From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Sep 1 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 1 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 02. Message-ID: <200209012145.g81Lj1W32523@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 2. Szép összefüggés van nem csak a mai két olvasmány között, de a mai olvasmányok és számos testvérünknek a mai várhatóan megjellegző élménye között, hiszen az évkezdő Veni Sancte napja van. Míg Pál apostol Korintusban "gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben" kezdte igehirdetését - és a későbbiekből kiviláglik, nem csalt az előérzete, - addig Krisztus Urunk az Izaiás könyve felnyitásával kezdi nyilvános működését Názáretben, amelyből találóan idéz. Csakhamar Ő is megtapasztalja, hogy alig lehet a próféta kedves a maga hazájában. Abban azonban az Úr és az apostola - persze hangsúlykülönbséggel, - közös tényt fogalmaz meg, hogy "az Úr lelke van rajta", hogy a "beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból áll, hanem a lélek és az erő bizonyításából". Mennyire óhajtjuk és kérjük, hogy akik ma kezdik iskolás tanulmányaikat, akár újdonsült iskolásként, egyetemi "gólyaként", akár már egy adott iskolai rend következő évfolyamába lépve, tapasztalják meg, hogy Jézus Krisztus az üdvtörténeti jelenben újra csak az Úr kedves esztendejét hirdeti meg mindnyájunknak, és Pál apostollal együtt valamennyien azt kívánjuk az érdekelteknek és tanáraiknak, hogy hitük, művelődésük, nevelődésük "ne az emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék". Ezért meditálunk Lattaquié Ignatiosz metropolita szavaival így: Szentlélek nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az Evangélium holt betű, az Egyház egyszerű szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek fölidézése, és a keresztény cselekvés rabszolgamorál. De Őbenne: a kozmosz fölemelkedik És nyögve szüli az Országot, a feltámadott Krisztus itt van, az Evangélium életerő, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély szabadító szolgálat, a misszió Pünkösd, a liturgia emlék és elővételezés, az emberi cselekvés megistenült. Budapest, 2002. szeptember 2. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Sep 3 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 3 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 04. Message-ID: <200209032145.g83Lj1d11598@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 4. A mai evangéliumban Jézus ismét gyógyít, de nem csupán egy beteget, egyet a sokak közül, hanem Péter apostol anyósát. A rövid beszámolóból kitűnik, hogy a gazdasszony szorul rá az Üdvözítő emberszerető jóságára, s szóltak is az érdekében. (Illő a vendégeket ellátni, illetve beteg házhoz nem illő vendégjárást szervezni) Beteg volt, valamilyen szinten mindnyájan betegek vagyunk, testben is, de lélekben mindenképpen, bűneink, gyarlóságaink, visszaeséseink... Képtelenek a napi teendők elvégzésére, a rendkívüli helyzetekben való helytállásra, emberi tartásunk, hiteles kereszténységünk megélésére. Milyen jó, hogy Jézus most is képes talpra állítani, tiszta, egészséges lélekkel megajándékozni, és itt jön a lényeg: "Az asszony mindjárt fölkelt és szolgált nekik." Újult erővel, lelkesen, hálásan. Példaértékű cselekedet, de vajon meg van-e bennünk ez a lelki erő, hálaérzés a kapott egészségét, lélekgyógyulásért. Prohászka püspök írja elmélkedésében: "Erős lett; örülni tud, azért készséges. Testi, lelki erőit szolgálatába szegődteti, mert szereti örömének s jókedvének forrását. S minél készségesebben szolgál, annál erősebb lesz." Talán egy-egy testi vagy lelki gyógyulás után jó lenne erre is odafigyelni, nagyobb gondot fordítani. Biztosan megéri. