From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Dec 1 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 1 Dec 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 02. Message-ID: <200212012245.gB1Mj1i31984@communio.hcbc.hu> 2002. december 2. Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, "és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek, feléje tart számos nép." Az idei első adventi hétköznap olvasmánya a hegy képét tárja elénk. A hegyről azt írja a BTSz: "A legtöbb vallásban a hegyet - talán magassága és az őt körülvevő titokzatosság miatt - az ég és föld találkozási pontjának tartják." (BTSz. 490). A hegy csúcsa az a pont, ahol a különben láthatatlan Isten mégis megközelíti az embert, ahová maga az Isten leszáll. (vö. Sinai hegy, Illés tanúságtételének hegye: a Karmel, vagy a Tábor hegy). A hegy első jellemző vonása a szilárdsága. A relativizálás bizonytalanságában, a libertariánus világ dekadenciájában micsoda elemi erővel hat a bibliai felhívás: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére ... hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk..." (Iz. 2, 2). Így lesz az a szilárdságáról tanúskodó hegy a békére szólító kihívás. Hogy a kardokat olvasszák be ekevassá, a lándzsákat sarlókká. A béke csak az igazságra: az igazságosságra, a szeretetre és a szabadságra, tehát az élet, a kultúra és a hit tartópilléreire épülhet. "Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában"! A Katolikus Nevelés Kongregációjának 1977-ben kiadott írása: A katolikus iskola címmel ezt írja a fentemlített hegy-szilárd magatartásunk építésére: "A mai társadalomban, amelyet más jellegzetességek között a művelődés pluralizmusa jellemez, az Egyház égető szükségét érzi annak, hogy bizonyítsa a keresztény gondolkodás jelenlétét, hiszen ez a fölfogások és magatartások sokféleségében érvényes kritériumot ad a meg-különböztetéshez: "Ha mindent Jézus Krisztusra vonatkoztatunk, meg tudjuk különböztetni az értékeket, amelyek az embert emberré teszik, a negatív értékektől, amelyek az emberi méltóságot lerombolják." (1.p.!) Lám, még a pogány kafarnaumi százados is ezt tette, ezért mondta róla az Úr elismerően: "Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Brückner Ákos Előd O.Cist. From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Dec 5 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 5 Dec 2002 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 06. Message-ID: <200212052245.gB5Mj2510737@communio.hcbc.hu> 2002. december 6. Mt. 9,27-31. Jézus meggyógyít két vakot. Az adventi időszakban a sötétség mély értelmet kap. Ezekben a napokban a liturgia által átéljük az ószövetségi nép sötétségben való járását, ahogy várták az Örök világosságot: a Megváltót. Az evangéliumban szereplő vakok meggyógyítása több mint egy orvosi csoda, amely ámulatot keltett az akkori, és talán a mai emberben is. Nekem például gyerekkorom óta szemüvegem van. Mára talán már meg is szoktam. Többször próbálkoztam a kontaktlencsével - kevés sikerrel. Az evangélium alapján elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindent megteszünk azért, hogy fizikailag jobban lássunk. Természetes, hogy nagyon védjük a szemünket, mert fontos a szemünk által való tájékozódás. De az is lehet, hogy észrevettük már, milyen nehezen nézünk bele a másik szemébe, mert a szem a lélek tükre? Nem adjuk ki, nem akarjuk kiadni magunkat a másiknak. Éppen ezért Isten "szemébe" sem merünk belenézni. Nem azért mert nem hiszünk benne, hanem azért, mert ha belenézek az Ő szemébe, akkor az Ő szemén keresztül kezdem látni magamat. És ez nem szép látvány! Adventben nézzük magunkat az Ő szemével. Ez azt jelenti, hogy a valóságot látjuk. Amilyenek vagyunk! Az értékekkel és a hibákkal együtt! További szép adventet mindenkinek! Balogh Attila From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Dec 7 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 7 Dec 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 08. Message-ID: <200212072245.gB7Mj1i18774@communio.hcbc.hu> December 8. Advent 2. Vasárnapja Iz 40,1-5.9-10 2Pét 3,8-14 Mk 1,1-8 Az év legsötétebb napjaiban és saját gondjaink, gyengeségeink sötétségében az Úr csodálatos vigasztalást küld: véget ér a rossz, hiszen megbocsátja minden bűnünket. És ez nagyobb dolog, mintha a