[Magveto] 2003. 01. 12.

[Dozsa Istvan]

2002. január 12.
Urunk megkeresztelkedése (Mk, 1,6b-11)

Amikor megkereszteltek bennünket, mi is - mint Jézus - "fölemelkedtünk" a vízből. Ám ez a víz, amelyben mi megkeresztelkedtünk egészen más víz, mint akár az, amelyet tisztálkodásra használunk, akár az, amelyet szomjunk oltására. Mert ez a víz egyszerre mind a kettőt megvalósítja bennünk: megtisztít a bűn szennyétől, tisztára mos, hogy Mennyei Atyánk nekünk is mondhassa: 'te vagy az én szeretett fiam', és ugyanakkor azt a szomjat oltja bennünk, amely akkor keletkezett lelkünkben, amikor elhagytuk az atyai Házat; oltja a kegyelem utáni sóvárgásunkat, szomjunkat, hiszen a keresztségben Isten gyermekeivé válva újjászülettünk vízből és Szentlélekből. 
Amikor tehát belépve/kilépve Isten Házába, bemártjuk ujjunkat a szentelt vízbe, egyszerre mindkettőre: a tisztaságra és a kegyelem forrására is gondolunk. Ne feledkezzünk meg ezért sohasem arról, hogy a szentelt víz a bűnbánat és az isteni kegyelem szimbóluma és részben megvalósítója is. 
- km -