From tbabos at mail.datatrans.hu Fri Feb 1 20:38:16 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Fri, 01 Feb 2002 20:38:16 +0100 Subject: [Magveto] [Megveto] 2002. 02. 02. Message-ID: <3C5AEEA8.8040406@mail.datatrans.hu> URUNK BEMUTATÁSA "A közösségi életben valamiképpen fölismerheto"nek kell lennie, hogy a testvéri közösség ... isteni hely, ahol a föltámodott Úr titokzatos jelenléte tapasztalható"(vö. Mt 18,20). II. János Pál pápa Megszentelt élet kezdetu" apostoli buzdításának fent idézett mondata csodálandó érzékenységgel mondja ki annak a titkát, amit a megszentelt élet közösségeiben, - szerzetesek, lelkiségek, Isten szeretetében izzó keresztény közösségek világában - hálásan tisztelünk. Ma annak a napja van, hogy ezen a fenti mondaton el-elmélkedjünk és talán az említett 'isteni mu"hely' egyikét is felkeressük, értékeljük, a föltámadott Úr titokzatos jelenlétét, körükben megtapasztaljuk. Ennek a feltámadottból áradó fénynek jelképe az a gyertya is, amelyet életfelajánlásuk jegyében, a Pápa kezébe adnak. Legyen mindannyiunk élete az életszentségre törekvés útja az Új Évezred kezdetén, új élet átadással. Brückner Ákos Elo"d O.Cist. Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Feb 4 19:20:34 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 04 Feb 2002 19:20:34 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 05. Message-ID: <3C5ED0F2.5090308@mail.datatrans.hu> 2002. február 05 Mk 5 21- Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen.? Halálán van a mai ifjúság. Mi lesz belo"lük. Mi lesz a jövo"? Sok keseru" megjegyzés. Ital, drog, szex? A kislány 12 éves volt. Halálán van. De van egy szülo", aki felkeresi Jézust és kéri! Van, aki már hallott Jézusról és bízik benne. Ne fáraszd a Mestert, meghalt a kislány. - Csak alszik, kinevették. Ezekkel nem lehet már mit kezdeni? Nekünk egyedül valóban nem. De van-e aki a mai fiatalokhoz hívja Jézust? Van-e aki imádkozik értük és valóban kéri az Urat? Szülo"k, nagyszülo", osztálytársak, munkatársak? Van-e aki segít, hogy találkozzanak Jézussal? Van-e aki helyes Jézus képet fest nekik, aki megszeretteti velük Jézust? Mindenki csodálkozott? Adjatok neki enni! Milyen reális Jézus. Nem csak örülni kell, hanem töro"dni további életével, életben maradásával. Jézus maga ad enni, saját Testét nyújtja, hogy aki él, egyen és éljen! Gyulay E. From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Feb 5 17:45:00 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 5 Feb 2002 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 06. Message-ID: <200202051645.g15Gj0g08520@communio.hcbc.hu> 2002. február 6. szerda Miki Szt. Pál és társai vértanúk Szentlecke: Gal. 2,19-20 Evangélium: Mt. 28,16-20 "És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!" (Mt. 28,20) Mai nap szentjei nem csak olvasták ezt a mondatot, de át is élték a mindennapok küzdelmében. Hányszor egyedül érezzük magunkat. Mintha egy sivatagban járnánk, ahol nincs semmilyen felüdülési pont. Jézus itt van az életünkben akkor is, mikor nem érezzük. Szeretnénk mindig érezni az ő jelenlétét, szeretnénk ha mindig biztosítana bennünket arról, hogy Ő létezik, gondol ránk és vezet. De ezt ritkán éljük át. Amikor nem érezzük a jelenlétét nem bennünk van a hiba. Ő szeretne egy lépcsőfokkal feljebb emelni. Ne azért forduljunk Felé, mert érezzük a jelenlétét, hanem azért, mert tudjuk, hogy Ő létezik és végigkíséri életünket! Balogh Attila From tbabos at mail.datatrans.hu Sat Feb 9 21:12:53 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=) Date: Sat, 09 Feb 2002 21:12:53 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 09. Message-ID: <3C6582C5.5020902@mail.datatrans.hu> A mai evangéliumban (Mk 6, 30-34) arról olvasunk, hogy Jézus tanítványaival elvonul egy elhagyatott helyre. Szükség van rá, hogy magukban legyenek. Átgondolják mindazt, ami történik velük. De az emberek utánuk mennek. Jó elvonulni és rendet rakni magunkban. Sokszor nem sikerül, mert gondolataink, gondjaink utánunk jönnek. Betervezett elcsendesedéseink néha egy beszélgetésbe torkollnak, mikor rég nem látott ismerősünk kopogtat az ajtón és semmi mást, csak meghallgatást kíván. Mégis, mindig rá kell szánnunk magunkat, hogy életünk része legyen a csendes visszavonulás, még ha nem is sikerül mindig. A nagy liturgikus, Romano Guardini gondolatait hívtam segítségül: "Többen mentünk át egy tájon és beszélgettünk. Akaratlanul is a földet néztük, hogy szilárdan kézben tartsuk gondolatainkat. Köröskörül zengett minden, fújt a szél és messze elnyúltak a mezők. A fák magasak voltak, és fölöttünk feszült az ég. De mi ebből nem hallottunk és nem láttunk semmit. Ám amikor az ember egyedül megy, akkor kinyílik a szeme és a szíve. Színeket lát és formákat, és érzi a vidék minden gazdagságát... Csak a hallgatás nyitja meg az ember fülét az állatok, a fák, a hegyek és a felhők belső hangjaira. A természet néma marad annak számára, aki mindig beszél... Csak az hallja meg Istent, aki tud hallgatni. Ez a nekünk szóló halk hang mondja meg, mi az értelme ennek a szerencsétlenségnek, annak a jó órának, egy találkozásnak, a dolgok összeesésének. Ez a halk hang int és figyelmeztet - de az, aki mindig beszél, nem hallja meg." Teremts csendet alkalmanként önmagadban, hogy megismerd jobban a téged szerető Istent. (Botond testvér, pálos) From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Feb 10 17:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 10 Feb 2002 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 11. Message-ID: <200202101645.g1AGj1906187@communio.hcbc.hu> Február 11. A betegek világnapja A Szentatya írja körlevelében: "Szenvedéseink értelmet és értéket nyernek, amint azok Krisztus szenvedésével egyesülnek. Krisztus, mint Isten és ember vállalta az emberiség szenvedéseit és benne a szenvedés megváltói értelmet nyer." Szenvedés - fájdalom - könny - áldozat Olyan szavak, fogalmak, érzések amelyek az embert próbára teszik. Aztán rájövünk, hogy az elfogadott áldozat nem is áldozat, hanem ajándék. Az az áldozat, amelyet nem fogadunk el, lépés a bűn felé. Talán már bűn is?! Komolyan hiszünk Jézus megváltói áldozatában? Az elfogadott betegség ajándékká válik. Ezt kellene tudatosítani magunknak! -nz- From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Feb 11 20:35:22 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 11 Feb 2002 20:35:22 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 12. Message-ID: <3C681CFA.4040305@mail.datatrans.hu> Február 12. Mk 7,1-13 Az emberi leleményesség, találékonyság határtalan. Mindig tudunk kitalálni mi, emberek olyan kiskapukat, amelyekkel meg tudjuk nyugtatni lelkiismeretünket, ugyanakkor a nehéznek ítélt törvényeket el tudjuk kerülni. Így volt ez Jézus korában a farizeusok között, s így van ez most is közöttünk. (pl. egy keresztelés kapcsán mondta az egyik szülő, amikor a házasságuk hiányáról kérdeztem: Ez ma már nem bűn!) Jézus ezzel szemben a szív imádását, teljes odaadottságát kivájna. Azt, hogy ha egyszer letettük a voksunkat Őmellette, akkor ki is tartsunk minden körülmények között. Igazából azt kell megértenünk, hogy az isteni parancsok örök érvényűek. Azaz ugyanúgy érvényesek a XXI. század elején, mint voltak Mózes korában. Az emberi törvényeket lehet módosítani, eltörölni, megváltoztatni, az isteni törvényeket azonban csak egyedül Isten változtathatja meg. De Ő tökéletes törvényeket alkotott, amelyek