From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jun 1 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 1 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 02. Message-ID: <200206012145.g51Lj1d00720@communio.hcbc.hu> 2002. június 2. Napjainkban igen szívesen idézzük a zsinati és zsinatutáni Eucharisztia- és Egyház-szemlélet egyik legszebb hitvallását, a Christifideles Laici 26. pontját: "... a plébánia elsősorban nem struktúra, terült vagy épület, hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, 'családi, testvéri és befogadó ház', a keresztény hívők közössége. A plébánia végül is teológiai valóságra épül, minthogy eucharisztikus közösség. Ez pedig azt jelenti, hogy a plébánia képes az Eucharisztia ünneplésére. Az Eucharisztiában lelhető föl az élő gyökér, amely a plébániát táplálja, nemkülönben a szentségi kötelék, amely révén az egyetemes Egyházzal a teljes közösség létrejön." Valóban, a fenti idézet jól tükrözi a Biblia mai üzenetét, az Úrnap biblikus teológiai mondanivalóját: "Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért... Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon" (Jn. 6.) és "mi ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (1 Kor. 10). Éppen ez a valóság és erőtér: az Eucharisztiában Krisztus éltető, dinamikus köztünkléte és szeretetszövetségbe fogó ereje az, amitől ma szép és ígéretes az Egy-házba tartozásunk. Ennek a gondozottságnak és összefogottságnak túlcsorduló örömében körmenetezünk, hogy jelképesen jelezzük: - a bennünket a templom falai közé beszorítani akaró szekularizáció orvosságaként -, hogy az Egyház mindenütt ott van, Krisztus mindenkié, a hitünknek mindenhez van köze, ami emberi, ami emberhez méltó, és hogy az Egyház az emberiség egységének a magja. Bátorítanunk kell tehát a ránkbízottakat: a plébánia hívő népét, az egyházi iskolába járó fiatalokat, a képviselőtestületet, a kórust, a ministránsokat, a cserkészeket, a nálunk honos lelkiségeket, hogy a ma annyira sürgetett küldetéstudatunk jegyében vállaljuk ezt a reprezentatív "eucharisztikus globalizációt", ezt a modell-menetet az Eucharisztiának a külső környezetünkbe elkísérését, amelyet a mai nap liturgiája elénkad és elvár tőlünk. Brückner Ákos Előd O.Cist. plébános From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Jun 4 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 4 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 05. Message-ID: <200206042145.g54Lj1K13282@communio.hcbc.hu> 2002. június 5. Mk 12, 18-27 Könnyen megmaradunk az emberi gondolatoknál, evilági, földi kívánságoknál. Nehéz belehelyezkednünk abba a világba, amiről túl kevés ismeretünk van. Ilyen ismeretet növelő, tisztító a mai evangéliumi rész is. Hét férje volt egynek-egynek halála után jött Mózes törvénye szerint a következő. És mi lesz vele a feltámadáskor? Kinek lesz a felesége, ha egyáltalán lesz feltámadás? Az eligazítás világos: "hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok" A Jelenések könyve árasztja a felvilágosító képeket: Isten lesz minden mindenben, Isten lesz a világosság. Nem kell templom... Ő bennünk, mi benne. Isten gyermekét már nem érdekli az, ami evilági, benne él az Ő világában. Alleluja, öröm, örök boldogság... ha valóban kiálljuk a próbát, valóban feléje haladunk az Úton. A kételkedő szóra is visszautal. Isten nem a holtak, az élők Istene. Van feltámadás. Sokszor megjövendölte azt a harmadik napot. Mi már nem kételkedhetünk! Valóban feltámadt! Mennyire mozgatja életemet az én feltámadásom? Mennyire látszik rajtam, hogy Isten országa már bennetek van? Gy E. From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 5 23:45:00 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 5 Jun 2002 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 06. Message-ID: <200206052145.g55Lj0F19133@communio.hcbc.hu> Június 6. csütörtök Mk. 12,28 - 34. A főparancs Mai világunkban a legtöbbször a "szeretet" szót használjuk. Sokszor talán anélkül, hogy a szeretet igazi értelmét tudnánk és igyekeznénk megvalósítani. Éppen ezért érthetetlen elsőre, hogy miért mondja Jézus azt, hogy szeretnünk kell önmagunkat. Az