From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Jul 1 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 1 Jul 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 07. 02. Message-ID: <200307012145.h61Lj1NR010820@communio.hcbc.hu> 2003. július 2. Arra kell gondolnom éppen ma, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, milyen áldott dolga van annak, aki éppen a hónap második napján próbál Testvérei mellé társulni, hogy együtt elmélkedjünk Urunk mérhetetlen sokoldalú gazdagságáról. Szépek, beszédesek a másodikák (január 2. keleti egyház szentjei, február 2, április 2. Hazánkban! Július 2, szeptember 2 (Budavár), október 2. Őrangyalok napja, november 2. (Eskaton)). Különösen szép ez a mai nap! Sokoldalúan ajándékos: 1. Szerzetesi lelkületre nevelő líra árad belőle: a zsolozsma olvasmányos horájának első lekciója az Énekek éneke 2 és 8. fejezetéből van összemetszve. 2. A munka világával találkoztat Hazánkban az arató szerszámok megáldásának ősi szokása, pl. a kónyi Sírtói Kápolna előtt. 3. A látogatás, a találkozás, a vendéglátás teológiáját, misztikáját kínálja a mise liturgia második olvasmánya (Róm 12 9-16b): tipikus erénytábla, a felebaráti szeretet sziporkázó skálája: keresd meg, melyik érint Téged ma a legjobban a 7+12 szempontból, és mi az erkölcsi útbaigazítások alapja, hangolója.?! A három hullámhossz valamelyike (lelkiség, szolgálat, látogatás) bizonyára éppen időszerű számunkra. A mai nyelvre fogalmazott evangéliumi ízű boldogságok egyike ez: Boldogok vagytok, főleg Ti, akik fel tujátok ismerni az Urat mindenkiben, akivel találkoztok - Tiétek az igazi fény és az igazi bölcsesség (vö. II. János Pál Novo Millennnio Ineunte 43. pont). Igen! Legyen ez ma a Tiétek! Budapest, 2003. július 2. Brückner Ákos Előd O.Cist. From babos at communio.hcbc.hu Sat Jul 5 06:33:14 2003 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 05 Jul 2003 06:33:14 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 07. 05. Message-ID: <3F06550A.2040807@communio.hcbc.hu> 2003 július 05 Mt 9, 14-17.. Régi ruha új anyagból folt. A szakadás még nagyobb. Régi tömlő, új bor, mindkettő tönkremegy. Az Egyházra nem vonatkoztathatom ezt. Hiszen Krisztus Titokzatos Teste. A dogmákra sem, hiszen azonos szempontból jövő kérdésekre, teljesen kimerítően "maiak", csak ne más szempontból feltett kérdésre adjunk ezekkel választ. Ahogy én értem Máté idézet részét ma. Ne foltozzuk régi pasztorális módszereinket. Új idők, új módszert kívánnak meg. Nem új tant, hanem új kifejezésekkel megvilágított tanítást. Nem új szentségeket, hanem méltó előkészületet a méltó felvételhez. Nem a tisztelendő _úrnak_ kell megjelenni a hívek előtt, hanem a lábmosó szeretettel szolgáló Krisztus-képmásnak. Nem túlzottan őrizzük a régi ruhát és ha lyukas új-módszer-foltot rakunk rá? Van-e már mai, a mi környezetünkben élő emberekhez szőtt új ruhánk? Új tömlőnk? Készítünk ilyeneket, beszélgetünk az idők megkívánta új lehetőségeinkről egymással? Nem indít talán ma is a Lélek minden apostolt és apostol-jelöltet? Gy E. From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Jul 11 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 11 Jul 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 07. 12. Message-ID: <200307112145.h6BLj1VW029148@communio.hcbc.hu> 2003. július 12. Évközi 14. hét szombat Mt 10, 24 - 33 Különböző típusú emberek vannak. Sokféleképpen meg lehet különböztetni őket. Többek között úgy is, hogy ki bátrabb, ki félénkebb. Igaz, hogy a bátornak tűnő emberek is igazából belső félelemmel rendelkeznek, csak jól tudják palástolni. Valójában mindannyiunkban ott a félelem. Félünk egy-egy esemény bekövetkeztétől, félünk a betegségtől, haláltól, s ami a legrosszabb, félünk (kell félnünk?) egymástól. Jézus azonban éppen arra biztat, hogy nem kell félnünk senkitől és semmitől; legfeljebb attól, hogy elveszítjük az örök üdvösséget. Kétségtelen, hogy ijesztget minket a Sátán, próbál a félelem keltésével eltéríteni a helyes úttól, de mindaz, aki az isteni Gondviselésben hisz, aki tudja, hogy semmi sem történik Isten tudta és megengedése nélkül, valamint azt is tudja, hogy Isten mindig mindenhol velünk van - Jézus jelentette ki: 'íme én veletek vagyok mindennap a világ végéig!' -, valóban nem esik kétségbe semmilyen bajban. Lehet, hogy nehezebb egy-egy keresztet, betegséget, problémát és bajt hordoznunk, néha talán azt érezzük, hogy összeroppanunk alatta, ám mindig kiderül, hogy Isten megadta azt az erőt, amellyel képesek voltunk hordoznunk bajainkat. Nyisd hát ki szemedet, és lásd meg magad mellett a keresztjét értünk hordozó Krisztust! - km - From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 19 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 19 Jul 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 07. 