nem szorulnak módosításra, korszerűsítésre. Mindig, mindenhol és mindenkire érvényesek. A keresztény ember tehát akkor sem keresi a kiutat, amikor egy-egy parancs követelménye kellemetlen számára. Mindig kész teljesíteni azt, mert tudja, hogy Isten a javunkat akarja akkor is, amikor emberi értelmünk nem fogja föl Isten Gondviselő jóságának hogyanját és miértjét. From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Feb 12 17:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 12 Feb 2002 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 13. Message-ID: <200202121645.g1CGj1b14271@communio.hcbc.hu> 2002. Február 13. Szerda, hamvazószerda Joel 2,12-18. - 2Kor 5,20-6,2. - Mt 6,1-6.16-18. Krisztus követségében járunk . . . Urunk Jézus Mennyei Atyánk irgalmas szeretetének örömhírét bízta ránk. Ez a világ ténylegesen önző, még akkor is, ha közben egy-egy tragédia kapcsán segítségére sietnek a bajba jutottaknak. Ha nem így lenne, akkor nem lenne köztünk szegény vagy nyomorgó ember, nem lennének a világnak szegény és nyomorban élő országai. A mi feladatunk, hogy ebben a világban a föld sója legyünk, akik életükkel és szavukkal megéreztessük az emberekkel Isten szeretetét, aki nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. (Vö. Jn 3,17.) Nagyböjti lelki gyakorlataink szolgáljanak szeretetünk megújítására. Elemér From tbabos at mail.datatrans.hu Sat Feb 16 18:11:37 2002 From: tbabos at mail.datatrans.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=) Date: Sat, 16 Feb 2002 18:11:37 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 17. Message-ID: <3C6E92C9.70807@mail.datatrans.hu> Február 17. Ter 2, 7-9; 3, 1-7a. Rom 5, 12-19 Mt 4, 1-11 A mai olvasmányok a jó és a rossz kérdésével foglalkoznak. Miért nem tökéletes a világunk, miért létezik az emberiség történelmében a rossz, a kapzsiság, a becsvágy, a megalkuvás. Hogyan lehet az, hogy egy "jó Istentől" származó világ nem tökéletes?! A kérdést nehéz megválaszolni. Talán nem is lehetséges. A Teremtés könyvében Isten megalkotja az első emberpárt és "életet lehel belé" (Ter 2,7). A "paradicsomi állapotban" viszont potenciálisan elrejtőzik a veszély: "És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját" (Ter 2,9). A jó és a rossz tudásának a "fája", valamint a "tiltás" ami a fa gyümölcsének a fogyasztására vonatkozik, már előre elárulja, hogy ez a "bűntelen állapot" sokáig nem fog tartani. Beérkezik a képbe a "kísértő", a kígyó. Lényegében nem tesz semmi különlegeset. Elvégre nem ő helyezte oda a "fát". Ő csak tud a "fa létéről" és az "isteni tiltásról". A Teremtés 3,6-ban az "asszony" - hallgatva a kígyó tanácsára - eszik a fának a gyümölcséből. Elkezdődik az ördögi kör: eszik a férfi is. Mindketten "felvilágosodnak", észreveszik, hogy "meztelenek". A jó és a rossz tudásának a fája új információkkal látja el az első emberpárt. A szöveget nem lehet könnyen megérteni. A rómaiakhoz írott levél próbálja megoldani a nehéz kérdést: egy ember által lépett a bűn, egy ember által jön a megváltás is a világba. Az emberiség - Ádámon keresztül - "ráébred" korlátolt létére. Rájön arra, hogy úgy a szabadság mint a halál életének a része. Ezt a "felfedezést" Krisztus eljöveteléig nehezen tudja feldolgozni. Utána sem mindig sikerül. Megismeri a jót és a rosszat, és azóta állandó választásra van "ítélve". Választásai legtöbbször negatív irányba irányulnak. A szabadság és a megismerés ugyanis még önmagában nem "vétek". A "bűn" potenciálja a választásban lapul meg. Az evangéliumban - az emberi lét szerves részeként - újra jelentkezik a kísértő. Krisztus sem marad ki a sorból. Hatalmat, tudást ajánl neki. Mint ahogy azt a történelem folyamán minden Krisztus-követőnek