From babos at communio.hcbc.hu  Tue Apr  2 20:57:49 2002
From: babos at communio.hcbc.hu (Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=)
Date: Tue, 02 Apr 2002 20:57:49 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 03. 28.
Message-ID: <3CA9FF2D.2070500@communio.hcbc.hu>

2002. március 28.
Íme ezzel példát adtam nektek.
Amit tettem, ti is azt tegyétek!

Az Úr Jézus nem akarja tettekkel igazolni a szavait, hanem a szavaival 
mutat rá a tetteire. Előbb megmossa a tanítványok lábát, majd meghagyja: 
"Ti is így tegyetek!"
Előbb átváltoztat, majd meghagyja: "Ezt cselekedjétek!"
Előbb csodás halfogással örvendeztet, majd bíztatja Pétert: "Ne félj, 
ezután emberek halásza leszel!"
Az emberek ma is inkább a tetteknek hisznek, és azoknak a szavaknak, 
amelyek a valóra mutatnak rá.
Az Eucharisztia, az Élő Kenyér és a Szent Kereszt van a középpontban 
ezekben a napokban. Szavak, a Szentírás szavai pedig rámutatnak a 
Titokra: az önmagát feláldozó szeretet titkára. Ám üresen csengenének, 
ha nem lenne mire rámutatniuk. Ezen az éjszakán gondolkodjunk el, a mi 
életünkben van-e mire rámutatni buzdító szavainknak.

Bertalan




From idozsa at communio.hcbc.hu  Wed Apr  3 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Wed, 3 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 04.
Message-ID: <200204032145.g33Lj1x15221@communio.hcbc.hu>


2002.04.04

Lk 24, 35-48

A búcsúzó Jézus utolsó mondatai közül való a mai evangélium záró mondata: "Ti tanúi vagytok ezeknek!" Nyilván, ott akkor, az apostolokra gondolt elsősorban, hiszen előttük megjelenve, hozzájuk beszélve, velük étkezve erősítgette meggyőződéssé és ténnyé a feltámadás valóságát. De ha az előző mondatok krisztusi fejtegetéseit figyelembe vesszük, a tanúskodás, nekünk is szól, mireánk is feladatot ró. Tanúi vagyunk? Nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Mert mire jó a mi átlag keresztény életformánk: statisztika-igazítás, eggyel többen ülnek a templomi padokban... Kik előtt tanúskodunk, a családtagok mit mondanának rólunk, az ismerőseink, munkatáraink, az utca embere? Az elő keresztényeket "krisztusiaknak" nevezték és azt mondták róluk: nézzétek, mennyire szeretik egymást... Tanúskodni viszont csak úgy lehet, ha az ember ténylegesen meggyőződött. Fel kell ismernünk Krisztust, találkoznunk kell vele, be kell engedni az életünkbe és hagyni, hogy azt átrendezze. Mert a tanúskodásunk akkor lesz hiteles, ha az életünk egyetlen napja, pillanata sem marad Krisztus-mentes. Ez a húsvéti idő adja meg mindnyájunknak, hogy találkozzunk Vele, felismerjük Őt, befogadjuk életünkbe, hogy így igaz tanúi lehessünk, hiszen erre még mindig nagy szüksége van a világnak!    


From idozsa at communio.hcbc.hu  Thu Apr  4 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Thu, 4 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 05.
Message-ID: <200204042145.g34Lj1a22057@communio.hcbc.hu>


2002. április 05.
Jn 21 1-14.

Nem tudom ma melyik részen "csodálkozzam" el jobban. Mennyire isten-emberi Jézus.
   1. Visszacseng a régi: egész éjszaka fáradoztunk, semmit sem fogtunk, de a te szavadra... és a háló szakadozott.   -   A régi képhez az új: vessétek ki a hálót a jobb oldalon... alig bírták kihúzni a tömérdek halat...
   2. Látni a szívével lehet igazán. A szeretett tanítvány benéz a sírba, és hisz... Itt Ő az, aki Pétert is figyelmezteti, az Úr az! Felismeri, mert szeret. De Péter most is tevékeny, ugrik a vízbe, mert siet, mert ott akar lenni, mert neki kell az elsőnek lennie.
   3. A parázs, rajta a hal, kenyér, hozzatok a halakból...Gyertek egyetek... A gondoskodó Pásztor. Az éhezőkről gondoskodó, a lábmosó szeretetet itt reálisan gyakorló Mester.
   4. Nem ismerik fel, de ismerik...

