From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Mar 1 23:45:11 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 1 Mar 2003 23:45:11 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 03. 02. Message-ID: <200303012245.h21MjBps014607@communio.hcbc.hu> 2003. március 2. "... Istennel nem lehet mit kezdeni, Őt nem lehet birtokba venni, nem lehet lekötelezni, nem lehet felhasználni. Isten kezd velünk valamit - ha hagyjuk magunkat! Ahol az ember az Isten hatalmas közeledését átéli, ott megszűnik a mérlegelés, ott csak egyvalami lehetséges: kiszolgáltatni önmagunkat mindent követelő igényének - vagy megtagadni ezt. "- Éppen egy hónapja, febr. 2-án ért véget az a néhánynapos hivatástisztázó lelkigyakorlat, amelyre a meghívó Nővér a fenti szavakkal toborozta a ráfigyelőket. Végül is az élet - kicsiny részleteiben is, és teljes összegében is szeretetkérdés, - vagy tragikus esetben - gyűlöletbe merevedés. "A lélek nem képes szeretet nélkül élni, - kell, hogy valakit szerethessen, mert a szeretet alkotás" - mondta Sziénai Szent Katalin. Ezért üt szíven minket a mai, vasárnapi üzenet, Ozeás próféta szava. Ő talán az első, aki a jegyesi misztika szenvedélyével fejezi ki és közvetíti Isten határtalan szeretetét. A tőle induló hosszú sor több prófétán át eljut Urunk mai evangéliumi hasonlatáig, majd Szent Pálon, Ágostonon, Efrémen, Bernáton, Gertrudon, Árpádházi Szent Margiton át Bossi Gabrielláig és számtalan ihletett lelkű testvérünkig: tehát napjaink lelkiségébe is. Boldog, aki ráhangolódik, rárezonál az Úr hívására: "Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s szívére beszélek. Visszaadom neki szőlőskertjeit... hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban" (Oz. 2, 16-17). Mert fájdalmas kifogás lenne ellened, "hogy elhagytad első szeretetedet." (Jel 2, 4). "Eljegyeztelek magamnak örökre, eljegyeztelek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyeztelek hűséggel, hogy megismerd az Urat!" (Oz. 21-23). Milyen áldott ajándék beöltözése, fogadalomtételen jelen lenni, újmisést kísérni, vagy fiataljaink eljegyzését - ha kérik, elfogadják, - szépen, hittel, gyűrűmegáldással szolgálni... És milyen elmondhatatlanul szép a krisztusi jegyesi misztikában élni! Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Mar 4 23:45:06 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 4 Mar 2003 23:45:06 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 03. 05. Message-ID: <200303042245.h24Mj6Ll030760@communio.hcbc.hu> 2003. március 5. Joel 2,12-18 Mt 6,1-6, 16-18 Ma már nem szokásos, de jó visszaemlékezni a régi pápakoronázás egyik szertartására. Egy marék szalma, a pápa előtt tűzbe vetik és a szertartásmester mondja: Szentatya, így múlik el a világ dicsősége. (Sic transit gloria mundi). Hamu kerül fejünkre. Így múlik el a világ dicsősége: hiszen alig egy éve még körmeneten, Krisztus Jeruzsálemi bevonulására emlékezve lengettük ez ágakat, ma hamu. Egy éve még hányan éltek, akik ma nincsenek itt velünk! Emlékezz ember... De az élőknek programot is ad e nap: "Térjetek meg, higgyetek az evangéliumnak" Hinni, ismerni az evangéliumot, élni a benne foglalt igazságokat, tanúskodni szóval, életpéldával ezekről. - Negyven nap ez a kezdet, Húsvét után folytatni a megkezdettet és odaát látni, akkor is míg itt porrá válik, ami porból vétetett, a FELTÁMADOTTAT. Gy E. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Mar 5 23:45:02 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 5 Mar 2003 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 03. 