From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Aug 1 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 1 Aug 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 02. Message-ID: <200208012145.g71Lj1X13856@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 2. péntek Korrepetál minket az Úr. Három vasárnapon át hallottuk, hirdettük, három héten át elmélkedtük és próbálgattuk Mt 13. Fejezete igazságát: az Isten Országának - Máténál: a Mennyek Országának - titkát. Már a múlt hét közepétől ugyanezt a feje-zetet olvasgatjuk a hét közben is napról napra tovább. Máténál, a didaktánál, a tanítónál ez a rész az evangélium második beszédsorozata az öt közül. Hangsúlyos hely. Tanulgatnunk kell, milyen az Isten majd beteljesedő végérvényes országa, otthona, mai csíraszintjén bennünk, ahova hazavár minket - jó terméssel - a Gazda, úgy hogy az ellenségesen belénkvetett gazzal türelmesen együttnövekedtünk, de azért gazzá nem válunk; a képzeletünket felülmúló fejlődésben, erőben bízunk, az Úr nekünk felkínált kincsét feltétlen akarjuk, a kimentő hálójának átadjuk magunkat. Nem térhetünk ki a tanítás, a bíztatás, az eszkatologikus feszültség és remény kihívása elől. Nem unhatjuk meg, nem sokallhatjuk az Anyaszentegyház olvasatában ezt az igazságot. Az Egyház, amely edzőtábor, növekvő sorozat a saját határértéke, az Üdvösség Országa felé, kell, hogy tudja és kell, hogy mindenkinek mondja, mi is a kibontakozásunk útja, titka?! Jézus tanítását övéi valamennyire fogják, mert hát megbotránkoznak benne. Szeret-nék az Urat bemérni, maguk közé sorolni, személyazonosságát tisztázni. Igazoltatják. Valóban: sehol sincs a prófétának kevésbé becsülete, mint saját hazá-jában és házában. "Látjuk, hogy így van azzal, aki fölénő, fölötte van a pillanatnyi érdekeknek, a szuggerált értelmezéseknek, a napi diktátumnak. Így van ez a párhuzamos helyen megszólaltatott Jeremiással is. Próféta sors, előképi szerep az övé. "Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Juda városai lakóinak ... azokat a szavakat mind, amelyeknek hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem". Hány pap van ma éppen saját szülőföldje, szűkebb hazája egyházközségében szolgálatban! - És ha nem is pont ott van, akkor is megszenved-heti, ha övéi nem fogadják fogékonyan, szimpátiával a prófétai szót... Neki mégis vállalnia kell, kitartóan, ismét és leértékelődés nélkül küldetését. Kell tehát a nyári napfény - a Napfény, Eukarisztia - megerősítő sugárzása, kell a bátorság vitaminja, az edzés-edződés nekünk, hogy a ránkbízottak előtt el ne hallgassuk a jövő útját, véka alá ne tegyük a jövő kulcsát. Még akkor is, ha a következő perikópa éppen a Keresztelő lefejezéséről szól. Brückner Ákos Előd O.Cist. From tbabos at datatrans.hu Mon Aug 5 11:54:17 2002 From: tbabos at datatrans.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 05 Aug 2002 11:54:17 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 04. Message-ID: <3D4E4B49.4060608@datatrans.hu> 2002. augusztus 4. 2000 éve visszhangzik Jézus szava: "Ti adjatok nekik enni!" Bizonyára furcsán nézhettek vissza rá az apostolok. Mi? De miből? A ma embere is éhezik, a környezetünkben élők is. Valójában nem is kenyérre, bár néha azt is kérnek a plébániára becsengetők, de ahogy egy másik helyen mondja is az Üdvözítő, ne veszendő eledelért fáradozzatok... A világban élő emberek életéből hiányzik az igazi emberség, éhesek rá, bár nem tudják mire, mert a nagy rohanásban, küzdelemben, megélhetési harcban, már arra sem érnek rá, hogy végül is mi hiányzik nekem. Nincs aki őszintén érdeklődne dolgaik felől, bár sokszor mondjuk, halljuk, hogy vagy? de ez általában megmarad az udvariasság síkján és legtöbbször a válasz is. Szülők, akik nem tudnak semmi konkrétumot, mit csinált egész nap a gyermekük... s, ha éppen nagy a baj, kétségbeesve néznek szembe a tényekkel. Idős emberek, akik már el sem kezdik a panaszkodást, mert "tudod, mama, sietnem kell", hónapok óta a válasz... "Ti adjatok nekik enni!" abból