   Észreveszem-e minden nap "látogatását", gondoskodó "szeretetét", Velem kapcsolatos apró "csodáit"?
    Amint példát adtam, ti is ezt tegyétek...  És én ?

             Gyulay E.


From idozsa at communio.hcbc.hu  Fri Apr  5 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Fri, 5 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 06.
Message-ID: <200204052145.g35Lj1H26179@communio.hcbc.hu>


2002. április 6. szombat
ApCsel. 4,13-21 "Megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében"
Mk. 16,9-15 "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
A mai olvasmányok a szavainkra, beszédeinkre hívják fel a figyelmet.
Péterrel és Jánossal együtt mi is átéljük, hogy megpróbálnak bennünket megfélemlíteni és elhallgatatni. 
Ebből is láthatjuk, hogy a vallásban és az egyházban még mindig erő van.
Tulajdonképpen örülnünk kellene mikor megpróbálják belénk fojtani a szót, mert ez azt jelenti, hogy amit csinálunk helyes és értékes.
A mai világ nem bírja elviselni az igazi értékeket és tűzzel-vassal próbálja irtani.
Nagyon rossz annak az igehirdetőnek, papnak, világi hívőnek a magatartása, akit mindig dicsérnek, akinek a tetteivel, szavaival egyetértenek. Ez azt jelenti, hogy az illető nem Krisztust hirdeti, hanem az embereknek akar tetszeni.
Amikor megvetnek, megaláznak és bolondnak néznek Krisztusért, akkor járunk jó úton!

Balogh Attila




From idozsa at communio.hcbc.hu  Mon Apr  8 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Mon, 8 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 09.
Message-ID: <200204082145.g38Lj1t04226@communio.hcbc.hu>


2002. április 9.

A mai szentírási részekben az első keresztény közösség összetartásáról olvashattunk.
"Egy szív és egy lélek" lenni a közösségben egyben azt is jelenti, hogy Istennel való kapcsolatunk is elmélyülhet, illetve ez fordítva is igaz. A közösség erősítéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy egyénileg személyes kapcsolatban legyünk Istennel.
Az egy szív és egy lélek megéléséhez fontos a közös hit őrzése is. Sok közösség azért nem tud igazán működni, mert nem veszi elég komolyan, hogy Egyházunk tanítása szerint próbálják alakítani gondolkodásmódjukat és életüket. 
A vélemények egyeztetése, elhangzása fontos, de valamikor tisztázni kell és mindenféleképpen szükséges a "közös nevező" megfogalmazása.
Közösséghez áldozat kell, önmagunk feláldozása. Ez jelent egyfajta kézzelfogható áldozatot; idő, pénz stb. tekintetében, de szükséges, hogy gondolatainkban, gondolkodásmódunkban is tudjunk áldozatot hozni (lemondást gyakorolni) a közösség érdekében. 

Eme áldozat nélkül nincs közösség.
Minden szív Királya segítsen bennünket az alázatosság ezen útján.


Bátor Botond testvér
pálos




From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue Apr 16 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue, 16 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 17.
Message-ID: <200204162145.g3GLj1030546@communio.hcbc.hu>


