From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Oct 1 19:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 1 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 02. Message-ID: <200110011745.f91Hj1w24752@communio.hcbc.hu> Október 2. Október 2. jellegzetes nap az egyházi hagyományban: Az őrzőangyalok napja. Egy kis megfigyeléssel kezdeném: minap egy kommunikációs szakemberrel beszélgettünk, akinek szakmájában kiváló műveltsége, jártassága van. Egy vallásos videó-sorozat rövid képsorát néztük végig együtt. Magam ugyan szabadkoztam a szinkron-fordítás, rendezés, a számomra már kicsit elavultnak tűnő felvétel hibái miatt, de ő, a szakember mindezeken elegánsan túlnézve a hittel átjárt mondanivaló, a film által tanúsított szeretetteljes törődés víziójára figyelt, és szinte meghatottan értékelte a látvány mögötti tartalmat. Elgondolkodtatott, hogy miközben mi óvatoskodva kezeljük ma Isten üzenetének az angyalokra vonatkozó részeit, mert úgy érezzük, racionális korunknak ez túl nehéz lecke, mert a holland katekizmus is inkább kihagyta a témát, mert a giccses romantikus őrangyal képeket régen kiselejteztük, a szeretetteljes törődés igénye, tisztelete ugyanakkor elsöprően felágaskodik bennünk. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: "A szellemi lények létezése, akik nem testiek, s a Szentírásban angyalok néven szerepelnek - hitigazság. A Szentírás tanúsága annyira nyilvánvaló, mint amennyire egybehangzó a Szenthagyomány" (328). Szt. Ágoston a maga részéről ezeket mondja: Az "angyal" szó hivatalukat jelöli és nem természetüket. "Azt kérdezed, hogyan nevezik természetüket? Szellem. De ha azután kérdezel, mi a hivataluk? - angyal. Aszerint, ahogy van szellem, aszerint, amit tesz, angyal". Egész létüket illetően az angyalok Isten szolgái és hírvivői. Ennek folytán "mindenkor látják az Atya arcát ... ki a mennyekben van" (Mt 18, 10), ők "parancsainak végrehajtói, figyelmesek szavának meghallgatására" (Zsolt. 103,20). (329) "A gyermekkortól fogva egészen a halál pillanatáig az emberi életet is körülveszik őrizetükkel és közbenjárásukkal." Nagy Szt. Vazul szerint "minden hívő mellett áll egy angyal, mint támogatója és pásztora, hogy vezesse őt az életében". "A keresztény élet már itt - a hitben - részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldogító társaságából" (336) Elgondolkodtató, hogy ez az Istennel összekötő szellem lelkileg testvérem, nem mikroprocesszor, nem titkos távolbalátó készülék, nem mobil telefon. Személyes szellem. a fölséges Isten és köztem. Az idézett Katolikus Egyház Katekizmusa huszonháromszor említi az angyalok tanát, három helyen több ponton át részletesen. Az okt. 2-i zsolozsma hasonlóképpen bőséges elgondolkodnivalót, elmélkedési anyagot ad annak, aki elidőzik a himnuszokon, antifónákon, és különösen is Szt. Bernát apát beszéd-részletén. Egy, az angyalok iránt elfogult barátom rám is ható lelkesedésével idézem tehát Bernát szavát "Legyünk hát hűségesek hozzájuk, legyünk hálásak az ily nagy őrzőknek!" Budapest, 2001. október 2. Brückner Ákos Előd O.Cist. plébános From idozsa at katolikus.hu Mon Oct 1 23:34:26 2001 From: idozsa at katolikus.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 01 Oct 2001 22:34:26 +0100 Subject: [Magveto] oktober 1 Message-ID: <006701c14ac0$da063260$bcbdec91@datatrans.hu> Kicsit megkesve... de még időben! :) ------------------- október 1 hétfő Lisieux-i szent Teréz szűz, egyháztanító Zak 8, 1-8 Féltékeny szeretettel szeretem Siont. Lk 9, 46-50 Aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy Szent Teréz a kis út szentje, a hétköznapok hűségének a szentje. Ezt a kis utat szeretnénk követni, amelyre a legszebb példát a gyermekek mutatják feltétlen bizalmukkal. Kis szent Teréz alakja indít ebben a hónapban bennünket. Életszentségre törekvés, a felismert hivatás komolyan vétele, és az abban avaló minél gyorsabb haladás jellemezte. Vajon mennyire vagyok tisztába hivatásommal? Mennyire törekszem akár a hétköznapok egyszerűségében is megvalósítani. Szent Teréz a mindennapok hűségére figyelmeztet bennünekt. Fulop Akos atya RM 1103 Budapest Kada utca 25 tel.: 260-7905 mobil: 30/954-5083 email: satya at hcbc.