From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Jul 16 23:45:02 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 16 Jul 2004 23:45:02 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 07. 17. Message-ID: <20040716214502.2D19BDE9B@communio.hcbc.hu> Július 17. Mik 2,1-5 Mt 12,14-21 "Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van."(Mik 2, 1) Napjainkban a hatalommal való visszaélés megszokottá vált. Ha valaki azt gondolná, hogy ez új valóság, az téved. Mikeás könyvének első fejezetei felvázolják az ellehetetlenült társadalmi életet. Elhatalmasodott a gonoszság, az erőszak, a mértéktelen rablás, a visszaélés. A hatalom birtokosai teljesen lezüllöttek: elfelejtették Istent és elfelejtették az embert. Hiábavalóságot terveznek és gonoszat forralnak fekvőhelyükön. Eltervezik és végrehajtják aljas cselekedeteiket. Nincs mitől félniük, hisz teljesen uralják a társadalmat. Ismernek minden aljas módszert, amivel hatalmon maradhatnak. Propagandagépezetük együttműködik velük és legalantasabb tetteiket is dicsfénnyel övezi. Ezeket a sorokat olvasva Machiavelli elméletei nem is tűnnek annyira eredetinek. Amit Machiavelli leírt az újkor hajnalán, azt Mikeás könyve már sejteti az olvasóval. Machiavelli és a Mikeás könyv írója közötti különbség az, hogy a Mikeásé veszélyes véget jósol ennek az embertelen és Isten előtt jogtalan hatalmi magatartásnak. Míg Machiavelli, a hatalom megtartása érdekében, urának a kétszínű és álnok magatartást ajánlja, addig a Mikeás könyv írója Isten bosszúját helyezi mondanivalója középpontjába. Izrael házának hajdani vezérei gyűlölték a jót és szerették a rosszat (Mik 3, 2). A könyv írója irtózatos véget jósol mindennek. Az igazság megvetése és a hatalmi visszaélések veszélyes jövőbe vezénylik a társadalmat. A könyv írójának a vezetők vaksága fáj a legjobban. A korrupció, a sorozatos visszaélések, a mértéktelenség a nép vesztét eredményezik. "Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van."(Mik 2, 1) A történelmi fejlemények igazolták a Mikeás könyv írójának próféciáját. Izraelt elfoglalják és a népet nagy részben elpusztítják. A történet ellentmond Machiavelli politikai leckéinek. Hiába a képmutatás, hiába a hatalom foggal-körömmel való sikeres megtartása. Nem ez dönti el a nép jövőjét. A hatalom fentről származik és az emberekért van. Jézus hangsúlyozza Pilátusnak, hogy nem volna semmi hatalma, ha onnan fentről nem kapta volna. A hatalmat adják és elveszik. De amíg az ember birtokolja, hallatlanul visszaélhet vele. És vissza is él. Elég, ha körülnézünk modern társadalmunkban. Mikeás és a hozzá hasonlóak problémái nem a múlt elavult kérdései, hanem örökérvényű problémák. Felelősségteljes vezetők nélkül, etika nélkül nem lehet nemzeteket vezetni, igazságot osztogatni. Álnoksággal, árulással, csalással, visszaéléssel, gonoszsággal és erőszakkal csak ideig-óráig lehet hatalmat gyakorolni. Az igazság igazságtalansággá degradálódik és a hatalmi elit mozgatórugójává válik. Így lesz Machiavelli fejedelme a bukásra ítélt vezető archetípusa. "Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van."(Mik 2, 1) A Mikeás könyv írója által bemutatott vezetőket egyvalami nagyon zavarja: az autentikus ember felbukkanása. A Mt 12, 14-21 folytatja az Ószövetség gondolatát. A megjelenő Krisztus gyógyít, bírál és tömegeket lelkesít. A gondolatok, szavak és tettek egysége világot mozgat és visszaadja az elfáradt emberek bizalmát. A farizeusok pedig kimennek és tanácskozni kezdenek ellne, hogy hogyan veszítsék el (Mt 12, 14). Az ilyen hatalombirtokos meg kell haljon, hisz életével tanúságot tesz a hatalom bitorlóinak aljas szándékairól és tetteiről. Az igazi hatalom Istentől származik és az emberekért van. Ez az egyetlen lényeges tulajdonsága. