From idozsa at katolikus.hu Wed Sep 1 10:12:48 2004 From: idozsa at katolikus.hu (=?iso-8859-2?Q?D=F3zsa_Istv=E1n?=) Date: Wed, 01 Sep 2004 10:12:48 +0200 Subject: [Magveto] Evkozi ido 22. het - Szerda Message-ID: 1Kor 3, 1-9 Istennek vagyunk munkatársai. Lk 4, 38-44 Más városokban is hirdetnem kell az Isten Országát A Szentleckéhez Az eredeti bűnben megromlott természetünk hajlamos a pártoskodásra. A lelki embernek azonban felül kell emelkedni a pártoskodó szellemen, mert minden Istentől, Istenből és Istenért van. Magunkat alkalmassá kell tenni, hogy Isten kegyelme megnövelhessen minket. Az Evangéliumhoz Jézus kafarnaumi csodáiról beszél a mai Evangélium. De a forrást is elmondja: Jézus gyakran visszavonult, hogy imádkozzon. Mert a mennyei Atyával való beszélgetés elengedhetetlenül szükséges a küldetés betöltéséhez. Forras: Virtualis Plebania www.plebania.net -- -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.- Dózsa István Szfvár egyházmegye www.plebania.net www.emberhalasz.net From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Sep 1 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 1 Sep 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 09. 02. Message-ID: <20040901214501.9B70718BB2@communio.hcbc.hu> Szeptember 2. Ma az Adoremus füzet azt ajánlja, hogy az emberi munka megszentelését kérjük Urunktól. Igen, a nagy történelmi küzdelmek, Budavár visszavételének emléknapján 1686. szeptember 2. örökségében ez jó javaslat. Úgy is alkalmas, hogy az idei iskola- és munkaév második hétköznapján vagyunk: amikor törés nélkül kell folytatnunk máris, mégis, amit tegnap elkezdtünk. Az evangélium jóemlékű számomra, és minduntalan tettre késztet, a Biblia megélésére, Isten szavának komolyan vételére sürget engem. Ugyanis sok-sok évvel ezelőtt éppen ezen evangéliumi szakasszal kapcsolatban fedeztük föl az akkori egyházközségi közösségben Fokulár testvéreink Élet-igéjének ajánlatát. A bányászváros széles térségében akadt egy kis csapat, "szent maradék", akik befogadták a felhívást: kíséreljük meg az Úr Lelke erejében egy hónapon át megélni az Igét, hogy "a Te szavadra mégis..." Péter élménye és megrendülése megismétlődött bennünk, amikor a hónap elteltével ki-ki néhány sorban megírta és közreadta, hogyan tapasztalta meg a szentlelkes, "a Te szavadra mégis" erejét. Amikor az Úr szavára mégis nekifogtam a kényelmetlen feladatnak, amikor mégis átmentem a beteg szomszédhoz, amikor mégis bocsánatot kértem a megbántott rokonomtól, amikor mégis akadt egy negyedórám adorálásra, az Urunkkal való beszélgetésre: akkor egymással is megosztva ezeket a megtapasztalásokat, igaz szívvel mondhattuk el mi is Péter szavával "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok". És szívünkbe fogadtuk Jézus válaszát, ami a mai napig is él bennünk, "Ne félj... " Így foghatóvá vált számomra és testvéreim számára Isten szavának élet-értéke és éltető ereje. Hányszor és hányszor az élet, a túlélés kulcsa számunkra ma is, ha a töménytelen és töményen adagolt kísértésekkel szemben az Úr Lelke erejében kimondjuk Jézusnak "a Te szavadra mégis..." Így minden a miénk lesz: "Pál, Apolló, Péter, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők, minden a Tiétek, Ti Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené." Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Sep 2 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 2 Sep 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 09. 03. Message-ID: <20040902214501.A249818E35@communio.hcbc.hu> 1Kor 4,1-5 Zs 36 Lk 5,33-39 A mostani szentírási részek arcunkat - mint a szülő óvó tenyere a kisgyermek arcát - szelíden elfordítják a tükörről, amiben önmagunkat és a többieket nézzük. A tükör csal, a tükörben homályosan látunk, a tükör közé áll az élő kapcsolatoknak. Tekintetünk tehát elfordul a tükörtől, ha hagyjuk, és találkozik az Úr tekintetével: látjuk magunkat és környezetünket - most már az Ő szemében tükröződni. A Szeretet tekintetében látjuk magunkat és másokat. Már nem a körülményeket nézzük, nem azt, amit a világ nekünk mutatni akar, amit a világ velünk elhitetni akar - hanem az Igazságot szemléljük. Őbenne helyére kerülnek a dolgok: nem kerül új ruhából a régire folt, nem töltünk új bort a régi tömlőkbe, nem hisszük el, hogy a kapzsi és az álnok jár jobban, és nem arra hallgatunk, aki ilyen vagy olyan ítéletet mond rólunk. Az Úrra figyelünk. - Marian - From babos at communio.hcbc.hu Mon Sep 6 20:35:51 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?UTF-8?B?QmFib3MgVGFtw6Fz?