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Oct 3 19:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 3 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 04. Message-ID: <200110031745.f93Hj1l25871@communio.hcbc.hu> Október 4. Lk 10,1-12 A mai evangéliumi szakasz, mintha csak azt sugallná: Vigyázz! Jól gondold meg a dolgot, ne sietesd el a döntést, ha tényleg Jézust akarod követni. Jézust követni, a legnagyobb dolog az ember éltében, úgy érezzük, hogy azt követjük, aki valóban az Isten Fia, aki életet ad a világnak, értelmet az ember életének. Soha, senki nem jött még olyan bizonyossággal és olyan nagy szeretettel, mint ő. Erről tanúskodnak az evangéliumok elbeszélései, vagy akár csak a Zakeus lelke mélyén egyre erősebben jelentkező vágy érzése, hogy csak őt láthassa... A ráismerés, az azonosulás Urunkkal, a vágy, az elindító láncszem az ember megtérésében. De Jézus, mintha egy kissé visszatartana: "Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek" Jól meggondoltad? Előfordulhat, hogy félreértjük a feltételeket, azt hisszük, hogy eddigi munkánkat, családunkat, vágyainkat, társadalmi pozíciónkat, környezetünket meg kell tagadnunk. Pedig ne erről van szó. Saját akaratunkról kell lemondanunk, hogy Jézus akarata irányíthassa életünket, saját életelveinket kell föladnunk, hogy a jézusi küldetés járhassa át életünket, vágyainkat, családunkat, mindennapi munkánkat, környezetünket. Aki valóban Jézust akarja követni, az ő útját kell választania. Jézus Keresztjét megértjük, csodáljuk, imáinkban, énekeinkben dicsérjük. A saját testi-lelki megpróbáltatásainkkal, keresztjeinkkel azonban nem tudunk mit kezdeni, tanácstalanokká válunk velük szemben. Milyen könnyen megfogalmazódik bennünk: Uram, én nem ilyen családot akartam; Istenem, én nem tudok ilyen munkatársakkal dolgozni; én nem ilyen országra, társadalomra vágyom, pedig a mi Urunk éppen arra hív, hogy itt és most keressem és találjam meg a boldogságot; hogy ne a környezetemet, hanem először magamat akarjam megváltoztatni, mert csak így lehet számban igaz a krisztusi küldetés szava: Közel van hozzátok, (hozzám) az Isten országa! From idozsa at katolikus.hu Fri Oct 5 23:11:39 2001 From: idozsa at katolikus.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 05 Oct 2001 22:11:39 +0100 Subject: [Magveto] mai mag 2001.10.06. Message-ID: <009d01c14de3$23b27f20$1dbcec91@datatrans.hu> Október 6. szombat A mai evangélium alapgondolata az öröm. Tanítványok öröme: "Még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk a te nevedben" Jézus öröme: "Elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt." A mi örömünk: "Nevetek fel van írva a mennyben." és "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Tehát örömünk oka nem az, ha Jézus nevében a mi szavunkra megváltoznak a körülöttünk élő emberek, átértékelik az életüket, hanem hogy helyünk van Istennél az Ö országában. Ebből fakad, hogy Jézus nevében tudunk cselekedni, élni és örülni. A mai napon vegyük észre azokat az örömöket, melyekkel Ő ajándékoz meg bennünket! Balogh Attila bosi at matavnet.hu From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Oct 7 18:56:10 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 7 Oct 2001 18:56:10 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 