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el (Mt 12, 20). Tiszteli az embert és szakrális életterét. Mindez utópisztikusnak és kissé mesébe illőnek tűnik. A hatalommal való visszaélés, a beteges politikai irányvonalak és értékrendszerek virágkorukat élik. A nagy blöfföknek, hazugságoknak egyetlen céljuk van: konzerválni a hatalmat - lehetőleg minél kevesebb kézbe. És ezért mindent el kell követni. Machiavelli tanai legyőzték a Mikeás könyv írójának politikai szemléletét, és egyre fontosabbakká válnak. Míg bele nem torkollnak Orwell lidércnyomásos politikai víziójába... A tét nagy. Ne hagyjuk magunkat veszélyes irányba vezetni. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 17 Jul 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 07. 18. Message-ID: <20040717214501.A335CE89A@communio.hcbc.hu> 2004. július 18. Mik 6,1-4.6-8 Zs 49 Mt 12,38-42 Hogy gondolkodunk? Uram, én ezt és ezt megteszem, adok a kéregetőnek, imádkozom a békéért, nem káromkodok… talán velem nem állsz perben, mint ahogy Mikeás írja, hogy Izraellel pereltél. Miért is perelnél, hiszen minden tőlem telhetőt megteszek… de vajon kérdezem-e tőled, hogy mit tegyek? Fordulok-e Feléd, hogy megtudjam, miért is sürgök-forgok itt a földön? Vajon a tetszeni akarás, vagy a valódi irgalom ütemére dobban a szívem? Vajon hűséges vagyok-e Hozzád, ahogyan Te hűséges vagy hozzám? Talán hűségem csak halvány másolata annak a hűségnek, ami a Te hűséged és ami szeretetedben megtart engem. Már látom, hogy magamnak valójában semmit nem köszönhetek, hisz nem az én erőfeszítésem gyümölcseiben gyönyörködöm nap mint nap… hanem a Te irgalmad és jóságod engedi, hogy tetteim és gondolataim áthajoljanak az örök élet felé… - Marian - From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jul 18 23:45:02 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 18 Jul 2004 23:45:02 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 07. 19. Message-ID: <20040718214502.3CE361077D@communio.hcbc.hu> 2004. július 19. Mik 6, 1-4. 6-8 Mt 12, 38-42 Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38) A Máté evangéliumban a farizeusok jelet kívánnak. Felkérik Jézust, hogy természetfölötti jellel legitimálja messiási voltát. Nem elég nekik mindaz, amit addig láttak és tapasztaltak. Újabb és újabb jeleket akarnak látni. Követelőző jelvárásukat Jézus nem kedveli. A felületes vallásosság, a hisztériára alapozott hit nem hordozhatja az Emberfia üzenetét. Hisz nem a látszat, hanem a lényeg áll örömhírének középpontjában. A lényeg pedig nem más, mint a szavak, gondolatok és cselekedetek összhangja, egysége. A megosztott lét, az állandó szerepjátszás, a gonosz szándékok, a gyűlölet, a visszaélések elviselhetetlen terhet jelentenek az emberek számára. A felületesség, a látszat délibábja jól elfedik mindazt, ami a mélyben lappang. Az Emberfia tudja, hogy a lényeg láthatatlan. Az emberi szív a helyszíne minden mély lelki változásnak. A jelek türelmetlen követelése, a látszat előtérbe helyezése csak szétszórtságot, felületességet feltételez, komoly megtérést aligha. Mindennek semmi kö ze ahhoz, amit az Emberfia hirdet. Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38) Shakespeare színháznak nevezi az egész világot. A maszkokat egymásra halmozó ember menekül önmaga elöl, és megpróbálja elhitetni saját magával és a körülötte levő világgal, hogy mindaz, amit így cselekszik: jó. Szavai, cselekedetei, tettei viszont nincsenek összhangban és így olyan feszültségekben éli le életét, hogy kénytelen szerepköröket szerepkörökre halmozni. Egyre inkább egy színházi előadáshoz hasonlító életek messze sodródnak mindattól, ami nyugalmat, megbékélést, lelki harmóniát biztosítana számukra. A létrontásba elsüllyedt emberek tömegei ezért keresik mindazt, ami bebizonyítja számukra, hogy ez így jó: színjátékuk normális magatartás. A valóság show-k, a hollywoodi termékek, a virtuális navigálások, a reklámok szünet nélküli áramlása mind-mind megnyugtatják a tömeget napi szerepjátszásában. Mindenki így csinálja alapon legitimálva érzik magukat. Probléma csak akkor adódik, ha megjelenik a közelben egy autentikus létet élő ember. Ilyenkor hisztéria tör ki, és gyakr an bizonygatják azt, hogy a feltűnő egyén zavarkeltő és lázító. Ezért követelnek folyton jeleket. De jeleket nem kapnak, és amiket kapnak, azokat nem értik, mert a szív mélységéből érkeznek. Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38) A Szentírás gondolatai napjainkra is érvényesek. Emberek százezrei élnek felületességben, táplálják magukat azokkal a társadalmi termékekkel, amelyek segítenek nekik egyre jobban elmélyülni az önámításban. Önbecsülésüktől, józan értékrendszerüktől, méltóságuktól már gyerekkorukban megfosztott tömegek egyre képtelenebbek arra, hogy megértsék a Szentírás üzenetét. Írva van, hogy szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak. A látás és a hallás a szív mélységében aktivizálódik és a cselekedetekben nyilvánul meg. Aki lát, és aki hal, nem követel jeleket, hanem felfedezi azokat maga körül. Ha visszanyerjük önbecsülésünket, józan értékrendszerünket, emberi méltóságunkat, akkor gondolataink megtisztulnak, szavaink visszanyerik hitelességüket és tetteink szentségüket. Így életünket az alkotó tevékenység és nem a jelkövetelés fogja meghatározni. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Jul 23 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 23 Jul 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 07. 24. Message-ID: <20040723214501.A459B12A5B@communio.hcbc.hu> 2004. 07. 24. Mt 13,24-30 "Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?" Nem kell Murphy törvényeit kutatni, a magyar közmondás is elég: "aki szelet vet, vihart arat". Némi gondolatpárhuzammal: a jó mag közé mindig odahull a konkoly is. Hiába törekszünk jó magot vetni, megjelenik a konkoly. Ám valóban hiába törekszünk? Mi lenne, ha nem is törekednénk? Lanyhulna az ellenség? Dehogy. Még jobban uralkodna. Bár nem mindig látjuk a jó mag eredményét, tudnunk kell: nem hiába törekszünk, a jót csak zavarni lehet, elnyomni nem. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 31 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 31 Jul 2004 23:45:01 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] 2004. 08. 01. Message-ID: <20040731214501.919A213659@communio.hcbc.hu> 2004. 08. 01. Istenben gazdagodni Megdöbbentő a prédikátor pesszimizmusa. De ugyanakkor reális is. Az ember földi élete véges, a vagyon bármikor szétszóródhat, a különféle használati eszközök elavulnak. Ősi sírokba sok mindent betettek a halott mellé, mert szüksége lehet rá a túlvilágon. Hogyan tudok Istenben gazdagodni? - Az odafönt valókat keressétek! Az odafönt való az Isten Országa, amely ugyanakkor valamiképpen közöttünk is létezik. - Használom azt, amim van, a másik javára, elfeledkezve magamról. - A szeretete, az odafigyelés, a melléállás gazdagabbá tesz. Engem is Amit szétosztok, az nem szegényít, hanem éppen Istenben gazdagít. - Az Istennek adott idő sokszorosan megtérül. X. Piusz pápa, még plébános korában egyezik meg egy gyártulajdonossal, hogy csökkentse a munkaidőd, adjon pihenésre időt a munkásoknak, és az év végére nagyobb volt a haszon, mint korábban. Fülöp Ákos plébános