ApCsel 8, 1-8
Jn 6, 35-40

"De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
Érdekes megjegyzés ez ebben az evangéliumi szakaszban. Úgy gondolom, hogy ez ránk még inkább vonatkozik, mind Jézus korára. Az ember nagyon nehezen akarja "észrevenni" az igazságot. "Látásában" sztereotípiái, redukált világszemélete, becsvágya, információhiánya gátolja meg. Azt lát, amit akar. Viszont ez nagyon ritkán képezi a valóságot.
Vegyük például a jelenlegi magyarországi helyzetet. Az emberek negyven évig láttak dolgokat, tapasztaltak terrort, éreztek megaláztatást. Mégis azt hiszik, hogy mindazok, akik ezeket végrehajtották, visszatérve, jobbak lesznek, mint azelőtt voltak.
Az emberek nagyon nehezen szakadnak el a "biztonságtól". A vérengző Ferenc-Józsefet képesek voltak éljenezni. Csak néhány "Arany János" akadt, aki Edward királynak merte nevezte a diktátort.
A politika mindannyiunk feladata. Nincsen egy "elit" réteg, amelyre rá lehetne ezt bízni. "Legyetek egyszerűek mint a galambok, de ravaszak, mint a kígyók". Gondolkodni, érvelni és dönteni sztereotípikus előítéletek nélkül nem egyszerű, de annál inkább nagyszerű feladat. Az egyház szociális enciklikái sorra hívják fel a figyelmet a politikára, mint minden keresztény ember feladatára. A létbiztonságot, jogbiztonságot és közbiztonságot nem kampányplakátok mosolygó, korrupt politikusai fogják megvalósítani, hanem komoly politikai programok...
"De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
A veszteség egyéni, a győzelem közös. A szemünket használjuk a látásra és a fülünket a hallásra. Talán számunkra fontosabb ez most, mint valaha.


Szakács Ferenc Sándor


From idozsa at communio.hcbc.hu  Thu Apr 18 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Thu, 18 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 19.
Message-ID: <200204182145.g3ILj1d17533@communio.hcbc.hu>


ApCsel 9, 1-20
Jn 6, 52-59

Saul üldözi a keresztényeket. Nem tudja felfogni, hogy "valami" fontosabb lehet, mint a leírt törvények. Milyen lehet egy olyan Isten, aki jön és egyszerűen semmibe veszi a "szent betűket"?! Ilyen Istent és a benne hívő embereket üldözni kell. Nehogy azt higgyük, hogy Pál fordulatával a kereszténység győzött ezen szemléletmód fölött. A Páli-fordulat az "embert" a "törvény" felé helyezi ugyan, de a történelem folyamán maga a kereszténység is gyakran visszaesett a Saul-szindrómába. Elég ha a Karamazov-testvérek "főinkvizítorára" gondolunk. "Miért tértél vissza?" - kérdezi a főinkvizítor az újra megtestesült Istentől. A "törvények" kísértik az emberiséget. Ez természetes, hiszen nélkülük elég nehéz lenne élni. A baj akkor kezdődik, amikor fontosabbakká válnak a törvények az embereknél. "A törvény van az emberért és nem az ember a törvényért". Ezzel az igazsággal az emberi rendszerek csak ideig-óráig tudnak valamit kezdeni. Aztán a Páli-fordulat után újra kezdődik a Saul-szindróma.
A nagyinkvizítorok, a saulok - örökérvényűek. Fő jellemzőjük, hogy semmit sem tudnak kezdeni saját szabadságukkal, ezért nem nézik jó szemmel másokét sem. Vasmarkú imperátorok, őrült rendszerek, buta korlátozások harcoltak az emberi szabadság ellen. A harc még nem dőlt el...
A Páli-fordulat sok nagy pszichológusnak kedvenc témája. Az ember megunja korlátait és kitör belőlük. Már aki vállalja mindazt, ami az ilyen kitöréssel jár. Kieslowski lengyel filmrendező Dekalógusa jut eszembe. Az egész sorozat (a mózesi törvények) hétköznapi történetekre épül fel, ahol a szereplők megtapasztalják azt, hogy tulajdonképpen a pillanatnyi döntéseik határozzák meg életüket. A szituációk minden pillanatban egy más lehetőséget ajánlanak. "Saul" vagy "Pál" az emberi választáson alapszik. A morális gőzfelhő nem ment meg minket attól a pokoltól, amely etikai csődjeinket követi. Az ördögi kör hamar elharapózhat az ember életében. Az isteni abszolútumot az emberi relatívumra kell lefordítanunk. Ez az etika aláaknázott terepe, ez a "Saul" és "Pál" pokoli harca. (Újra)Választani soha nem késő.

