From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Oct 1 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 1 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 02. Message-ID: <20041001214501.C105A1FC00@communio.hcbc.hu> 2004. október 2. Ez az első szombati nap egyben a Nagymarosi Találkozó idei őszi alkalma. Az ifjúsági összefutás áldozatát, a Gyermekmaros elevenségét megilleti, hogy tényéről megemlékezzünk, szándékáról elmélkedjünk, jövőjét együtt építsük: pl. a mai napi imáinkkal, jótetteinkkel, áldozatainkkal, sőt netalántán még a segítséget nyújtó, meg-térést kereső, programot vállaló jelenlétünkkel is. 1. Ami az Úr kegyelmeként Nagymaros múltját illeti, tudjuk, hogy 1971. ősze óta - Sillye Jenőék kismarosi gitározó találkozója óta él ez a mozgás. Csakhamar átlépett Nagymarosra. 15 éve új csírákat hajt a gyerekek csatlakozásában. Elgondolkodtató, hogy mindez alig 4 évvel az amerikai egyetemi karizmatikus nyitás után indult el, és csak alig másfél évvel a taizéi hűvös húsvétot tüzes odaadással átjáró első Ifjúsági Találkozó után. A jóságos Isten gondviselése a hívő magyarságot is felbátorította az azóta is modellt jelentő találkozások vállalására és rendezésére. 2. A mai napi üzenet: "Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!" A hit megszívlelésének, megújulásának, a hit-érzék gyógyításának kegyelmét kérjük ma. Ignoti nulla cupido: akit nem érdekel az Isten irgalma, annak a szíve nem dobban együtt az evangélium hívásával. Kérjük Urunktól: "Növeld bennünk a hitet!" 3. A következő időre: keressem, vállaljam, szívesen küzdjem meg a lélek harcait. A hit felébreszti a bennünk reményt, hogy érdemes az Isten Országáért küzdeni. (Vö. Varga László: A szellemi harc Szent Imre Örökség kiskönyvtár, Kaposvár, 2004.) Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Oct 2 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 2 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 03. Message-ID: <20041002214501.388D21FD05@communio.hcbc.hu> Hab 1,2-3 2,2-4 Zs 94 2Tim 1,6-8.13-14 Lk 17,5-10 Mit látok, ha körülnézek? Látom, hogy szinte mindig a csaló érvényesül, szinte mindig a hazug mondja meg az „igazat”, és szinte mindig a becsületes marad megélhetés nélkül. Fölháborítónak tartom és igazam is van. Talán még Istentől is számon kérem, hol késlekedik ennyi ideig… De vajon merek-e mögélátni a felszínnek? Merem-e meglátni a mélyebben fekvő igazságot? Ha meglátom, hogy Isten késlekedése nem késlekedés, hanem nekünk ajándékozott idő, akkor talán igazi valójukban tudom csodálni a formákat és színeket. Talán megértem, hogy a gonoszságot művelők kaptak még egy kis időt, hogy megtérjenek - és az Istenben bízók is kaptak még egy kis időt, hogy megszeressék a velük igaztalanul bánókat, szeretetük tanúság tételével pedig esélyt adjanak nekik arra, hogy rátaláljanak az Életre. - Marian - From idozsa at katolikus.hu Sat Oct 9 08:46:34 2004 From: idozsa at katolikus.hu (=?utf-8?Q?D=C3=B3zsa_Istv=C3=A1n?=) Date: Sat, 09 Oct 2004 08:46:34 +0200 Subject: [Magveto] Szt Denes Message-ID: Szent Dénes ?Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát.? ? mondja Jézus. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszél Jézus. Valójában arról van szó, hogy ragaszkodnunk kell Jézus személyéhez, aki nekünk közvetíti Isten szavát. Krisztus követéjeként akkor válunk isten tanítványaivá, ha osztozunk az Úr életében, sorsában, engedelmességében, szenvedésében és feltámadásában. (Adoremusz 2004) From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Oct 16 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 16 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 17. Message-ID: <20041016214501.8C85F22769@communio.hcbc.hu> 2004. október 17. Kiv 17,8-13, 2Tim 3,14 - 4,2, Lk 18,1-8 „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14) Nagyszerű buzdítás ez a modern kor emberének. Tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél. Járj nyílt szemmel a világban, és ne hagyd magad furfangos ideológia gyártók által megtéveszteni. Mindaz, ami információzuhatagként körbevesz, tele van manipulációval és hatalmi törekvésekkel. A tanítás egyszerű, mert a nagy tanítások mindig egyszerűek. Amit tanultál és amiről meggyőződtél, amit tapasztaltál és amit megértettél, azt próbáld jól emlékezetedbe vésni. Ne hagyd magad a pillanat hevében és káoszában elbutítani. Ne hidd, hogy aki lopva szerezte óriási vagyonát, az segíteni akar neked a társadalmi felemelkedésben. Ne hidd, hogy aki leplezi a nagy pénzügyi csalásokat, az igazságot akar osztogatni. Ne hidd, hogy aki rezzenéstelenül hazudik, az fel akarja karolni az elszegényedett tömegeket. Inkább tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Korunk válsága nagyobb, mint amit elképzelhetünk. Ha néha valaki ezt meg meri említeni, azt egy kézlegyintéssel leintjük, és azt mondjuk, hogy kár eldramatizálni a dolgot. Pedig korunk hatalmas válságban van. Találóan mondhatjuk: „nagyon sötét erők vannak hatalmon”. A sötét erők legfontosabb célja a profit maximalizálása. Ez a cél sajnos – szemünk láttára – egyre több eszközt szentesít. Az ember immár nem lényeges. Szemükben egy használati tárgy szintjére degradálódott le, amit a nagy hangzavarban könnyű butítani, manipulálni és négyévenként urnák elé szólítani, hogy „kifejezze” politikai akaratát. Isten teremtménye egyre jobban deszakralizálódik életterével együtt. Szakrálissá a bankok, a pénz, a befektetések, az ellenőrizhetetlen tranzakciók válnak. „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14) Felelőtlen és zsarnokságra hajlamos emberek kerülnek kulcspozíciókba. Machiavelli tapsolna örömében. Amikor a hatalom találkozik a rengeteg pénzzel, a hazugság és a csalás mindennapossá válik. A roncstársadalom pedig egyre jobban duzzad, és egyre nagyobb tömegeket nyel el. A szellemet és a gondolkozást a média