01. Message-ID: <00cf01c14f51$3f1b8d00$71c1e4c3@t> október 1 hétfő Lisieux-i szent Teréz szűz, egyháztanító Zak 8, 1-8 Féltékeny szeretettel szeretem Siont. Lk 9, 46-50 Aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy Szent Teréz a kis út szentje, a hétköznapok hűségének a szentje. Ezt a kis utat szeretnénk követni, amelyre a legszebb példát a gyermekek mutatják feltétlen bizalmukkal. Kis szent Teréz alakja indít ebben a hónapban bennünket. Életszentségre törekvés, a felismert hivatás komolyan vétele, és az abban való minél gyorsabb haladás jellemezte. Vajon mennyire vagyok tisztában hivatásommal? Mennyire törekszem akár a hétköznapok egyszerűségében is megvalósítani? Szent Teréz a mindennapok hűségére figyelmeztet bennünket. Fulop Akos atya RM From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Oct 7 18:57:42 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 7 Oct 2001 18:57:42 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 06. Message-ID: <00d101c14f51$3fcb06e0$71c1e4c3@t> Október 6. szombat A mai evangélium alapgondolata az öröm. Tanítványok öröme: "Még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk a te nevedben" Jézus öröme: "Elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt." A mi örömünk: "Nevetek fel van írva a mennyben." és "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Tehát örömünk oka nem az, ha Jézus nevében a mi szavunkra megváltoznak a körülöttünk élő emberek, átértékelik az életüket, hanem hogy helyünk van Istennél az Ő országában. Ebből fakad, hogy Jézus nevében tudunk cselekedni, élni és örülni. A mai napon vegyük észre azokat az örömöket, melyekkel Ő ajándékoz meg bennünket! Balogh Attila From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Oct 7 18:57:02 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 7 Oct 2001 18:57:02 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 05. Message-ID: <00d001c14f51$3f6f7960$71c1e4c3@t> 2001 10 05 Lk 10, 13-16. Jaj, neked, Korozain? Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák?. Más rég? tartottak volna bűnbánatot?" Mit láthattak ők? Egy hozzájuk hasonló embert, aki tanít, csodákat tesz? De tanított más is, ha másként is, de gyógyított más is? Egyébként is, mi jöhet jó Názáretből? Meg a "mi tanítóink", "elöljáróink" elítélik.. Húsz évszázad telt el. Közben volt egy kereszthalál utáni feltámadás, volt egy közel háromszáz éves üldözés, volt egy sereg további üldözés egész napjainkig. És voltak tanúságtevők százezrével, voltak élelmüket, ruhájukat megosztók, voltak életüket másoknak ajándékozók, és sokszor másokért feláldozók. És van keresztségünk és gyóntatószékünk, van eukarisztiánk és áldozópapunk, van egyházunk és pápánk. Nekünk még annyi mentségünk sem lehet, mint esetleg lehetet a Korozain-bélieknek. Mim van? Elméleti hitem? Jó. Gyakorlati keresztény életem? Jó. És tanúságtevő apostoli lelkületem? Kis szent Teréz és Assziszi szent Ferenc pár nappal ezelőtti megemlékezései nem juttatták eszembe, hogy nekem is feladatot adott az Úr?! Ne csalódjon bennem se most, se az ítéletkor. Gyulay Endre From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Oct 10 19:45:02 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 10 Oct 2001 17:45:02 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 11. Message-ID: <200110101745.f9AHj2031339@communio.hcbc.hu> Okt. 11. Azt mondom azért nektek, kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek." (Lk 11,9) II. János Pál pápa "Az új évezred kezdetén" című apostoli levelében megismétli keresztény életünk mindennapos "házi feladatát": "Meg kell tanulnunk imádkozni, újból és újból el kell sajátítanunk ezt a művészetet az isteni Mester ajkáról...