From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jan 1 20:10:37 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Tue, 01 Jan 2002 20:10:37 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 02. Message-ID: <3C3209AD.8010001@mail.datatrans.hu> 2002. január 2. Ma van 2002. elso" hétköznapja, az ünnepek áldásából új lendületu", felelo"sségu" munka-nap. Ma van az elso" olyan nap, amelyen a már véget ért Budapesti Taizéi Ifjúsági Találkozó nyomán elkezdhetjük hálánkat megfogalmazni. Urunk elé tárjuk köszönetünket, egymás felé kifejezzük tiszteletünket a nagylelku" szolgálatért, és tanúsítjuk a Bizalom Zarándokútján nyert élményeinket. Ma még megnézhetjük a Betlehemi Kiállítást a Magyarok Házában, ma már láthatjuk a feltalálóinknak adott isteni karizmák, tehetségek erejében született alkotások sorát a Millenárison. Ma elmélkedhetünk a Pázmáneum fo"épületének nem toronyházak sorsát szenvedo" összeomlásán, hanem sokkal inkább a kupolák életet ígéro" kinyílásán - Piliscsabán. Ma mértéket kapunk az O"segyház két nagy zsenijének, szentjének, Nazianzi Szt. Gergelynek és Nagy Szent Vazulnak egymás iránti tiszteletébo"l és barátságából arra, hogy 2002-ben bátrabban merjük elfogadni, értékelni, segíteni, közös alkotásba vonni egymás. "Az embereknek más-más nevük van, amelyet vagy szüleikto"l kaptak, vagy maguk szereztek az életben tanúsított törekvéseik ill. elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az volt a nagy dicso"ségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követo"k legyünk és kereszténynek hívjanak minket." "Egyforma tudásszomj vezetett bennünket és - noha ez a féltékenység egyik legero"sebb indítéka - mégis távol állt to"lünk az irigység, bár a ve-télkedést nagyra tartottuk. Ez a ketto"nk közötti versengés egyikünket sem emelte a másik fölé, mert mindegyikünk a másiknak engedte át az elso"séget, hiszen mindegyikünk sajátjának tartotta a másik dicso"ségét" (Nazianzi Szt. Gergely püspök beszédeibo"l, Vazul laudációja). Brückner Ákos Elo"d O.Cist. From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jan 1 20:29:49 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Tue, 01 Jan 2002 20:29:49 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 01. Message-ID: <3C320E2D.3060605@mail.datatrans.hu> Olvasmány: Szám 6, 22-27 Áldjátok meg Izrael fiait! Szentlecke: Gal 4, 4-7 Amikor elkérkezett az ido"k teljessége, Isten elküldte Fiát Evangélium: Lk 2, 16-21Amikor eltelt a nyolc nap, a Jézus nevet adták neki. II. JÁNOS PÁL PÁPA ÜZENETE A 2002. JANUÁR ELSEJEI BÉKEVILÁGNAPRA "Nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül" címmel (részletek) 2002. kezdetén az a remény élteti az egyházat, hogy Isten segítségével a világ, amelyben látszólag ismét a rossz hatalma került fölénybe, olyan világgá alakulhat át, amelyben az emberi szív legnemesebb törekvései megvalósulhatnak, és az igazi béke gyo"zedelmeskedik. A béke az igazságosság és a szeretet mu"ve. Megfontolásaim és a bibliai kinyilatkoztatással való szembesülés révén arra a meggyo"zo"désre jutottam, hogy a megsértett rend visszaállítása csak akkor lehetséges, ha összekapcsoljuk egymással az igazságosságot és a megbocsátást. Az igazi béke tartóoszlopa az igazságosság, valamint a szeretetnek az a sajátságos formája, ami a megbocsátás. Az igazi béke tehát az igazságosság gyümölcse, morális erény, amely o"rködik a jogok és kötelességek teljes tisztelete, valamint a javak és kötelezettségek méltányos elosztása fölött. Mivel