20. Message-ID: <200307192145.h6JLj1I9003523@communio.hcbc.hu> 2003. július 20. Mk 6, 30-34 Jézus pihenni, a magányba hívja a tanítványokat, akik az Ő ügyében fáradtak, az apostolok pedig engedelmeskedtek neki. A pihenést, üdülést, kikapcsolódást sokszor érezzük önző luxusnak. Holott az állandó tenni akarás, a "nélkülem úgy sem megy" hozzáállás sokkal nagyobb önzés lehet. A saját megérdemelt pihenésem, és az engem terelgetőké is az Istenre hagyatkozás gyakorlatává válhat. Merjünk elvonulni a feladatainkat a túlparton hagyva! Ugyanakkor segítsünk a környeztünkben élőknek, hogy ők is békén tölthessék pihenésüket. Jézus pedig legyen mindnyájunkkal a túlpart magányában! LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jul 26 23:45:00 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 26 Jul 2003 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 07. 27. Message-ID: <200307262145.h6QLj0xG002174@communio.hcbc.hu> 2003. július 27. 1. Az elkövetkező vasárnapokon nem Márk szavain át fogjuk hallani Jézus tanítását, hanem János evangéliumának elmélkedéseit az eucharisztiáról. II. János Pál pápa idén nagycsütörtökön kiadott enciklikájának tanítása komoly teológiai elmélyítést kínál az elkövetkezendő vasárnapokhoz, hogy a XXI. század elején jobban értsük és éljük Krisztus szentségi jelenlétét. Az eucharisztia életadó kenyér az Egyház számára. Közösségformáló erő, mely csak hiteles életből fakadhat. Olyan erőből, mely maga is mindennap megtapasztalja, hogy Isten ott van a kenyérben és borban, az oltáron megújuló áldozatban. 2. Jézus legfontosabb elfoglaltsága, hogy az éhező ember segítségére jöjjön. Azért, hogy táplálja a szentségre hívott ember testét a "kenyérrel" - mely az üdvösségtörténetében olyan változatos formában jelent meg: a puszta mannájában, Illés kenyerében, a zsidók húsvéti vacsorájában, az utolsó vacsora kenyerében és borában - és lelkét a vigasztalás igéivel. Isten tudja jól, hogy az ember elesett magában. Vannak pillanatok, amikor gondoskodó szeretetre van szüksége. Ilyen helyzettel találkozunk az evangéliumban is. 3. Jézus úgy tett jót, hogy megpróbált mindig háttérben maradni, mert nem a személye a fontos, hanem a cselekedete. ..................... 1. Mennyire fontos számomra, hogy az Egyház eucharisztiáról szóló tanítását értsem, és tovább adjam közösségemben? 2. Találkozom-e rendszeresen a gyónásban megtisztult szívvel az eucharisztikus Krisztussal? 3. Indít-e jó cselekedetekre Jézus példája? Ezen a vasárnap emlékezünk meg a Bosznia-Hercegovinai keresztényekről imádságunkban. (Adoremus, 2003. július, II. évfolyam 7. szám. 118. oldaltól. Egyetemes könyörgés is található!) - tzsi - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jul 31 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 31 Jul 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 08. 01. Message-ID: <200307312145.h6VLj1qT001005@communio.hcbc.hu> 2003. augusztus 1. Liguori szent Alfonz Mária püspök, egyháztanító Lev 23, 1.4-11.15-16.27.34b-37 Az ünnepek fontosságát kiemeli, hogy Isten rendeli el azokat Mt 13, 54-58 A prófétának a saját hazájában nincs becsülete Szent Alfonz a XVIII. században a keresztény élet megerősítésén munkálkodott. Nevéhez fűződik a redemptoristák rendje. Péntek van, Jézus szenvedésének és halálának napja, bűnbánati nap. Hozzá elsőpéntek, amelyen különösen is Jézus szívére figyelünk, amely a szeretetnek tárháza. Ünnepeinket, szent napjainkat Istentől kapjuk, hogy megerősítsenek bennünket a hozzá vezető úton. Ezért figyelünk az elsőpéntekre, ezért figyelünk szívesen a bűnbánati napokra, ezért ünnepeljük különös szeretettel vasárnapokon Jézus feltámadását. Fulop Akos RM