új Szentatya személyének kihirdetésekor. Biztos van miért félniük... 
Nekünk, katolikus keresztényeknek - ha valóban hiszünk a Szentlélek munkálkodásában - nincs okunk félni. Nincs okunk arra, hogy "Én jobb ötletet tudtam volna adni a bíborosoknak!" felkiáltással kritikánkat hangoztassuk - visszhangozva a világ zűrzavaros zaját. De van okunk imádkozni, megújítani engedelmességünket, elsősorban lelkünk legmélyén. 

Seidl Ambrus