[Magveto] 2002. 01. 02.

[Babos Tamás]

2002. január 2.

Ma van 2002. elso" hétköznapja, az ünnepek áldásából új lendületu", 
felelo"sségu" munka-nap. Ma van az elso" olyan nap, amelyen a már véget ért 
Budapesti Taizéi Ifjúsági Találkozó nyomán elkezdhetjük hálánkat 
megfogalmazni. Urunk elé tárjuk köszönetünket, egymás felé kifejezzük 
tiszteletünket a nagylelku" szolgálatért, és tanúsítjuk a Bizalom 
Zarándokútján nyert élményeinket. Ma még megnézhetjük a Betlehemi 
Kiállítást a Magyarok Házában, ma már láthatjuk a feltalálóinknak adott 
isteni karizmák, tehetségek erejében született alkotások sorát a 
Millenárison. Ma elmélkedhetünk a Pázmáneum fo"épületének nem toronyházak 
sorsát szenvedo" összeomlásán, hanem sokkal inkább a kupolák életet ígéro" 
kinyílásán - Piliscsabán.

Ma mértéket kapunk az O"segyház két nagy zsenijének, szentjének, Nazianzi 
Szt. Gergelynek és Nagy Szent Vazulnak egymás iránti tiszteletébo"l és 
barátságából arra, hogy 2002-ben bátrabban merjük elfogadni, értékelni, 
segíteni, közös alkotásba vonni egymás. "Az embereknek más-más nevük 
van, amelyet vagy szüleikto"l kaptak, vagy maguk szereztek az életben 
tanúsított törekvéseik ill. elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az 
volt a nagy dicso"ségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követo"k legyünk és 
kereszténynek hívjanak minket." "Egyforma tudásszomj vezetett bennünket 
és - noha ez a féltékenység egyik legero"sebb indítéka - mégis távol állt 
to"lünk az irigység, bár a ve-télkedést nagyra tartottuk. Ez a ketto"nk 
közötti versengés egyikünket sem emelte a másik fölé, mert mindegyikünk 
a másiknak engedte át az elso"séget, hiszen mindegyikünk sajátjának 
tartotta a másik dicso"ségét" (Nazianzi Szt. Gergely püspök beszédeibo"l, 
Vazul laudációja).

Brückner Ákos Elo"d O.Cist.