azonban az emberi igazságosság rendkívül törékeny és nem tökéletes, hiszen ki van szolgáltatva az egyéni és csoportérdekeknek, mindig oly módon kell gyakorolni, és bizonyos módon kiegészíteni azt a megbocsátással, amely begyógyítja a sebeket, és gyökereiben visszaállítja a megzavart emberi kapcsolatokat. Nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül: ezt az üzenetet intézem minden hívo"höz és nem hívo"höz, minden jóakaratú emberhez, akinek szívügye az emberi család java és jövo"je. Nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül: erre emlékeztetem mindazokat, akik kezükben tartják az emberi közösség sorsát, hogy súlyos és nehéz döntéseik során az ember igazi javának fénye vezérelje o"ket, a közjó távlatában. Nincs béke igazságosság nélkül és nincs igazságosság megbocsátás nélkül: soha nem fáradok bele, hogy ezt a figyelmeztetést intézzem mindazokhoz, akik bármilyen oknál fogva a gyu"löletet, a bosszú szellemét, a pusztítás szomját táplálják önmagukban. Fulop Akos From tbabos at mail.datatrans.hu Sat Jan 5 09:55:51 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Sat, 05 Jan 2002 09:55:51 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 06. Message-ID: <3C36BF97.7070304@mail.datatrans.hu> Január 6. Vízkereszt Olvasmány: Iz. 60, 1-6 Szentlecke: Ef. 3,2-3a. 5-6. Evangélium: Mt. 2,1-12 A születés pillanata csendben, meghitten történt. De minden nagy eseményt hírül kell adni. Ma a reklámok, a különféle hirdetések, plakátok, híradók adnak hírül nagy eseményeket. Egyre kevesebb a személyes kapcsolat. Jézus születését a pásztorok az angyaltól tudják meg és hátra hagyva mindent mennek Betlehembe. A napkeleti bölcseket a csillag vezeti a helyes úton. Jó néhány évvel ezelo"tt hittanosok készítettek gyufákból egy hatalmas csillagot. Eljátszottam a gondolattal milyen jó lett volna meggyújtani. Vízkereszt napja figyelmeztet bennünket, hogy mi is legyünk csillagok. 1. Ne a saját "fényünkkel", hanem Krisztus fényével világítsunk. 2. Krisztus fényével vezessünk másokat is közelebb Istenhez. 3. Ebben az évben foglalkozzunk többet a személyes kapcsolatainkkal, merjünk nyíltabban beszélni Krisztusról. Balogh Attila bosi at matavnet.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Jan 12 17:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 12 Jan 2002 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 13. Message-ID: <200201121645.g0CGj1s04143@communio.hcbc.hu> 2002. Január 13. Vasárnap Iz 42,1-4.6-7. - ApCsel 10,34-38. - Mt 3,13-17. A mai evangélium tanúsága szerint, keresztelő János a Szentlélek megvilágosítására felismerte, hogy Jézus a megígért Messiás. Ebben a hitében erősítette meg most az a jelenet: Látja, hogy Jézusra leszáll az Isten Lelke és hallja az Atya szavait: Ez az én szeretett Fiam. Ennek alapján tesz tanúságot Jézusról tanítványai előtt, amint az János evangéliumának első fejezetében olvashatjuk: Nézzétek, Ő az Isten Báránya, Ő veszi el a világ bűnét. Ahhoz, hogy életünkkel és szavunkkal mi is Jézus tanúi lehessünk, nekünk is meg kell erősödnünk hitünkben, napról napra szemlélve Jézus Arcát, akivel az Eukarisztiában naponta találkozhatunk. Elemér From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Jan 16 17:45:06 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 16 Jan 2002 17:45:06 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 17. Message-ID: <200201161645.g0GGj6Q01838@communio.hcbc.hu> 2002. január 17. 