[Magveto] 2002. 11. 02.

[Babos Tamás]

November 2.

A közelmúlt Nagymarosi Találkozó egyik nagycsoport-beszélgetésében 
elsőnek olyan valaki szólalt fel a tanúságtétel szándékával, aki az ezt 
megelőző találkozó óta hónapokon át érlelte megnyilatkozásának 
szándékát. El akarta mondani, mit jelent életében a mindennapokban az 
édesanyjától kapott örökség. Elhozta anyja 7 évvel ezelőtti 
gyászjelentését, amelyen ez áll: "Édesanyám tudatosan készült az utolsó 
órára. Egyik végakarata: a koszorúkra és csokrokra szánt pénzt a 
templomi karitász perselyébe tegyék, amivel a helyi rászorultakat 
támogatják."  Összecseng ez a szellemi végrendelet az egyik egyházatya 
szavával: "Használd a világ dolgait, de ne ejtsen rabságba a világ. 
Belépve ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne 
maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj, tehát, 
hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az 
utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem 
azért, hogy ott maradjon, hanem, hogy tovább menjen."

Amíg ezen a parton vagyunk, itt az idő, hogy érlelődjünk. Hogy a valóság 
igazi arányaihoz igazodjunk, hogy a lényegtelent ne tegyük a lényeges 
elé, a mulandót a maradandó elé, az egyéni, pillanatnyi érdeket a mindig 
érvényes értékek elé. Korunk félelmetes szellemi megosztottságában, 
kultúránk kétfelé válásában, a szeretet kultúrája és a halál 
civilizációja közti harcban. Urunk evangéliumi mércéje szerint kell jól 
választanunk. Mennyire fontos, hogy az örökkévalóság dimenzióját 
megragadva, a végérvé-nyeshez igazítsuk az éppen mostanit. Hiszen azt 
kérjük, hogy most és halálunk óráján járjon közben értünk Jézus 
Édesanyja is.

"Ennek a romlandó testnek magára kell öltenie a romolhatatlanságot, 
ennek a halandó testnek magára kell öltenie a halhatatlanságot. Mikor 
pedig a romlandó és halandó test elnyeri a romolhatatlanságot és a 
halhatatlanságot, akkor valóra válik az Írás szava: "A győzelem elnyelte 
a halált, halál, hol a te győzelmed, halál hol a te fullánkod? ....". 
(1Kor 15 53-55) Jó, ha ebben az Úr Isten által adott szemléletbe 
igazodunk bele, és nem menekülünk el a lélekvándorlás hazug áltatásába. 
Jó, ha nem csupán kegyeletet gyakorlunk üzemszerűen, szervezetten, 
vezényszóra Halottak napján, hanem ha a Szentatya módján is, számba 
vesszük azokat a Mártírokat, családi, baráti Áldozatokat, azt a 
számtalan, Krisztusért, Egyházért, Hazánkért elvérzett vagy kiszenvedett 
Testvérünket, akiknek a nagylelkűsége árán élünk és vagyunk itt. Egy 
másik gyászjelentésről idézem:" Ünneplő köntösbe öltözködjetek, szívben 
megtörődve ide jöjjetek!"

Brückner Ákos Előd O.Cist.