From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Apr 1 23:45:02 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 1 Apr 2003 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 02. Message-ID: <200304012145.h31Lj2xX010586@communio.hcbc.hu> 2003. április 2. A szabadulásra váró népnek ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján segítségedre leszek. Megőriztelek, és szövetséges néppé tettelek, hogy helyreállítsd az országot, és birtokodba vedd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: 'Menjetek!', és a sötétségben levőknek: 'Jöjjetek a világosságra'" A kegyelem ideje, a szabadulás napja, az elpusztított örökség birtokba vétele, a világosságra hívás alkalma lehet belső időszámításunkban április 2. 1927-ben Prohászka Ottokár, 1945-ben boldog Apor Vilmos mennyei születésnapja ez a dátum. Prohászka Ottokár ezt írja: "Álljunk a nép közé; hiszen csodálatos és szinte érthetetlen, hogy ezt még most sem értik nagyon sokan. Kérdezzük magunktól, mint komoly munkások, mit akarunk ez istenverte, elzüllött nép közt tenni, mit kivívni; akarjuk-e a malasztos szót elevenen s melegen, tehát tettekben kifejezésre hozni? ... az egyház nem rokkant; jól van: akkor e jelenben is érvényesülnie kell." (Prohászka írásai 2. Nemzeti eszményeink 13. old. {Prohászka Kiadó Székesfehérvár}). Azok egyike, akiket boldog Apor Vilmos a későbbi sértetlen családi élete, jövője számára megmentett, emlékeztetett bennünket a minap arra: Március 30. van, ez az a nap! A sokakat megmentő mártírium napjának folyománya árpilis 2, amely az áldozatos főpásztort a túlpartra ragadta. Boldog Apor Vilmos maga írta profétikusan a Gyulai Katolikus Egyházi Tudósító 1. számában Bevezetőként 1921. márc. 21-én: "A jó pásztornak, az Úr Jézus szándéka szerint, kötelessége életét adni juhaiért, életét, nemcsak oly értelemben, hogy meghalni is kész legyen nyájának üdvösségéért - mint ahogy ő maga tette legelsőnek - de úgy is, hogy egész életét, annak minden percét, egész valóját, minden tehetségét, minden erejét, minden gondolatát, érzelmét, minden leheletét, szívdobbanását hívei javának, a lelkek üdvének szentelje, hogy 'mindenkinek mindene' legyen, mint ahogy a nagy apostol sz. Pál mondja." (Apor Vilmos Gyulán, 82.old.) Jó dobbantó lehet szívünkben ez a mai nap Nagypéntek és Húsvét felé. 2003. április 2. Brückner Ákos Előd O.Cist. From pasztor at ppke.hu Wed Apr 2 16:54:42 2003 From: pasztor at ppke.hu (PASZTOR Miklos) Date: Wed, 2 Apr 2003 16:54:42 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] Pacem in Terris Message-ID: Kedves Címzettek! Felkerült a hálózatra XXIII. János pápa Pacem in Terris c. enciklikája. Aktualitása többszörös: éppen most nagyb?jtben 40 éves, és a 138. pontban például ezt írja: ,, ha [...] az általános tekintélyt a hatalmasabb nemzetek er?vel kényszerítenék a többire, valóban félni kellene, hogy ez [...] csak a kevesek érdekét szolgálná. '' A dokumentum elérhet? például a http://www.katolikus.hu/nov.html lapról indulva. Üdv, Miklós --------- Pásztor Miklós ------------------ pasztor at ppke.hu ----------- Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1052 Budapest, Piarista köz 1. Tel: (36)-(1)-4864-434 From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Apr 5 23:45:01 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 5 Apr 2003 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 06. Message-ID: <200304052145.h35Lj1iO009381@communio.hcbc.hu> Április 6. Nagyböjt 5. vasárnapja "Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz." Látszólag nincs értelme egy megprobáltatásnak. Látszólag nincs célja egy betegségnek. Látszólag felesleges és értelmetlen egy családi konfliktus. Látszólag. De ha mélyére nézünk életünk eseményeinek, akkor előbb vagy utóbb (az esetek nagy többségében utóbb) megvilágosodik, hogy mi miért történt. Ragaszkodunk az életünkhöz. Ragaszkodunk azokhoz az anyagi javainkhoz, melyeket birtoklunk. Ragaszkodunk szellemi képességeinkhez, büszkék is vagyunk rá. Mindennap van újjászületés és mindennap van elhalás. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az újjászületés örömét, értékét, csodáját mindennap - akár többször is - meg kell halnunk. Meg kell halnunk önmagunknak, másoknak. El kell halnunk azoktól melyekhez annyira ragaszkodunk. Adja Isten, hogy a nagyböjt hátralévő napjaiban többször is meghaljunk, hogy gyümölcsöt hozzunk az örök életre. Balogh Attila bosi at axelero.hu From babos at communio.hcbc.hu Mon Apr 7 06:45:48 2003 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 07 Apr 2003 06:45:48 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 05. Message-ID: <3E91027C.4060005@communio.hcbc.hu> 2003. április 5. J. 7. 40- "Miért nem hoztátok el őt ide? Ember így még nem beszélt!" A két tábor. Akik eleve kimondják, nem lehet igaza, mert nem azt mondja, amit ők akarnak, vagy megszoktak. - Készek üldözni, elfogatni, megölni. Csodái, tanítása sem számít. Vakok, elvakultak. Még igaznak is tartják magukat, Jézust pedig gazembernek. Nyitott-e a fülünk és meghalljuk-e Jézus üzenetét, mai, korhoz és személyhez szabott üzenetét, sőt irányítását, parancsát? A másik tábor, akik elmennek -igaz küldik elfogni őt - de lebilincselik szavai őket, ha nem kellene beszámolni az írástudóknak, és nem onnan kapnák kenyerüket, talán még a hitig is elmennének. "Csak nem vezetett titeket is félre? ... hitt csak egy is a főtanács tagjai közül benne?" Csak teljes odaadással, csak megtérő követéssel, csak vértanúságra is kész áldozatos lélekkel lehet vele a mennybe jutni! From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Apr 7 23:45:02 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 7 Apr 2003 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 08. Message-ID: <200304072145.h37Lj2cU008012@communio.hcbc.hu> Április 8. Kedd Szám 21,4-9 A rézkígyó Jn 8,21-30 Jézus származása és küldetése A választott nép a pusztai vándorlás során állandóan zúgolódott és lázadozott az Úr ellen. Semmi nem volt megfelelő nekik, megbánták, hogy kijöttek Egyiptomból és Mózest hibáztatták. Ő pedig állandóan könyörgött az Úrhoz, hogy ne büntesse a népet. Így történt ez a rézkígyó esetében is, aki feltekintett rá a kígyók által megmart emberek közül, az nem halt meg. Az evangéliumban találjuk a párhuzamot: Jézust emelik fel, és Őrá kell a bűnösnek feltekinteni, hogy meg ne halljon. Nyomatékosan hangsúlyozza Isteni mivoltát, kétszer is mondja "ÉN VAGYOK" ugyanazzal a szóval, amivel Isten nyilatkoztatta ki magát Mózesnek. Ő az, aki meg tud menteni bennünket a bűntől. Tekintsünk fel rá! Ne zúgolódjunk, lázadozzunk úgy, mint a nép Mózesnek, az ennivaló, az innivaló, a múló dolgok miatt! Keressük az odafönt valókat! Zsuzsa From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Apr 11 23:45:04 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 11 Apr 2003 23:45:04 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 12. Message-ID: <200304112145.h3BLj46Q012522@communio.hcbc.hu> Nagyböjt V. hét, szombat Jn 11,45-57 "...jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon ..." Milyen különösen hangzik ma Kaifás szava. Ma, amikor egyáltalán 'nem szokás' áldozatot hozni másokért, főleg nem önként és díjmentesen. Ma, amikor a 'mert megérdemlem' a sikk és nem a 'te megérdemled'. Furcsa egy nézet. Vagy nem is annyira furcsa? Hiszen nagyon is bele illik mai világunkba! Mentsük, ami menthető! Dobjuk oda ezt a 'prófétát' a rómaiak cirkuszi arénájába! Így lecsillapítjuk a 'fenevadat', s mellesleg mi is jól járunk, hiszen eltűnik ez a számunkra kellemetlen figura. Ez nagyon is mai gondolkodás! Csakhát "az Isten egyenesen ír görbe vonalakon"! Lehet, hogy nagyon is emberi gondolkodás volt Kaifás szava, meg a mai sikerorientáltság. Ám az Isten, az Atya éppen ezeket az emberi gondolkodásmódokat használja fel arra, hogy "akinek van füle, hallja meg" a szavak mögött megbúvó isteni figyelmeztetést, prófétai szót. Mert aki hallgat a Lélek szavára, az mindig is kihallja a világ zajából a neki, közvetlenül szóló isteni üzenetet: merj másokért adott áldozat lenni! - km - From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Apr 16 23:45:06 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 16 Apr 2003 23:45:06 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 17. Message-ID: <200304162145.h3GLj60x024498@communio.hcbc.hu> 2003. április 17. Ez 12,1-8,11-14, 1Kor 11,23-26, Jn 13,1-15 "Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát." (Jn 13,5) Nagycsütörtök olvasmányai nagyon tanulságosak számunkra. Az evangéliumban Krisztus még egyszer példát ad tanítványainak. Mintha attól félne a megtestesült Isten, hogy távozása után apostolai hamar elfelejtik a tőle tanultakat és besüllyednek a nagyzolás és a hatalomvágy örvényébe. Újra példát ad tehát nekik. "Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát." (Jn 13,5) Az Emberfiának nem voltak alaptalanok a félelmei. Ha ez a szimbolikus cselekedett dönti el azt, hogy ki keresztény és ki nem, akkor az elmúlt századok során a keresztények száma nagyon megcsappan. Aki nagy, az legyen kicsi, aki okosabb, az segítsen a többieken. Fejetetejére állított logika. Az utolsó vacsorán jelenlevők tanúi egy nem mindennapi eseménynek. A hatalom és a nagyság teljesen átstrukturálódik a szemük előtt. Nem a kapzsiságban, mások kihasználásában és leértékelésében van a nagy ember ereje, hanem ellenkezőleg: mások szolgálatában. A lábmosás szertartása kiüti a keresztény kezéből a kardot: szent háború, mások megalázása és letiprása, hatalmi csattogtatások végérvényesen törlődnek a kereszténység szótárából. Inkább: kellene törlődjenek. De nem így történt. A szent háborúk, Isten nevében elkövetett atrocitások, mások megalázása és kifosztása mind a mai napig a "keresztény" uralkodók jellemzői. Elég, ha a múlt hetek őrült történéseire gondolunk. Modern világunkban nagycsütörtök agóniáját éli át a szemünk előtt. Újra és újra. Az Emberfia utolsó vacsorája utópiává degradálódik. Gyakorlatilag nagycsütörtök lábmosása csak elszigetelődve, itt-ott "él" a történelemben. Semmiképpen nem él az önmagukat "keresztényeknek" nevezők rendszereiben. "Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát." (Jn 13,5) A lábmosás szertartása a történelem hasábjain kell realizálódjon. Újra és újra. Nem elég felidézni, hanem megvalósítani kell. Újra és újra. Ellenkező esetben csak olyanok vagyunk, mint a farizeusok, kik hatalmas terhet tesznek mások hátára, de egy ujjukat sem mozdítják, hogy könnyítsenek ezen a terhen. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Apr 18 23:45:07 2003 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 18 Apr 2003 23:45:07 +0200 Subject: [Magveto] 2003. 04. 19. Message-ID: <200304182145.h3ILj7hX023419@communio.hcbc.hu> 2003. április 19. Gen 1,1-2,2, 22,1-8, Es 14,15-15,1a, Iz 54,5-14, Iz 55,1-11, Bar 3,9-15.32-4.4, Ez 36,16-28, Rom 6,3-11, Mk 16,1-8 "Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről." (Mk 16,8) A feltámadás gondolata félelemmel tölti el a tanúkat. Félelem és szorongás vett erőt az asszonyokon, amikor nem találták a hullát a sírban. Egy harmadnapos hulla látványára számítottak a temetőbe siető emberek. Meglepetésük hatalmas volt. Nincs hulla és nincs halál. A sír üres. A pillanat egyszeri és megismételhetetlen. Az emberek megölték az Emberfiát, de hullája mégsem fekszik a sírban. A feltámadás Isten igazi hatalmáról tesz tanúságot. "Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről." (Mk 16,8) A sír üres. Kezdetben senki nem akarja elhinni. 2000 éven keresztül tartott ez a meglepetés. Az emberiség történelme új kezdet elé néz. Isten benyúlt a történelembe és feltámasztotta Fiát, a megtestesültet. A halál átértelmeződik. A kicsinyességeibe süllyedt ember egy kézmozdulattal megölette, hisz zavarta a politikai konstellációt, a békés rabszolga-sorsot, értelmetlen dolgokat fecsegett és még egy jó felkelés megszervezésére sem lehetett felhasználni. Tehát jobb, ha meghal. És meghalt. Kegyetlen körülmények között vették el az életét. Három nappal ezelőtt... Most ott áll a sír üresen. Isten az ember számára eléggé érthetetlen logikát közöl. Az élet csak akkor ér valamit, ha nem megalkuvások sorozatával telítődik; ha nem emberi korlátok diadalmával van teli; ha nem a kapzsiság, hatalomvágy, féltékenység, bosszúvágy ördögi céljai vannak kitűzve az egyén zászlajára. A megváltás az élet és a feltámadás egésze. A megváltott lét már itt a földön kezdetét veszi. A megváltás logikája a történelem fergetegében eléggé elhomályosult. Pedig az Emberfia azért jött el, hogy "életük legyen, és bőségben legyen". Szakács Ferenc Sándor