1 Sám 4, 1-11 Mk 1, 40-45 Az 1 Sám 4, 1-11 rész érdekes gondolatot közöl az olvasóval. Az izraeliek harcban állnak a filiszteusokkal. Éli főpap fiai korruptak, a kezükben lévő hatalommal semmit sem tudnak kezdeni. Élik korlátolt életüket és folytatják kis, primitív üzelmeiket (1 Sám 4, 1). Létük távol áll a nemzetet irányítani hívatott ember lététől. A filiszteusok győzelmét látván Éli fiai elkezdenek félni. Leszűkült létezésüket a szükség hatalma keríti birtokába. Abban a félelmükben, hogy a hatalmat elvesztik, hirtelen "Isten" után kapnak. Sorsukat a "törvénnyel" és a "ládába zárt isteni jelenléttel" akarjak jobbá fordítani. A nép Silóból elhozta a Seregek Urának a ládáját. A primitív vallásosság gyorsan "életmentő babonasággá" alakult. A "ládába bezárt Isten" hatalmába bízva újra megtámadják a filiszteusokat. A fátum viszont most sem kedvezett. A harc a korrupt vezetők halálával és a Seregek Ura ládájának az elkobzásával végződik. A babonás vallásosság vajmi keveset segít konkrét esetben. A tárgyakhoz kötött "Isten" tehetetlennek látszik, az álalakzatok összetörnek. A pszeudó "isteni hatalom", amire Éli két fia hatalmát építette csak maszk, üres babona, amely csal, áltat, ravaszkodik, leplez, piszkál, rágalmaz, gyanúsít, a dolgokat összekeveri, az igazságot homályba takarja. Az ilyen "isteni hatalom" az emberi becsvágy találmánya, amely sötétséget, tévedést, hitetlenséget, ingadozást, gyávaságot, irigységet, indulatokat terjeszt. Ez nem csak egy múltbeli gyakorlat, hanem napjainkra "vallásosságára" is rányomja a bélyeget. A Mk 1, 40-45-nek a pszeudó isteni hatalomhoz semmi köze. Itt az isteni szó elevenedik meg, aminek hatására a "leprás" megtisztul. A hencegésnek nyoma sincs. A tett alázatos, átlátszó és bölcs. Az emberért van. A háttérben felvillan a "kufároktól" megtisztított templom képe. A logosz segít az embernek, hogy "megtisztuljon". Nem csal, nem áltat, nem ravaszkodik, nem piszkál, nem rágalmaz, nem gyanúsít, nem keveri össze a dolgokat, és az igazságot nem burkolja homályba. Nincs szükség ládába zárt isteni erőre, nincs szükség korrupt papi vezetőkre (vö. Éli fiai az Ószövetségben). "Akarom, tisztulj meg!" (Mk 1, 41). A szó valóssággá válik. "Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult" (Mk 1, 42). A pszeudó isteni hatalom találkozik Isten valós hatalmával. Az egyik az emberi becsvágyra, a másik az isteni bölcsességre épül. Az ellentét felhívja magára a figyelmet. A különbség nemcsak egy múltbeli fogalom, nemcsak egy tanulságos "mese", hanem egy olyan realitás, amelyet manapság is érzékelhetünk. Csak figyelmesen körül kell néznünk. Szakács Ferenc Sándor From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Jan 23 20:54:49 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Wed, 23 Jan 2002 20:54:49 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 24. Message-ID: <3C4F1509.3090901@mail.datatrans.hu> 2002. jan. 24. Mk 3,7-12 "Te vagy az Isten Fia!" A tisztátalan lelkek felismerték Jézusban az Isten Fiát, mert létük-nemlétük fordult ezen. Joggal féltek attól, hogy elu"zetnek Jézus által. Minket nem akar Jézus elu"zni, so"t egy embert sem, még azokat sem, akik nem ismerik fel benne Isten Fiát. Pedig létük - egy jobb és örök létük - múlik ezen. Mi, akik felismertük és valljuk, hogy Jézus az Isten Fia, segítenünk kell, hogy mások is felismerjék. Talán a legjobb módszer, hogy megmutatjuk saját példánkon, mennyire érdemes O"t követni, O"szerinte élni. A jó példa ragadós... Seidl Ambrus