From babos at communio.hcbc.hu Mon Nov 4 20:47:40 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 04 Nov 2002 20:47:40 +0100 Subject: [Magveto] =?ISO-8859-2?Q?List=E1n_k=EDv=FCl?= Message-ID: <3DC6CEDB.90006@communio.hcbc.hu> A tesztet megkaptam. Ezúton is köszönöm az egész évi lelki táplálékot. Gergely Hadd továbbítsam azoknak is a köszönetet, akik írják ezeket az elmélkedésket! Tamás From babos at communio.hcbc.hu Mon Nov 4 20:49:59 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 04 Nov 2002 20:49:59 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 02. Message-ID: <3DC6CF67.3070806@communio.hcbc.hu> November 2. A közelmúlt Nagymarosi Találkozó egyik nagycsoport-beszélgetésében elsőnek olyan valaki szólalt fel a tanúságtétel szándékával, aki az ezt megelőző találkozó óta hónapokon át érlelte megnyilatkozásának szándékát. El akarta mondani, mit jelent életében a mindennapokban az édesanyjától kapott örökség. Elhozta anyja 7 évvel ezelőtti gyászjelentését, amelyen ez áll: "Édesanyám tudatosan készült az utolsó órára. Egyik végakarata: a koszorúkra és csokrokra szánt pénzt a templomi karitász perselyébe tegyék, amivel a helyi rászorultakat támogatják." Összecseng ez a szellemi végrendelet az egyik egyházatya szavával: "Használd a világ dolgait, de ne ejtsen rabságba a világ. Belépve ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj, tehát, hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem, hogy tovább menjen." Amíg ezen a parton vagyunk, itt az idő, hogy érlelődjünk. Hogy a valóság igazi arányaihoz igazodjunk, hogy a lényegtelent ne tegyük a lényeges elé, a mulandót a maradandó elé, az egyéni, pillanatnyi érdeket a mindig érvényes értékek elé. Korunk félelmetes szellemi megosztottságában, kultúránk kétfelé válásában, a szeretet kultúrája és a halál civilizációja közti harcban. Urunk evangéliumi mércéje szerint kell jól választanunk. Mennyire fontos, hogy az örökkévalóság dimenzióját megragadva, a végérvé-nyeshez igazítsuk az éppen mostanit. Hiszen azt kérjük, hogy most és halálunk óráján járjon közben értünk Jézus Édesanyja is. "Ennek a romlandó testnek magára kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandó testnek magára kell öltenie a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó és halandó test elnyeri a romolhatatlanságot és a halhatatlanságot, akkor valóra válik az Írás szava: "A győzelem elnyelte a halált, halál, hol a te győzelmed, halál hol a te fullánkod? ....". (1Kor 15 53-55) Jó, ha ebben az Úr Isten által adott szemléletbe igazodunk bele, és nem menekülünk el a lélekvándorlás hazug áltatásába. Jó, ha nem csupán kegyeletet gyakorlunk üzemszerűen, szervezetten, vezényszóra Halottak napján, hanem ha a Szentatya módján is, számba vesszük azokat a Mártírokat, családi, baráti Áldozatokat, azt a számtalan, Krisztusért, Egyházért, Hazánkért elvérzett vagy kiszenvedett Testvérünket, akiknek a nagylelkűsége árán élünk és vagyunk itt. Egy másik gyászjelentésről idézem:" Ünneplő köntösbe öltözködjetek, szívben megtörődve ide jöjjetek!" Brückner Ákos Előd O.Cist. From babos at communio.hcbc.hu Fri Nov 8 06:43:07 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Fri, 08 Nov 2002 06:43:07 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 04. Message-ID: <3DCB4EEB.4020500@communio.hcbc.hu> Elnézést a késésért, technikai gondok voltak. Tamás 2002. november 4. Szent Imre a szerzetesek között kit egy, kit három, kit négy-öt csókkal köszöntött. Egyet pedig héttel! Szent Istvánnak, apjának kérdésére meg is magyarázta. Az, aki több csókot kapott, az tisztább volt, -mondhatom - Istennel bensőbb kapcsolatot tartott. Én hány csókot kapnék? Családom és a "rámbízott" fiatalok vajon hányat? Gy E From babos at communio.hcbc.hu Fri Nov 8 06:44:08 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Fri, 08 Nov 2002 06:44:08 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 06. Message-ID: <3DCB4F28.2040109@communio.hcbc.hu> 2002. november 6. szerda Ev. Lk. 14,25-33. "Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni." A