From babos at communio.hcbc.hu Wed Jun 2 20:29:20 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 02 Jun 2004 20:29:20 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 06. 02. Message-ID: <40BE1C80.9080008@communio.hcbc.hu> 2004. június 2. "Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké" (Mk 12, 27). A hétköznapok, a liturgikus értelemben is évközi időszaknak egyhangú napjai következnek ránk. A vizsgakészület, a nyaralás előtti hajtás, a napi feladatok teljesítésének ideje van. De a mai szentírási szakaszok mindehhez végtelen és végérvényes távlatot adnak. "A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké" Tudjuk, B. Pascal ruhájába varrva viselt ezt a mondatot, mint az örökkévaló és minket is az örökkévalóságába hívó Isten létének és mivoltának igazolását. A szentlecke: végrendelet. A mindennel leszámoló, és elszámoló Pál apostol írja kedves tanítványának, műve folytatójának, Timóteusnak "...figyelmeztetlek, szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség Lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte... Üdvözítőnk ... legyőzte a halált s az evangélium által fölragyogtatta a halhatatlan életet... Tudom, kinek hiszek, és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat megőrzi addig a napig." (2Tim 1, 1-12) Seregély István egri érseket idézi a 2004. június 19-i, "Ez az a nap" - felvonulás Jézusért rendezvény meghívó írása, amit nekik válaszolt a főpásztor: "Kedves fiatal Barátaim! Ebben a megállíthatatlanul teljessége felé fejlődő világban egyedül az ember az, aki saját sorsának kovácsa. Vagy sikerül, vagy elrontjuk. Tudom, hogy a nagyvilágban nem én határozom meg az embernek szánt boldogulás mindenkire érvényes feltételét, hanem a világ Gazdája és az ember legnagyobb Jóakarója, a mi Urunk, Istenünk. Az én időm itt a földön már lejáróban van, már bátran merem mondani, hogy mindenkor érdemes volt Hozzá ragaszkodnom. Kívánom minden helyemet átvevő magyar fiatalnak, hogy ne keresse máshol visszahozhatatlan és megismételhetetlen életében a saját boldogulását, mint az Élet Szerzőjénél, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Ez a gondolat teremjen gyümölcsöt minden igaz utat kereső fáradozásban." Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 2 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 2 Jun 2004 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 06. 03. Message-ID: <200406022145.i52Lj0YP016672@communio.hcbc.hu> 2Tim 2,8-15 Zs 24 Mk 12,28b-34 „Ha hűtlenek leszünk, ő hű marad.” Ha egy kisgyerek kezét fogva elindulunk sétálni, előfordul, hogy a gyermek már csak engedi, hogy keze a miénkben legyen. Ő már nem szorítja a kezünket, csak halad az úton. De ha elesik, mégis meg tudjuk tartani, hiszen mi erősen fogjuk a kis kezét. Ha - akár lankadásból, akár dacból, vagy bármi oknál fogva - mi már nem is tartjuk olyan fontosnak Istenhez való ragaszkodásunkat, Ő még mindig szeret minket; és „jobbja erősen tart”. Minden bukdácsolásunk döbbentsen rá, hogy Isten hű hozzánk és a végsőkig szeret. Ezzel a szeretettel ne éljünk vissza, de fogadjuk el, és éljünk vele. - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jun 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 17 Jun 2004 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 06. 18. Message-ID: <200406172145.i5HLj1CB005025@communio.hcbc.hu> Ez 34,11-16 Zs 22 Róm 5,5-11 Lk 15,3-7 Mennyire nem érdemeljük meg, hogy utánunk jöjjön Isten! Mennyire el tudjuk veszíteni bizalmunkat, pedig még csak nem is a halál közelében járunk! Mennyire gyakran veszünk el, tévedünk el, sebesülünk meg, gyöngülünk el…! Milyen sokszor hisszük, hogy remény nélkül élünk a világban és nem bízunk Abban, aki mindent odaadott, mert számára fontosak vagyunk, mert Ő szeret minket, mert Ő így szól hozzánk: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerosítem, a hízottat és az erost megoltalmazom, és igazságosan legeltetem oket.” Fontosak és értékesek vagyunk, mert Egyszülött Fia drága vére által váltattunk meg a haláltól, mert a legnagyobb Érték értéket lát bennünk. - Marian - From babos at communio.hcbc.hu Sun Jun 20 07:10:23 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 20 Jun 2004 07:10:23 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 06. 19. Message-ID: <40D51C3F.2000805@communio.hcbc.hu> 2004. június 19. 