próféta által lefestett kép valóra válna: hegyek elsimulnak, völgyek felemelkednek, kivirul a sivatag! A gondoskodás, a vigasz mindenkire vonatkozik kivétel nélkül, csak türelemmel és békességben kell várjunk rá. A Hírnök már bejelentette az Isten Fiának érkezését, valóban közel az üdvösség, hallani fogjuk dicsőséges szavát szívünk örömére. Zsuzsa From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Dec 8 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 8 Dec 2002 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 09. Message-ID: <200212082245.gB8Mj2H04879@communio.hcbc.hu> 2002. december 9. A mai napon, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a következő gondolatok jutottak eszembe. Mozdulatlanul állt, figyelt. Gondolatai messze jártak, vagy éppen sehol, nem tudom. Csak állt, csendben. Némelyek éppen arra mentek, de nem vette őket észre, vagy nem akart rájuk figyelni, ő csak állt és látszólag egyfelé tekintett. Kissé a bal lábára nehezedett, ki tudja, mióta volt ott rendületlenül? De nem tűnt fáradtnak. Könnyedén állt, nem mozdult semerre, mégsem tűnt mozdulatlannak. Ahogy messziről figyeltem, olyan volt, mintha szólna hozzám. Talán észrevett, de fontos, amit néz, nem fordítja felém a fejét. Egyre határozottabban érzem; felfigyelt rám. Várok. Nem akarom zavarni, ha elmegyek, az is kizökkentheti figyelméből. Most már nem léphetek ki olyan könnyedén világából. Észrevétlenül jelentem meg, ott vagyok részeként figyelmének. Egyre mélyebb a csend kettőnk között, mintha hallanám a szíve dobogását, érezném erének lüktetését. Azt hiszem, soha nem fogunk beszélgetni, mégis, míg élek nem felejtem el. Nem volt semmi különös ebben a találkozásban, bármelyik tóparton, vagy hegyoldalban történhetett volna hasonló, de nem lehet elfelejteni. Van olyan nyelv, mely szavak nélkül is megszólal és beszél. Sőt, adott esetben többet is mond, nem is lehetne megfogalmazni, mondatok szerkezetébe önteni. Tudom, valakihez tartoztam rövid ideig, mert magával ragadt az az élmény, amiben része volt. Szeretem ezt a megfoghatatlan valóságot, beszédet. Isten is így szól hozzám. Megrendít mozdulatlan dinamikája, ahogy magával ragad, és szárnyaira emel. Ilyenkor mindig másnak látom a világot. Nincs is szükség a szavakra, ekkor legalábbis jobb a hallgatás. Egyszerűen csak Vele lenni, s részévé válni a teremtésnek, mint Mária, aki csendben fogantatott s foganta gyermekét, Üdvözítőnket, Jézust. Az imádság fokozatai: én beszélek, Isten hallgat; én beszélek, Isten is beszél; Isten beszél, én hallgatok; Isten hallgat, én is hallgatok. Közeledik karácsony, zajos üzletek, hömpölygő tömegek, reklám-áradat, üres szív. Így nem lesz más ez az ünnep, mint a valóság giccses torzulása, amolyan "való világ". Egy kevés csend máris kijózanít és segít meglátni a lényeget. Talán nem árt néha arra is figyelni. Botond testvér pálos szerzetes From tbabos at datatrans.hu Thu Dec 12 20:25:32 2002 From: tbabos at datatrans.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 12 Dec 2002 20:25:32 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 12. Message-ID: <3DF8E2AC.3070206@datatrans.hu> December 12. Mt 11,11-15 Mai világunk a kommunikáció robbanásszerű fejlődését éli meg, immár folyamatosan. Szuper gyorsasággal fejlődik a mobiltelefon, az Internet és más adatátvivő rendszer sokasága. Az információ-özönben bizony gyakran elvész a lényeg: az, ami igazán fontos, ami elengedhetetlen. Az egyik mobiltelefon-szolgáltatásban például rendszeresen jönnek a hírek: X.Y. férjhez megy, Z-nek elárverezik a golyóstollát stb., de 'elfelejtik' közölni, pl., hogy magyar tudósok fontos felfedezést tettek egy bizonyos betegség gyógyításában. Jézus talán ezért is szólít fel minket: akinek van füle hallja meg! Igen a keresztény embernek meg kell hallania ebben a zűrzavaros, fülsiketítő hang-kavalkádban is a 'pusztában kiáltónak szavát'! Meg kell hallanunk Keresztelő János bűnbánatra felszólító intését! Meg kell hallanunk, hogy a Karácsony nem a vásárlásról szól, hanem az egymásra való odafigyelésről! Akinek van füle hallja meg! Közeledik Megváltónk, aki vigasztal minket: "Bízzatok és legyőztem a világot!" Legyőztem minden zajával, minden embertelenségével, minden rosszakaratával együtt. Bízzatok, mert én veletek vagyok most is minden nap! From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Dec 16 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 16 Dec 2002 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 17. Message-ID: <200212162245.gBGMj2E20716@communio.hcbc.hu> 2002. december 17. Ter 49, 2. 