06. Message-ID: <200303052245.h25Mj2mP015458@communio.hcbc.hu> Március 6. csütörtök A mai mise bevezető könyörgése: Kérünk Istenünk cselekedetünket előzd meg sugallatoddal és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Nagyböjt elején sokszor szoktunk különféle elhatározásokat tenni. Többet imádkozunk, lemondunk kedvenc ételeinkről, jobban odafigyelünk családtagjainkra. Általában az időszak elején nagy bennünk a lelkesedés, a felbuzdulás. Szépen tesszük az elhatározásunkat. Ahogy telnek a napok és a hetek úgy szürkülnek a napok és az elhatározások. A mai mise bevezető könyörgése egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket. Hiába a lelkesedés, a jószándék, az elhatározás, ha nem imádkozzuk át cselekedeteinket. Adja Isten, hogy ebben a nagyböjtben előbb imádkozzunk, előbb beszéljük át a Jó Istennel és utána tegyük meg a tennivalóinkat. Mindenkinek szép nagyböjtöt kívánok: Balogh Attila bosi at axelero.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Mar 11 23:45:06 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 11 Mar 2003 23:45:06 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 03. 12. Message-ID: <200303112245.h2BMj6g6013110@communio.hcbc.hu> 2003. március 12. Nagyböjt I. hete, szerda Lk 11, 29-32 Életünk tele van bizonytalansággal. Szüntelenül azt érezzük, hogy kicsik és tehetetlenek vagyunk a világgal szemben. Emberileg nézve szinte természetes, hogy keressük a bizonyítékokat arra, hogy van értelme életünknek, van értelme küszködésünknek, hogy biztosan eljutunk oda, ahová vágyunk; arra, hogy nem csapnak be minket. Volt egy tanárom, aki azt mondta (régi mondás): "Aki egyszer megégette a száját, az még az aludttejet is fújja." Mi, emberek pedig már nagyon sokszor megégettük a szánkat, sokszor becsaptak, felültettek a lóra és ezért már nem hiszünk senkinek és semminek. Természetes, hogy jelet kérnek Jézustól kortársai. Csakhogy! Ez a jel, sokszoros példányban, már rég megadatott. Hiszen Jézus még az apostoloknak is mondja: "Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek!" Jézusnál a tettek beszélnek. Életének odaadása (három nap a hal/föld gyomrában), tanításának tökéletessége és ereje bizonyítja, hogy Ő az életünk értelme, Ő küszködésünk jóra fordítója, Ő az igazság megvalósítója. Mi észrevesszük a mai idők jeleit? Elég nekünk Jónásnak vagy dél királynőjének jele? From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Mar 16 23:45:02 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 16 Mar 2003 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 03. 17. Message-ID: <200303162245.h2GMj23H021875@communio.hcbc.hu> 2003. március 17. MTörv 9, 4b-10 Lk 6, 36-38 A Mózesi Törvénykönyv Isten irgalmáról számol be, jóllehet ez az "irgalom" kizárólag a választott néphez szól. Izrael földhöz jut Isten irgalmából. Nem hűségéért és nem "szíve egyenességéért" kap földet Izrael, hanem Isten jóakaratából jut országának birtokába. Isten hűsége feltételezi az emberi engedelmességet, melyet a kőtáblákra felvésett törvények pecsételnek meg. Ha a nép hűséges marad Istenhez, jól megy sorsa, ha "megkeményíti szívét" és hűtlenné válik, Isten megbünteti. Ez röviden összefoglalva a zsidó honfoglalás üzenete. Lukács evangéliumának hatodik fejezete újraértelmezi az "irgalom" problémáját. A keresztények új feladatot kapnak. "Legyetek irgalmasok". Inkább tanácsként hangzik el ez a felszólítás. "Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas" (Lk 