From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Feb 1 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 1 Feb 2004 23:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 02. Message-ID: <200402012245.i11Mj0Ke026202@communio.hcbc.hu> 2004. február 2. Az üdvtörténet szövetébe az Úr ajándékaként beleszövődnek az alkalmi minták, jelek, amelyek adott időben az "idők jelei" lehetnek számunkra. Ilyen jelzésnek tűnik, hogy az elmúlt napokban a szokottnál élénkebben, igényesebben fejezték ki többen, főként szerzetesek, lelkiségi mozgalmak tagjai, hogy el ne felejtsük: február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a "megszentelt élet napja", vagyis az életünk Istennek szentelésére figyelemeztetés. Ennek valóban kifejező szimbóluma, jelképe a gyertya megszentelése. Az idei Gyertyaszentelőre elgondolkodtató üzenet Péter Seewald: Az ösvény c. műve, amelynek magyarra fordítása a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza monostorában készült Kismaroson. Az elmélkedtető könyv érdekessége és sajátos ajánlása az a tény, hogy a szerzetesek világáról, különösen is a monasztikumról ez alkalommal nem egy bennfentes szerzetes apát vagy lelki író írt, hanem korunk különféle előjelű "prófétái" közül egy újságíró, aki különben Ratzinger bíborossal készítette a Föld sója c. remek interjú kötetét. A kolostorok, monostorok világába belekutakodó, világjárt, de az e világon túlit szomjazó író a következőket mondja: "A kolostorok bizonyos értelemben a ‚lét mértékegysége?. Ezen a ‚világidőn?, ami az életre vonatkozik, tudta leolvasni az emberi társadalom mindenkor, hogy milyen messze távolodott el tévelygéseiben saját létének középpontjától." Nekünk csak annyit kell hozzátennünk a mélységes megállapításhoz, hogy az Istennek szentelt élet és közösség azért mércéje az élet élhetőségének, az emberi társadalom színvonalának, mert Isten szenvedélyes keresésében, befogadásában, szeretete szentségének tükrözésében él. Mennyire kívánjuk, hogy minden egyes Hazánkban is képviselt vagy itt létrejött szerzetesi közösségre, lelkiségi mozgalomra, az apostoli élet bármelyik csoportjára érvényes legyen az újságíró megállapítása. Aki ezeket a sorokat olvassa, egy fohásszal kérje az Úrtól szerzeteseink, lelkiségeink hitelét, hatékonyságát és a soraikat feltöltő toborzó erejét, vonzását. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Feb 2 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 2 Feb 2004 23:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 03. Message-ID: <200402022245.i12Mj0Ad002961@communio.hcbc.hu> 2004. február 3. Jézus nem csodadoktorként működött. Élete folyamatos önátadás volt, amiben megélte az Atyával a szeretet-kapcsolatot. Utat nyitott a Szeretetnek közénk. Nem sablonokban gondolkodott, nem sémák szerint cselekedett, hanem hallgatott az Atyára, hallgatott a Szeretet üzenetére és azt át is adta nekünk. Csodatévő ereje nem praktikáknak köszönhető, nem titkos tudásnak, hanem annak, hogy hagyta hozzánk jönni a felénk közeledő Szeretetet. Amikor Dávidnak jelentették, hogy fia meghalt, és a hírt így közölték: "Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" - vajon magunkra ismerünk-e ebben a lelkületben? Vagy működik-e bennünk az a kegyelem, ami Dávidban is működött, amikor sírva így gyászolt: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!" Ez a kegyelem teljesedett ki Jézus keresztáldozatában. Amikor személyválogatás nélkül szeretett minket, annyira, hogy mindenkiért meghalt a kereszten, akkor ezt tette velünk. Megszabadított a bűn rabságából, szeretetével a bűntől föloldott, betegségeinket magára vette és megbocsátott mindenkinek. Krisztus követőjeként törekednem kell az áldozatvállaló és irgalmas szeretet megélésére. Akkor én is egyre inkább tudom majd Istent és a szeretetét ajándékozni a körülöttem élőknek. -Marian- From babos at communio.hcbc.hu Thu Feb 5 07:14:55 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 05 Feb 2004 07:14:55 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 05. Message-ID: <4021DF5F.8010306@communio.hcbc.hu> 2004. február 5. Mk, 6,7-13. Magához hívta a tizenkettőt. - Bár még köztük van, bár még maga is tanít, de előre látja, hogy majd nélküle is helyt kell állniuk, szerezzenek tapasztalatot, s utána beszéljék meg együtt. Milyen okos nevelés! Ne vigyenek semmit, csak vándorbotot ... se kenyeret, se... se... - Milyen lényeglátó Jézus. Meg kell fegyelmezniük az emberi kapzsiságot, bírvágyat, minden szenvedélyt, hogy csak egy szenvedély vezérelje őket: használni, szolgálni azokat, akikhez küldetésük van, lesz. Ha ... nem fogadnak be ... Nem álltatja őket, hogy milyen nagy sikerük és csak sikerük lesz. Reális képet nyújt. Talán ráébrednek, hogy nem ellenállhatatlan szavuk, nem mindig hisznek az emberek az ő gyógyító erejükben. Lesznek a nyájon kívül maradók is. Nem akarja illúziókban ringatni őket, munkájukat, eredményeiket. Azok elmentek... hirdették