(32.pont) Mindennap újult erővel "kézbe venni" a zsolozsmát, a rózsafüzért, az elmélkedő imát. Ezek nélkül keresztény tanúságtételünk csak manipuláció, szemfényvesztés. Tudtam-e tegnap imádkozni? - Akarok-e holnap imádkozni? Néhány hete fiatalon elhunyt paptestvérem alakja van előttem. Küszködött, harcolt gyengeségével, betegségével - talán bűnével is -, de úgy tűnik, az utolsó napig, az utolsó estéig kezébe vette és imádkozta a breviáriumot. A Szentatya az előbb már idézett 32. pontot így fejezi be: "Az imádság... valóban az eleven kereszténység titkát jelenti, amelynek nincs oka félni a jövőtől, mivel állandóan visszatér a forráshoz és abban újjászületik." Éltető Lélek, add meg számomra, számunkra ezt az újjászületést! -nz- From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Oct 10 21:26:38 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 10 Oct 2001 21:26:38 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 10. Message-ID: <014b01c151c1$95e90960$74c1e4c3@t> 2001 október 10. Lk 11,1-4 Az Úr imádsága A tanítványok látják Jézust imádkozni és "megirigylik", hiszen olyasmit láthattak, amilyet addig még sohasem. Nem misztikus elragadtatásra gondolok, hanem olyan mélységes benső egyesülésre a Fiú és az Atya között, aminek erős kisugárzása volt, meglátszott Jézus arcán, egész testtartásán. Jézus megértéssel van e "szent irigységet" iránt és megtanítja azt az imádságot, amely minden más imádság mintája lesz a keresztények számára. A bizalmas megszólítás bátorít minket, hogy ne habozzunk Istenhez fordulni minden ügyünkben. A dicsőítés feladatot jelent: dicsőítsük meg Istent szavainkkal és életünkkel. A kérésekkel egyfelől elismerjük, hogy mindent Istentől kapunk, másfelől megszabjuk kéréseink, elsősorban a megbocsátás teljesítésének feltételét: "miképpen mi is megbocsátunk". Egész életünkben tanulnunk kell azt, hogyan imádkozzunk helyesen. Kérjük az egyetlen tanítót, Krisztust, hogy tőle tanulhassunk imádkozni. Engedje meg azt is, hogy úgy tudjunk imádkozni, hogy másokban is megszülessen a vágy: "Isten akarom dicsőíteni!". Szabó Tamás From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Oct 10 21:26:03 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 10 Oct 2001 21:26:03 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 09. Message-ID: <014a01c151c1$958d7be0$74c1e4c3@t> 2001 október 9. Ninive Jónás nem tud mit tenni, engedelmeskednie kell az Úr szavának, és elmegy Ninivébe, a bűnös városba. Ninive megtér. Milyen érdekes: Jónás, aki vonakodva megy oda, kételkedik ebben a népben, vagyis nem a legmeggyőzőbb módon közvetíti az Úr üzenetét, mégis hatni tud az emberekre, és azok megtérnek. Mert szavai mögött ott a rejtőzködő Isten, az irgalmas Isten, aki a legkisebb résen is elemi erővel tud behatolni az ember szívébe. Minden szó, amely a megtérésről szól, nem tűnik el nyomtalanul ebben a világban. Vannak emberi szívek, akik befogadják. Soha nem eshetünk kétségbe, soha nem mondhatjuk, "most már mindegy", "úgyse". Mindig van újrakezdés, és ha szavainkkal erre bátorítunk, még ha ezek a szavak igen gyengék és erőtlenek, valami megmozdul ebben a világban. Bátor Botond pálos szerzetes From tbabos at mail.datatrans.hu Thu Oct 11 18:10:40 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 11 Oct 2001 18:10:40 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 12. Message-ID: <008601c15272$511d2b20$79c1e4c3@t> 2001. október 12. Sötét, mint az éjszaka - szokták volt mondani arra az emberre, aki talán a napnál is világosabb dolgokat nem látja, vagy éppen az ellenkezőjét látja benne. Talán elmondható ez azokra az emberekre is, akik Jézust, az Isten Fiát az ördöggel való cimborálással vádolták meg. Hiszen nem kellett volna mást tenniük, mint végiggondolni