From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Apr 1 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 1 Apr 2004 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 04. 02. Message-ID: <200404012145.i31Lj0mI030841@communio.hcbc.hu> 2004. április 2. Az idő folytonosan változó, továbbszövődő üdvtörténeti menetében köszöntenek ránk Isten olyan ajándékai, amelyek fix pontot, igazodási lehetőséget biztosítanak számunkra. Egyszerre kell azt is kérdeznünk, mi az Isten akarata velük itt, és most, és ugyanakkor a hűség vonatkozási pontjaihoz is ragaszkodnunk kell. "Szó sincs arról, hogy 'új programot' találjunk ki. A program már megvan: a mindenkori program, amely az Evangéliumból és az élő hagyományból áll össze. Végső értelemben Krisztusban összpontosul. Őt kell megismernünk, szeretnünk, követnünk, hogy részesei legyünk Benne a szentháromságos életnek, s vele együtt átalakítsuk a történelmet, míg az teljessé nem lesz a mennyei Jeruzsálemben. Ez a program nem változik együtt a különféle korokkal és kultúrákkal, még ha számol is az idővel és a kultúrával egy igazi párbeszéd és hatékony kommunikáció számára" (Novo Millennio Ineunte, II. János Pál pápa apostoli levele az új évezred kezdetén, 29. p.) Ilyen szemléletben nézve ma éppen első péntek van, egy héttel Nagypéntek előtt vagyunk, üdvtörténetünk idei átélésének legnagyobb eseményei, forrpontja közelében. "Az Úr mint hős harcos mellettem áll, ellenfeleim meginognak, de nem bírnak velem. Szégyent vallanak, mivel mit sem értek el." (Jer 20, a napi olvasmány) Mindehhez idén Mel Gibson filmjének megrázó látványa nyújt sajátos ábrát. Ugyanakkor a magyar kereszténység számára a hűség el nem halványítható mintái az üdvtörténeti szövetben Prohászka halálának emléknapja. A "Dum spiro spero", "amíg élek, remélek" sajátosan frissül fel abban az üzenetben, hogy Krisztus Európa reménye, hogy csakis Ő az. Továbbá Apor Vilmos mártíriuma beteljesülésének emléknapja, ahogy a műtét utáni seblázban kiabált igenjei beteljesülnek, ahogy maga úgy értékelte áldozatát, "ha megmenekült minden nő, akkor érdemes volt" (Egy ezek közül templomunkban minden vasárnap személyes jelenlétével és sorsával igazolja, hogy valóban érdemes volt.) Figyelmeztet ez a nap Teleki Pál, az egykori főcserkész törhetetlen becsületérzésére. Balatonbogláron mégis felállított szobra minket is arra sürget, hogy az idő változó szövetében, aktualitásában, de a hűség jeleihez, tanúihoz igazodó következetességben magunk is, magam is valljam: "kötelességet keresek", az Úr itt és most nekem szóló akaratát keresem. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Apr 2 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 2 Apr 2004 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 04. 03. Message-ID: <200404022145.i32Lj1qk028896@communio.hcbc.hu> Ez 37,21-28 Jer 31,10-13 Jn 11,45-56 Uram, meddig leszünk még szigetek? Meddig nem hagyjuk magunkat összegyűjteni, és meddig nem engedjük, hogy a gyászunkat örömre fordítsd? Meddig védjük a ránkbízottakat emberi okoskodással, ahogy Kaifás is védeni akart egy egész népet a rabságtól és leigázástól? És mikor ismerjük föl, hogy egyedül csak Tebenned van mindannyiunk szabadulása? Gyűjts össze minket híveket, ne legyünk többé két nemzet, hanem egymásra találjunk Tebenned; hogy mi is az öröm hordozói lehessünk a világban. A Te örömöd hordozói. Legyen a hajlékod közöttünk, és legyünk a te néped, hogy mindaz, aki betér hozzánk, fölismerjen Téged szerető Istenének. - Marian – From tbabos at axelero.hu Mon Apr 5 20:44:25 2004 From: tbabos at axelero.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 05 Apr 2004 20:44:25 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 04. 05. Message-ID: <4071A909.4050605@axelero.hu> 2004. április 05. Iz 42. 1-7 "Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a távoli szigetek." Ismerve Jézus diadalát és "csődjét" - virágvasárnap és nagypéntek,- feladatunk és bizalmunk növekedő kell, hogy legyen. Mily kevesen hallgatnak rá, s mily nagy tömeg és a vezérkar van ellene! A tanítást átadja, belegyökerezteti az apostolok és tanítványok, meg a kis 'csoport' szívébe, s tudja, hogy az igazságot megszilárdította. Már csak áldozatával kell lepecsételnie, tanúságtevő bizonyságot adnia. A mi munkánk: az igazságot megszilárdítani e földön, a jelen kor embereinek szívében. Lehet, hogy ezek száma kevés, de tanúságtevővé kell válnia a mi és az ő életüknek. Nem kerülhetjük meg az áldozatot sem. (Esetleg egészen a kereszthalálig.) És bíznunk kell, a látszatok ellenére, hogy a távoli szigetek is várják ezt az igazságot. Munka és bizalom, tanítás és áldozat. Gy.E. From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Apr 16 23:45:00 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 16 Apr 2004 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 04. 