felajánlotta... Becsvágy, kéjvágy, falánkság, hatalomvágy... ez a "kísértő" repertoárja. Számtalan keresztény és nem-keresztény dőlt be ennek az ígéretnek. Mintha nem is "kívülről" jönne, hanem belülről - az ember legmélyéről - származna. "A becsvágy, mely bennünk él és ellenünk tör" - írja Viktor Hugo. Az evangélium a római Sixsztuszi-kápolnában látható Michelangelo festménysorozatot juttatja eszembe. A kígyó mögött mindig egy elszáradt farönk látható. A hamis-ígéretben már benne van a halál, az elszáradt emberi lét. A ravaszságot viszont csak ravaszsággal lehet legyőzni: "legyetek egyszerűk, mint a galambok, de olyan ravaszak, mint a kígyó". A kígyó rehabilitálódik (C. G. Jung), a jó és a rossz tudásának a birtoklása tudatosul. Az embernek hívatása van a történelem hasábjain. Hívatásának fontos eleme szabadságán alapuló "választása". A kísértő nem mentesíti az embert saját etikai döntéseinek a terhétől. Mephistó és Faust, jó és rossz, szabadságra épülő felelősség, állandó döntés. Ez is egy paradicsomi állapot. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Feb 19 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 19 Feb 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 20. Message-ID: <200202192245.g1JMj1k08143@communio.hcbc.hu> 2002.02.20 Lk 11. 29-32 A Jel ma is köztünk van. A szentségekben és magában az Egyházban. De kik vehetik észre? Olyanok, akiknek azért nagyobb a látókörük másoknál, mert életük tágabb térségekre terjed. Az önzetlenséget - ami az embert szabaddá teszi- csak az önmagunkról való mindennapos kis lemondások türelmével lehet elérni. Csak a mindennapi szenvedés vezeti rá az embert, hogy milyen sokféleképpen köti a saját énje, és ebben a mindennapi szenvedésben, csakis ebben nyílik meg lépésről lépésre. Csak annyit lát meg, amennyit megélt és megszenvedett. Ha manapság Istent már alig tudjuk észrevenni, azért van, mert túlságosan megkönnyítik, hogy kikerüljük sajátmagunkat, létünk mélye elől valamilyen kényelem bódulatába meneküljünk. Így legmélyebb énünk hozzáférhetetlen marad. (Ratzinger nyomán) From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Feb 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Feb 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 24. Message-ID: <200202232245.g1NMj1k04879@communio.hcbc.hu> 2002. febr. 24. Mt 17,1-9 "Uram, jó nekünk itt lennünk!" Biztos sokan ismerik azt az éneket, amely ezekkel a szavakkal kezdődik. Uram, jó nekünk itt lennünk a te szent hajlékodban. Veled egyesülhet lelkünk itt az oltár titokban. Értünk dobog itt szent Szíved, mely bűnünkben is szeret, Uram, jó nekünk itt lennünk, hőn szeretni itt lehet. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol kegyelmed várva vár. Hová mindig visszatérünk, szíved mindig nyitva áll. Bármily messze tévelyedtünk, nagy irgalmad ránk talál, Uram, jó nekünk itt lennünk, hol szívünk nyugtot talál. Uram, jó nekünk itt lennünk, érdemünk bár oly kevés. Könnyű lesz itt élet terhünk és édes a szenvedés. Szívünket ha megérinti szent kegyelmed balzsama, Uram, jó nekünk itt lennünk, s nem hagyunk el már soha! Jó pár évvel ezelőtt a Balaton-felvidéken segédkeztem a pasztorációban a Felsőörsi prépostnak, Körmendy Jóska bácsinak. Lovasra jártam misézni többek között. Akkor a lovasi templom rettenetes állapotban volt még: düledező bútorok, dohszag, penész, mocsok... A hívek pedig: négyen voltak, két férfi (az elnök és a pénztáros), két néni, az egyik tök süket. Szépen, vasárnapról-vasárnapra megtartottam nekik a misét, mintha teli templomnak tartanám. Hálásak voltak érte. Egy alkalommal, áldozás után a két férfi felállt, és rázendített a fent idézett énekre, teli torokból, lelkesen, boldogan. Én