6, 36). Ebben a mondatban megfogalmazódik a keresztény ember egzisztenciájának a lényege, annak ellenére, hogy sokan az elmúlt kétezer év folyamán gyorsan átlapoztak ezen a részen. A gondolat a következő mondatokban tovább mélyül: "Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak". Lukács hatodik fejezetében megfogalmazódik a kereszténység forradalma. Mert ezek a mondatok, a szó szoros értelmében, forradalmat eredményeznek. De talán elmondhatjuk azt is, hogy "kemény szavak ezek, ugyan ki érti"? Mert valljuk meg őszintén, hogy nagyon ritkán hallgatunk ezekre a tanácsokra. Ítélkezünk napról napra, nehezen tudunk gyakran megbocsátani és az irgalmasságról számos eszmecserét tudunk ugyan tartani, de a gyakorlatba ritkán alkalmazzuk. Pedig kereszténnyé nem egy törvénykönyv szabályainak betartásán keresztül válik az ember. Az irgalmasság, megbocsátani tudás és ítéletmentesség olyan erőket mozgat meg és szabadít fel az emberben, melyeken keresztül az örömhír valóban beleágyazódik a teremtett ember életébe. A keresztény többé nem tud önmagának ellent mondani, mert akkor már nem keresztény többé: gyilkolni (akár Isten nevében is), hatalmaskodni mások felett, kizsákmányolni a kiszolgáltatottakat, a "kiválasztottak" pöffeszkedésével és fölényességével lenézni a "nem-kiválasztottak" tömegét, igen, mindez nem keresztény magatartás. A kerióti Judás nem volt irgalmas. Ő nyájas volt. A csökkent értékű emberek mindig nyájasok, hogy kompenzálni tudják ezt a kellemetlen érzést. A tehetségtelen, jellemtelen ember privilégiumokat, előnyöket és baksist keres mindenfele, nyájas de nem irgalmas. Még kevésbé tud megbocsátani, és egyáltalán nem jellemzi az ítéletmentesség. A keriótiak fő jellemzője az, hogy "harminc ezüstpénzért" gyorsan odébbállnak. Ebből a szemszögből a keresztények száma nagyon leapad, és a keresztény egzisztencia új dimenziót kap. A törvények felé helyezett irgalmasság, ítéletmentesség és megbocsátani tudás számos "keresztényről" lerántja a maszkot és szembesíti - talán szobájának egyik rejtett zugában - azzal a gondolattal, hogy csak egy kerióti. A Lukács evangélium hatodik fejezetének az üzenete egyszerű, mint ahogy a nagy tanítások mindig egyszerűek. Légy irgalmas. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Mar 31 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 31 Mar 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 01. Message-ID: <200303312145.h2VLj1i0024026@communio.hcbc.hu> 2003 április 1 kedd köznap Ez 47, 1-9.12 Az éltető víz az Isten kegyelme Jn 5, 1-3a.5-16 Szeretnék én is "embere lenni" a körülöttem élőknek. Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás Embere lenni a körülöttem élőnek. vagy ahogy az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tanuljuk: felebarátom mindaz, aki segítségre szorul. Embere lenni. Ehhez nyitott szemmel kell járnom, hogy felfedezzem a szükséget szenvedőt. Nyitott füllel kell járnom, hogy meghalljam a segítségért kiáltót. nyitott szívvel kell járnom, hogy megértsem a segítséget kérő szót. Mert aki igazán segítségre szorul, az igyekszik leplezni. Aki igazán segítségre szorul, az halkan, alig észrevehetően, sokszor virágnyelven szól. Embere vagyok a mellettem élőnek, ha meghallgatom, ha melléállok, ha érzi, hogy mellette vagyok, akkor is, ha segíteni konkrétan nem tudok. A nagyböjt ideje különösen is alkalmas arra, hogy nyitogassam szememet, fülemet, szívemet, hogy megtanuljam, hogyan vehetem észre a segítségre szorulót. Fülöp Ákos RM