17. Message-ID: <200404162145.i3GLj0gX009169@communio.hcbc.hu> 2004. április 17. ApCsel 4, 13-21 Mk 16, 9-15 "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 6,15) A két szentírási rész ezzel a mondattal kapcsolódik egymáshoz. Az evangélium eseményei időben megelőzik az olvasmány eseményeit: az Apostolok Cselekedeteiben aktivizálódik a jézusi utasítás. A nyugodt, korrupt és aszociális társadalmi szerkezeteknek egyből problémái adódnak Péter és János tevékenysége következtében. A jézusi hitelességből fakadó küldetés összeütközik a hatalmi struktúrákkal. "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk." (ApCsel 4,16). Az apostolok valami nagyon fontosat sajátítottak el mesterüktől. A gondolatok, szavak és cselekedetek egységéből származó hitelességet. Ezzel a tulajdonsággal felvértezve kezdik meg működésüket a véres nagypénteki események után. "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 6,15) A történelem hasábjain átívelő jézusi küldetés számtalan esetben okozott félreértést a keresztény világban. A félreértés gyökerénél a hitelesség hiánya állt. A gondolatok, szavak és cselekedetek káosza, az autentikusság hiánya vérfagyasztó események sorozatát indíthatja el. A rejtegetett szándékok hazuggá teszik a szót, és megszentségtelenítik a cselekedetet. Az ezt követő ideologizálás már csak arra jó, hogy még érthetetlenebbé tegye a jelenséget és legalizálja a rejtett szándékok megvalósítására irányuló törekvéseket. Jézus felszabadítja az egyént. Alkotó tevékenységre szólítja fel az őszinteség jegyében. Az őszinteség nélkül az alkotó tevékenység létrontó tevékenységgé degradálódik és rejtegetett szándékok megvalósítására tör. Így válik a társadalom egyre elviselhetetlenebbé, egyre embertelenebbé, ahol a szó elveszíti az értékét, a cselekedet pedig a szentségét. Üres szavak, agresszív cselekedetek és rejtegetett szándékok jellemzik általában a felvilágosodott modern ember gazdasági és politikai rendszereit. A projektek, propagandák és üres szónoklatok útvesztőjében a rabbá, szegénnyé és ostobává degradált embertömegek nem képesek a hitelességen alapuló alkotó tevékenységre. A goebbelsi propaganda (hazudj minél többet, mert valamit úgyis elhisznek belőle) virágkorát éli. A sok hazugság örvényébe agonizáló társadalom és a minimál-én szintjére visszaprogramozott "szabad" egyén egyre inkább eltávolodik mindattól, ami hiteles, alkotó és felemelő. Félelem, depresszió és nemtörődömség a modern ember mindennapi kenyere. Az kör ördögi, mert egyre inkább elsüllyed benne a társadalom. A modern Péterek és Jánosok, akik felfedezik a hiteles lét szükségességét ugyanolyan reakciókkal találkoznak, mint annak idején: "Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk." "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 6,15) A keresztény ember küldetése ugyanaz, mint 2000 évvel ezelőtt: hangolja életét az alkotó tevékenységre. Legyen hiteles, vagyis gondolatai szavai és cselekedetei fedjek egymást. A feladat talán nehezebb, mint bármikor. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Apr 17 23:45:01 2004 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 17 Apr 2004 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2004. 04. 18. Message-ID: <200404172145.i3HLj1NC031698@communio.hcbc.hu> Jn 20,19-31 Jel 1,9-13.17-19 Zs 117 ApCsel 5,12-16 Bár ennyire akarnánk mi is gyógyulni bűneinkből, mint ahogy az apostolokhoz érkező betegek és hordozóik akartak szabadulni a betegségektől! Miért erősebb sokszor a bűn csábítása, mint az akaratunk? „Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.” ’Mind körülvettek engem a BŰNEIM, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tuz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erom és dicsoségem, o lett az én szabadítóm.’ Láttuk az Urat, ismertük Őt, de nem ismertük föl Őt. Mikor válik annyira tisztává a látásunk, hogy Őt láthassuk? Nekünk vajon mire van szükségünk ahhoz, hogy Tamással együtt szívből mondhassuk: „Én, Uram, én Istenem!” - Marian -