mindazt, amit Jézus cselekedett: a csodás gyógyulásokat, a természet erőin való hatalmát, az emberi lelkek sokaságának megnyugvását és békéjét. Mindezekből egyértelműen látszik, hogy Jézus csak jót tett. Márpedig a gonosz lélek semmitől sincs távolabb, mint a jótól. Annál is inkább, mert ha jót tenne, akkor megszűnne gonosznak lenni és már többé nem nevezhetnénk ördögnek. Persze ez fordítva is igaz: aki gonoszságra adja magát, és mégis jónak állítja be cselekedeteit, már behódolt a gonosz léleknek, a Sátánnak, aki a hazugság atyja. (Így van ez, amikor azok, akik az élet mentésére tették le esküjüket, akár az abortuszban, akár az eutanáziában már behódoltak a hazugságnak.) A mi feladatunk tehát az, hogy szavaink tükrözzék cselekedeteinket és cselekedeteink pedig mindig az igazsághoz, sőt az Igazsághoz, az Istenhez igazodjanak. - km - From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Oct 12 19:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 12 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 13. Message-ID: <200110121745.f9CHj1v00444@communio.hcbc.hu> 2001. október 13. Szombat Joél 4,12-21. - Lk 11,27-28. A nyolc boldogságon kívül Jézus máskor is beszélt arról, hogy kik boldogok. Ma azt halljuk tőle: Boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják! Jézus szava önvizsgálatra késztet: naponta olvasom a Szentírást, de vajon meghallom-e Isten szavát, mit kíván ma tőlem? És ha felismertem, készségesen meg teszem-e, amit tőlem kíván? A hittankönyvekben a hagyományos reggeli és esti ima mellett van egy-egy rövidebb reggeli és esti ima, ami rövidsége és egyszerűsége ellenére is nagyon sokat mond. Ezek jelzik, hogy nemcsak meghallgatni akarom Isten szavát, hanem meg is akarom tartani. Azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik ezt a két rövid imádságot, leírom: Reggel: Szívből kérlek, Istenem, ma egész nap légy velem! Segítse meg, hogy jó legyek, mindenkivel jót tegyek! Ha rám nézel e napon, öröm legyen arcodon! Este: Kezed közé leteszem, elmúlt napom, Istenem. Minden munkám örömöm, ami jó volt, köszönöm. Ígérem, még jobb leszek, őrizd Uram gyermeked! Érdemes ezekkel a gondolatokkal kezdeni és befejezni napunkat. Elemér From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Oct 17 21:01:43 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 17 Oct 2001 21:01:43 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 17. Message-ID: <003a01c1573e$e614db80$73c1e4c3@t> Október 17 Róm 2, 1-11 Lk 11, 42-46 "Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el..." (Róm 2, 1) "Jaj nektek, farizeusok, mert tízedet adtok mindenből... de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni." (Lk 11, 42) A mai evangéliumi részletben mondhatnánk úgy is, hogy Krisztus kitör a képmutatás ellen. Csak úgy peregnek az egymást követő elmarasztalások. A farizeus tisztogatja a tál külsejét, de belül kapzsi és gonosz. Szeret megfelelni a törvények követéléseinek, de semmibe veszik Isten szeretetét és az igazságot. Felszabdalja minden idejét: "ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni"; szabályt szabályra, megszokást megszokásra halmoz. Mondhatjuk úgy is, hogy rabja saját maga világképének és félelmeinek. Menekül a kreativitástól és mindentől, ami kimozdíthatná megszokott, monoton életviteléből. Kompenzáló tényezők sokasága veszi körül, és egyéniségét állandóan címekkel kell kívülről megtoldja (Szeretitek a főhelyeket a zsinagógákban és a köszöntéseket a piacokon). Krisztus egy nagyon veszélyes képet is alkalmaz: "olyanok vagytok, mint a beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak és nem is sejtik". Tévedés lenne azt gondolni, hogy a "farizeus" már régen a múlté és a kereszténység túlszárnyalta