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Sep 4 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 4 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 05. Message-ID: <200209042145.g84Lj1a16306@communio.hcbc.hu> 2002. IX. 5. Lk 11,1- A Te szavadra mégis kivetem a hálót... Már az olvasmány is kifejti, hogy csak Krisztus! Az emberi bölcsesség semmi, ha nem Ő az Út, az IGAZSÁG, és az Élet. Milyen esztelen ilyen alkalmatlan időben és ilyen rossz helyen és ilyen körülmények között hálót kivetni? Péter emberi okossága, szakmai tudása mást mond. De hite is mást mond: engedelmeskedni, megtenni. Látta a kánai menyegző borát. Előtte hallhatta "tegyétek, amit mond" - Mária intését. Megteszi. És... Mennyi emberi bölcsesség szorult belénk. Mi se engednénk Krisztust a keresztre, mint Péter, csak mi nem halljuk: "Takarodj, Sátán, mert emberi módon..." Mikor szállhat meg végre a Lélek, hogy Rá hallgassunk, Neki engedelmeskedjünk!?! Ma talán mindnyájan mondjuk ki, a Te szavadra mégis ... Gy E From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Sep 5 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 5 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 06. Message-ID: <200209052145.g85Lj1A18792@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 6. péntek Lk. 5,33-39 A mai embernek komoly problémái vannak a böjttel kapcsolatban. Sokszor a böjtöt a fogyókúrához hasonlítja, vagy az önsanyargatáshoz. Az Egyházban is régen sokkal komolyabb és szigorúbb volt a böjt mint ma. Elég gyakran elfelejtjük, hogy minden pénteki nap bűnbánati nap, amikor lehetőségünk van a szenvedő Krisztus iránti odaadásunkat kifejezni. Az 1 órás szentségi böjtöt sokan mechanikusan értelmezik. Ha már hiányzik 2 perc, akkor nem áldozom - mondják sokan. A szentségi böjt arra szolgál, hogy segítsen felkészíteni a szentségi Jézussal való találkozásra. Én magam is készüljek rá, necsak egy passzív résztvevője legyek a misének. Az igazi böjt az, ha valamiről úgy mondok le, hogy a másiknak adom, mert ebben kifejeződik az Istenért hozott áldozat. Lemondok egy kedves időtöltésemről és helyette meglátogatok egy régi ismerőst. Kevesebbet nézek Tv-t, helyette előveszek egy értékes könyvet. Szóböjtöt tartok és helyette odafigyelek jobban a másik emberre. Istennek kedves jó böjtölést kívánok mindenkinek! Balogh Attila From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Sep 7 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 7 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 08. Message-ID: <200209072145.g87Lj1d23362@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 8. Ez 33,7-10 Róm 13,8-10 Mt 18,15-20 Hatalmas a próféta felelőssége, és vele együtt a miénk is: figyelmeztetnünk kell a vétkest, a tévelygőt, hogy hagyja el bűneit. Ha nem tesszük, az Úr rajtunk fogja számon kérni. Az evangéliumban Jézus nyomatékosan felsorolja a lépéseket; figyelmeztesd négyszemközt testvéredet, vigyél két vagy három tanút, vidd az ügyet a közösség elé. És mindezt szeretettel kell tennünk, ahogy Szent Pál figyelmeztet, mert a szeretet nem tesz rosszat felebarátjának. Vajon mi megteszünk-e mindent a tévelygőért? Sokszor még a hozzánk legközelebb állóknak sem merünk szólni, gyávaságból, félelemből, hogy elveszítjük a szeretetét, vagy mert nem találjuk a megfelelő szavakat. Talán itt követjük el a legtöbb mulasztást... Zsuzsa From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Sep 11 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 11 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 12. Message-ID: <200209112145.g8BLj1030564@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 12. Ma Szűz Mária neve napja van 1683. szeptember 12-én szabadult fel Bécs városa a török támadás alól, s ennek tiszteletére rendelte el Boldog XI. Ince pápa ezt az ünnepet, bár már korábban is megvolt a nyoma itt-ott. A Szűzanya számunkra valóban a felszabadítást, a megmenekülést jelenti, hiszen Őáltala áradhatott az isteni kegyelem Jézusban ránk. Ezért is kell, hogy különös szeretettel és hálával forduljunk feléje. Ez azonban azt is jelenti, hogy hálánk kifejezéseként valami