amit tőlem kaptatok... És talán épp itt van a gond. Erre sem marad időm már hónapok óta, az Úrral való kapcsolatom is csak a kötelességteljesítés szintjén vegetál. De talán akad még valahol öt kenyér és két hal... és Jézus is itt van. Elfogadja, föltekint, megáldja, visszaadja hogy továbbadjuk. Abból a kevésből, ami nekünk volt, másnak is jut, csak mernénk kezdeni vele valamit. Néhány perc, egy kis odafigyelés, egy-egy fohász, nagyobb türelem és bátorság, hiszen az evangélium úgy zárul, hogy jóllaktak és még 12 kosár maradékot szedtek össze. Ki merte volna gondolni, ott a pusztában, hogy ilyen egyszerű az egész? Illetve Valaki gondolja, tudja ma is, csak észre kellene vennünk, hogy itt is, most is köztünk áll. From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Aug 5 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 5 Aug 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 06. Message-ID: <200208052145.g75Lj1i01574@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 6. Urunk színeváltozásának ünnepe Mind az ószövetségben, mind az újszövetségben nagy szerepe van a hegynek! Mózes a Sínai hegyen kapja meg Istentől a Tízparancsolat kőtábláját. Illés a Kármel hegyén áldozatot mutat be Istennek - ezzel legyőzi Baal papjait. Szintén Illés a Hóreb hegyén találkozik Istennel. Az újszövetségben rengeteg alkalommal láthatjuk Jézust imádkozni! A Golgota hegyén történik a Megváltás műve! És a mai ünnepünk is egy hegyen, a Tábor hegyén történik. Ebből is látszik, hogy a Szentírásban a hegy az Istennel való találkozás kiemelkedő helye. Manapság nekünk is nagyobb becsben kellene tartanunk azokat a helyeinket, ahol Istennel találkozhatunk. Igaz Vele mindenhol találkozhatunk, Ő mindig velünk van. Mégis mindannyiunknak megvannak azok a kedves helyeink, hegyeink ahol számunkra kézzelfogható az Ő jelenléte. Menjünk vissza oda, töltődjünk fel, hogy lejőve "hegyeinkről" új erővel folytassuk utunkat. Balogh Attila From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Aug 8 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 8 Aug 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 09. Message-ID: <200208082145.g78Lj1l02829@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 9. Ami műanyag és ami természetes Mindig csalódok, mikor messziről meglátom a szépen zöldellő cserepes virágot, vagy asztal tetején a csodaszép rézlámpát, s mikor közelükbe érek, veszem észre, hogy csak műanyagok. Önkéntelenül is megszületik bennem a párhuzam, hogy sokszor ilyen az életünk. Kívülről szép, tetszetős, de valójában csak műanyag. Hiányzik a természetesség, ami pedig igazán széppé tenné az embert. A műanyag ugyan hasznos dolog, de mégsem tartós, és amikor valami természetes dolgot akar utánozni, bizony - bármilyen tökéletes technikával történik is - valami hiányzik belőle. A virágnál éppen a leglényegesebb, az élet. A virág nem csak azért szép, mert kívülről a szemnek örömet okoz, hanem azért is, mert élet van benne. S mikor beteszem a szobámba, akkor az élet is megjelenik az asztalon, vagy a szekrény tetején. S ekkor felelős vagyok érte. Nem csak nézem, hanem mondjuk, meg kell öntözni, figyelnem kell rá. Szépsége azzal lesz párhuzamos, mennyi gondot fordítok rá. Megoldhatom egy egyszerű műanyag kompozícióval, s máris levettem a terhet a vállamról. De ekkor már a szépség eltűnik, pusztán a látszata marad meg. Ez a mesterkélt világ jelenik meg észrevétlenül életünkben. S talán sokszor ez okozza kedvetlenségünket, fáradtságunkat. Jellemzőit így festi le Hamvas Béla: erre "jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri a testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel." A természetességet megtalálom ott, ahol a forrása van: Istennél. Nem eszme, nem értékrendszerek alapján (ezek talán segítenek), hanem a Vele való személyes kapcsolaton keresztül. Mikor megérint és megértem, mit jelent ez a kapcsolat, szemlélem az életet és szeretem azt, ami természetes. Bátor Botond pálos szerzetes From babos at communio.hcbc.hu