From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Jan 27 21:59:13 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Sun, 27 Jan 2002 21:59:13 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 27. Message-ID: <3C546A21.7020803@mail.datatrans.hu> Évközi III. vasárnap Az igeliturgia ma a világosságról tanít minket. Nekünk embereknek világosságra van szükségünk. A sötétségto"l, a homálytól, való félelmünk megbénítja életünket, és titokzatossá teszi önazonosságunkat. Jézus értünk Istennek a világossága, fénye, mely bevilágítja életünket, értelmet ad létezésünknek. Hozzá kell fordulnunk bizalommal, de, Mátéval mondhatjuk: mi annak a mértékével fogadjuk be ezt a világosságot, amennyiben a megtérésben élünk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyire akarjuk a világosságot választani az életünkben a bu"n homálya helyett. Mi el tudjuk-e hagyni életünkbo"l, azokat a cselekedeteket melyek megbéklyóznak, hogy ne tudjuk Isten felé menni. P.S.: A szentlecke elgondolkodtathat bennünket a közelgo" választásokkal kapcsolatban. A hívek is megosztottak, több párthoz tartoznak. Mit tehet a lelkipásztor, akit támadnak a médiákon keresztül? Valahol szólni kell a kérdésro"l! Valahol nyílt választ várnak sokan a feltett kérdéseikre, de nekünk is kötelességünk, hogy felhívjuk a figyelmüket, mit tehet egy hívo" lelkiismeretben. Finom, cizellált megfogalmazásban meg kell találnunk a megfelelo" fórumot. ip From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Jan 27 22:01:01 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Sun, 27 Jan 2002 22:01:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 28. Message-ID: <3C546A8D.40008@mail.datatrans.hu> Aquinói Szt. Tamás (*1225, + 1274) Az aquinói grófok családjából származott, nagy bölcsességet adott neki az Úr, és alázatos maradt. Az el?z? két adottság el?ny helyett hátrány lett volna, ha nem párosul hozzá a harmadik. Ha valaki sokat szemléli az általunk mindig szemlélhet?, de soha fel nem fogható Valóságot, az Eucharisztiát, az valóban alázatos marad. Ám azzal, hogy beszélünk Róla (az Eucharisztiáról), csak szeretetünket fejezhetjük ki, vagyis értelmünkkel hódolunk, megvallva: itt az emberi bölcsesség mit sem ér. Nem egészen ötven esztend? elegend? volt, hogy talentumait kamatoztassa, s mert a Forrás közelében élt, sokat adhatott. Életünket egy perccel sem hosszabbíthatjuk meg, de minden percében közelebb jutva e Forráshoz örök életet nyerhetünk magunknak és utat mutathatunk másoknak. Bertalan From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Jan 28 20:20:02 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 28 Jan 2002 20:20:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 29. Message-ID: <3C55A462.80309@mail.datatrans.hu> 2002. január 29. 2 Sám 6,12b-15.17-19 A napokban Dávid királlyal kapcsolatos olvasmányokat olvastat velünk az Anyaszentegyház. Ma hazánkban a Dávid a legnépszeru"bb férfinevek közé tartozik, az újszülöttek rendkívül nagy számban kapják. Mi lesz belo"lük? Most még kicsik, de Dávid is a legkisebb volt a családban, mégis o" lett az Úr fölkentje. Legyo"zte Góliátot is, pedig egyenlo"tlen küzdelemnek látszott a párviadal. Nem volt makulátlan, mégis házához fu"zo"dtek a messási ígéretek. A kicsiket az Úr képes naggyá tenni, azokat, akiknek buzgalmát sokan kicsúfolják. Dávid király ragaszkodott ahhoz, hogy városába vigyék a frigyládát, és az átvitelkor ünnepi táncban fejezte ki örömét. Volt, aki nem tudott együtt örülni vele az Úr