=) Date: Mon, 06 Sep 2004 20:35:51 +0200 Subject: [Magveto] 2004.09.05. Message-ID: <413CAE07.8080705@communio.hcbc.hu> Magvető 2004 09 05 Bölcs. 9, 13-19 ?Melyik ember képes felismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?? Honnan a világ? Mit keresek én, az ember, itt? Van-e valóban célom? Istennek velem is van-e terve vagy csak a világ népeit irányító ?nagyokkal?? ?Hisz a halandók gondolatai bizonytalanak és terveink ingatagok.? Milyen ?kegyetlen? lenne az isten, ha eligazodásunkban nem jönne segítségünkre?! Két csodálatos segítőt is nyújt. Bennünk dolgozik ?hangja? a lelkiismeretünk. Fejlesztve, rá figyelve sok minden világos lesz, célunk, eszközeink, döntéshez szükséges bizonyosságunk általa megvilágosodik bennünk. És a másik a Szentlélek: Máriát ?beárnyékolva? jön közénk az Ige, aki szavával és példájával igazság és élet számunkra. Betölt a keresztégben, hogy Jézushoz hasonlóan Isten gyermekei legyünk. Tüzével áthevít a bérmáláskor, hogy izzó szeretetünkkel tanúságtevő életet élve cél felé haladjunk és Rá hallgatva azt el is érjük. ?Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, ami kedves a szemedben.? Gyulay E. From idozsa at katolikus.hu Tue Sep 7 07:04:15 2004 From: idozsa at katolikus.hu (=?iso-8859-2?Q?D=F3zsa_Istv=E1n?=) Date: Tue, 07 Sep 2004 07:04:15 +0200 Subject: [Magveto] 2004.09.07. Message-ID: Szilánkok a Lk 6,12-19-höz - Sokszor komoly gondot jelent, hogy kikkel dolgozz együtt. Kik legyenek a társaid? Jézus egy ilyen feladat előtt az egész éjszakát imában töltötte... - Kiválaszt 12 embert. Micsoda büszkeség lehetett bennük! "Engem is kiválasztott!" "Én is ott lehetek vele minden percében!" Keresztelésem óta (vagy talán az idők kezdete óta?) én is kiválasztottja vagyok az Úrnak. Legyek büszke hitemre, kiválasztottságomra... - ...és iskarióti Júdást, aki áruló lett. A kiválasztottság önmagában semmit nem jelent. Kiválasztottságomból, megszólítottságomból fakadóan még lehetek "Péter", "János" vagy akár "Júdás" is. Hozhatok akár szégyent is meghívásomra... Szép napot mára! István atya From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Sep 16 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 16 Sep 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 09. 17. Message-ID: <20040916214501.599071C961@communio.hcbc.hu> Szeptember 17. "Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát." (Lk 8, 1) A Lukács evangéliuma 8. fejezetének első mondata röviden összefoglalja Jézus "lázító" működését, azt a tevékenységet, amelynek következtében az Emberfia annyira zavaró faktorrá vált, hogy vallási és politikai vezetők egyaránt a halálát kívánták. "Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát." (Lk 8, 1) Az Emberfia bejárta a falvakat és városokat, prédikált és hirdette Isten országát. Hirdette azt az országot, ahol a az embernek méltósága van, ahol a szónak értéke és a cselekedetnek szentsége van, ahol nem az a lényeg, hogy ki mennyit és mennyire professzionálisan hazudik, hanem az, hogy mi húzódik meg a szívek mélyén. Ennyi. De ezt annyira autentikusan, határozottan és következetesen végezte, hogy kiváltotta kora vezetőinek haragját. Az összeesküvés hamar megszületett ellene, hiszen tisztánlátásával és hitelességével szálka volt kora reálpolitikusainak a szemében. Az Emberfia tanított. Nem propagandát hirdetett, nem hazugsággal töltötte meg hallgatósága fejét, nem keresett gazdasági előnyöket rajongói táborában. Egyszerűen csak tanított. Normális értékrendszert hirdetett, a kicsinyek és elesettek védelmét hangsúlyozta, a programozott hazugságok leállítását sürgette. Erőt öntött az elesettekbe, segített a bajba jutottakon, megbocsájtotta azoknak a bűneit, akik - vallási vezetőik egyoldalú propagandája miatt - remélni sem merték bűneik bocsánatát. Szétválasztotta a lényeget a látszattól, a realitást a látszattól, az emberek igazi vágyait a manipulált propagandától. Tisztánlátása miatt nem ijedt meg a földi hatalmasságok fenyegetéseitől, levegőként kezelte a korrupt és erkölcsileg megbukott politikai és vallási vezetőket. Egzisztenciája fókuszában az ember állt: Isten teremtménye szakrális életterével. Azt akarta, hogy az emberek szemükkel lássanak és fülükkel halljanak. Ezért tanított. A szó veszélyes fegyver. Gondolatokat