From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 1 23:45:02 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 1 Nov 2004 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2004. 11. 02. Message-ID: <20041101224502.3F8EC2247D@communio.hcbc.hu> 2004. november 2. „Elkövetkezik az az idő, amikor majd eljön Krisztus, és halálát többé már nem hirdetjük, hiszen tudjuk, hogy vele együtt mi is meghaltunk, és hogy életünk őbenne van elrejtve. Megjelenik majd a dicsőséges Fő, és vele együtt a tagok is megdicsőülve fognak ragyogni, hiszen átalakítja gyarló testünket, és saját megdicsőült testéhez teszi hasonlóvá.” (Szent Bernát) Ennek a távlatnak, ennek a reménynek tanúságtevő ideje a liturgikus év záró hónapja, Mindenszentek hava. A minden korok és életállapotok megszámlálhatatlan szentje rámutat Urunk egyetemes és végérvényes uralmára. „Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.” (Kol 1,18) Krisztus tehát ura, királya az emberiségnek és a kozmosznak. Hazánknak novemberben ünnepelt szentjei is őrá mutatnak. Szent Imre a tisztaságával. Boldog Apor Vilmos vértanú püspök (boldoggá avatásának évfordulója november 9.) az életáldozatával. Árpád-házi Szent Erzsébet karitatív nagylelkűségével. Szent Márton a mindvégig hűséges szolgálatával. Marchiai Szent Jakab (a csókakői győzelem „Kapisztránja”) igehirdető bátorságával. Ma, Halottak napján, a Mindenszentek bizonyosságában és fényében, a fentiek perspektívájában emlékezünk előrement testvéreinkre. Az Élet Urának ajánljuk őket. Szentmisét ajánlhatunk fel üdvösségüket kérve. Elidőzhetünk sírjuknál, fényképüknél, gyertyafényben. Jó, ha átvesszük lelki örökségüket, magunkra alkalmazzuk életük tanulságát, és úgy könyörgünk értük, ahogy egykor majd mi is szívesen számítanánk testvéreink közbenjáró imáira. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Nov 2 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 2 Nov 2004 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2004. 11. 03. Message-ID: <20041102224501.DA14224BE2@communio.hcbc.hu> Fil 2,12-18 Zs 26 Lk 14,25-33 Biztos találkoztál már kisgyerekkel, aki talált egy tobozt, aztán mosolyogva feléd nyújtotta, te már örültél is az „ajándéknak”, aztán a gyermek hirtelen visszavette tőled, még mielőtt hozzáérhettél volna. Majd ismét feléd nyújtotta, és mikor nyúltál érte, újra elkapta előled. Ezek után vajon hányszor nyúltál még a toboz után? Ha a kisgyermek még mindig ragaszkodik a kezében lévőhöz, ha nem nyílnak szét az ujjak, és nem mond le róla önként – akkor hogyan akar adni? Ha a toronyépítő a számításokat nem végezi el előre – akkor hogyan akar tornyot építeni? Ha a király az esélyeket nem fontolja meg – akkor hogyan akar a győzelem reményében harcba indulni? Ha valaki közülünk nem mond le mindenről, amije van – hogyan akar Jézus tanítványa lenni? - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Nov 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 17 Nov 2004 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2004. 11. 18. Message-ID: <20041117224501.D8CD424BFB@communio.hcbc.hu> Jel 5,1-10 Zs 149 Lk 19,41-44 Talán túlságosan ragaszkodunk az általunk elképzelt látogatáshoz. Talán ezért nem vesszük észre az igazi látogatót, amikor nap mint nap eljön hozzánk. Micsoda öröm lehet, amikor a lélek találkozik a Lélekkel: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicséretet! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki!…” Fölismerjük-e a látogatásunk idejét? - Marian - From babos at communio.hcbc.hu Sat Nov 20 08:16:49 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 20 Nov 2004 08:16:49 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 11. 19. Message-ID: <419EEF61.2050307@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20041119.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20041120/0d261c6f/attachment.txt From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Nov 23 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 23 Nov 2004 23:45:01 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2004. 11. 24. Message-ID: <20041123224501.BF70213FC8@communio.hcbc.hu> 2004. 11. 24. Lk 21,19 "Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket." Amikor egy felolvasásra készülő gyermek a próbán egy szónál mindig elakad, azt szoktam javasolni, hogy szeletelje fel értelmesen a hosszú és bonyolult kifejezést (vagy előről, vagy hátulról indulva), és úgy "járassa" be rá a nyelvét. Ez a módszer lelki értelemben is működik. Itt van az "állhatatossággal" szó: hogy jól át tudjuk gondolni, érdemes felszeletelni: Áll - állhatatos - állhatatosság - állhatatossággal. Áll: "Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék." (1Kor 10.12) Úgy tűnik: állni - ez egy labilis állapot. Kell hozzá törekvés, figyelem, hogy többé-kevésbé stabilis legyen. Lelki értelemben: állni - ez nem megy magától. Erre is törekedni kell, például az elesési helyzetek kerülésével. Állhatatos: "Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit." (Sir 2,2) Sirák fia tanácsa érdekesen összecseng az előző idézettel. Az állhatatos - belül kemény és megfontolt. Állhatatosság: "Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse." (Jak 1.3) Jakab szerint nem elsősorban tulajdonság az állhatatosság, hanem "gyümölcs", azaz ajándék - úgy is mondhatnánk: kegyelem. Állhatatossággal: Eme gyümölcs nem végeredmény, hanem eszköz, melyet felhasználhatunk legfontosabb célunk eléréséhez: "Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket". Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Nov 30 23:45:02 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 30 Nov 2004 23:45:02 +0100 (CET) Subject: [Magveto] 2004. 12. 01. Message-ID: <20041130224502.172BD17E2C@communio.hcbc.hu> 2004. december 1. szerda Damaszkuszi szent János áldozópap Iz 25, 6-10a  A lakoma, az ünnepi étkezés az Istennel való együttlét jele, a béke és a szeretet megtapasztalása. Mt 15, 29-37 A kenyérszaporítás előképe a messiási lakomának. Jézus ismeri szükségleteinket, és ki tudja elégíteni azokat. De jó lenne, ha kosár kenyérmaradékunk lenne, akkor majd jótékonykodnánk, - mondják a szűkkeblű emberek. Jézus nem ilyen gondolkodásra tanít bennünket. Az apostolok utódai és az általuk megbízottak teli kosárból tudják adni az Egyház kegyelmi kincseit, mert Jézus mindenét odaadta, hogy lelki gazdagságából mindannyian részesedjünk. Erről a lakomáról jövendöl Izaiás próféta, melyet az Úr rendez minden nemzetnek az Ő szent hegyén. (Adoremusz 2004)   Adventi utunk kezdetén vagyunk. Még tán távolinak tűnik maga az ünnep. Mégis jó idejében elkezdeni mindent. Ne hagyjuk utolsó pillanatra, amit megtehetünk hamarabb. Vonatkozik ez a szükséges dolgok beszerzésére, de vonatkozik ez a belső előkészületre. Legyen konkrét tervem arra, hogy mit mikor, hogyan végzek el, teszek meg. Jó lenne már most látnom, mikor lesz lehetőségem a szentgyónás elvégzésére. Jó lenne tudatosítanom magamban, hogy kit kellene hozzásegítenem, hogy karácsony közelében szentségekhez jusson. Vezessen Isten bennünket adventi utunkon. Fulop Akos RM