Sat Aug 10 09:24:13 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 10 Aug 2002 09:24:13 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 08. Message-ID: <3D54BF9D.7080707@communio.hcbc.hu> Augusztus 8. Jer 31,31-34 Mt 16,13-23 Kinek tartjuk mi Jézust? Merjük-e olyan szilárd meggyőződéssel kijelenteni, mint Péter, hogy Te vagy az élő Isten Fia? Ha nemcsak szájjal mondanánk, hanem úgy is élnénk, mint akik ismerik az Urat, aki törvényét a szívünkbe írta. Valaki egyszer a következő kérdést tette fel: ha Isten az Abszolút, a Tökéletes, akiben semmi hiány, semmi negatívum nincs, akkor hogyan felejtheti el a bűneinket? Akkor ez nem lehetséges, vagyis azok örökre megmaradnak, még ha mi magunk nem is emlékezünk rájuk! Pedig Isten már az Ószövetségben kijelentette, hogy megbocsátja és nem emlékezik vétkeinkre többé! Még ha mi ezt nem is tudjuk felfogni, az Úr képes erre, ebben áll az Ő végtelen irgalma. Ez a mi reményünk, hogy megszabadulhatunk bűneinktől, megtisztulva állhatunk az Úr elé. Az Újszövetségben ( Péter vallomása után ( Jézus nemcsak megerősíti a bűnök feloldozásának lehetőségét, hanem azonnali esélyt is ad rá: emberekre, az apostolokra bízza! Adja az Úr, hogy eljussunk ezen az Úton oda, hogy mindannyian ismerjük Őt! Zsuzsa From babos at communio.hcbc.hu Tue Aug 13 06:31:48 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 13 Aug 2002 06:31:48 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 12. Message-ID: <3D588BB4.601@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 12. Mt 17, 22 - 27 Jézus, noha - mint Isten Fiának - jog szerint nem kellene fizetnie, mégis kifizeti a templomadót, sőt még Péter helyett is. Mindez figyelmeztetésként is hat a ma embere számára: ne azt keresd, amivel ki tudod húzni magad a kötelesség alól, hanem ami tisztességes, ami jár, azt ne mulaszd el. A keresztény ember ugyanis nem veheti fel a ma emberének oly divatos szokását: minél többet csalunk, sikkasztunk, annál dicsőségesebbek vagyunk. Ezért hitünkből, Istenhez fűződő elkötelezettségünkből következik, hogy a keresztény ember mindig becsületesen jár el, még akkor is, amikor ezért bolondnak, hibbantnak és saját maga ellenségének is titulálják. Hiszen minket nem az emberek ítélete kell, hogy irányítson, hanem az Isten akarata és elvárása. Így az akár állami, akár egyházi adók, más fizetni valók lerovása lelkiismereti kérdés, amelyről majd az Isten előtt kell elszámolnunk. Az "ügyeskedés" nem keresztény erény, sőt még világinak sem mondható, hiszen lelkiismeretünkben kimeríti a bűn fogalmát, a világban pedig ténylegesen megkárosít másokat, s így szintén eléri a bűn kategóriáját. De talán még fontosabb a "lelki adó", amellyel egyenesen az Istennek tartozunk: a köteles, de a szeretet önkéntes hódolata; a feltétlen bizalom és a szeretetből fakadó szolgálat. Ne felejtsük el sohasem leróni Isten felé! - km - From babos at communio.hcbc.hu Sun Aug 18 07:11:04 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 18 Aug 2002 07:11:04 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 17. Message-ID: <3D5F2C68.7010908@communio.hcbc.hu> Ez 18, 1-10. 13 b. 30-32 Mt 19, 13-15 "Nem lelem én örömömet a halálban" (Ez 18, 30) Ezekiel arról ír, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni. "Aki igaz, az az igazsághoz szabja tetteit". Az igaz ember felszabadul a bűntudat nyomasztó terhe alól: nem emeli tekintetét bálványokra, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, nem vesz el semmit erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között. Az igaz ember életben marad. Nem senyved el irigység, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, káromlás, kevélység, léhaság közepette. "Nem lelem én örömömet a halálban" (Ez 18, 30) Globalizált világunkban egyre nagyobb teret nyer az ellenségeskedés, viszály, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás. A halál kultúrája egyre érzékelhetőbbé válik (vö. Erich Fromm). Eltűnik a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség. Számos ember állandó feszültség és félelem között él. Az evangéliumban a gyermekeken van a hangsúly. "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!" (Mt 19, 14). A gyermek őszinte, nincsenek hátsó szándékai, feltétel nélkül hisz, szeretetet és bizalmat sugároz. Sokat tanulhatunk tőle. