[Magveto] 2004. 10. 17.

[Dozsa Istvan]

2004. október 17.

Kiv 17,8-13, 2Tim 3,14 - 4,2, Lk 18,1-8

„Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14)
Nagyszerű buzdítás ez a modern kor emberének. Tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél. Járj nyílt szemmel a világban, és ne hagyd magad furfangos ideológia gyártók által megtéveszteni. Mindaz, ami információzuhatagként körbevesz, tele van manipulációval és hatalmi törekvésekkel.
A tanítás egyszerű, mert a nagy tanítások mindig egyszerűek. Amit tanultál és amiről meggyőződtél, amit tapasztaltál és amit megértettél, azt próbáld jól emlékezetedbe vésni. Ne hagyd magad a pillanat hevében és káoszában elbutítani. Ne hidd, hogy aki lopva szerezte óriási vagyonát, az segíteni akar neked a társadalmi felemelkedésben. Ne hidd, hogy aki leplezi a nagy pénzügyi csalásokat, az igazságot akar osztogatni. Ne hidd, hogy aki rezzenéstelenül hazudik, az fel akarja karolni az elszegényedett tömegeket. Inkább tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!
Korunk válsága nagyobb, mint amit elképzelhetünk. Ha néha valaki ezt meg meri említeni, azt egy kézlegyintéssel leintjük, és azt mondjuk, hogy kár eldramatizálni a dolgot. Pedig korunk hatalmas válságban van. Találóan mondhatjuk: „nagyon sötét erők vannak hatalmon”. A sötét erők legfontosabb célja a profit maximalizálása. Ez a cél sajnos – szemünk láttára – egyre több eszközt szentesít. Az ember immár nem lényeges. Szemükben egy használati tárgy szintjére degradálódott le, amit a nagy hangzavarban könnyű butítani, manipulálni és négyévenként urnák elé szólítani, hogy „kifejezze” politikai akaratát. Isten teremtménye egyre jobban deszakralizálódik életterével együtt. Szakrálissá a bankok, a pénz, a befektetések, az ellenőrizhetetlen tranzakciók válnak.
„Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14)
Felelőtlen és zsarnokságra hajlamos emberek kerülnek kulcspozíciókba. Machiavelli tapsolna örömében. Amikor a hatalom találkozik a rengeteg pénzzel, a hazugság és a csalás mindennapossá válik. A roncstársadalom pedig egyre jobban duzzad, és egyre nagyobb tömegeket nyel el. A szellemet és a gondolkozást a média segítségével tudatosan messze elűzik az elégedetlen tömegektől, hisz 56 lidércfénye ott lebeg az emlékezetekben. PR és ideológia gyártó szakemberek hada áll az új politikai rend szolgálatában, hogy kanalizálhassák valamilyen infantilis irányba a felgyülemlett keserűséget és haragot. Az államvezetés fellegvárában színházba illő showműsorokkal próbálják elkápráztatni az ebből egyre kevesebbet értő utolsó érdeklődőket.
„Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14)
A kommunikációra épülő propaganda szavainak nincs értéke. Nem áll összhangban a háttérben meghúzódó szándékokkal és tettekkel. A politika, a polisz jólétére törekvő struktúra, a hazugság és a csalás művészetévé degradálódott. A helyzet tragikomikuma viszont abban áll, hogy rengetegen fogadják el ezt így és próbálják elemezni és értelmezni. A közelmúltban szemünk előtt lejátszódó események lassan ködbe vesznek. Mintha már senki sem emlékezne rájuk. Hát frissítsük fel az emlékezetünket, és ne maradjunk szótlanok. A keresztény ember aktív társadalmi életre hivatott és szerepvállalása egy egészséges társadalom kiépítésében nélkülözhetetlen. Hisz a hegyre épült várost nem lehet elrejteni és világosságot sem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék.

Szakács Ferenc Sándor