közöl. A szavaknak és a gondolatoknak pedig erejük van megváltoztatni a világot. Ezért veszélyesek. Totalitárius hatalmak, vallási rendszerek, de még a modern demokráciák sem nézik jó szemmel a hiteles tanítókat. A szavakkal bánni tudó, hiteles emberek veszélyesek minden rendszer számára. Megsemmisítésük nyomon követhető a történelem hasábjain. Brennen oder bekennen. Vagy elfogadod a propagandát, vagy elpusztulsz. A magyar társadalom egész történelmét végigkíséri ez a lídércálom. Mária levette kezét Magyarországról, állította néhány hónappal ezelőtt a magyar miniszterelnöki posztért bármit megtenni képes jelenlegi miniszterelnökjelölt. Mária és Fia fölösleges faktor a pénz által irányított magyar politikai életben. Nemcsak fölösleges, hanem veszélyes. Hiszen az Emberfia nem profitról beszél, hanem Isten országáról és arról, hogy az embereknek azért van fülük, hogy halljanak és azért van szemük, hogy lássanak. Az evangélium gondolatokat közöl és az erkölcsileg megbukott politikai és vallási vezetők propagandájára hívja fel a figyelmet. Ezért veszélyes. Ezért nem kell. Ennek fényében érthető mindaz, ami körülöttünk történik. Érthető a tanügy leépítése, érthető a média egyoldalú kontrollja, érthető a propaganda gigantikus manipulációja, érthető a médiatizált valóság és a realitás közötti hatalmas ellentmondás. De érthető az emberi butaság is, amely mindezt elfogadja. Elég ha a valóságshowkra és együgyű televiziócsatornákra gondolunk, amelyek tömegeknek b iztosítják a végletekig manipulált információs hátteret. "Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát." (Lk 8, 1) Az Emberfia tanított. Szavai fedték tetteit, tettei megegyeztek gondolataival. Példája túlszárnyal téren és időn: élesen hasít bele napjainkba. Tudatosan kell szembefordulni az aljas propagandával és népbutítással, a hazugsággal és a csalással. Szét kell választani a lényeget a látszattól, a realítást a programozott hazugságtól, az autentikus tanítást a népbutítástól. A feladat nehezebb és komplexebb, mint bármikor. Szakács Ferenc Sandor From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Sep 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 17 Sep 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 09. 18. Message-ID: <20040917214501.854B81CD82@communio.hcbc.hu> 1Kor 15,35-37.42-49 Zs 55 Lk 8,4-15 Napjaink hol elsötétülnek, hol kivilágosodnak. Kedélyállapotunk is gyorsan változik a körülmények hatására: a nehézségekben könnyen meginog a lábunk, a jobb időkben könnyen azt gondoljuk, hogy ez már örökké így marad. Egyre többen kerülünk nehéz anyagi helyzetbe, a fizetendő díjakat keményen behajtják rajtunk, de a mi járandóságaink el-elmaradnak. Akivel így bánnak - akár csak magáért kell felelősséget vállalnia, akár családjáért vagy másokért - joggal érezheti úgy magát, mint Dávid a fogságban: „Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek (…) Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.” „Kiment a magvető magot vetni.” A mag a földbe hullott. „A mag Isten igéje.” A mag belénk hullott. Átjárja mélységeinket, sötétségünket, félelmeinket, kiszolgáltatottságunkat – és növekedni kezd. Kifejlődik-e bennünk a bizalom palántájává, mint Dávidban? „Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek. Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?” - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Sep 23 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 23 Sep 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 09. 24. Message-ID: <20040923214501.DD7A21E2B9@communio.hcbc.hu> 2004. 09. 24. Szt. Gellért püspök és vértanú Bölcs 3,1-9 "Az utolsó ítélet idején majd felragyognak az igazak..." Mt 10,28-33 "...sokkal többet értek ti a verebeknél..." Pesszimizmusra hajló a magyar - szokták mondani, és még a Himnuszunk is ezt sugallja, amikor vigasztalóan adja ajkunkra: "megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt". Pedig kár pesszimistának lenni: e nép történelme azt mutatja, van távlat még e nép előtt (valószínüleg még egynéhány csapással fűszerezve...) Nem dőreség azt gondolnunk, hogy nagy szentjeink - miként Szent Gellért is, - Isten színe előtt lobbiznak értünk. Minél több szentet nevel ez a nép, annál hatékonyabb lesz lobbicsapatunk. Már pedig termett és terem szentet újkori és legújabbkori történelmünk. Merjünk szentek lenni - önmagunk és nemzetünk érdekében! Seidl Ambrus