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Aug 18 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 18 Aug 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 19. Message-ID: <200208182145.g7ILj1m11265@communio.hcbc.hu> Ez 24, 15-24 Mtörv 32, 18-21 Mt 19, 16-22 "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" (Mt 19, 16) Jézus válasza egyszerű: tartsd be a parancsokat. Azokra a parancsokra gondol, melyek az ószövetségi emberben elevenen élnek. A parancsok az emberért vannak. Az ifjút nem elégíti ki a válasz, hisz a parancsokat mindig betartotta. Gyerekkora óta arra nevelték, hogy ezt tegye. Ő pedig tette - talán anélkül, hogy komolyabban elgondolkozott volna a lényegükön. Az ifjú újabb választ kap. Mivel ez utóbbi túl radikális számára ("Add el, amid van, az árát pedig oszd szét a szegények között"), elszomorodik, és távozik. Az evangéliumi részlet főszereplője meg akar bizonyosodni afelől, hogy az örök élet birtokosa lesz. Mivel a törvényeket megtartotta, meg van győződve arról, hogy Jézus válasza pozitív lesz. De a törvények automatikus betartása nem elég. Ennél több kell: a lélek szabadsága. Az ifjú nem szabad: görcsösen ragaszkodik vagyonához. Add el mindened, és az árát oszd szét a szegények között. Vagyis: ne ragaszkodj dolgokhoz, tárgyakhoz, hiszen nem ezek képezik az élet lényegét. A körülötted levő emberek mindennél fontosabbak. Ne hagyj senkit elmerülni a kilátástalanságban. A törvények automatikus betartása semmit sem ér, ha a lelked kapzsisága meggátol téged abban, hogy körülnézz és láss. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Aug 23 23:45:01 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 23 Aug 2002 23:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 24. Message-ID: <200208232145.g7NLj1e27615@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 24. Szt. Bertalan apostol Jn 1,45-51 "...megtaláltuk..." Mit ér a legnagyobb dolog megtalálása, ha nem osztom meg mással örömömet? Ez a lelkipásztori buzgóság alapja. Ha számomra öröm, hogy megtaláltam, osszam meg másokkal is, hogy nekik is öröm legyen. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Aug 26 23:45:02 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 26 Aug 2002 23:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 27. Message-ID: <200208262145.g7QLj2O08490@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 27. "A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek." Naponta nekifeszülünk az életnek, keressük, akarjuk a jobbat. Igyekszünk megfelelni különféle elvárásoknak, képezzük magunkat, hogy elérjük a világ fiainak szintjét, hogy szócsatákat folytassunk, érveljünk és ellenérveljünk. Szeretnék keresztényekként és teljesíteni Isten előtt, részt veszünk a körmeneten, zarándokolunk, különféle módokon próbáljuk felismerni Istent az imádságban. Vannak jelentős és meghatározó döntéseink, választásaink, útkereséseink. De vajon mi határozza meg, hogy jobbra vagy balra, előre vagy hátra nézek? Mi alapján rangsorolom a fontos és kevésbé fontos történéseket és dolgokat? Megkapó az evangélium karikatúrába illő képe. De vajon kinek mit jelent a teve és a szúnyog? Mindenkinek ugyanazt vagy mást? Kérjük Istent, hogy adjon türelmet a kudarcokhoz, rossz döntések elviseléséhez, ahhoz, hogy letudjuk nyelni a tevét, de ha már lenyeltük akkor tanuljunk is belőle! -tzsi- From babos at communio.hcbc.hu Wed Aug 28 06:27:41 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 28 Aug 2002 06:27:41 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 28. Message-ID: <3D6C513D.9060801@communio.hcbc.hu> 2002. augusztus 28. "Vedd és olvasd!" A mai nap ünnepeltje, Szent Ágoston, a történet szerint e mondat hatására