érkezésének, hanem a háttérben kigúnyolta az örvendezo"t. Nemrég még a karácsony öröme töltötte be szívünket, az Úr érkezésének öröme. De sokaknak a karácsony puszta fenyo"ünnep, és nem értik a keresztények boldogságát. Nem baj, mi csak táncoljunk az Úrnak, imádkozzunk az értetlenkedo"kért, és higgyünk! abban, hogy a sok kicsi magyar Dávid is nagy ember lesz egyszer. Nagy ember, mert akkor lesz boldog, ha városában biztosnak tudja az Úr jelenlétét, áldást tud mondani a többiekre, és megosztja kenyerét-kalácsát népének tagjaival. Bangó M. Klára no"vér From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Jan 30 21:27:23 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Wed, 30 Jan 2002 21:27:23 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 01. 31. Message-ID: <3C58572B.60801@mail.datatrans.hu> Január 31. - Évközi 3. hét, csütörtök Mk 4,21-25 A meggyújtott lámpa hivatása a világítás: nem azért ég, hogy véka alá rejtsék. Kapott talentumainkat kamatoztatnunk kell mások számára: amilyen mértékkel mérünk másoknak, olyannal mérnek majd nekünk is. Sôt, ráadást is kapunk, mert akinek van, annak még adnak - akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Hétköznapjaink profán világában is így van: a kiváló orvos soha nem marad paciens nélkül, mégha hamarabb is fog esetleg villát építeni magának az a hozzá nem értô, aki csak a csúszópénzért választotta ezt a pályát. Hosszútávon csakis a jó felkészült, talentumait jól felhasználó tanár, orvos, szakember, munkás,... lesz sikeres és alkot értékeset - még akkor is, ha képesség nélküli kollégája esetleg pillanatnyilag jobb állást kap ismeretsége, pénze,... által. Persze az is kérdés, hogy valaki ideigtartó vagy örök fényességet akar-e sugározni; földi javakban várja-e a mielôbbi jutalmát vagy majd az örök életben? gk From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Jan 31 17:45:11 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 31 Jan 2002 17:45:11 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 01. Message-ID: <200201311645.g0VGjBC17988@communio.hcbc.hu> február 1 péntek Köznap 2Sám 11, 1-4a.5-10a.13-17 Dávidot egészen emberként mutatja be a Biblia. Leírja bűnét is, de bűnbánatát is. Mk 4, 26-34 A magvetés az ember feladata, a növekedést az Isten adja. Péntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napja, bűnbánati nap. Hozzá elsőpéntek is, Jézus szívére tekintünk, és szeretnénk szeretetében megerősödni. A mai ember számára a bűnbánat sokszor idegenül cseng. Csak el ne kelljen ismerni, hogy hibáztam, csak el ne kelljen ismerni, hogy a másiknak is lehet igaza. Elsőpénteken engeszteljünk önmagunk és mások bűneiért. Imádságunk, különösen a másokért végzett imádság magvetés. Akkor is, ha látszólag alig van eredménye. Szent-Gály Kata: A kegyelem Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, Mert beléd hullott az Isten vetése, és az kitépni nem lehet, - vagy nem mered, mert érzed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy soha nem kapálod, hogy letaposod a kihajtó ágat, Hogy nem öntözöd, hogy szinte gyűlölöd, - de Harmat is van, és néha akaratlan meglep. És valahogyan elindul benned egy gondolat, egy szó, egy jóbarát, egy semmi - - s amit már kezdtél elfeledni vagy letagadni: duzzad, újra él. A gyökér, a mag beléd szövődik, és szállá fakad És vakmerő kalandra bátorít: kilépni önmagadból, az átlagosból, Komolyan venni azt, amit hiszel. Tulajdonképpen miért nem kezded el? Fulop Akos Kobanyai Szent Csalad Plebania