From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Oct 1 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 1 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 02. Message-ID: <200210012145.g91Lj1E16676@communio.hcbc.hu> 2002. október 2. A Krisztusból élő papi önazonosságunk, identitásunk a fedezete annak, hogy kommunióban, közösségben legyünk Istennel, egymással, a múltunkkal, és hogy közösen feszüljünk a közvetlen és örök jövőnk felé. A papban összesűrüsödik a minden Krisztus-követő jelszerepe - állapítottuk meg felelősséget érezve. Prágában, a közelmúlt napokban Közép-Kelet-Európa vagy 40 képviselője volt együtt a francia Fils de Charité szerzetesek meghívására, hogy a papi identitásunkat végiggondoljuk, megimádkozzuk. A román, ukrán, cseh, lengyel, szlovén és magyar papokat néhány világi is segítette tolmácsként és tanúként. Akadtak köztünk ortodoxok, román-litván-katolikusok, és római katolikusok, egyetemi tanárok, lelkipásztorok és kispapok. Mgr Maly segédpüspök megharcolt múltjával, derűs énjével, baráti tanúságtételével éppen úgy kifejezte a hivatásához való hűségét, mint az a mérnökből titkon pappá szentelt teológus, aki nekünk szóló előadása másnapján készült doktorálni, vagy mint a Le Monde prágai vallási tudósítója, egy elkötelezett, francia földről ide-telepedett keresztény. Küldetésünk - az egész Egyházzal együtt -, hogy a szűkebb-tágabb körben körü-lőttünk lévő világ megszentelésére legyűnk, hogy rádöbbentsük környezetünket az Evangéliumhoz igazodó élet erejére, örömére, szépségére, szentségére. Kérjük mindnyájan őrangyalunkat, hogy ne csak mindennapi lépéseinkben sugallja a jó utat, de énünk, hivatásunk Isten akarta önazonosságában is legyen jó szellemünk. Szt. Bernát ma, az őrangyalainkra emlékeztető napon azt üzeni nekünk: "Testvéreim, igaz szeretettel szeressük ... Istenben angyalait. Ezek egykor társaink lesznek az örökségben, addig azonban mennyei Atyánk gondviselőinkké, gyámoli-tóinkká és vezetőinkké rendelte őket." Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Oct 5 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 5 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 06. Message-ID: <200210052145.g95Lj1c11950@communio.hcbc.hu> Október 6. Évközi 27. vasárnap Ev.: Mt. 21,33-43. Ezt az elmélkedést valakitől kaptam e-mailen: fogadjátok szeretettel! Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86, 400 forint kerül a számládra! Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is haszná1sz fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen használd fel MINDET! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ. Minden reggel 86,400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni. Hogy megértsd mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell. Hogy megértsd mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd mennyit ér egy tizedmásodperc kérdezd meg a sportolót, aki ezüst érmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A Tegnap történelem A Holnap rejtelem. A Ma ajándék. Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot? From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Oct 7 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 7 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 08. Message-ID: <200210072145.g97Lj1R22688@communio.hcbc.hu> 2002. október 8. Kedd, Magyarok Nagyasszonya Sir 24,23-31 Gal 4,4-7 Lk 1,26-28 Különleges ünnepünk ez a mai. A Szűzanya ugyan mindannyiunk mennyei Édesanyja, de ránk magyarokra megkülönböztetett szeretettel tekint. Amióta Szent István király elsőként a világon felajánlotta Neki az országot, "emlékezete él minden idők nemzedékeiben". Csak rajta keresztül juthatunk el "az istenfélelemnek, megismerésnek" útjára, ő mutat be minket Szent Fiának. Talán sokszor hallottuk, de most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária közbenjárására, védelmére népünknek, mint most. Kövessük az Ő példáját engedelmességben, szelídségben, imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben! Figyeljük üzeneteit, hiszen "aki rám hallgat, meg nem szégyenül." Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értettünk! Zsuzsa From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Oct 8 23:45:00 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 8 Oct 2002 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 09. Message-ID: <200210082145.g98Lj0p27846@communio.hcbc.hu> 2002. október 9. Gal 2,1 -2.7-14 Haladunk a tökéletesség felé, de nem úgy válunk Istennek kedvessé, ahogy azt sokszor elképzeltük magunkról. Gyakran kell csalódnunk elképzeléseinkben, melyeket lelki előrehaladásunk érdekében álmodtunk meg jó előre. Pál apostol szemrehányással fordul Péter felé, mert együtt eszik a pogányokkal, ami egyáltalán nem volna baj, de amikor odaérnek a többiek, úgy tesz, mintha ott se lett volna. Nem meri vállalni tetteiért a következményeket. Pedig Péter, már akkor köztiszteletnek örvendett, tekintély volt, és félreérthetetlen lelki hatalom. Mindezek ellenére Pál apostol elmondja véleményét és igaza volt. Isten sokszor megmutatja gyengeségünket, és ez bármikor bekövetkezhet. Hálásnak kell lennünk érte, mert e nélkül nem ismernénk meg önmagukat. Nem is tudjuk, hogy milyennek kéne lennünk, egyedül Isten az, aki ismer bennünket. Ő az, aki szentté tesz minket. Tegyük meg, ami a feladatunk, és ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el. Istennél mindig újra kezdhetjük, és ha bizalommal fordulunk felé, akkor egyszer csak szentté teszt, észrevétlenül. Azt hiszem, hogy az apostolok sem tudatosították, hogy szentek, fogalmuk sem volt róla. Egyszerűen tették a kötelességüket -fáradtságot nem ismerve-, egyre inkább törekedtek a szeretetre és nap mint nap megtapasztalták Isten vezetését életükben. Uram! Adj erőt, hogy mindennap újult erővel tudjam tenni a jót, amit kívánsz tőlem, s higgyem, hogy jobbá tudsz tenni nap mint nap, még akkor is, ha gyakran kell csalódnom önmagamban. Botond testvér pálos szerzetes From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Oct 11 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 11 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 12. Message-ID: <200210112145.g9BLj1U14359@communio.hcbc.hu> 2002. október 12. Lk 11,27-28 Az Istennel való találkozás, a Benne való mélyebb elmerülés, mindig fellelkesíti az embert. Egy pillanatra megérzi a mennyei boldogságot, azt, amelyért megteremtettünk. Ez az érzés mondatta az asszonnyal is a dicsérő szavakat, amelyeket Máriáról mondott. Jézus nem veszi el Mária érdemeit, de biztatni akar minden Őt hallgatót, hogy azért a boldogság nincs kisajátítva egyes embereknek, azért, mert az Isten éppen őket választotta, hanem a boldogság, az igazi, minden emberé. Mindenki megszerezheti, s ehhez nem is kell túl sokat tenni, csupán hűségesnek kell lenni a megismert igazsághoz. Igaz, a mai példák azt mutatják, hogy sokaknak ez nemigen sikerül, mégis azt kell mondanunk, hogy ez nem túl nagy dolog, hiszen "az én igám édes és az én terhem könnyű"! Maradjunk hát mindig hűségesek - mint Mária - Jézushoz és az Ő igaz tanításához. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Oct 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 23 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 24. Message-ID: <200210232145.g9NLj1x13593@communio.hcbc.hu> 2002. október 24. Lk 12,49-53 "...tüzet bocsássak a földre..." A tűz pusztíthat is, de megregulázva melegít is. Átvitt értelemben: lelkesít, életre kelt. A jézusi tűz ez utóbbi. Az igazi tűz nem gyúl könnyen, jó száraz fa kell hozzá. A jézusi tűz sem gyullad könnyen, ha nincs alkalmas "tűzifa". De ha egyszer beindul a tűz... Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Oct 26 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 26 Oct 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 10. 27. Message-ID: <200210262145.g9QLj1F22106@communio.hcbc.hu> 2002. október 27. Vasárnap Kiv 22,20-26 1Tessz 1,5c-10 Mt 22,34-40 Jézus kinyilatkoztatja a főparancsot: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel." Valljuk be, még csak végig sem gondoltuk "teljes szívvel, lélekkel, értelemmel." Ha így lenne, akkor minden pillanatunkat, szavunkat, tettünket ennek kellene áthatni, és ettől az életünk, egész világunk más lenne. Lehet, hogy nem sanyargatjuk az özvegyet és az árvát, nem vesszük el a szegény ember egyetlen köntösét, de tele van az életünk szeretetlenséggel, mulasztásokkal, megalkuvásokkal. Mert nem az Úr a legfontosabb minden más előtt. Tegyük Őt az első helyre a szívünkben, lelkünkben, értelmünkben, adjuk Neki a teljeset, ennél kevesebb nem elég! From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Oct 28 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 28 Oct 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 10. 29. Message-ID: <200210282245.g9SMj1231551@communio.hcbc.hu> 2002. október 29. Lk 13,18-21 ,,Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.'' Majd folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.'' Mustármagnyi igeszakasz, mégis nagy fává növekedhet bennünk, ha odafigyelünk rá. Mindhárom szinoptikus evangélium hozza a mustármagról szóló részt, a kovászost csak Máté és Lukács. Máténál és Márknál a mustármagos rész a magvetőről szóló példabeszéd közelében található, semmi furcsát nem találunk ebben. Lukács viszont meglep minket, mert a szakaszt a meggörnyedt asszony szombati meggyógyítása és a szűk-zárt kapuk témája közé illeszti. Elég fura összeállítás, meghökkenünk a hirtelen váltáson, mint ma is azon, hogy miért pont az Ef 5,21-33 került az evangélium elé. Na de nézzük csak