mai ember szeret sok mindenbe belefogni. Elhatároz, nagy lendülettel nekifog, de kérdés, hogy be is fejezi? Amikor megkérdeznek bennünket, hívő embereket, hogy mi az amiben különbözünk más emberektől sokszor azt feleljük: mi pluszban járunk misére és még imádkozunk is. Pedig ez számunkra nem plusz, hanem alap. Az Istennel való kapcsolatunkra épül rá a hétköznapi életünk, az emberekkel való kapcsolatunk, munkánk, szórakozásunk. A mai evangéliumban szereplő mondat azt jelenti, hogy az alapok talán megvannak. De hiányzik a felépítmény, hiányzik az, hogy ha ránk pillantanak, akkor észrevegyék rajtunk és bennünk Krisztust. Ez leginkább abban valósul meg, hogy mi másként hordozzuk a kereszteket, melyeket kapunk. Nekünk is nehéz, mi is küszködünk, de mi fel tudjuk ajánlani és hasonlóvá tudunk válni Krisztushoz. Balogh Attila From babos at communio.hcbc.hu Tue Nov 12 20:48:03 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 12 Nov 2002 20:48:03 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 08. Message-ID: <3DD15AF3.4020401@communio.hcbc.hu> Elnézést a késésél, sajnos technikai gondom volt megint. Tamás 2002. november 8. Péntek, Jézus Szentséges Szíve Mtörv 7,6-11 1Jn 4,7-16 Mt 11,25-30 Micsoda boldogság! Kiválasztott az Úr, engem, aki ezt nem érdemeltem meg, aki a legkisebb vagyok! Mégis kiválasztott, mert szeret engem, lehajol hozzám, megszabadít, megvigasztal! Így kezdődik és a folytatás még csodálatosabb; megismertük a Szeretetet, amelynél nagyobb nincs, hiszen egyszülött Fiát küldte, hogy üdvözítsen minket, Szentlelkét adja, hogy Benne élhessünk! A Fiú hív, vigasztal, példát ad. Adjunk hálát a zsoltárossal: "Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt. A pusztulástól megmenti életed, kegyelmében és irgalmában meg is koronázza!" Zsuzsa From babos at communio.hcbc.hu Sun Nov 17 21:23:45 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 17 Nov 2002 21:23:45 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 17. Message-ID: <3DD7FAD1.2040801@communio.hcbc.hu> 2002. november 17. Iz. 10, 5-7; 13-16 Mt 11, 25-27 Izajás sorai haragról és bosszúról szólnak: "... s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja" (Iz. 10, 16). Izrael Isten ellen fordult, ezért megtorlásban lesz része. Az Ószövetség sorai fenyegetik a jólétben dúskáló nemzetet. Izrael - amint jól ment sora - megtagadta és elfeledte Istenét. Gonosz törvényeket hoznak és elnyomó rendeleteket írnak, nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak, megfosztják jogaitól a szegényeket, kizsákmányolják az özvegyeket, megrabolják az árvát (vö. Iz. 10, 1-3). A megtorlás vihara viszont közeleg: Asszíria hadserege Isten bosszúálló kezévé változik. Izajás "istentelen nemzetnek nevezi Izraelt", melyet el kell taposni, "mint az utca sarát". A választott nép nem más Isten szemében, mint bogáncs, gaz és sár. Kemény szavak ezek. Ugyan ki értiheti őket? Mindez viszont nem csak az ószövetségi embernek szól, aki jólétében elfelejtette azt, hogy nem ő a világ teremtője, hanem a mai kor emberének is, aki hatalmi hóbortjában azt hiszi, hogy mindenre képes, hogy lehetőségei határtalanok. Az embertelenségbe elsüllyedt ember elfeledi társadalmi kötelességeit és élete egyetlen célja önmagának az istenítése, mások megalázása és kizsákmányolása lesz. Az emberiség ezen a szinten Izajás kora óta sokat nem változott. A különbség csak az, hogy ma még az "emberi jogok védelme" alatt is más nemzetek ellen tör, hogy önmaga előnyeit minél jobban védeni tudja. Egyfelől egyesek egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, míg mások - hatalmas tömegekben - szenvednek. A szegénység és vele párhuzamosan a kiszolgáltatottság hatalmas dimenziókat ölt. Úgy tűnik, hogy ez az ördögi kör végigkíséri az emberi történelmet. A kereszténység sem érezheti biztonságban magát ezen az aláaknázott területen. A hatalomvágy, a fösvénység, kapzsiság, mohóság, másokon való uralkodási vágy mélyen átitatja a kereszténység évszázadait is. Leküzdeni ezeket, az emberben lakozó destruktív faktorokat, ma sem