From babos at communio.hcbc.hu Sun May 4 13:31:59 2003 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 04 May 2003 13:31:59 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 02. Message-ID: <3EB4FA2F.4080905@communio.hcbc.hu> 2003. május 2. Clairvauxi Szent Bernát mondja: az Énekek Énekéről tartott 20. beszédében: "Megjegyzendő, hogy érzelmi életünk valamiképpen testünkhöz kötött, ezért jobban vonzódik az emberré lett Krisztushoz. Jobban megérinti az embert az, amit Jézus földi életében tett vagy parancsolt. Ezek elbeszélése hamar megérinti azt, akit ez a szeretet tölt el. Nagyon szívesen hallgatja, szorgalmasan olvassa, gyakran emlékezetébe idézi, és szívesen elmélkedik róla... Ha ezek az események eszébe jutnak, megérintik lelkét, és az erények szeretetére buzdítják, vagy elűzik a vétkes vágyakat, elcsitítják a szenvedélyeket. Úgy gondolom, annak, hogy a láthatatlan Isten testben akart megjelenni, és az emberekkel beszélgetni, legfőbb oka az volt, hogy az embert, aki nem tudott másként gondolkodni és szeretni, csak mint testi ember, először testének üdvös szeretetre vonzza, hogy ezen keresztül fokozatosan vezesse el a lelki szeretetre..." Bámulatos, hogy a XII. sz. szentje ilyen humanitással, szolidaritással, lélektani érzékenységgel nézi Istent és az embert. Amikor május elején az anyai hivatásra irányul figyelmünk, jó Szent Bernát szemével és szívével tisztelni az édesanyákat, és valamennyiük példaképét és oltalmazóját, a Boldogságos Szűz Anyát. "Íme, a Te Anyád!" "Az anyai szív megilleti azt, aki a szeretet munkáját végzi másokkal. A kedvesnővér édesanya, a szellemi anyaság birtokában: lelkének világító és melegítő lángját ezrek és ezrek érzik." (Mindszenty bíboros prímás írta ez utóbbi sorokat a szerzetes nővérekről, akik lelki értelemben élik meg és szolgálják az anyaság titkát.) Mennyire orvossága lehet korunknak ez a májusi hónap, ha az annyira megtámadott Istenanyaság, édesanyai hivatás és lelki anyaság tiszteletében és szeretetében megerősít minket. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Sun May 4 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 4 May 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 05. Message-ID: <200305042145.h44Lj1LE030397@communio.hcbc.hu> 2003. május 5. Jn, 6,22-29. Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok" Meddig és miért követjük Jézus? Mennyi ideig és miért imádkozunk? Szent István diakonus oly bölcsen beszél, hogy nem tudtak neki ellenállni! Ő csak Jézust kerteste, követte, hirdette, és tett tanúságot róla, még élete árán is. Nem vagyunk kicsit, vagy nagyon önzők un. vallásosságunkban? Ebben is nem azt igazoljuk, hogy csak e világhoz tartozunk. Minden áldozat, önzetlen szolgálat, lábmosó szeretet igen távol áll tőlünk. De jó lenne krisztusi módon másokért élni és így tenni tanúságot hozzátartozásunkról. Gy E From idozsa at communio.hcbc.hu Thu May 8 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 8 May 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 09. Message-ID: <200305082145.h48Lj1pD028129@communio.hcbc.hu> 2003. május 9. Jn 6, 52-59 Vallomás Amikor Jézus azzal a bizonyos gazdag ifjúval beszélgetett, akit megkedvelt és követésére buzdította (Mk 10, 17-22), felmerült a tanítványokban a kérdés Péter tolmácsolásában: "Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" (Mt 19, 27) "Mit hagytál el Péter? Halászbárkát és a hálót." (Szent Ágoston) S megkapta helyette Őt, Aki az egész világot teremtette. A kereszténység lényege nem abban van, hogy mit hagytunk el, nem a lemondás, nem az aszkézis, nem a törvények megtartása, nem az előírások pontos végzése, nem a hűség vallási gyakorlatainkhoz a központ. Ezt legfeljebb csak a jutalom reményében lehet végezni több-kevesebb sikerrel. A lényeg éppen abban van, hogy Őt magát nyerhetjük el. Barátunk lesz, Aki a Világot teremtette és megváltotta. Nagyon jó ezt tudni és jó erről beszélni. Öröm megtanulni, hogy a böjt és a lemondás azért fontos, mert Isten közelébe férkőzhetünk, az Ő kegyelméből. Hitem megélése, imádságom beszélgetés Vele, a legfőbb Hatalmassággal, felfoghatatlan kapcsolat. Boldog vagyok, hogy papként erről beszélhetek a szószékről és személyesen, gyóntatószékben és tanítva, az élet fordulóin, házasságok elején, új élet