térjenek meg... Milyen szépen megértették, hogy mi is a lényeg. Maguk szavukkal és szegénységükkel, kiszolgáltatottságukkal bizonyították: lehetséges a megtérés, igaz Jézus tanítása, ők már elkötelezték magukat neki. Elsőcsütörtök van, ma is, elsőszombaton is imádkozzunk papjainkért, kispapjainkért, újabb papi hívatásokért. Gyulay Endre From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Feb 5 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 5 Feb 2004 23:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 06. Message-ID: <200402052245.i15Mj0M1024965@communio.hcbc.hu> 2004. február 6. péntek Miki Szt. Pál és társai vértanúk emléknapja Ők a hűség mintaképei. Még a szenvedés közben is a Krisztus iránti hűségre biztatták a hívő közösséget. Milyen egyszerű lett volna megtagadni Krisztust és ezáltal megszabadulni minden szenvedéstől. Mai világunk receptjei is a gyors fájdalomcsillapítókat kínál. Nincs idő a fájdalomra. Nincs, mert nincs értéke sem. Minden lelki és fizikai szenvedésben ott van Krisztus. Az a Krisztus akiért életüket áldozták a vértanúk ezrei. Miki Szt. Pál és társaik nemcsak a hűség példaképei, hanem annak is hogy, hogyan kell felajánlanunk a megpróbáltatásainkat! Balogh Attila From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Feb 7 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 7 Feb 2004 23:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 08. Message-ID: <200402072245.i17Mj0e3021635@communio.hcbc.hu> 2004. február 8. Évközi 5. vasárnap Iz 6,1-8; Zsolt 137; 1Kor 15,1-11; Lk 5,1-11 Péter tapasztalt halász volt, tudta, hogy az éjszakai hiábavaló munka után valószínűleg nem fog semmit, mégis azt mondja - ellenvetés nélkül - l: "a te szavadra azonban kivetem a hálót." Az eredmény akkora, hogy megrémíti őt, ráébreszti, hogy kivel áll szemben. Méltatlanságát érezve kitör belőle: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Az ő bizalmát kell követnünk, bármilyen képtelenségnek tűnik valami, amit az Úr kér, úgy kell megtennünk, olyan lelkülettel, mint Péter. Sőt, kérni Tőle, mint Izajás próféta (ő sem tudta előre, mire vállalkozik), aki merészen odaáll az Úr elé: "Íme itt vagyok, engem küldj!" Zsuzsa From babos at communio.hcbc.hu Tue Feb 17 07:13:07 2004 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 17 Feb 2004 07:13:07 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 17. Message-ID: <4031B0F3.3060706@communio.hcbc.hu> --------- következő rész --------- An embedded and charset-unspecified text was scrubbed... Name: 20040217.txt Url: http://lista.hcbc.hu/pipermail/magveto/attachments/20040217/ec71f400/attachment.txt From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Feb 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 17 Feb 2004 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 02. 18. Message-ID: <200402172245.i1HMj1fc009117@communio.hcbc.hu> 2004. február 18. Milyen nehéz nem a rosszat mondani, amikor harag vagy indulat vezérel! Szinte közhelynek számít az a meglátás, hogy a szavakkal építeni és rombolni is lehet. Mégis érdemes megfontolnom, hogy mit akarok tenni a szavaimmal. Milyen nehéz nem kimondani a meglátott rosszat! De vajon ez a cél? Ne mondjam ki a rosszat, ha meglátom? Bizonyára nem. Inkább az, hogy szavaimmal építsek. Imádkozzam, mielőtt szólok; különösen, ha fontos mondanivalóm akad. A tanítást váltsam tettekre, és törekedjek az igazi, tiszta vallásosságra. Tanulmányozzam a szabadság tökéletes törvényét, és tartsak ki benne. Ha ezt teszem, fogom tudni, hogy mikor kinek mit mondjak. Ha ezt teszem, akkor Jézussal találkozva fölnyílik látásra a szemem, megnyílik hallásra a fülem, és szavaim áldást hordoznak. Bár így telne az életem! -Marian- From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Feb 29 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 29 Feb 2004 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2004. 03. 01. Message-ID: <200402292245.i1TMj1i5016779@communio.hcbc.hu> 2004. március 1 hétfő köznap Lev 19, 1-2.11-18 Legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok! Mt 25, 31-46 Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek! A keresztény ember élete állandó küzdelem, hiszen napról-napra le kell győzni a kísértéseket. A legveszedelmesebb kísértés az önzés, mivel beszűkíti az embert, és szeretetlenné teszi. Nagyböjti előkészületünk kezdetén újra és újra föl kell éleszteni magunkban elhagyott és elfeledett szeretet-cselekedeteinket. Nagyböjt kezdete a kísértéseinkre való odafigyelés. Mik a mai kor kísértései? Mi az, ami ma gondot okoz? Nagyböjti utunk az olvasmány felszólításának megvalósítását segíti: legyetek szentek! Szentté lenni a bűnbánat által, szentté lenni az önmegtagadások által. Önként vállalt lemondásaim erősítsenek meg a Krisztusi úton, és segítsenek húsvéti előkészületemben! Fulop Akos RM Kobanyai Szent Csalad Plebania 1103 Budapest, Kada utca 25 260-7905 30/954-5083 satya at hcbc.hu