[Magveto] 2002. 07. 04.

[Dozsa Istvan]

2002. július 4.

A mai evangéliumban ismét egy csodás gyógyításról olvashatunk, Szent Máté könyvéből. Jézus meggyógyít egy bénát, és ezzel kihívja maga ellen az írástudók nemtetszését. De most ne is annyira a gyógyításra vagy az írástudókra figyeljünk, mint inkább a gyógyítás alapjára. Az Üdvözítő mindig a hitre alapozott és ebben az evangéliumi történésben meglepő módon, Máté azt írja: "... odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus..." Vagyis nem a beteg hitére, hanem az őt cipelő, minden bizonnyal szerető, gondviselő emberek hitére építi csodáját. Gondolkozzunk el, tudunk-e, mi így fordulni Jézushoz, mások ügyében? Egy református igehirdető így fogalmazta meg: Tudjuk-e hordozni imádságainkban a másikat? Sokszor kérik imáinkat, segítsünk imádkozni... Mindazokért, akik nincsenek most közöttünk, de meghagyták nekünk méltatlanoknak, hogy őérettük imádkozzunk... hangzik el az orthodox liturgián.

Bárcsak ezzel a hittel tudnánk oda tenni szeretteinket, gondjaikat, kéréseiket az isteni Mester lába elé, hogy ő a mi hitünket látva tehesse meg szeretetének csodáját.