From babos at communio.hcbc.hu Thu Jan 1 12:08:18 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 01 Jan 2004 12:08:18 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 01. Message-ID: <3FF3FFA2.6020407@communio.hcbc.hu> 2004. január 1. csütörtök Szűz Mária, Isten anyja Szám 6, 22-27 Áldjon meg az Úr, és oltalmazzon. Gal 4, 4-7 Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. Lk 2, 16-21 Amikor eltelt nyolc nap, a Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal. Karácsony nyolcada, Jézus névadása. Mária, Jézus édesanyja, az Isten Fiát szülte, ezért Isten anyja. Őt köszöntjük ezen a napon, és Kérjük, segítsen az egész év során, hogy Fiával járhassuk utunkat. Karácsony ünnepében megerősödtünk az örömben, megerősödtünk Isten iránti szeretetünkben. Karácsony eseménye nekünk, értünk, velünk történt. Karácsony nyolcadán ebben az örömünkben akarunk megerősödni. Szűzanyánkra tekintünk, aki csendesen végzi mindazt, amit a gyerek születése körül végezni kell. Nem csak a testi gondoskodás, hanem az Istenhez való kapcsolódás első lépését is elvégzi ezen a napon. Legyen fontos számunkra is, hogy magunk és mások is egyre jobban kapcsolódjanak Istenhez. Fulop Akos RM From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jan 1 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 1 Jan 2004 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 02. Message-ID: <200401012245.i01Mj1JJ020658@communio.hcbc.hu> 2004. január 2. ".. poklosra örvényesült, háborús világ, de a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való!" (Nagy Gáspár) A szeretetnek abból a színes kavalkádjából, ami Karácsonykor körülörvényli akármelyikünk személyét, de különösen is az egyházközség népét, való ez a nagyon találó versidézet. A sohasem meghaló remény jegyében figyelünk a béke egyházi világnapja nyomán is a Béke Királynőjének áldott személyére, közbenjáró szerepére. Jellemző, hogy amint más írásait is, az Ecclesia in Europa című apostoli buzdítását is, e Mária iránti bizalom felkeltésével zárja II. János Pál pápa. Ez a most nagyon is nekünk szóló, csodálatos tartalmú, eleven hangvételű körlevél befejező soraiban arra mutat, hogy "az Egyház történelmét jelek kísérik". E jelek közül kiemelkedik a Napbaöltözött Asszony (Jel. 12) képe. Jól ismert, hogy éppen ennek az Asszonynak, sajátosan Jézus Édesanyjának, Máriának csillagkoszorús víziója lett az EU lobogójának alapja. A pápa józanul figyelmeztet: a Gyermekével együtt kiszolgáltatott Asszony küzdelme a sárkánnyal, a sátánnal egyenlőtlennek mutatkozik, mégis az "a bizonyosság jellegzi az Egyházat a történelem útján", hogy Krisztus megváltása miatt végül is a küzdelem már eldőlt az Asszony és a Fia és a köréjük sereglő nép javára. A sátán csak azt marhatja meg, mint leláncolt kutya, aki magát szolgáltatja ki neki azzal, hogy közel megy hozzá. (Közel megy hozzá otthonában a mocskos adások nézésével, szívében és családjában a gyűlölet, az elégedetlenség felköltésével, társadalmi téren azzal, hogy kiszolgáltatjuk magunkat és a ránk bízottakat az igazságtalanság, önzés és önkény erejének.) Az Egyház jól tudja, hogy a Kereszten János személyén át Jézus Krisztus Máriára bízta minden tagjával együtt. A sok-sok Mária kegyhely ezen örökség komolyan vételének megannyi tanújele. Ilyen máriás bizalommal Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Jan 2 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 2 Jan 2004 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 03. Message-ID: <200401022245.i02Mj1dG007646@communio.hcbc.hu> 2004. január 3. Emmanuel. Velünk az Isten. Igen, Isten valóban köztünk van, velünk él - hisszük, és tudjuk. Olyanok vagyunk, mint Keresztelő János: ő is gyerekkora óta ismerte, látta Jézust, mégis elérkezett a pillanat, amikor így szólt: "Én sem ismertem..." Valóban hisszük, valóban tudjuk, hogy az Úr itt van velünk? Tettük a dolgunkat, mint ahogy a pusztában kiáltónak a szava is tette...egyengettük az Úr ösvényeit...a völgyeket föltöltöttük, a hegyeket elegyengettük... És vajon most, amikor az adott pillanatban az Úr előttünk áll, észrevesszük Őt? János életében új szakasz kezdődött, amikor fölismerte, hogy az Úr van itt. Nekünk is nyitottá kell lennünk