önmagunk szeretetére hajlamosak lennénk azt mondani, hogy ez nem más mint önzés vagy egoizmus. Tudjuk nagyon jól, hogy egy szülő akkor szereti igazán gyermekét, ha rávilágít a hibáira, olykor megfeddi, fegyelmezi. Ez nem mindig kellemes. De ez az igazi szeretet. Önmagunk szeretete tehát azt jelenti, hogy önmagunkban észrevesszük hibáinkat, bűneinket és Jézus segítségével küzdünk ellene. Ez nem kellemes és könnyű dolog. Éppen ezért a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem értelmi és szívbéli cselekedet. Ha a jézusi szeretettel szeretjük önmagunkat és másokat, (amely nem más mint az önfeláldozás), ezzel a másikban és a bennünk lévő Mestert szeretjük. Balogh Attila bosi at axelero.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jun 8 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 8 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 09. Message-ID: <200206082145.g58Lj1U23765@communio.hcbc.hu> 2002. június 9. Jézus meghívja Mátét (Mt 9, 9-13) Ezzel kapcsolatban a következő jutott eszembe: "Hogy hívnak?" - hangzik a megszokott kérdés és ilyenkor oda sem figyelve válaszolunk. Nevünk jelent valamit, többet néhány betű rendezett összeillesztésénél. A bemutatkozás mögött ott van egyfajta önátadás, önmeghatározás. Kimondatlanul és tudatlanul megfogalmazódik bennem, hol a helyem és ki is vagyok valójában. Természetesen ez akkor válik egyre tudatosabbá, ha már elgondolkodtam azon, ki tartozik hozzám, kik voltak eleim, kik a barátaim. De ennél még megrendítőbb, amikor évtizedekkel ezelőtt nem látott tanárommal találkozok és nevemen szólít. Emlékszik rám? Megfoghatatlan élmény, öröm ez. Nyilván ebben ott rejlik a tapasztalat, mely a másik emberben évek alatt lerakódott. Nem csak a szavakra emlékezik, hanem eseményekre, közös élményekre. Nevem mögött felcsillannak a régi emlékek, osztálytársaim, osztályom, az együtt töltött órák, melyek esetlegesen történelmi erejű eseményt is magukban hordoznak. Nevünk meghatározó egy életen keresztül, és akkor tudunk a jövőbe tekintetni, ha tisztában vagyunk azzal; mit jelent számunkra a múlt, honnan indultunk, milyen élmények határozták meg gondolkodásunkat. Megszólítottságom azonban még ennél is többet jelent. Egyediségem, megismételhetetlenségem fejeződik ki ebben. Nevemen keresztül azt is tudom, hogy Isten számomra külön feladatot rendelt, senki más számára el nem végezhető feladatot. Ezt mindig tudnom kell, leginkább akkor, mikor nehéz az élet, mikor csalódások érnek. Ekkor szívem mélyén megszólal a hang: "Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg." (Iz 43, 1-2) Nevemen szólított a teremtésben és a megváltásban. Egy folyamat részese vagyok, de ugyanakkor meg nem ismételhető istenképmás. S hogy ismerjem az egyént, önmagamat, ismernem kell a folyamatot, melynek részese vagyok. Ha ember vagyok és az is akarok maradni, akkor nem csak a jelen pillanatot kell látnom, mert az önmagában csalóka és könnyen manipulálható. A jelent mindig a múltra tekintve kell néznem és csak így tudok a jövőbe tekintetni. Így leszek szabad és képes dönteni saját felelősséggel és több kevesebb önállósággal. Aki nem ismeri múltját, aki nem látja a folyamatot, amiben él, az csak mások által irányított bábú lesz, s neve egyre inkább csak számozás a többi bábú között. De nem akarok bábú lenni! Botond testvér From babos at communio.hcbc.hu Mon Jun 10 20:39:39 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 10 Jun 2002 20:39:39 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 08. Message-ID: <3D04F26B.909@communio.hcbc.hu> 2002. június 8. szombat 2 Tim 4,1-8 Mk 12,38-44 Döbbenetesen hasonlít a mai korra, amit Szent Pál Timóteusnak írt, gondoljunk arra a számtalan "tanra", mesére, amivel az emberek teletömik magukat. Mitől várják a boldogságukat és életük megoldását? A nagy keresésben sokszor kritika nélkül elfogadják, amit ezek kínálnak nekik, nem veszik észre, hogy csapdába kerültek, és elmennek az egyetlen lehetséges megoldás mellet, elutasítják, meg sem akarják hallani! Még fájdalmasabb a közvetlen közelünkben tapasztalni a hitben neveltek elfordulását ezek miatt a kétes tanok miatt! És én