rendkívüli, ugyanakkor mégis természetes ajándékkal kedveskedjünk neki nevének ünnepén. Ez a "természetesen rendkívüli" ajándék pedig nem lehet más, mint az, hogy elhatározzuk, igyekszünk méltók lenni ahhoz a kitüntetéshez, amely azért ér bennünket, mert az Ő gyermekének nevezhetjük magunkat. Nem kell tehát valami hatalmas dolgot tennünk az Ő köszöntésére, nem kell lehoznunk a csillagokat, 'pusztán' keresztény, Krisztust követő módon kell élnünk, mert ezzel szerezhetünk igazi örömet Neki, s üdvösséget magunknak. -km- From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Sep 16 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 16 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 17. Message-ID: <200209162145.g8GLj1J03362@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 17. 1 Kor 12, 12-14. 27-31a Lk 7, 11-17 "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" (Lk 7, 14) A mai evangéliumban Krisztusnak megesik a szíve egy özvegyasszonyon, aki egyetlen fiát készül eltemetni. "Ne sírj!" Ne sírasd gyermekedet, hisz hamarosan viszontláthatod. "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" Az emberi fájdalom nem hagyja érintetlenül az Ember Fiát. Az evangélium hirdeti, hogy Isten az ember segítségére siet. Az emberi történelembe inkarnálódott Isten nem leli örömét az emberi fájdalomban, a halálban, az elmúlásban. Az élet felfoghatatlan kincs. Az Ember Fia védi az életet. A Megváltás műve az életre összpontosul: az emberi élet értéke új dimenziót kap benne. Isten adja és védi az életet. Az életigenlés felülmúl mindent. Az ember kapja az életet, de gyakran megsemmisíti. A jelenkor förtelmes, embertelen tömegpusztításai azt mutatják, hogy az ember számára nem érték az élet. A XX. század tömegmészárlásai (sajnos) nem tanították meg az emberiséget arra, hogy az életet védeni kell. Vietnám, Észak-Korea, afrikai háborúk, ázsiai véres konfliktusok, Jugoszlávia szétesése, szeptember 11-ei New York-i események, Afganisztán és egészen frissen az iraki konfliktus arra figyelmeztetnek minden felelősége tudatában lévő embert, hogy az agresszió és a gyűlölet tovább mélyül - jelenleg "globalizált" szinten. A politikusok és a befektetők saját érdekeikért politizálnak. A szenvedő tömegek csak arra jók, hogy egyesek mediatizálhassák (=propaganda a médiákon keresztül, politikai agymosás) az "emberi jogokért folytatott háborúk" maszkja alatt lejátszódó imperialista katonai beavatkozásaikat. Az emberi élet védelme és a természet védelme összefonódik egymással. Az emberi életet nem lehet védeni, ha a világ ökológiája összeroppan. Ennek ellenére Johannesburgban a jelenlegi ökológiai helyzetért felelős országok egyáltalán nem képviseltették magukat. "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" (Lk 7, 14) Krisztus példát adott az emberi élet védelmére. A gazdaság globalizációjával párhuzamosan "globalizálódik" a felelősség is. A háborúk és a környezetszennyezés felelőtlen emberek tevékenységének eredményei. Az életigenlő Isten követői nem lehetnek a halál szerelmesei. A jelenlegi helyzet egyre jobban sürget arra, hogy energiánkat az élet védelmébe állítsuk. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Sep 18 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 18 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 19. Message-ID: <200209182145.g8ILj1w12900@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 19. 