8-10 Mt 1, 1-17 A Ter 49, 2. 8-10 Izrael szülötteit sorakoztatja fel, míg a Mt 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. A két szöveg lényegileg kötődik egymáshoz. Az evangélium sorai visszamutatnak az Ószövetségben leírt nemzetségtáblára. Mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott neveknek és generációknak? Miért fontos az Ábrahámra való visszavezetés? Az ember egy olyan társas lény, mely mélyen beleágyazódik történelmébe. Manapság is sokan kutatnak nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon elhagyatott, egy porszem a levegőben. Ha az ember identitása megkérdőjeleződik, akkor krízisbe kerül. Az evangélista Krisztus identitását bizonyítja. Dávidra és Ábrahámra, vagyis az Izrael legfontosabb vezetőire vezeti vissza és egyben előkészíti jövőbeli feladatára. A megtestesült Isten nem a történelem felett "lebeg", hanem konkrétan beleágyazódik az emberi időbe. Talán mondhatjuk úgy is: Isten eggyé válik az emberi történelemmel. Az ember megváltására siető Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután következő generációk sorába. Ebben az evangéliumi részben nem az a fontos, hogy a generációk ténylegesen így következtek-e egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy generáció. A sorok leginkább arra akarják felhívni az olvasó figyelmét, hogy Isten hűséges az emberi történelemhez. A megváltás az immanens világban, az emberi történelem hasábjain zajlik le. Az Ószövetség és az Újszövetség összefonódik, és egy szövetséget képez. A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Üzenete az, hogy az ember élő gyökerekkel fonódik össze saját történelmével. A jelenhez való hűség a múltba ágyazódik be és a jövőbe mutat. A múlt ismerete megteremti az ember identitás tudatát, és a jelen realitásán keresztül a jövőt építi. Az ember a jövőbe tekint, és így nem érzi magát elveszve a jelen kaotikus rendszereiben. Erős identitástudattal rendelkező egyének könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára. Az ember feladata az, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez; ismerje a múltat és a jelent és legyen elképzelése a jövőre nézve. Amíg önmagát keresi, addig képtelen higgadtan érvelni és alkotni. Így legtöbbször olyan rendszerek rabjává válik, melyek arra törekszenek, hogy megtartsák az ismerethiány "boldogító" állapotában. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Dec 18 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 18 Dec 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 19. Message-ID: <200212182245.gBIMj1700502@communio.hcbc.hu> 2002. december 19. Bír 13, 2-7. 24-25a Lk 1, 5-25 Az olvasmány Sámson születését írja le, míg az evangélium Keresztelő János fogantatását meséli el. Mindkét szereplő csodával határos módon jön a világra, mindkettő meddő anyától születik. Az egyik feladata az, hogy megmentse Izraelt a filiszteusok kezéből, a másiknak pedig az, hogy a megváltás előhírnöke legyen. A Szentírás érdekes párhuzamot állít fel Sámson és Keresztelő János között. Az egyiknek politikai küldetése van: szabadságot hirdet a filiszteusok uralma alatt sínylődő Izraelnek. A másik keresztel és prédikál a sivatagban, várván a megígért megváltást. Mindkettő árulásnak lesz az áldozata. A két szereplő fogantatása, születése, élete és halála hasonló. Erős akaraterejük, hivatástudatuk és elkötelezettségük olyan tettek végrehajtására teszi alkalmassá őket, melyek példaként szolgálnak az egész nemzetnek. Akkor kerülnek a történelem színpadjára, amikor az emberi értékek elvesztik fontosságukat, amikor a morális- és a politikai hanyatlás idegen hatalmak kezére játszódják át az országot. A kis nemzet Sámson idejében a filiszteusok uralma alatt áll, míg János idejében a rómaiak hatalma alatt sínylődik. Mindketten prófétaként emelkednek fel a bizalmukat elvesztett tömegek fölé. Erős egyéniségükön keresztül reményt sugallnak a kilátástalanságba süllyedt embereknek. Kritikus időpontokban az emberi közösségeknek szükségük van Sámsonokra és Jánosokra. Kritikus történelmi szakaszokban minden emberi közösségnek