Szakács Ferenc Sándor


From idozsa at communio.hcbc.hu  Fri Apr 19 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Fri, 19 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 20.
Message-ID: <200204192145.g3JLj1o10241@communio.hcbc.hu>


2002. április 20.

  "Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid."

  Az evangéliumban Péter megvallja, hogy Krisztus az Élet. Liddában és Joppéban, a Szentlélektől megerősödve már szóval és tettel is hirdeti az üdvösséget. Mi is megismertük Jézust. Simonhoz hasonlóan megtapasztaltuk és megvalljuk minden Eucharisztiában, hogy "az örök élet igéi nálad vannak".
 De tudjuk-e Krisztus örömét vinni szomorú, boldogtalan, elesett szomszédainknak, munkatársainknak, iskolatársainknak. Saját gondolatainkkal, nézeteinkkel "traktáljuk" a rászorulókat, vagy Krisztus életet adó igéivel ajándékozzuk meg őket? A mi emberi szavaink meddők; nem tudják megváltoztatni a világot. Isten igéje általunk megteheti, ha engedjük hatékonyan működni. Péter Liddában is, és Joppéban is életet, teljességet adott az embereknek. Tegyük mi is ezt az elkövetkező napokban: a Megváltó békéjével és derűjével, az imádság erejével felvértezve gyógyítsuk környezetünk sebeit. 
 
 LMK    


From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue Apr 23 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue, 23 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 24.
Message-ID: <200204232145.g3NLj1w30236@communio.hcbc.hu>


2002. április 24.
Jn 12,44-50 "...az Ő parancsolata örök élet."

Logikailag, teológiailag könnyű belátni, hogy ez igaz. Életre váltani e szavakat már sokkal nehezebb. Miért hagy ekkora távolságot az Isten az elmélet és a gyakorlat között? Miért nem egyszerűsíti meg egy kissé dolgunkat?
Ez a nézőpont túlzottan is földhözragadt. Isten szemszögéből nincs is olyan nagy távolság az elmélet és a gyakorlat között. Bizonyítják ezt a szentek, akik gyakorlatban is meg tudták valósítani az elméletet: jutalmuk az örök élet lett.
Minél jobban megpróbáljuk a gyakorlathoz közelíteni az elméletet, annál könnyebbé válik. Soha nem lesz könnyű, de könnyebb igen, mert Isten kegyelme is segítségünkre van.

Seidl Ambrus


From idozsa at communio.hcbc.hu  Sat Apr 27 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sat, 27 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 28.
Message-ID: <200204272145.g3RLj1Y23541@communio.hcbc.hu>


2002. április 28.

"Ne nyugtalankodjék a szívetek!" (Jn 14,1)

A nyugtalanság annak a jele, hogy Valaki hiányzik az életünkből. Nyugtalan a szülő, ha nem látja a forgatagban gyermekét, nyugtalan a vándor, ha az éjszakában nem látja a fényt, nyugtalan az ország, ha nem látja a végcélt.
A mi nyugtalanságaink is hasonló forrásból táplálkoznak.
A nyugtalanság kapkodást eredményez. Nincs terv, nincs rend, nincs előrehaladás. A korszellem sugallja ezt: "Még ma ragad meg az alkalmat, mert ki tudja a jövőt. Nyugtalanságod ellenszere annak élni, ami biztosan és biztosnak látszik, amit megtehetsz, megragadhatsz, ...etc."
A keresztények sokasága esik e csapdába: nyugtalanságunk ellenszere lenne, ha előretekintenének, nem pedig jobbra-balra tekintgetve az élet öröm-virágait szaggatnák maguk számára. Nekünk is szól: "Az élet dolgait a feltámadás fényében szemléld, ahhoz mérd értékeit!"