akkor hallottam ezt először. S csak álltam a billegő oltárnál, a dohszagban, penészben, mocsokban - és eltűnődtem a helyzet bizarrságán. "Jó nekünk itt lennünk..." - zengett az ének, és míg énekelték, rá kellett jönnöm, hogy nekik volt igazuk. Mert teljesen mindegy, hogy milyen is az a hely, ahol az Úr oltára körül állhatunk: jó nekünk ott lennünk. Hálás szívvel gondolok azóta is erre a két derék férfire, akiktől nem csak ezt az éneket tanultam meg, hanem azt is, hogy mindig örömmel legyek az Úr oltáránál, és úgy mutassam be a szentmisét, hogy mások is örömet leljenek benne - függetlenül a körülményektől, függetlenül a jelenlévők számától, függetlenül mindentől. Amikor ezt az esetet Jóska bácsinak elmeséltem, ő erre azt mondta: "Barátom, ezek megérdemlik, hogy valamit csináljunk azzal a templommal!" És a szót tett követte, némi régészeti kutatás után kiderült, hogy egy 13. századi templomot rejt magában a templom. Azóta a Műemlékesek példásan rendbe tették a templomot, most már talán a Balaton-felvidák egyik kis gyöngyszemét látogathatja meg az ember, ha arra jár. Érdemes elkanyarodni arra... Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Feb 26 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 26 Feb 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 02. 27. Message-ID: <200202262245.g1QMj1b00831@communio.hcbc.hu> 2002.02.27. Nagyböjt II. hét, szerda Mt 20,17-28 Választásaink meghatározzák egész életünk folyamát! Mindannyian szeretnénk a jobbik részt, mindannyian szeretnénk főhelyen ülni, próbálunk előbbre jutni, sikert elérni. Minden alázatosságra való törekvéseink között fel-fel buggyan belőlünk egy sóhaj, egy sajnálkozás, ... Életünk számtalan elágazásánál Isten jelét, segítségét kérjük: Merre Uram? Megtehetem? Kimondhatom? Elbírom? A Szentírás számtalan szép példát mutat számunkra, hogy és hol valósul meg Isten akarata az életünkben. Dönteni, választani nehéz. Helyettünk senki nem vállalja fel. Zebedeus fiak anyjának a kérdése egy természetes anyai kérés. Melyik anya nem szeretne a fiainak jót, melyik nem szeretne még jobbat. Ki az első és utolsó? Milyen az isteni mérce? Első az, aki tud szolgálni, és nem az aki uralkodik. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, életének ajándéka, melyet a kereszt tett teljessé, mindannyiunk szabadsága. Teljes, és tökéletes szolgálat volt. Az eukarisztia a kereszt szentsége, és mindannyiunkat megerősít a szolgálatra. - tzsi - From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Feb 28 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 28 Feb 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 03. 01. Message-ID: <200202282245.g1SMj1904701@communio.hcbc.hu> 2002. március 1. péntek köznap Ter 37, 3-4.12-13a.17b-28 Isten előkészíti tervei megvalósulását. A rosszat felhasználja terveiben. Mt 21, 33-43.45-46 A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Könnyű nekünk József történetének ezt a részét olvasva megérteni Isten szándékát, hogy az éhínség idején legyen aki megmenti választottait. Ha beleképzeljük magunkat József helyzetébe, mennyire kétségbeejtő lehetett számára a helyzet. Sőt még ennél is mélyebbre, a börtön fenekére kerül. Mégis, megmarad a bizalma Istenben. József történetének részlete arra figyelmeztet, hogy sokszor csak részleteket látunk, és Isten látja az egészet. Ő tudja, mi miért történik. nem biztos, hogy megértem, mégis hittel imádkozzam: legyen meg a Te akaratod. Legyen bármilyen nehéz a helyzetem, tudjam és higgyem, Isten nem hagy magamra. Terve van velem, ott, ahová állított. És ha bízom benne, engem is felvisz a színeváltozás hegyére, megmutatja dicsőségét, hogy megerősítse hitemet, elkötelezettségemet. Fulop Akos