[Magveto] 2004. 03. 02.

[Dozsa Istvan]

2004. március 2.

Ha összevetjük a mai nagyböjti "menetrend" szerinti olvasmányokat, akkor Izaiás szavának különleges beteljesedését remélhetjük minden egyes Miatyánk hívő elimádkozása alkalmával.

"Amint az eső és a hó lehull az égből, és ... megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi..., éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad..." Ennek erejében bátran remélhetjük, hogy az Úrtól tanult, az ajkáról fakadt Miatyánk ima is végbeviszi Isten akaratát, és eléri, amiért ő azt küldte, átadta. nekünk 

Egy kihangsúlyozott feltétel mégis van: a részünkről történő megbocsájtás vállalása, amely Máténál a Miatyánk imához fűzötten pozitív és negatív fogalmazásban kétszeres hangsúllyal, még az imabeli megbocsájtás kimondásához külön is hozzákapcsolódik. 

Kétségtelenül napjainkban nem kell keresnünk a megbocsájtás alkalmait, van rá okunk, alkalmunk bőven. Ugyanakkor magunk számára is ugyancsak gyakran kérhetjük az Úr és embertársaink megbocsájtását; ha másért nem, legalább a jövőnk vállalásával, szolgálatával szembeni mulasztásainkért. 

Ezért szép, ha ezt a világos megfogalmazású összeszedett, szépen fölépített, szentlelkes ihletésű imát az Ősegyház szokásrendjét megörökölve, mi is elmondjuk napjában háromszor. Minősített liturgikus ünnepélyességű alkalmak ezek azok részére, akik a mindennapi Laudest, Vecsernyét és a Szentmise Miatyánk-ját úgy vállalják magukra, mint Istennel való párbeszédünk magaslati pontjait. 

Brückner Ákos Előd O.Cist.