[Magveto] 2003. 03. 02.

[Dozsa Istvan]

2003. március 2.

"... Istennel nem lehet mit kezdeni, Őt nem lehet birtokba venni, nem lehet lekötelezni, nem lehet felhasználni. Isten kezd velünk valamit - ha hagyjuk magunkat! Ahol az ember az Isten hatalmas közeledését átéli, ott megszűnik a mérlegelés, ott csak egyvalami lehetséges: kiszolgáltatni önmagunkat mindent követelő igényének - vagy megtagadni ezt. "- Éppen egy hónapja, febr. 2-án ért véget az a néhánynapos hivatástisztázó lelkigyakorlat, amelyre a meghívó Nővér a fenti szavakkal toborozta a ráfigyelőket.

Végül is az élet - kicsiny részleteiben is, és teljes összegében is szeretetkérdés, - vagy tragikus esetben - gyűlöletbe merevedés. "A lélek nem képes szeretet nélkül élni, - kell, hogy valakit szerethessen, mert a szeretet alkotás" - mondta Sziénai Szent Katalin.

Ezért üt szíven minket a mai, vasárnapi üzenet, Ozeás próféta szava. Ő talán az első, aki a jegyesi misztika szenvedélyével fejezi ki és közvetíti Isten határtalan szeretetét. A tőle induló hosszú sor több prófétán át eljut Urunk mai evangéliumi hasonlatáig, majd Szent Pálon, Ágostonon, Efrémen, Bernáton, Gertrudon, Árpádházi Szent Margiton át Bossi Gabrielláig és számtalan ihletett lelkű testvérünkig: tehát napjaink lelkiségébe is.

Boldog, aki ráhangolódik, rárezonál az Úr hívására: "Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s szívére beszélek. Visszaadom neki szőlőskertjeit... hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban" (Oz. 2, 16-17). Mert fájdalmas kifogás lenne ellened, "hogy elhagytad első szeretetedet." (Jel 2, 4). "Eljegyeztelek magamnak örökre, eljegyeztelek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyeztelek hűséggel, hogy megismerd az Urat!" (Oz. 21-23).

Milyen áldott ajándék beöltözése, fogadalomtételen jelen lenni, újmisést kísérni, vagy fiataljaink eljegyzését - ha kérik, elfogadják, - szépen, hittel, gyűrűmegáldással szolgálni... És milyen elmondhatatlanul szép a krisztusi jegyesi misztikában élni!

Brückner Ákos Előd O.Cist.