[Magveto] 2004. 06. 02.

[Babos Tamás]

2004. június 2.

"Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké" (Mk 12, 27).  A hétköznapok, 
a liturgikus értelemben is évközi időszaknak egyhangú napjai következnek 
ránk. A vizsgakészület, a nyaralás előtti hajtás, a napi feladatok 
teljesítésének ideje van. De a mai szentírási szakaszok mindehhez 
végtelen és végérvényes távlatot adnak.  "A halottak föltámadásáról 
pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, 
mit mondott neki az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és 
Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké" Tudjuk, B. 
Pascal ruhájába varrva viselt ezt a mondatot, mint az örökkévaló és 
minket is az örökkévalóságába hívó Isten létének és mivoltának igazolását.

A szentlecke: végrendelet. A mindennel leszámoló, és elszámoló Pál 
apostol írja kedves tanítványának, műve folytatójának, Timóteusnak 
"...figyelmeztetlek, szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely 
kézföltételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség Lelkét, 
hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyelld 
tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok 
érte... Üdvözítőnk ... legyőzte a halált s az evangélium által 
fölragyogtatta a halhatatlan életet... Tudom, kinek hiszek, és meg 
vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat megőrzi addig a napig." (2Tim 
1, 1-12) Seregély István egri érseket idézi a 2004. június 19-i, "Ez az 
a nap" - felvonulás Jézusért rendezvény meghívó írása, amit nekik 
válaszolt a főpásztor: "Kedves fiatal Barátaim! Ebben a 
megállíthatatlanul teljessége felé fejlődő világban egyedül az ember az, 
aki saját sorsának kovácsa. Vagy sikerül, vagy elrontjuk. Tudom, hogy a 
nagyvilágban nem én határozom meg az embernek szánt boldogulás 
mindenkire érvényes feltételét, hanem a világ Gazdája  és az ember 
legnagyobb Jóakarója, a mi Urunk, Istenünk. Az én időm itt a földön már 
lejáróban van, már bátran merem mondani, hogy mindenkor érdemes volt 
Hozzá ragaszkodnom. Kívánom minden helyemet átvevő magyar fiatalnak, 
hogy ne keresse máshol visszahozhatatlan és megismételhetetlen életében 
a saját boldogulását, mint az Élet Szerzőjénél, akiben élünk, mozgunk és 
vagyunk. Ez a gondolat teremjen gyümölcsöt minden igaz utat kereső 
fáradozásban."

Brückner Ákos Előd O.Cist.