[Magveto] 2003. 12. 18.

[Babos Tamás]

2003. december 18.


Isten az Atyánk.
Az ugrándozó, örömteli kisgyermek észreveszi, hogy édesapja vagy 
édesanyja másik gyermeket vesz föl az ölébe. Arca elkomorul. Vajon én 
milyen gyermek vagyok? Elkomorul lelkem, ha látom a másik boldogulását, 
az adott pillanatban nyilvánvaló előnyösebb helyzetét? Vagy tudok 
örülni, hogy most ő is részesül a jóban, a szeretet kézzel is fogható 
közeledésében?

Isten igazságos és irgalmas Atyánk.
„Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.” Vajon 
engedjük-e, hogy így legyen? Igazságot, irgalmat és békét szerető nép 
vagyunk-e? Vajon háborgunk-e a köztünk lévő „látszat-botrányok” miatt, 
vagy úgy teszünk, mint József, aki igaz ember lévén, nem akarta hírbe 
hozni Máriát, mikor kitudódott, hogy gyermeket vár, hanem – hogy ne 
okozzon további fájdalmat a nyilvánossággal - titokban próbálta őt 
elbocsátani. Alkalmasnak bizonyult arra, hogy fölnevelje a gyermek 
Megváltót.

Mi is vigyázzunk a köztünk élő Istenre. Nézzünk körül magunk körül és 
adjunk hálát mindazért a jóért, ami másokkal történt. Áldjuk ezért az 
Atyát! Nézzünk körül önmagunkban és adjunk hálát mindazért a jóért, ami 
velünk történt. Áldjuk ezért az Atyát!

Marian