1 Kor 15, 1-11 Lk 7, 36-50 "Bűneid bocsánatot nyernek." (Lk 7, 48) Nagyon érdekes a mai evangéliumi részletet. Krisztust egy farizeus hívta meg a házába. A farizeus, a "törvény őre", a megtestesült Isten logikai ellentéte. Hogy mennyire ellentétes nézetet vallanak az emberről, az az ebéd alatt gyorsan kiderül. A megtestesült Isten szemében az ember fontosabb a leírt törvényeknél. A "bűnös nő" számíthat a meghallgatásra és a megbocsátásra. "Bűneid bocsánatot nyernek." A "bűnös nő" alabástrom edényben illatos olajat hozott, sírva fakadt, könnyeivel megmosta Jézus lábát, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, végül olajjal kente be. A gesztus a farizeusban nem kelt különösebb szánalmat. A bűnbocsánat nem a legnagyobb erénye. A képmutató nem tudja megbocsátani a bűnöket. "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: bűnös nő." A "bűnös nő" nem számíthat kegyelemre, mivel a törvény betűi nem találnak rá. "Bűneid bocsánatot nyernek." Krisztus példabeszéddel próbálja feloldani Simont korlátolt gondolkodásmódja alól. Simon a példabeszédet hallva pillanatnyilag kilép a maszkja mögül és "helyesen felel". Az fogja a hitelezőt jobban szeretni, akinek több adósságát engedte el. Egy emberi igazság fogalmazódik meg az evangélium soraiban: "az szeret jobban, akinek többet bocsátanak meg". Mivel az asszony szeretett, ezért bocsánatot nyertek a bűnei. Isten a hangsúlyt az emberre és a megbocsátásra helyezi. Nagyon fontos felszabadítani az embert bűntudata alól. A bűneibe süppedt ember elveszíti életkedvét, kreativitását. A félelem, feszültség és depresszió bilincse alól Isten szeretetével szabadítja fel az asszonyt. "Bűneid bocsánatot nyernek." A farizeus saját válaszával ad igazat ennek a "törvénytelen" logikának. Az ember fontosabb minden leírt törvénynél. A bűn ördögi körébe került emberen csak ez a bátorítás segíthet: "A hited megmentett. Menj békével!" Csak így kaphat új dinamikát, új erőt. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Sep 19 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 19 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 20. Message-ID: <200209192145.g8JLj1C16066@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 20. 1.Kor 15. 1-11. "De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiába való." Tudatában vagyok-e annak, hogy minden az életemben kegyelem? Elmondhatom-e az apostollal, hogy a nekem juttatott kegyelme nem volt hiába való? Lk. 8. 1-3. Jézus követése nem csak az Ő hallgatásából áll, hanem abból is, hogy önként adakozunk javainkból. Az Úr követői segítették őt vagyonukból. A vagyon nem csak pénz, hanem tehetség, szabadidő, képesség. Én mennyire segítem Jézus ügyét az Istentől kapott vagyonomból? Odaadom-e életem legalább egy részét az evangélium hirdetésére? Vagy csak letudom a köteles részemet és egyszerű "fogyasztóként" élek az egyházamban? LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Sep 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 23 Sep 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 24. Message-ID: <200209232145.g8NLj1O21696@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 24. Szt. Gellért vértanú püspök Mt 10,28-33 "...aki megvall... aki megtagad..." Néhány nagy szentnek megadatott a vértanúság, néhány nagy szent vágyott a vértanúságra, mégsem lett az. Mi talán nem is vagyunk olyan erősek, mint szent Gellért, a körülményeink sem olyan ellenségesek. De a mindennapi vértanúság nekünk is felkínáltatik: az önlegyőzés, a becsületes kötelességteljesítés stb. vértanúsága. Ezekhez biztos van elég erőnk, ha másképp nem, hát Isten kegyelmi segítségével. Ezek a kis vértanúságok is értékesek Isten szemében. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Sep 27 23:45:00 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 27 Sep 2002 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 28. Message-ID: <200209272145.g8RLj0807591@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 28. "Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: 'Véssétek jól szívetekbe e szavakat: Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.' De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni a dologról." (Lk 9, 43-45) Ezt nevezik 'ünneprontásnak'. Amikor még minden szép és jó, bejelenteni, hogy van rosszabb is, van szenvedés és álnokság, betegség és árulás. Az evangélium hirdetése sokszor 'alkalmatlan', mert 