mit teszek? Hirdetem-e az örömhírt, akár alkalmas, akár alkalmatlan? Kérek, intek, buzdítok-e, vagy feladom gyáván? Élek-e úgy, hogy szavak nélkül is közvetítsem feléjük az igazi értékeket? Milyenek az én tetteim? Mit adok én? Odaadom-e egész megélhetésemet, mint a szegény özvegyasszony, vagy csak a feleslegből adogatok, hogy jogosan bírálnak meg viselkedésemért? Én is csak színleg imádkozom, és a főhelyekre törekszem, amivel nem vonzom, hanem elriasztom a keresőket? Zsuzsa From babos at communio.hcbc.hu Mon Jun 10 20:52:40 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 10 Jun 2002 20:52:40 +0200 Subject: [Magveto] Teszt Message-ID: <3D04F578.9040406@communio.hcbc.hu> Ez egy teszt levél, nyugodtan törölhető. 2002.06.10 20:52 From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 12 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 12 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 13. Message-ID: <200206122145.g5CLj1x09806@communio.hcbc.hu> 2002. június 13. csütörtök 1Kir 18,41-46. - Mt 5,20-26. A mai világ brutalitása megdöbbentő, a világ semmibe veszi a parancsot: Ne ölj! Nem kívánom a halálbüntetés visszaállítását, de képmutatónak tartom azt a világot, amelynek aggályai vannak, hogy bárkit is halálra ítéljenek, ugyanakkor semmi aggálya nincs sem az abortusszal, sem az eutanáziával kapcsolatban. Megdöbbentő a már hozzánk is betörő brutalitás. A világ keresi a megfelelő védelmet, de nem jut eszükbe az illetékeseknek, hogy ez annak a szabadelvű nevelésnek a következménye, amely nem akar tudni az Isten előtti felelősségről. Ha a gyerek egyes elektronikus játékokban csak akkor nyerhet, ha azonnal és gondolkodás nélkül lövöldözni kezd, akkor nem csodálkozhatunk, ha ezt az életben is megteszi előbb-utóbb. Megoldást csak Jézus tud adni, de ahhoz, hogy ezt a megoldást a világ megismerje, nekünk kellene példát adnunk a világnak, a megbocsátásra és ellenségszeretetre. Van mit tennünk! Elemér From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jun 16 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 16 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 17. Message-ID: <200206162145.g5GLj1T09869@communio.hcbc.hu> 2002. június 17. 1Kir 21, 1-16 Mt 5, 2-3; 5-7; 38-42 Az Ószövetség egy érdekes történetet tár elénk. Benne van minden, ami emberi korlátoltság: becsvágy, álnokság, vak engedelmesség, hamisvád, kétszínűség, gerinctelenség, értelmetlen birtoklási vágy, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés. A történet végén a hatalmas (Acháb, Izrael királya) diadalmaskodik a gyengén (a jiszreeli Nabot), akitől megkívánt és ellopott egy darab szőlőskertet. Gyilkosság, rablás összefonódik, és a "törvény" álcája alatt elrejtőzik. A történet tipikus prototípusa a hatalommal való visszaélésnek: ha egy fukar és éretlen ember kerül hatalomi beosztásba, akkor a törvény leple alatt bármilyen embertelenségre képes. A hatalommal való visszaélés a modern kor problémája is. A cél, főleg Machiavelli óta, szentesíti az eszközt. Az cél pedig a hatalom megszerzése és birtoklása. Az eszköz nem számít. Ez a modernkor politikája; az új homo politicus világnézete. Főleg az utóbbi 50 év, komoly tényekkel bizonyítja be az achábi prototípust. A nép között mindig akadnak "vének" és "hamis tanúk", kik parancsszóra - gyorsan és precízen - (ki)szolgálják a hatalmat. Az jiszreeli Nabotoknak semmi esélyük, ha a "hatalom" kivetette rájuk a hálóját. Krisztus ezt a Machiavelli-i logikát a feje tetejére állítja: "boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak" (Mt. 5,7). "Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!... Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!" (Mt. 5, 40; 42). Ez a logika kissé értelmetlen a mai ember fülének, hisz az ember ösztönszerűen visszavág. Irgalmasnak lenni és adományozni azoknak, akik szemtelenül rabolnak, nem egy könnyű feladat. Inkább jöjjön a sziszifuszi harc! De a ravaszoknak nehéz ellenállni, és még nehezebb kijátszani őket. A maszkok jól fedezik őket. Számos ruhában elbújnak és betöltik hétköznapjainkat. Nabotot, még mielőtt feleszmélt volna, megkövezték. Egy egyszerű, kis cselszövés, és az emberi értékrendszer összeroppan, mint egy kártyavár. Nabot halott, a szőlőskert pedig Acháb tulajdona. Machiavelli embere ügyesen játszik, néha még az emberi értékekből is hasznot húz. Szövetségesei mindig akadnak. Krisztus nagyon jól tudja, hogy miért ellenzi az agresszív visszavágást. Rengeteg energiába kerül és a cselszövést úgysem tudja kivédeni. "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!" (Mt 10, 16). A becsvágy, álnokság, vak engedelmesség, hamisvád, kétszínűség, gerinctelenség, értelmetlen birtoklási vágy, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés: éppúgy emberi tulajdonságok, mint a mértékletesség, gerincesség, kreativitás, elégedettség, megvesztegethetetlenség, hatalommal vissza nem élés. Az emberen áll a döntés. Az ember ruhája, beosztása és társadalmi szerepe nem védi meg a benne szunnyadó achábi szindrómától. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Jun 18 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 18 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 19. Message-ID: <200206182145.g5ILj1p19825@communio.hcbc.hu> 2002. június 19. 2Kir 2, 1-14 Mt. 6, 1-6; 16-18 Ha teszel valamit, ne azért tegyed, hogy a többiek lássák és csodálkozzanak rajtad. Ebbe a mondatba lehetne összefoglalni a mai evangélium üzenetét. Ezt, természetesen, egy reklám-társadalomban nagyon nehéz megérteni. Miért tegyek valami jót, ha belőle nincs semmi jövedelmem, és ráadásul még a többiek sem látják. Erich Fromm "A birtoklástól a létig" könyvében próbálja mindezt tudományosan is megmagyarázni. Egy érett egyéniség, mely elfogadja társas létét, nem szorul az emberek ámulatára. Mások elismerését állandóan csak az keresi, aki önmagával (igen) keveset tud kezdeni. A pszichológia ezt kompenzációnak nevezi. A "nagy adakozók" - gyakran - minden mozdulatukat eltúlozzák, hogy mindenki láthassa a nagy semmit, amit adományoztak. Ugyanez áll a vallásos szokásokra is: "Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!" (Mt. 6,7) A mennyiség egyetlen esetben sem pótolja a minőséget. A képmutatás csak ideig-óráig tudja elmaszkírozni a maszkok mögött húzódó - gyakran gyerekes - valóságot. Az individualitást elnyomó társadalmak és rendszerek nem szeretik a magabiztos, érett egyéneket. Ezek zaklatják a tömeg nyugodt manipulációját. Pedig csak egy érett egyéniség tud - halkan és láthatatlanul - sokat tenni a körülötte levő társadalomért. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 19 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 19 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 20. Message-ID: <200206192145.g5JLj1221936@communio.hcbc.hu> 2002. június 20. "Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok... mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek őt." Imádságaink csak akkor válhatnak párbeszéddé, ha teret adunk benne Istennek is. Ő teljesen ismer minket nekünk pedig meg kell ismernünk Őt, a szándékait, terveit. Az igazi imádság kitárulkozás Isten felé: Itt vagyok, Uram, tégy velem amit akarsz! Az üdvösség útja nem az, hogy kikönyörögjük saját vágyainkat Istentől, fel kell ismernünk valódi szükségleteinket az imádságban is, így lehetünk valóban Isten képmásai. A fecsegés elhagyása nem rövidítheti le az imára szánt időt. Sőt: ha valóban rátalálunk Istenre az imádság perceiben akkor még elszakadni is nehéz tőle. Jézus imádkozni tanít minket. A miatyánkban is a mi szükségleteinket tárja elénk. De ugyanígy tanít minket az Egyház a szüntelen imádságra a zsolozsma által is. Akinek kötelessége ne hanyagolja el, akinek nem az törekedjen rá, hogy bekapcsolódjon ebbe a 2000 éves dicsőítésbe! LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jun 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 23 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 24. Message-ID: <200206232145.g5NLj1u00359@communio.hcbc.hu> 2002. június 24. Keresztelő János születése Lk 1,57-66.80 "...hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr." Erzsébet az elmúlt kilenc hónapban biztos nem mondta volna, hogy ő "terhes". Számára a születendő gyermek Isten irgalma, Isten ajándéka, és tévedésből sem teher. A magyar nyelv is ismer a "terhes"-nél szebb kifejezést: "áldott állapotban van". Vagy, ha valaki nem akarja nagyon "vallásosan" megfogalmazni: "várandós". Milyen szép lenne, ha ezek a kifejezések lennének inkább általánosak. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jun 26 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 26 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 27. Message-ID: <200206262145.g5QLj1S07805@communio.hcbc.hu> 2002. június 27. Szent László ünnepe Olvasmány: Bölcs 10,10-14 Evangélium: Mt 22,34-40 Az igeliturgia bölcsességre és bátorságra irányítja figyelmünket. Mint ha csak Szent Lászlóról, történelmünk szent királyáról írták volna ezeket a sorokat. Visszatekintve a múltba, kémlelve a jelent mit adhat ma a XXI. század elején a fiataloknak és magyaroknak László király személye? - emberi nagysága, kitartása hitet és erőt sugároz, hogy nehéz körülmények között is lehet keresztény módon gondolkodni és élni. - a szenttéváláshoz ismerni kell Istent és a Szentírást, mert ezek nélkül, nem találni az utat az élet bonyolult és emberi ésszel felfoghatatlan pillanatai között. - felfedezni nemzeti és keresztény eszmeiségét, maivá, modernné alakítva. Prohászka után mi is nagyobb figyelemmel forduljunk hazánk felé és "Gyomláljunk, szántsunk, műveljük Szent László példája nyomán ez elhanyagolt mezejét." - építsünk lelkeket és templomot, egységben a világ egyházzal. Szent László király - könyörögj érettünk! -tzsi- From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jun 27 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 27 Jun 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 06. 28. Message-ID: <200206272145.g5RLj1007185@communio.hcbc.hu> 2002. június 28. "Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette s így szólt hozzá: 'Akarom, tisztulj meg!'" (Mt 8,3) Vajon miért volt szükség erre a kijelentésre: Akarom, tisztulj meg! Miért a látványos mozdulat? Ismerte Ő az embert, tudta, milyen fontos a jelzés, visszajelzés, a kifejezésre juttatott érzések, szándékok. A hit, a bizalom teszi lehetővé, hogy elfogadjuk Isten gyógyító kegyelmét, ajándékát, segítségét. A külső jelek, - melyeket nemcsak Jézus alkalmazott, hanem Egyháza is alkalmaz -, mindig ezt a hitet ébresztik, élesztik. Nem elegendő csak úgy, magunkban bánni a bűnöket, és nem elég csak úgy, általában érezni, hogy az Úr megbocsát. A bűnbocsánat szentségében történik mindez. Pedig Ő minden külső jel nélkül is megtisztíthat. Nem elég csak úgy, gondolatban csatlakozni a vasárnapi Szentmise közösségéhez, hanem jelen kell lenni, hacsak valami meg nem akadályoz ebben. Nem elég csak szeretetben együtt élni, hanem ki is kell (merni) mondani az igent a megfelelő formában. Folytathatjuk a sort, de itt Jézus is megerősít, bátorít: nem baj, ha külső jelekkel élünk, csak a tartalmáról meg ne feledkezzünk! Bertalan From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Jun 30 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 30 Jun 2002 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 07. 01. Message-ID: <200206302145.g5ULj2f20431@communio.hcbc.hu> 2002. július 1. hétfő Ám 2, 6-10.13-16 Isten Izrael bűneire figyelmezte a próféta által. Mt 8, 18-22 Követlek, bárhova mész! Jézus követése feladata mindannyiunknak. Tanításával segít ezen az úton. Újra és újra figyelmeztet, ha letérünk utunkról. Kegyelmet ad, hogy végi tudjuk járni az ő útját. A nyári időszakban különös hangsúlyt kap Jézus követése. Kimozdulva a megszokott kerékvágásból, a megszokott napirendből könnyebben elmaradnak a szokott Istennel kapcsolatos dolgaink. A nyár tehát több figyelmet és fegyelmet követel tőlünk. Isten ereje azonban nem kerül el bennünket. Sőt egyenesen tanúságtételre hív. Jó pár évvel ezelőtt barátaimmal a Zemplénbe mentünk sátrazni. Hétfőn, az utazás napján a közeli faluban megkérdeztük, mikor van Szentmise. Vasárnap, amikor ott voltunk, az atya "kiprédikált" minket - pesti fiatalok, akik fontosnak tarják, hogy misére eljussanak. Kérjük Jézus kegyelmét, adjon erőt a hűséghez és a tanúságtételhez. Fülöp Ákos RM Kőbanyai Szent Család Plébánia