[Magveto] 2002. 02. 12.

[Babos Tamás]

Február 12.

Mk 7,1-13

Az emberi leleményesség, találékonyság határtalan. Mindig tudunk 
kitalálni mi, emberek olyan kiskapukat, amelyekkel meg tudjuk nyugtatni 
lelkiismeretünket, ugyanakkor a nehéznek ítélt törvényeket el tudjuk 
kerülni. Így volt ez Jézus korában a farizeusok között, s így van ez 
most is közöttünk. (pl. egy keresztelés kapcsán mondta az egyik szülő, 
amikor a házasságuk hiányáról kérdeztem: Ez ma már nem bűn!)
Jézus ezzel szemben a szív imádását, teljes odaadottságát kivájna. Azt, 
hogy ha egyszer letettük a voksunkat Őmellette, akkor ki is tartsunk 
minden körülmények között. Igazából azt kell megértenünk, hogy az isteni 
parancsok örök érvényűek. Azaz ugyanúgy érvényesek a XXI. század elején, 
mint voltak Mózes korában. Az emberi törvényeket lehet módosítani, 
eltörölni, megváltoztatni, az isteni törvényeket azonban csak egyedül 
Isten változtathatja meg. De Ő tökéletes törvényeket alkotott, amelyek 
nem szorulnak módosításra, korszerűsítésre. Mindig, mindenhol és 
mindenkire érvényesek.
A keresztény ember tehát akkor sem keresi a kiutat, amikor egy-egy 
parancs követelménye kellemetlen számára. Mindig kész teljesíteni azt, 
mert tudja, hogy Isten a javunkat akarja akkor is, amikor emberi 
értelmünk nem fogja föl Isten Gondviselő jóságának hogyanját és miértjét.