[Magveto] 2002. 01. 17.

[Dozsa Istvan]

2002. január 17.

1 Sám 4, 1-11
Mk 1, 40-45

Az 1 Sám 4, 1-11 rész érdekes gondolatot közöl az olvasóval. Az izraeliek harcban állnak a filiszteusokkal. Éli főpap fiai korruptak, a kezükben lévő hatalommal semmit sem tudnak kezdeni. Élik korlátolt életüket és folytatják kis, primitív üzelmeiket (1 Sám 4, 1). Létük távol áll a nemzetet irányítani hívatott ember lététől.
A filiszteusok győzelmét látván Éli fiai elkezdenek félni. Leszűkült létezésüket a szükség hatalma keríti birtokába. Abban a félelmükben, hogy a hatalmat elvesztik, hirtelen "Isten" után kapnak. Sorsukat a "törvénnyel" és a "ládába zárt isteni jelenléttel" akarjak jobbá fordítani. A nép Silóból elhozta a Seregek Urának a ládáját. A primitív vallásosság gyorsan "életmentő babonasággá" alakult. A "ládába bezárt Isten" hatalmába bízva újra megtámadják a filiszteusokat. A fátum viszont most sem kedvezett. A harc a korrupt vezetők halálával és a Seregek Ura ládájának az elkobzásával végződik.
A babonás vallásosság vajmi keveset segít konkrét esetben. A tárgyakhoz kötött "Isten" tehetetlennek látszik, az álalakzatok összetörnek. A pszeudó "isteni hatalom", amire Éli két fia hatalmát építette csak maszk, üres babona, amely csal, áltat, ravaszkodik, leplez, piszkál, rágalmaz, gyanúsít, a dolgokat összekeveri, az igazságot homályba takarja. Az ilyen "isteni hatalom" az emberi becsvágy találmánya, amely sötétséget, tévedést, hitetlenséget, ingadozást, gyávaságot, irigységet, indulatokat terjeszt. Ez nem csak egy múltbeli gyakorlat, hanem napjainkra "vallásosságára" is rányomja a bélyeget.
A Mk 1, 40-45-nek a pszeudó isteni hatalomhoz semmi köze. Itt az isteni szó elevenedik meg, aminek hatására a "leprás" megtisztul. A hencegésnek nyoma sincs. A tett alázatos, átlátszó és bölcs. Az emberért van. A háttérben felvillan a "kufároktól" megtisztított templom képe. A logosz segít az embernek, hogy "megtisztuljon". Nem csal, nem áltat, nem ravaszkodik, nem piszkál, nem rágalmaz, nem gyanúsít, nem keveri össze a dolgokat, és az igazságot nem burkolja homályba. Nincs szükség ládába zárt isteni erőre, nincs szükség korrupt papi vezetőkre (vö. Éli fiai az Ószövetségben). "Akarom, tisztulj meg!" (Mk 1, 41). A szó valóssággá válik. "Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult" (Mk 1, 42).
A pszeudó isteni hatalom találkozik Isten valós hatalmával. Az egyik az emberi becsvágyra, a másik az isteni bölcsességre épül. Az ellentét felhívja magára a figyelmet. A különbség nemcsak egy múltbeli fogalom, nemcsak egy tanulságos "mese", hanem egy olyan realitás, amelyet manapság is érzékelhetünk. Csak figyelmesen körül kell néznünk.

Szakács Ferenc Sándor