mindarra az "újra", ami számunkra készül az évben. Váljunk nyitottá a köztünk élő Istenre. Váljunk nyitottá a "mostra", amikor előttünk áll. -Marian- From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jan 4 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 4 Jan 2004 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 05. Message-ID: <200401042245.i04Mj1xC012085@communio.hcbc.hu> 2004. január 5. Jn 3, 22 - 4,6 "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e! Mert sok hamis próféta lépett fel a világban." Jézus nyilatkozata: az én tanításom nem az enyém, hanem Atyámé, aki küldött engem. Majd Nekem adatott minden hatalom, elmenvén tanítsatok minden népet... Te Péter vagy és e sziklára építem egyházamat, a pokol kapui sem vesznek erőt rajta... Amit megkötsz a földön meg lesz kötve a mennyben is... Nem kerestem ki és nem egészen szószerint pontosak az idézetek, de lényegében igen. Ma sok nagyhangú próféta van egyházon belül is, kívül is. Sok "új" felfedezés van, amit át akarnak adni, hogyan is kell értelmezni az Írásokat. A ma emberének is viszket a füle, hogy valami újat halljon. A II Vatikáni zsinat tanítása az az új, amit az egyház tanítóhivatala nyújt nekünk. II. János Pál pápa enciklikái új hangok, amelynek megvan a Lélek fedezete. Egyes anglikán papokról írták a napokban, hogy a szószékről hirdetik a Szentháromság létének tagadását. Mások Jézus istenségét tagadják ma is, mások a Lélek "indításait" , mégha ellentétes is az Egyház tanításával hirdetik legfontosabbnak, vagy az el nem ismeret "látnokok" által hirdetet "igazságokat" nyújtják az egyház tanítása ellenében is fontosabbnak. "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek" Gy. E. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jan 7 23:45:03 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 7 Jan 2004 23:45:03 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 08. Message-ID: <200401072245.i07Mj32q000693@communio.hcbc.hu> 2004. január 8 csütörtök 1Jn 4,19-5,4 Lk 4,14-22a Szent János levelében ezt olvassuk: "minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk." Ma körülnézve a világon nem ezt látjuk, mintha pont az győzne, ami az ellenségtől van: az erőszak, a pénz, az élvezetek, a butítás, a lelkek megnyomorítása... Mi keresztények pedig hagyjuk, hogy ránk is hatást gyakoroljon, elcsüggedünk, visszahúzódunk és nem látjuk a kiutat. Pedig mi megkaptuk az ígéretet, miénk az igazság, mi tudjuk, hogy ők vannak vesztésre ítélve. Jézus is megmondta: "Ne féljetek, én legyőztem a világot!" A mai evangélium szerint Ő azért jött, hogy szabadulást hozzon és hirdesse az Úr kegyelmének esztendejét. Nekünk. Most. A mi hitünk Istentől van, tehát diadalt arat! Zsuzsa From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jan 17 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 17 Jan 2004 23:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 01. 18. Message-ID: <200401172245.i0HMj0u4003885@communio.hcbc.hu> 2004. január 18. Három csodálatosan gazdag szentírási részt kapunk ma az Egyháztól. Egyenként elegendőek lennének arra, hogy betöltsenek minket reménnyel és Isten gondoskodó szeretetébe vetett hittel életünk minden napjára. Az életet, örömöt és reményt adó sorokból most az ajándékozást, az ingyenességet emelem ki. Ajándék vagyok. Isten ingyenes ajándéka magam és mások számára. Nem hívnak többé elhagyottnak, (…) hanem így neveznek: "én gyönyörűségem" (…) és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét bennem az Istenem. Aki ezt tette velem, Ő az, aki megteszi veled is. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” Egymást kiegészítő, az Úr miatt kifogyhatatlan ajándék-forrás vagyunk egymás számára. A kánai menyegzőn nagy szégyen éri a vendéglátót; elfogyott a bor. "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!" – szól Mária, és a szolgák úgy tesznek. Jézus szavára pedig elmúlik a szégyen – Jézus ajándéka visszaadta a vendéglátó becsületét. Ez előképe annak a nagy ajándéknak, amit Istentől önmaga nekünk ajándékozása által kapunk. Ajándék vagyok. Te is az vagy. Mindannyian azok vagyunk. Kibontottam-e már ezeket az ajándékokat? Ha nem, kezdjem el ma a kicsomagolást…magamon, rajtad, a többieken… -Marian-