könnyebb, mint Izajás idejében. Az üzenet napjainkban éppoly eleven, mint annak idején. Szakács Ferenc Sándor. From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 18 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 18 Nov 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 19. Message-ID: <200211182245.gAIMj1223506@communio.hcbc.hu> 2002. november 19. Jel 4, 1-11 Lk 19, 11-28 "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." (Lk. 19, 26) A mai evangélium annak a főembernek meséli el az esetét, aki távoli földekre utazott, hogy királyságot szerezzen magának. Mielőtt elment, szolgái között pénzt osztott ki, hogy azok az ő távollétében kamatoztassák vagyonát. Eléggé agresszív kimenetele van a történetnek. A visszatérő úr nagyon megharagszik arra a szolgára, aki "elásta" a pénzt. Elveszi tőle a keveset és odaadja annak, akinek a legtöbb anyagi java volt. Ráadásul kivégezteti azokat az ellenfeleit, akik nem akarták, hogy királyuk legyen. "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." (Lk. 19, 26) A mina talán az ember tehetségét szimbolizálja. Van, akinek több van; van, akinek kevesebb. A lényeg - az evangélium szavai szerint az -, hogy megfelelőképpen kamatoztassuk képességeinket. Az emberi történelem dinamikus. Minden embernek egyéni és megismételhetetlen esélye van arra, hogy élete folyamán fejlessze képességeit, és tehetségével egy emberhez méltó társadalmat építsen fel maga körül. A feladat nem egyszerű. Gyakran könnyebbnek tűnik semmit nem tenni, "minánkat" elásni, mint önmagunkat fejleszteni. A jelenkor társadalmának agymosási mechanizmusai, szolgáltatásai olyan fogyasztói idiótákat hoznak tömegesen létre, akik nehezen rezignálnak az emberiség nagy társadalmi problémáira. C. G. Jung szerint számos ember öreg korában gyerekként fekszik sírjába. Pszichikailag felnőni és felelősségteljesen vállalni az emberi létet a maga kreativitásával, csak kevés embernek sikerül. A felelősségteljes emberi élettől való menekülés számos formáját lehet megfigyelni. Az evangéliumi az emberi kreativitásunk kamatoztatásának a nagy feladatára hívja fel szimbolikusan figyelmünket. A párizsi Rodin múzeumban Isten keze mellett felfedezhető az Ördög keze is. A két alkotás két emberi állapotot fejez ki. Isten keze alkot: a benne levő alakok életdinamikával rendelkeznek. A kapott "minák" kamatozódnak. Az Ördög keze megfosztja dinamikájától a benne levő magányos embert. A kapott "minák" elásva hevernek a félelem és a bezárkózottság börtönében. Rodin művészien fejezte ki mindazt, ami a mai evangélium soraiban olvasható. Isten alkot és dinamikába lendíti az embert, az Ördög lebénítja és megfosztja kreativitásától. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Nov 19 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 19 Nov 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 20. Message-ID: <200211192245.gAJMj1L13346@communio.hcbc.hu> 2002. november 20. A példabeszédben szereplő minák egész életünket jelképezik. Nem csak a tehetségünk, de korlátaink, időnk, gyermekeink, családunk, barátaink, szomszédaink mind Isten ajándéka. Nem rejthetjük el önzésünk, lustaságunk kendőjébe, azért kaptuk, hogy megszenteljük őket Krisztusban, és ezáltal "életük legyen és bőségben legyen." (Jn 10, 10) A keresztségben arra kaptunk meghívást mindannyian, hogy hirdessük az evangéliumot. Krisztus üzenete e fórumon nap mint nap eljut hozzánk. Ez is egy mína. Kamatoztatjuk-e azáltal, hogy szóval és tettekkel hirdetjük Isten Igéjét környezetünknek, vagy csak rutinszerűen elolvassuk nap, mint nap akár a többi levelet? LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Nov 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Nov 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 24. Message-ID: <200211232245.gANMj1129837@communio.hcbc.hu> 2002. november 24. Krisztus, a mindenség Királya Mt 25,31-46 "...jöjjetek, Atyám áldottai..." Novemberben - nálunk - az évfordulós halottakért tartjuk a hétköznapi szentmiséket, mert kezdett kimenni a "divatból" az elhunytakért felajánlott