'ünneprontó'. (Gondoljunk egy ünnepi szentbeszédre, melyet sokan nem szívesen hallgattak, miután nemcsak a régmúlt idők dicsőségét zengte.) Ám Urunk azt is tudta, ha nem is értik, mit mond, sejtik, hogy komoly, életbevágóan komoly dologról szólt Mesterük. Ami életbevágóan fontos, komoly, arra nem vonatkozik a protokoll, azzal nem lehet várni. Legfeljebb arra, hogy meghallgassanak, de semmiképpen sem arra, hogy szívesen vegyék. Nem szólunk a szentségek komolyságáról, vételükre való lelkiismeretes felkészülésről, mert nem akarjuk elriasztani őket, és úgysem értik, 'szavaink értelmét nem fogják föl'. / Vajon hogyan vezetjük be a felkészítés új rendjét pl. az esztergomi megyében?... / Nem teszünk szóvá (szóváteszünk??) igazságtalanságokat szűkebb körünkben, mert az kellemetlen. Nem figyelmeztetjük barátainkat, mert olyan jó emberek. Adj, Urunk bölcsességet, hogy megtaláljuk a pillanatot, amikor még mindnyájan az ámulat ünnepi pillanatában vannak, és bátorságot, hogy merjünk kiállni az értékek mellett. Bertalan From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Sep 28 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 28 Sep 2002 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 29. Message-ID: <200209282145.g8SLj2l03034@communio.hcbc.hu> 2002. szeptember 29. évk. 26. vas. Ez 18,25-28 Fil 2,1-11 Mt 21,28-32 Ez A próféta idézi ellenfelei szavait: "Nem igazságos az Úr útja". Az Úr visszakérdez a próféta által: "Nem inkább a ti útjaitok gonoszak? A 29. versben újra ismétlődik a vád és annak visszautasítása. "Ha az istentelen megtér, megtartja életét" - Az Isten kegyelme több, mint egyszerű számtan: Nála a 2x2 néha 5, mert irgalmas és könyörületes. A 11. órában érkezett szolga (megtérő) is ugyanannyit kap (ti. az üdvösséget), mint az elsők (vö. múlt vasárnapi evangélium: Mt 20,1-16). Fil Pál azt fejtegeti, hogy melyek a krisztusközpontú, hiteles közösség ismérvei. Egyszemélyes kereszténység nincs, mindnyájan tartozunk valamilyen közösséghez. Gondolkodjunk el azon (egyénileg és közösségileg is), hogy mennyire van meg bennem/bennünk a buzdítás lelkülete, a másik szeretetből való figyelmeztetése, a könyörület, stb. Pál nem csupán általánosságban beszél, hanem egy személyt is példaképül állít elénk: Jézus Krisztust. Ha Őrá figyelünk, testvéreinkhez való viszonyunk is a helyes mederbe terelődik. Mt Ez a példabeszéd Máté sajátja, több értelmezése is ismeretes. Az egyik szerint az egyik testvér a hivatalos zsidó világot személyesíti meg (igent mond, de nem megy), a másik fiú pedig a pogányokat és a bűnösöket. Egy másik értelmezés szerint a két testvér Izrael két része. Bizonyos szempontból párhuzamba állítható ezzel a példabeszéddel a tékozló fiú (atya) példabeszéde, ahol szintén két testvérről van szó. Ismert a történet: az egyik elmegy, tékozol, a másik pedig otthon marad, csak a szíve megy szabadságra. A mi szavaink mennyire tükrözik a szívünk szándékait? Bangó M. Klára kalocsai iskolanővér From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Sep 30 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 30 Sep 2002 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 01. Message-ID: <200209302145.g8ULj2N03989@communio.hcbc.hu> 2002. október 1 kedd Lisieux-i szent Teréz Jób 3, 1-3.11-17.20-23 A szenvedő ember panasza. Lk 9, 51-56 Nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Kis szent Teréz a kis út szentje. A napi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét szeretnénk eltanulni tőle. Október a Szűzanya hónapja. A napi rózsafüzér lehet ebben a napban az apró jót, amit csak Isten lát, és amivel naponta szolgálatára lehetünk embertársainknak. Ebbe beleférhet az is, hogy nem fogadnak be, nem fogadják el áldozatunkat az emberek. Mi mégis szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy Isten kedvéért, Isten iránti szeretetből vállaljuk életünk apró áldozatait. Fulop Akos RM Kobanyai Szent Csalad Plebania