2Krón 24,17-25 Mt 6, 24-34 "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt 6, 24) A Mt 6, 24-34 első olvasatra értelmetlen. Ezt nem a gazdaságkori ember logikájával írták. Istennek és a mammonnak nem lehet egyszerre szolgálni. Az evangéliumban az ember foglalja el a legfontosabb helyet. A figyelem központjában Isten képmása áll szakrális életterével. A furfangos pénzgyűjtés, mások gazdasági becsapása, piac és profit, spekulációk a háttérbe szorulnak. Az evangélium sorai mintha egy másik világban, más kultúrkörben íródtak volna. Nyugalomra szólítják fel az olvasót. Elég a napnak a maga baja. Hagyd a bankszámládat, hagyd a gyűjtést, az agresszív hajszát. Nem ez tesz boldoggá. A mammon, a gazdasági túlkapások, a mohóság és fukarság, az anyagias világszemlélet frusztrációt, elégedetlenséget, csalást és a lélek halálát idézi elő. Nem éri meg. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot meg is nyeri, de a lelke kárát vallja?! "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt 6, 24) A kereszténység mélypontját éli. A mammon annyira behálózta hétköznapjainkat, hogy alig tűnik fel. A cselekedetek eltávolodtak a szavaktól, a szavak pedig nem fedik a gondolatokat. Ezért eltávolodik a figyelem központjából Isten képmása szakrális életterével, és helyébe kerül a termelő és fogyasztó idióta, aki semmibe veszi környezetét, és egy célja van csupán: minél többet felhalmozzon, és minél többet birtokoljon. A közösségi felelősség helyét elfoglalja az egyéni öngondoskodás. Aki pedig ebben az embertelen létharcban alul marad, az elvész. Vae victis! Jajj a legyőzötteknek! Hazudj, rabolj, gyilkolj, politizálj a polis ellen, tipord el a másikat, csapd be a fél világot, rombold le az ember természetes környezetét, semmisítsd meg a hagyományos értékeket. Csak így tudsz fennmaradni, csak így tudsz gyűjteni, csak így tudsz halmozni. Csak így tudsz egy olyan lénnyé válni, amely eléggé modern ahhoz, hogy vakon és süketen haladjon el az emberiséget egyre jobban veszélyeztető létkérdések mellett. A helyzet paradoxona abban áll, hogy mindaz, ami ezt a folyamatot megfordíthatná maradinak, korlátoltnak, butának és értelmetlennek van elkönyvelve. "Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti." (Mt 6, 24) Számos gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus kongatja a vészharangot. Az emberiség egy válaszút elé érkezett, de akkora a zaj és a programozott propaganda, hogy kevesen veszik észre a zsákutcát jelző táblát. A pillanatra és a fogyasztás maximalizálására irányított figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint Exupéry szerint a lényeg láthatatlan. Isten és a mammon, láthatatlan lényeg és látható realitás: halk az egyik, hangos a másik. A nagy hangzavarban pedig egyre fáradtabbak és kiábrándultabbak az emberek. Azok az emberek, akik mindezt megváltoztathatnák. A lopást, butítást, csalást értékként feltüntető társadalomban egyre több a depressziós, életunt, pszichikailag sérült ember. Az aggodalom a holnapért általános társadalmi jelenség. A Mt. 6, 24-34 evangéliumi részlet sorai valóságosan zavarják a modern embert. Nem kell ilyesmi. Fölösleges, mert nem hasznos. Fölösleges, mert nem modern. Fölösleges, mert nem áll összefüggésben a bűn struktúráival. Nem Isten kell, hanem Goebbels doktor. Nem nyugalom kell, hanem globalizált népbutítás és profit, profit, profit. Újra profit. A jövőt az ember alakítja. Nem mindegy, hogy holnap mire ébredünk. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 23 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 23 Jun 2004 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 06. 24. Message-ID: <200406232145.i5NLj0dZ024803@communio.hcbc.hu> 2004. 06. 24. Lk 1,57-66.80 "...megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta az Istent." Ez egy nem hagyományos stílusú elmélkedés, de nagyon jó. (Tamás) ************ A Római "Stilus" hírügynökség rövid hírben jelentette, hogy a hegyvidéken egy körülmetélés alkalmával egy boldog apa bő kilenc hónap elmúltával újra megszólalt. A hírügynökség szerint hallgatása feltehetőleg amolyan néma tüntetés lehetett a neki munkát adó Jeruzsálemi templom vezetősége ellen, de az indítékairól - némasága miatt - nem tájékoztatta a hírügynökséget. A Jeruzsálemi Templom sajtóügyeletese a hírre reagálva aláhúzta, hogy Z. segédpap kötelemszegést követett el, amikor kijőve a szentélyből semmit sem szólt a néphez, de az idnítékairól őket sem tájékoztatta. Félő, hogy hallgatásával a zsidóság fennálló rendjével szembehelyezkedő valamely irányzatra kívánja felhívni a figyelmet, ezért szolgálataira a Templom továbbiakban nem tart igényt. A "Galileai Pillanat" c. bulvárlap - helyiek beszámolójára hivatkozva - sajnálatos tényként említi, hogy megszólalása után sem fogalmazott meg Z. segédpap semmiféle érdemleges ellenvéleményt sem a Rómaiakkal, sem a Főpapsággal szemben, hanem csak Istent dicsőítette: nyilván kezdeményezése érdektelen és elszigetelt jelenség csupán, mellyel nem érdemes többet foglalkozni. ********** Isten áldjon meg mindenkit, akinek megszólalása csak Isten dicsőségét hirdeti. Seidl Ambrus