[Magveto] 2004. 04. 02.

[Dozsa Istvan]

2004. április 2.


Az idő folytonosan változó, továbbszövődő üdvtörténeti menetében köszöntenek ránk Isten olyan ajándékai, amelyek fix pontot, igazodási lehetőséget biztosítanak számunkra. Egyszerre kell azt is kérdeznünk, mi az Isten akarata velük itt, és most, és ugyanakkor a hűség vonatkozási pontjaihoz is ragaszkodnunk kell. "Szó sincs arról, hogy 'új programot' találjunk ki. A program már megvan: a mindenkori program, amely az Evangéliumból és az élő hagyományból áll össze. Végső értelemben Krisztusban összpontosul. Őt kell megismernünk, szeretnünk, követnünk, hogy részesei legyünk Benne a szentháromságos életnek, s vele együtt átalakítsuk a történelmet, míg az teljessé nem lesz a mennyei Jeruzsálemben. Ez a program nem változik együtt a különféle korokkal és kultúrákkal, még ha számol is az idővel és a kultúrával egy igazi párbeszéd és hatékony kommunikáció számára" (Novo Millennio Ineunte, II. János Pál pápa apostoli levele az új évezred kezdetén, 29. p.)


Ilyen szemléletben nézve ma éppen első péntek van, egy héttel Nagypéntek előtt vagyunk, üdvtörténetünk idei átélésének legnagyobb eseményei, forrpontja közelében.  "Az Úr mint hős harcos mellettem áll, ellenfeleim meginognak, de nem bírnak velem. Szégyent vallanak, mivel mit sem értek el." (Jer 20, a napi olvasmány) Mindehhez idén Mel Gibson filmjének megrázó látványa nyújt sajátos ábrát.  Ugyanakkor a magyar kereszténység számára a hűség el nem halványítható mintái az üdvtörténeti szövetben Prohászka halálának emléknapja. A "Dum spiro spero", "amíg élek, remélek" sajátosan frissül fel abban az üzenetben, hogy Krisztus Európa reménye, hogy csakis Ő az. Továbbá Apor Vilmos mártíriuma beteljesülésének emléknapja, ahogy a műtét utáni seblázban kiabált igenjei beteljesülnek, ahogy maga úgy értékelte áldozatát, "ha megmenekült minden nő, akkor érdemes volt" (Egy ezek közül templomunkban minden vasárnap személyes jelenlétével és sorsával igazolja, hogy valóban érdemes volt.) Figyelmeztet ez a nap Teleki Pál, az egykori főcserkész törhetetlen becsületérzésére. Balatonbogláron mégis felállított szobra minket is arra sürget, hogy az idő változó szövetében, aktualitásában, de a hűség jeleihez, tanúihoz igazodó következetességben magunk is, magam is valljam: "kötelességet keresek", az Úr itt és most nekem szóló akaratát keresem.


Brückner Ákos Előd O.Cist.