segítségével tudatosan messze elűzik az elégedetlen tömegektől, hisz 56 lidércfénye ott lebeg az emlékezetekben. PR és ideológia gyártó szakemberek hada áll az új politikai rend szolgálatában, hogy kanalizálhassák valamilyen infantilis irányba a felgyülemlett keserűséget és haragot. Az államvezetés fellegvárában színházba illő showműsorokkal próbálják elkápráztatni az ebből egyre kevesebbet értő utolsó érdeklődőket. „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” (2Tim 3, 14) A kommunikációra épülő propaganda szavainak nincs értéke. Nem áll összhangban a háttérben meghúzódó szándékokkal és tettekkel. A politika, a polisz jólétére törekvő struktúra, a hazugság és a csalás művészetévé degradálódott. A helyzet tragikomikuma viszont abban áll, hogy rengetegen fogadják el ezt így és próbálják elemezni és értelmezni. A közelmúltban szemünk előtt lejátszódó események lassan ködbe vesznek. Mintha már senki sem emlékezne rájuk. Hát frissítsük fel az emlékezetünket, és ne maradjunk szótlanok. A keresztény ember aktív társadalmi életre hivatott és szerepvállalása egy egészséges társadalom kiépítésében nélkülözhetetlen. Hisz a hegyre épült várost nem lehet elrejteni és világosságot sem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Oct 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 17 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 18. Message-ID: <20041017214501.A648122995@communio.hcbc.hu> 2Tim 4,9-17a Zs 144 Lk 10,1-9 Izrael várta a királyság elérkeztét. Amióta királyt kért magának, és amióta királyai szakítottak a Királlyal, akinek hatalmukat köszönhették – a királyság összeomlott és Izrael várja annak helyreállítását. Micsoda megmozgató ereje lehetett annak, amikor Keresztelő János bejelentette: „Isten Országa közel van” (Mt 3,1) Végre, jön a Hajnal… Izrael várja az Urat, jobban, mint éjjeli őr a hajnalt (vö. Zsolt 130). Jézus is ezt mondja: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ez a hír megmozgató hír. Ez a hír nem a világ „petyhüdt” békéjét adja. Hanem fölébreszt, és a Lélek békéje van azokkal, akik tudják, hogy honnan jönnek és hová tartanak. Vándorok vagyunk a földön. Vándorlásunk nem céltalan. Meghívottak vagyunk. Élünk-e a meghívással? Átadjuk-e a meghívást másnak is? - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Oct 21 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 21 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 22. Message-ID: <20041021214501.7FB9523C16@communio.hcbc.hu> 2004. október 22. péntek Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség Lk 12,54-59 Ezután a tömeghez is szólt: ,,Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: ,,Jön az eső'', és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: ,,Forróság lesz'', és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.'' Most kivételesen nem az evangéliumról következik elmélkedés, hanem egy ismeretlen szerzőtől származó e-mailt szerkesztettem ide. A szokásosnál hosszabb, de talán péntek lévén lesz idő végig olvasni. Tamás Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék. Alfred Souza mondta: Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok " a Valódi élet. Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire. És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság nem úticélok, hanem maga az utazás. Néhány ötlet mára: - dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre - szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás - táncolj úgy, mintha senki se látna Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre: - sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét! - sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét! - sorolj fel 10 Nobel-díjast! - sorold fel 5 Oscar díjas színészt! Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük. Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni: - sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél - sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt - mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy - sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben. Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle? Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre. Valószínűleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt ezt az e-mailt körbeküldtem. Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzele mhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani. EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT. Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk... és közben elfelejtjük, miért is csináljuk...... From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Oct 23 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Oct 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 10. 24. Message-ID: <20041023214501.D8AD920A49@communio.hcbc.hu> 2004. 10. 24. Missziós vasárnap - a Szegedi Fogadalmi templom felszentelése Lk 18,9-14 "Két ember fölment a templomba imádkozni..." Ha Mircea Eliade vallástörténész véleményét elfogadjuk, - miszerint amióta ember az ember, valamiféle vallásosság (Isten vagy istenség tisztelete) jelemezi életét, tudatvilágát -, nem merész megállapítás, hogy bizonyosfajta missziós lelkület is, és istentiszteleti hely kialakítására való törekvés is kíséri életét. Ma, Missziós vasárnapon, ne csak a "hivatásos" misszionáriusokra emlékezzünk, hanem az édesanyákra, édesapákra, nagyszülőkre stb., akik a hit terjesztését "csak" szűkebb családjukban végzik. Hallatlanul fontos feladatot vállalnak: ez is alapja az Egyház missziós tevékenységének. Imádkozzunk értük. A szegedi nagyárvíz után tettek a szegediek fogadalmat, hogy egy dóm felépítésével köszönik meg Istennek és a Szűzanyának megmaradásukat. A Dóm áll, Szeged a helyén újáépült: van hová menni hálaadásra. És nem csak két ember megy föl imádkozni... Hála Istennek. Seidl Ambrus