Bertalan



From idozsa at communio.hcbc.hu  Sun Apr 28 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Sun, 28 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 04. 29.
Message-ID: <200204282145.g3SLj1V24889@communio.hcbc.hu>


2002. április 29.
Sziénai Szt. Katalin egyháztanítónak, Európa társvédőszentjének ünnepe
1Jn 1,5-2,2; Mt 11,25-30

Katalin élt 33 évet (1347-1380-ig). 
Szüleinek sokadik gyermekeként, ikerként született, 24 (!) testvére volt.
Az egyházat Krisztus édes Menyasszonyának, a pápát földi Krisztusnak nevezte. Korán a jámborság különös jeleit mutatta, 3 éves korában a lépcsőn járva minden lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet. 16 évesen megkezdett magányos életéből az Úr kiszólította, és a béke angyalává tette. Zűrzavaros korszakban élt. A városok közötti békét és egyetértést erősítette, nagy érdeme volt abban, hogy XI. Gergely pápa Avignonból visszatért Rómába. A firenzeiek ellenségeskedése majdnem vértanúhalálához vezetett, ezen a "majdnem"-en később sokat kesergett. Gyakran hármas koronával ábrázolják, a szüzesség, a bölcsesség és a vértanúság égi koronájával.
Reggeli dicsérete himnuszának sorait szívből énekelhetjük, mert segítségére igen nagy szükségünk van:
Üdvöz légy, béke hírnöke,
csillagnak lát a nép szeme,
tedd, hogy e század szelleme
hit legyen, ne vadság heve!
A mai evangéliumi szakaszban Jézus ezt mondja: "Dicsőítelek Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad."  Sokakat Istenhez vezetett a kelmefestő egyszerű leánykája. Sziénai Szt. Katalin írni-olvasni sem tudott sokáig, de 3 gyóntató volt mindig mellette, hogy a hozzá özönlő nép bűnbánóinak rendelkezésére álljanak. 1970-ben egyházdoktori címet kapott. Egy kis ízelítő bölcsességéből: 
Te, örök Háromság, olyan vagy, mint valami mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél inkább megtalállak, annál jobban kereslek Téged" (Az isteni gondviselés c. párbeszédes művéből)

Bangó M. Klára nővér



From idozsa at communio.hcbc.hu  Tue Apr 30 23:45:01 2002
From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan)
Date: Tue, 30 Apr 2002 23:45:01 +0200
Subject: [Magveto] 2002. 05. 01.
Message-ID: <200204302145.g3ULj1w10169@communio.hcbc.hu>


május 1 szerda
Szent József a munkás
ApCsel 15, 1-6 A vitás kérdésben az apostolokhoz fordultak
Jn 15, 1-8 Aki bennem marad, az bő termést hoz.
Jézus szoros életadó kapcsolatot tart övéivel. A tanítás, amit adott, az Atya titkaival ismertet meg bennünket. Tanítása által szorosabban egyesülhetünk Jézussal. Ez a szoros egység életerőt ad nekünk. 
Szent József, a munkás emlékezete arra figyelmeztet bennünket, hogy a munkások felé ma is nehezen tudja az Egyház Isten igéjét közvetíteni. Nehezen találjuk meg azt a módot, ahogy a munkásembert meg lehet szólítani. Ennek sokféle összetevője van. Egyrészt az a beidegződés, hogy az egyház a gazdagok, az értelmiségiek pártján áll. Másrészt - és ehhez szép olvasmány Michael Ende Momo című könyve - az a gondolkodás, hogy az idővel takarékoskodni kell, hogy minél többet dolgozva többet keresve lesz boldog az ember élete. És ebben a gondolkodásban elfecsérelt idő az imádság ideje, haszontalannak tűnik a Szentmisén való részvétel ideje. De haszontalannak tűnik a családban való beszélgetés, a játék a gyerekekkel, és még sok minden egyéb. Az idei május lehetne annak keresése, hogyan mutathatom meg az Istennel való párbeszéd "hasznosságát", annak megerősítése, hogy nem attól függ a boldogság, hogy mennyi a keresetem, hanem attól, hogy mennyire tudok emberi kapcsolatokat építeni, beszélgetni a hozzám közelállókkal,. beszélgetni az Istennel. 
  
Fulop Akos RM