[Magveto] 2002. 07. 09.

[Dozsa Istvan]

2002. július 09.

Mt 9, 32-38

A némaság úgy telepedik ránk sokszor, mint hatalmas hegy. Nem tudunk megszólalni, mert valaki megsértett, mert érthetetlen igazságtalansággal állunk szemben. "Szóhoz sem jutunk" a meglepődéstől, amikor terveink kereszteződnek, csalódás ér. 
Pedig vannak pillanatok, amikor fontos lenne megszólalni, amikor a másik várja a szavakat, mert talán éppen a megbocsátás jele volna számára, az újrakezdés lehetősége. 
"Ilyenkor, igen ilyenkor jöjj Uram és oldozd fel némaságunkat, távoztassd el azt a démon, mely megkötözi nyelvünket, elrejti előlünk a megfelelő szavakat!"