szüksége van emberi értékeket hirdető, erős akaraterővel rendelkező vezető egyéniségekre, akik készek arra, hogy ne fogadják el a butaságot igaznak és az emberiségüket elfeledő politikai vezetők tömegmanipulációit egyetlen kinyilatkoztatásnak. Habár igaz, hogy az árulók előbb-utóbb kijátsszák őket a hatalomnak, mégis értékrendszerük és gerinces kiállásuk megváltoztatják a dolgok alakulását. A történelem megismétli önmagát. Ma is megfordulnak közöttünk olyan Sámsonok és Jánosok, akik nem dugják be a fülüket és nem hunyják le a szemüket a tények előtt, akik a korrupciót és tömegmanipulációt nem kezelik egyetlen "igazságként" és nem olvadnak bele a kilátástalanság bénító tehetetlenségébe. Ők nem kiáltanak együtt a tömeggel. Kik ők és mit mondanak? Fedezzük fel őket, és hallgassunk szavaikra. Szakács F. Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Dec 19 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 19 Dec 2002 23:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 20. Message-ID: <200212192245.gBJMj1j22222@communio.hcbc.hu> 2002. december 20. Akárcsak Ákcház király, mai világunk se kér a Jelből. Ahogy legnagyobb ünnepünket, a húsvétot már "jeltelenítették" a nyuszival. Most a karácsony szentségét terhelik meg a nagyszakállú, piros nadrágos "karácsony apóval". 50 éve "gyedmaróz" támadását sikeresen visszavertük, de most igen csak vesztésre állunk. A világnak fontos, hogy saját ünnepet teremtsen, mert nem tud mit kezdeni a jászolban fekvő Istenfiával. X-mas partys világunk csillogásával, villódzó fényeivel, hangoskodásával terhére van az embereknek és Istennek adventi készülődésünkben és karácsonyi ünneplésünkben. Készüljünk méltó módon Urunk születésére, távol tartva magunkat a világ ünneplésétől, mert csak így tudjuk közvetíteni az igazi Jelet, Krisztust! LMK From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Dec 23 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 23 Dec 2002 23:45:02 +0100 Subject: [Magveto] 2002. 12. 24. Message-ID: <200212232245.gBNMj2W31705@communio.hcbc.hu> 2002. december 24. Reggeli mise: Lk 1,67-79 "...lépteinket pedig a béke útjára vezérelje..." Híveink közül sokan és az egyháziak közül is sokan felháborodva tapasztalják az Egyházat negatíve érintő intézkedéseket, törvénymódosításokat, melyek ha lehetetlenné nem is, de nehezebbé teszik a hitéleti munkát. De ennél is ártalmasabb hatásuk, hogy kihozzák a fent említetteket a béketűrésükből. Karácsony szent estéjének közeledtével ne hagyjuk magunkat letéríteni a "béke útjáról"! Mert nincs az a törvénymódosítás, ami megakadályozhatja Krisztus megszületését. Éjféli mise: Lk 2,1-14 "...mindenki elment a maga városába..." Mire elérkezik az "idők teljessége", mindenki a helyére kerül. A pásztorok is, az ökör is, a szamár is. És helyére kerül a Kisjézus is: a jászolba. Kialakul a nagy Rend. Rakjunk mi is rendet környezetünkben, szívünkben, gondolatainkban, lelkünkben, hogy belesimuljunk a nagy Rendbe. Így fogjuk meghallani az angyalok szózatát: "nagy örömet hirdetek néktek!" Így fogja eltölteni rendezett voltunkat a Karácsony öröme. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Dec 31 23:45:03 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 31 Dec 2002 23:45:03 +0100 Subject: [Magveto] 2003. 01. 01. Message-ID: <200212312245.gBVMj3M09852@communio.hcbc.hu> 2003. január 1. szerda Szűz Mária, Isten anyja (Karácsony nyolcada, Újév, a béke világnapja) Szám 6, 22-27 Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Gal 4, 4-7 Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. Lk 2, 16-21 A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte az angyal. A jó rajt, a jó kezdet fél siker. Máriával kezdjük az új évet, és Mária útján akarunk Jézussal járni a kezdődő év során. Mária segítő közbenjárása, Jézus kegyelmi ereje, karácsony öröme járja át szívünket, és erősítsen meg az egész év folyamán. Hogyan kezdem az évet? Fejfájással, rossz közérzettel egy eltúlzott szilveszterezés után? Vagy jóérzéssel, hogy szépen, örömmel búcsúzott az óév, és jól tudom kezdeni az újat. Milyen szép fáradt, de vidám emberekkel találkozni, és milyen szomorú olyanokkal, akik az ünneplés negatív nyomait viselik magukon. Jézussal és a Szűzanyával kezdjük az évet, kérve őket, hogy egész évben kísérjenek és vezessenek minket. Fulop Akos RM