meg, mi is ott a szerző meglátása? Hogy a házasság titkát Krisztusra és egyházára kell vonatkoztatni. Nosza, lépkedjünk ezen az úton, cselekedjük ugyanezt a mi magocskánkkal! Először is ne felejtsük el, hogy a mi hazai mustármagunk sokszor akkora, mint az, amelyet Jézus ismert. Az fekete volt, és kb. akkora, mint egy mákszem. Jaj, de pinduri! Félhetnénk a kezünkbe venni, hátha elgurul. De Jézus a kicsiben is hű, nemcsak a nagyban, ő bizony kezébe vette icipici egyházát, és biztosan tartja azt még most is, pedig az már jócskán megnövekedett! Az Isten országa folyamatosan valósul. Főleg, ha mindenki hoz magával még egy embert... A kovász-hasonlat arra buzdít minket, hogy ne aggódjunk, ha nem vagyunk minden téren tökéletesek (egyénileg és közösségileg). Ha van egy jó rész, ami hat a többire, akkor a többi is "megkel tőle". Legyen gondunk arra, hogy a jót tegyük a középpontba, erősítsük azt magunkban és közösségeinkben is! No, és a másik kapocs a szentlecke és az evangélium között az asszony. "Keresd a nőt!" - tartja a mondás is, elismerve, hogy a szebbik nemnek mindenhez köze van. A két nem csak együtt boldogul. Hiába álldogál a nő a dagasztóteknő mellett, amíg a férfi Isten ügyeiben munkálkodik a messze távolban, a kovászt az Úr az asszony kezébe adja, azaz nélküle, az ő személye és egyénisége nélkül nem épül az Isten országa. Gondolkodjunk azon is egy kicsit, hogy mihez hasonlíthatnánk ma Isten országát? Pl. így: Isten országa hasonlít a jó szoftverhez. Hiába törik fel a hackerek a kódokat, újabb-és újabb variációk készülnek, a Gazda mindig előbbre jár, mint az ellenfél. Vagy: Isten országa hasonlít az olimpiához, mert minden csúcs után következik még egy. Vagy: Isten országa hasonlít a választásokhoz, mert ha néha el is szúrjuk, attól még megy tovább az élet. Persze ezek csak szösszenetek, de szabad kinek-kinek tovább gondolkodni. Bangó M. Klára kalocsai iskolanővér From tbabos at datatrans.hu Mon Oct 28 21:06:48 2002 From: tbabos at datatrans.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 28 Oct 2002 21:06:48 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 10. 28. Message-ID: <3DBD98D8.20609@datatrans.hu> 2002.10.28 Lk 6,12-16 Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett. Urunk Jézus minden komoly döntését megelőzte az imádság. Arra tanít, hogy csak akkor dönthetünk helyesen, ha bennünk a Szentlélek működik. Időre van szükségünk, amíg átjár minket, hogy a folytonosan a világhoz igazodó énünk ismét bekapcsolódjon az eredeti 'áramkörbe', vagyis Isten szentháromságos élete működjék bennünk (megszentelő kegyelem). Ez az imádság pedig nem feltétlenül kérő ima. Mondogatjuk kéréseinket, mintha anélkül nem jutna célba, hanem az imádás. Azáltal, hogy megadjuk az Úrnak, ami neki jár, remélhetjük, hogy megértjük döntését. Csak így hangzik hitelesen a 'Fiat voluntas tua!' Azzal a gondolattal is 'eljátszhatunk', hogy vajon a kiválasztás miatt imádkozott, vagy éppen az imádság közben értette meg, hogy ki kell őket választania. Ha igazán jó gondolatokat szeretnénk kapni, forduljunk Ahhoz, Akitől elleshetjük, miként kell a világ dolgairól vélekednünk. Bertalan From babos at communio.hcbc.hu Tue Oct 29 20:56:09 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 29 Oct 2002 20:56:09 +0100 Subject: [Magveto] Teszt Message-ID: <3DBEE7D9.9080507@communio.hcbc.hu> Ez egy teszt levél. From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Oct 31 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 31 Oct 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 01. Message-ID: <200210312245.g9VMj1221379@communio.hcbc.hu> november 1 péntek Mindenszentek ünnepe Jel 7, 2-4.9-14 Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. 1Jn 3, 1-3 Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Mt 5, 1-12a Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a jutalmatok az égben. A dicsőség városát, a mennyei Jeruzsálemet ünnepeljük ma. Mindazokat, akik földi életük után Isten közelébe jutottak, és az örök boldogságban élnek. segítségüket, közbenjárásukat kérjük. Mindenszentek ünnepének gondolatvilága a keresztény ókorban gyökerezik. Az üldözések elmúltával a számtalan vértanú emléke homályba vész. Ugyanakkor kialakul a kollektív ünneplés, amikor hálával gondolnak a vértanúkra. A VIII. században alakul át a minden vértanú ünnepe minden szent ünnepévé. A X. századi fuldai misekönyv könyörgése: " Könyörögve kérjük kegyességedet, hogy örömünket a mennyei birodalom székhelyén ujjongó szentekével egyesítsed, s akiket képtelenek vagyunk erényeik utánzása által követni, a kellő tisztelet törekvésével mégis elérhessük." Mindenszentek ünnepe a remény ünnepe. Sokan vannak, akiknek sikerült, nekem is sikerülhet. Isten ereje segít, hogy végigjárjam utamat, amely az Isten országába vezet. Fulop Akos RM