szentmise. Pedig fontos, hogy ezúton is segítsük elhunyt szeretteinket. Ők már ott álltak egyszer a mindenség Királya előtt, csakhogy akkor még három lehetőség kínálkozott számukra, érdemeik szerint: az üdvösség, a tisztítótűz vagy a kárhozat. Ha mi imádkozunk értük, lehet, hogy javítani tudunk túlvilági sorsukon. Ekkor ne lennének hálásak nekünk? Ne lennének közbenjáróink a mindenség Királya előtt? Seidl Ambrus From babos at communio.hcbc.hu Wed Nov 27 06:11:33 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 27 Nov 2002 06:11:33 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 27. Message-ID: <3DE45405.6010406@communio.hcbc.hu> 2002. november 27. Lk 21,12-19 - "Kitartástokkal megmentitek lelketeket." A keresztény ember nem a pillanatnak és nem a mának él. Tudja, hogy élete Isten kezében van. Tudja, hogy lesz számadás. És mégis! Nem félünk, nincs meg a bennünk a pokol félelme. Mennyire tartjuk fontosnak, hogy szentbeszédekben figyelmeztessük egymást az Egyháznak erre a tanítására és az élet realitására. A Korán megrendítő szépséggel fogalmazza meg az utolsó pillanatnak, az elszámolásnak a szörnyűségét: " a naptól amely ősszé teszi a gyermeket." (Korán, 73. szúra, 17) A kitartás az állhatatosság fontos lelki életi princípium. Erre nevelni kell magunkat. Különféle a buzgólkodásunk, de egy a törekvésünk: növekedni az Isten és testvéreink iránti szeretetben. Isten megadja hozzá az erőt, nekem komoly elszánás kell, hogy akarjak kitartó lenni életem alakításában. Add, Urunk, hogy az első tanítványok módján kitartóan várakozzunk Rád, és kérjük tőled az erőt életünk mindennapjaihoz. -ip- From babos at communio.hcbc.hu Thu Nov 28 06:41:48 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 28 Nov 2002 06:41:48 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 11. 28. Message-ID: <3DE5AC9C.4060005@communio.hcbc.hu> 2002. november 28. "Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok." (Lk 21,28) Az ezredforduló elmúltával csillapult a 'világvége hangulat' is, de nem tűnt el teljesen. Sokakban sokféle aggódó gondolat fogalmazódik meg: Mi lesz velem, gyermekemmel, unokámmal, - lásd dorg-liberalizáció -, lesz-e munkahelyem, etc. A félelem ott munkálkodik és bénít, de a keresztény ember nem lehet megkötözött. Felfelé kell tekintenünk és törekednünk. 1./ Erkölcseinkben a legmagasabbra kell igyekeznünk. 2./ A jövőre bizakodással kell tekintenünk. 3./ Embertársainkban a jót is észre kell vennünk. Ha így, emelt fővel járunk, alapvetően optimisták vagyunk - hosszútávon -, akkor a félelem helyett a bizalom légkörét teremthetjük meg magunk körül. Bertalan From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Nov 30 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 30 Nov 2002 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 01. Message-ID: <200211302245.gAUMj2S13667@communio.hcbc.hu> 2002. december 1. vasárnap Advent 1. vasárnapja Iz 63, 16b-17.19b;64, 1.2b.3-8 Elrejtetted előlünk arcodat 1Kor 1, 3-9 Semmi kegyelmet nem nélkülöztök, amíg Urunk megjelenésére várakoztok. Mk 13, 33-37 Vigyázzatok és virrasszatok Advent - várakozás. Új kezdet, új lendület lehetősége. S míg karácsonyra várunk, Krisztus második eljövetelére is várakozunk. Krisztus arcát akarjuk szemlélni. Felfedezni életünkben kegyelmét, és meglátni másokban Őt magát. Advent - útrakelés Életünk zarándokút. Éppen ezért fontos tudatosítanom a célt. Hova is tartok, hova akarok eljutni. Advent elején megállunk, és előre tekintünk. A cél Isten országa, Krisztus arcát szemlélve juthatok el Isten országba. Megállok, és felmérem, hol tartok, hova jutottam az elmúlt időszakban, merre tart az út, amelyen járok. kell-e irányt változtatnom, vagy jó úton járok-e, meg vannak-e az eszközeim, amelyeknek segítségével végigjárhatom az utamat. Mi az, ami hátráltat, amitől meg kellene szabadulnom. Advent kezdetén érdemes megvizsgálnom, hogy mi az, amit még ma el kell kezdenem: saját életemben családomban - családommal az egyházközségben a munkahelyem - az iskolában. Fulop Akos RM Kobanyai Szent Csalad Plebania