kezdetén, s mikor valaki átköltözik élete végén Isten egyik tenyeréből másik tenyerébe. Örülök, hogy pap lehetek, s boldog vagyok. Azt érzem, meghívására válaszolva olyan kincset adott, amit felfogni nem tudok: Önmagát. S megszégyenít, mert akárhányszor megtapasztalom, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra, sőt meg is bántom, mert csak önmagammal bíbelődtem, Ő ismét odajön, és csak ennyit kérdez: "Szeretsz-e engem?" (Jn 21, 17), mint Pétertől, aki annak idején azzal volt elfoglalva, hogy mi lesz a jutalma. Most már értette, egyre jobban felfogta, milyen az a jutalom, amiről a Mester beszélt, s ezért csak ennyit tud(unk) mondani: "Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek!" Úgy szeretném megértetni sok fiatallal, akik megérezték Isten hívását, hogy nem kell félni, Isten soha nem szűkmarkú ígéreteiben! Jó lenne elmondani, mindenféle híresztelés ellenére, hogy jó papnak, Isten szolgájának lenni! S az élet kenyere! Megragadni a Teremtőt magát, egészen közel lenni hozzá. Micsoda ajándék. Szeretném azt is megértetni, hogy mennyire nagy öröm az, hogy ilyen közel lehetünk Istenhez. Jézuson megbotránkoztak, mert nem értették, miről is beszél. Pedig ennél semmi sincs közelebb a valósághoz. Botond testvér pálos szerzetes From idozsa at communio.hcbc.hu Sun May 11 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 11 May 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 12. Message-ID: <200305112145.h4BLj1gG004383@communio.hcbc.hu> 2003. május 12. - Húsvét 4. hete hétfő Jn 10,1 - 10. Ma sokan vallják magukat pásztornak. Gondoljunk csak a sok szektára, illetve a százat jóval meghaladó bejegyzett ún. egyházra. Sokan vannak tehát, akik jogot formálnak arra, hogy ők legyenek a vezetők, rájuk hallgassanak az emberek. És ennek érdekében bármilyen eszközt készek bevetni. Különféle trükkökkel próbálják megszerezni az emberek bizalmát, próbálnak felettük hatalmat gyakorolni. Jézus azonban már kétezer évvel ezelőtt megmondta, csak az a pásztor, aki az ajtón megy be. Aki nem különféle csalafintaságokat alkalmaz az emberek megnyerése céljából, hanem pusztán csak teszi a dolgát; azaz hirdeti az evangéliumot "akár alkalmas, akár alkalmatlan". A jó pásztor ugyanis nem becserkészni, megszerezni akarja a nyáj juhait, hanem szolgálni. Hiszen Jézus is azért jött, hogy Ő szolgáljon. A jó pásztor egyik legfőbb ismérve tehát a szolgálatkészség. Az, amikor nem a saját dolgait akarja érvényre juttatni, hanem csak a rábízottak javát keresi (néha még azok ellenállásával vagy akaratával szemben is). Melletted is ott van egy jó pásztor, csak fel kell ismerned! Nézd meg kit, és hogyan szolgál! Nézd meg önmagát adja e, és az evangéliumot hirdeti e! Aztán - KÖVESD ŐT! From babos at communio.hcbc.hu Sun May 18 10:48:13 2003 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 18 May 2003 10:48:13 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 17. Message-ID: <3EC748CD.20001@communio.hcbc.hu> 2003. május 17. ApCsel 13, 44-52; Jn 14,7-14 "Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem" (Jn 14, 12) A fenti evangéliumi részlet lényegre törően határozza meg a keresztény ember karakterisztikáját. Csak az keresztény, aki hisz és ennek a hitnek a fényében tevékenykedik. Nem keresztény az, aki nem viszi végbe "ugyanazon tetteket", vagyis nem hozza összhangba gondolatait, szavait és cselekedeteit. Az autentikus ember jellemzője, hogy létében nincs meghasonulva. Életcélja nem a valós létének az álcázása, hanem a kreatív tevékenység Isten és ember tiszteletének a jegyében. Nem süpped be a képmutatás, a hazudozás, az álnokság ördögi körébe. "Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem" (Jn 14, 12) A történelem során sokan állították, hogy "hisznek Benne", de a tetteit nem vitték végbe. Ma sincs másképp, mint az elmúlt évszázadokban. A külsőségességekbe, hatalmi hóbortba, érdekharcokba süllyedt kereszténység feladata, hogy visszatérjen Krisztus autentikusságához. Mindaddig, míg maszkot maszkra halmoz az ember, messze sodródik keresztény hívatásától. A megváltott lét viszont nem egyeztethető össze a megalkuvással, kicsinyes számítgatásokkal, kétszínűséggel, bizalmatlansággal. Ez utóbbiak szülik meg a keresztény századok sajnálatos vadhajtásait. De a fát gyümölcséről lehet megismerni, a megváltott embert pedig tetteiről. "Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem" (Jn 14, 12) A felszólítás nekünk szól. Próbáljunk élni vele. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sun May 18 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 18 May 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 05. 19. Message-ID: <200305182145.h4ILj11i011319@communio.hcbc.hu> 2003. május 19. ApCsel 14, 5-18 Jn 14,21-26 A mai szentírási részek óvva intenek a bálványoktól. Az Apostolok Cselekedeteiben Barnabást Zeusznak nevezik el Lisztrában, Pált pedig egyenesen Hermésznek. Így fejezik ki hálájukat a béna ember meggyógyulásáért. Hisztériájuk nem ismer határt: felkoszorúzott bikát akarnak feláldozni hálaképp. Az üzenetet félreértik. A bálványról és a véráldozatról sehogy nem akarnak leszokni. Az evangélium soraiban az Emberfia az élő Istent nyilatkoztatja ki tanítványainak. Isten emberközelbe kerül: nem a fellegek felett kell ezentúl keresni, hanem az emberi szívben. Az embert nevén szólítja. Elhangzik az új tanítás, de az elmúlt kétezer év alatt csak kevés ember értette meg a lényegét. A bálványok, a hisztériás istenképek tovább léteznek. Napjainkban is fénykorukat élik. A megtestesült Isten a vallási hisztériákat, a bálványimádást, a gyerekes istenkultuszokat túllépte. Új Istent hirdetett: azt az Istent, aki az emberért van, aki az emberben van. Napjainkban számos szekta, furcsa istenkultuszok hódítanak egyre nagyobb teret. Az ember előrehaladt a technológiában, eddig elképzelhetetlen eredményeket ér el, de lelke valahol lemaradt és megfeneklett a vallási félelmek ingoványában. Látomás látomást követ, a világ legeldugottabb pontjain is új próféták születnek. A bálványok a körülöttünk levő társadalomban úgy szaporodnak, mint gombák eső után. Ami lényeges, az háttérbe szorul: ember felejtsd el bálványaidat, szabadítsd fel lelked, ne gyötörd magad hisztériás képzelgésekkel, hisz meg vagy váltva. A megváltott ember egzisztenciáját kevesen fogták fel és élték meg az elmúlt kétezer év folyamán. C. G. Jung, az analitikus pszichológia atyja, megállapítja poszthumuszként megjelent Emlékek. Álmok. Gondolatok. című könyvében, hogy a legtöbb embert élete derekán téves istenképek kergetik depresszióba. Isten helyét "rendszerint egy buta dolog" foglalja el, mely aztán rabszolgává teszi. A bálványok virágkorukat élik, áldozataik pedig a körülöttünk levő társadalomban vannak. A tanítás - hitünk szerint - elhangzott kétezer évvel ezelőtt. Itt az ideje, hogy megértsük az élő Isten üzenetét, aki azért jött el, hogy "életünk legyen, és bőségben legyen". Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sat May 31 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 31 May 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 06. 01. Message-ID: <200305312145.h4VLj1O4005257@communio.hcbc.hu> 2003. június 1. vasárnap Húsvét 7. vasárnapja (Jézus mennybemenetele) ApCsel 1, 1-11 Amikor leszáll rátok a Szentlélek erő tölt el titeket. Ef 1, 17-23 Hogy megértsük, milyen reményre hívott meg az Isten. Mk 16, 15-20 menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot. Ahová eljutott a Fő dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test reménységben. Jézus mennybemenetele a reménynek az ünnepe. A feltámadott megvigasztalja a tanítványokat, megerősíti őket, feladatot ad nekik, és megmutatja a célt, ahová vele együtt eljuthatnak. Az apostolok reménye a mi reményünk is, az apostolok küldetése a mi küldetésünk is. Mennybemenetel ünnepét ünnepeljük. Magyarországon, és még néhány országban minden bizonnyal. A remény ünnepe, a remény erősödése ez az ünnep. Ezt erősíti bennünk a Szentmise könyörgése is. Krisztus a mennybe felment, és oda vár bennünket is, a Szentlélek erejével megerősítve. Ritkán olvassuk - a liturgiában mindenképpen - Jézus főpapi imáját, amelyből egy rész a húsvét 7. vasárnapi evangélium. Jézus mindannyiunkért imádkozott az utolsó vacsorán. Ezzel is példát adott. megmutatta, hogy egymásért, mindenkiért fontos imádkozni. Mennybemenetel ünnepe és Pünkösd közötti időszak különösen is az imádság időszaka. Hívjuk, várjuk a Szentlelket. Imádságunkkal akarjuk nyitni szívünket a Szentléleknek. Fulop Akos RM Kobanyai Szent Csalad Plebania