kezdte olvasni a Szentírást. Tudjuk, ott Szt. Ambrusnak és Szt. Mónikának is volt feladata, ám elgondolkodtató, hogy a Szentírás olvasása milyen hatással volt az ifjúra. De gondolhatunk Loyolai Szt. Ignácra is. Isten szavának teremtő - újjáteremtő ereje van. Nemcsak a teremtés kezdetén, nemcsak a megtestesült Ige szavában (csodák, Eucharisztia), de ha olvassuk, akkor is. Az újból és újból felmerülő kétségek, az újabb kutatások, a vád, hogy az Egyház megváltoztatta a lényeget, csak a bizalmunkat rendítheti meg. A Szentírás Istentől való mivoltát annak gyümölcsei és ez az újjáalkotó erő igazolja. Ez az erő azokra hat, akik nyitottak. Egy apuka őszintén megvallotta, hogy ő többször is nekikezdett a Szentírás olvasásának, de olyan értelmetlennek, meseszerűnek találta, hogy nemigen fog vele foglalkozni. Vajon megtanították, hogyan kezdjen hozzá? Beszéltek róla, tanították, mi a lényeg és mi a 'köntös', mellyel a gyarló emberi szó felöltözteti az Igét? Vajon tanítjuk az embereket olvasni, a Biblia nyelvezetét érteni? Mert szelíd az Isten, Aki a teremtő - újjáalkotó szóval senkit kényszeríteni nem akar. De folytonosan szól, hív, tanít. Nem kell mást tennünk, mint nyitott szívvel olvasni, és engedni, hogy alakítson a teremtő Szó. Bertalan From babos at communio.hcbc.hu Sat Aug 31 20:16:25 2002 From: babos at communio.hcbc.hu (=?ISO-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 31 Aug 2002 20:16:25 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 08. 31. Message-ID: <3D7107F9.7010005@communio.hcbc.hu> Mt 25,14-30 - Példabeszéd a talentumokról Nincs két egyforma ember a földön. Ki tehetségesebb, ki kevésbé. Bűnös természetünkből fakadóan inkább azokat vesszük észre akiknek (szerintünk) több talentum jutott, mint nekünk, s talán irigyeljük is őket. Pedig a mennyország szempontjából csak az a lényeges, hogy a kapott talentumokat HOGYAN használjuk fel. Kinek amennyit adtak, annyit fognak számon kérni tőle. A mai példabeszéd első és második szolgája megduplázza a reá bízott talentumokat: az egyik öthöz ötöt, a másik a kettőhöz kettőt szerez. A harmadik viszont elpazarolta a rábízott értéket: "földbe ásta". Nem az a fontos, hogy mennyit kaptam, hanem az, hogy jól hasznosítsam, kamatoztassam. Boldog az, aki kevésben is hű az Úrhoz. Mert aki nem az, arra hogyan bíznának többet vagy értékesebbet? gk From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Aug 31 23:45:00 2002 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 31 Aug 2002 23:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2002. 09. 01. Message-ID: <200208312145.g7VLj0s25071@communio.hcbc.hu> Olvasmány: Jer 20,7-9 Perzselő tűz gyúlt szívemben. Szentlecke: Róm 12, 1-2 Adjátok testeteket Istennek tetsző áldozatul. Evangélium: Mt 16, 21-27 Aki követni akar, vegye fel keresztjét. Felvenni a keresztet. Szembenézni életünk minden helyzetével, nem csak a jókkal, hanem a nehezekkel is. Sokszor elrettent minket, ahogy Péter Jézus szenvedésének lehetősége. Nem menekülni akarunk a nehézségek elől, hanem a Lélek erejével élni örömeinket és nehézségeinket egyaránt. Minden vasárnapi Szentmise alkalom a megerősödésre, az új lendület megszerzésére. Játszva nyelvet tanulni... Élvezd az életet - a cola, a fanta stb ízét. Szegény gyerekek, már megint iskolába kell menniük - szokásos szeptember elejei megszólalás. Milyen sok helyen hangzik fel. Ugyanakkor milyen ritkán mondja el pl. egy úszó olimpiai bajnok, hogy ennyit dolgozott a dicsőségért. A mai világ azt sugallja, hogy vedd könnyen a dolgokat. Hogy sajnálunk, ha erőfeszítéseket kell tenned, ha kötöttségek tartanak rabságban, ha napirend szerint kell élned, ha mások szabályozzák napjaidat. Jézus a kereszt hordozására bíztat. Ugyanakkor az élet örömeit is megmutatja, hiszen éppen ezek az apró örömök segítenek, hogy hordozni tudjuk keresztjeinket. Keresztény életünkben a Lélek erejében vállaljuk a nehézségeinket, és örülünk saját és mások örömének. Fulop Akos RM Kobanyai Szent Csalad Plebania satya at hcbc.hu