[Magveto] 2001. 09. 05.

[Dozsa Istvan]

2001. szeptember 5.

Lk 4, 38-44.

Mindjárt szóltak is neki az érdekében
Amikor megvirradt Jézus kiment egy magányos helyre
Más városokban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát 


   Három kiemelt részecske:
1. Kérték Jézust, hogy gyógyítsa meg Simon Péter anyósát. Mennyi beteg él körülöttünk, test és lelki bajokkal terhelt embertestvér. Mit teszünk értük? Szólunk orvosnak, segítőnek? Gondoskodunk bajukban róluk? Imáinkkal szólunk Jézushoz érdekükben mi is? Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag ...

2 Alig jött el a hajnal, máris keresi a csendet, magányt és az Atyát..
Mit jelent a reggel a mi számunkra? Nyűgös felkelést? Rohanó kapkodást? Vagy elmélyedő találkozást a Mesterrel és az Atyával?  Talán időben kellene lepihenni este, hogy reggel időben sikerüljön időt találni e találkozásra!

3  Milyen nyugodt élete lehetne e városocskában, ahol annyi beteg hálás!
Mennyi ennivalót, ajándékot kapna! Milyen biztonság lenne a kafarnaumiaknak is, köztük a gyógyító Mester, nincs mitől félni többé...
Ő itt letette a jelet, amit az Atya várt tőle.  Nem akarja begyűjteni sem a hálát, sem a hasznot. Egyet akar, sokfelé lerakni a jelet, hogy megismerjék az Atya szeretetét és találkozzanak vele, kövessék szent Fiát.
   Az Isten ajándékainak átadása után, feladataim teljesítéséért én mit várok el a többiektől?  Önzetlenül tudok-e továbbmenni, mert nem én, hanem az Isten ügye a fontos???

   Gyulay E.