ezt a típus-embert. A "farizeus" ma, épp úgy mint Krisztus idejében, megtalálható. Nagyjából ugyanolyan karakterisztikákkal, mint ahogy azt a mai evangéliumban olvashatjuk. "Maszkot a maszkra" - idézhetném Shakespeare szavait. A "farizeus" kifele él és eredeti lényét eltakarja, vagyis önmagával meghasonlott. Lényeg az, ami kifelé elkápráztatja a szemet, és eltereli a figyelmet a valós "háttértől". A "farizeus" nem keresztény, mint ahogy annak idején sem volt igazi izraelita. Legfeljebb csak kereszténynek teteti magát. Egyfelől kapzsi, másfelől áhítatos. Ez a kettő egymással sehogy sem fér össze. Léte vagy beválthatatlanul megdagadt szavakhoz, vagy cselekvéshóborthoz vezet. A keresztény a megváltott ember örömét élvezi és kisebb dolga is nagyobb annál, hogy Isten nevében szerepet játszódjon. A keresztény ember létét a hittől és a jócselekedetektől teszi függővé. Aki a hitet és a jócselekedeteket egymástól elválasztja, az eltévedt. A "farizeus" leszakítja a hitet a jócselekedetektől. Így lehetővé vált, hogy hatalmas arányokra puffadt szavak támadhassanak, amelyeket már senkinek esze ágában sincs beváltani, sőt azokat beváltani nem is lehet (Hamvas Béla). A megdagadt, de belül üres és realizálhatatlan szavakból keletkezett az idealizmus, amely semmiképpen nem lehet a keresztény ember létezésének alapja. A "farizeus" ma is létezik és idealizmust gyárt, megvalósulásának lehetőségére való tekintett nélkül. Hogy az eszmék megvalósítását kötelezővé tegye, súrolja a rémuralom lehetőségét (például keresztre szegezteti az igazat). "Jaj nektek, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terhet raktok, de magatok egy újjal sem mozdítjátok a terhet" (Lk 11, 46). A keresztény ember igent mond tulajdon sorsára, és próbálja szavait, gondolatait és cselekedeteit egységbe hangolni. Kilóg a "farizeusok" közül. A mai evangélium egy örökérvényű igazságot húz alá nyomatékosan. Tanulhatunk belőle. Szakács Ferenc Sándor From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Oct 22 20:06:11 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 22 Oct 2001 20:06:11 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 10. 21. Message-ID: <007201c15b25$9647f3e0$7bc1e4c3@t> 2001. október 21. Kiv 17, 8-13 2 Tim 3, 14 - 4, 2 Lk 18, 1-8 "Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18, 8) Érdekes mondattal zárul a mai evangéliumi rész. Istenfia kételkedik abban, hogy hitet talál a földön, amikor visszajön. Ez a kép számunkra eléggé pesszimista. Pesszimista, de nem irrealista. Elég, ha a 20. század történéseire gondolunk. Istent felváltotta a "haladás". Az "üdvtervet" legyőzte az emberi haladás elve. A haladás azt tanította, hogy az embernek nincs semmi dolga, csak hagyja magát "haladtatani". A világ tökéletesedik magától, az ember ne álljon ellen. A tökéletesedés bekövetkezett, példa rá a világháborúk, a munkatáborok, a tömegmészárlások és a gazdasági egyensúlytalanság egyre ijesztőbb növekedése. A haladásnak az üdvtervről sejtelme sincs. Nem is lehet. Hogy az ember mégis kiutat találjon fatalizmussal (muzulmán), predestinációval (kálvinizmus) és szcientifikus materializmussal próbálja az üresen maradt lelki dimenziót betölteni. De sem a fatalizmus, sem a predestináció, sem a materializmus nem segít. Ezt a jelenkor történései nagyszerűen be is bizonyítják. Az embernek szabadsága van. Ez kockázatot, áldozatot, mérlegelést, lélekjelenlétet, tudást és akaratot jelent. Egy hatalmas kihívás, aminek egyre kevesebb ember felel meg. Krisztus úgy is feltehette volna a kérdést: "... amikor az emberfia eljön talál-e még akaratot, tudást, lélekjelenlétet, mérlegelést, áldozatkézséget, kockázatvállalást az ember szívében?". A tökéletes világkép egyre "tökéletesebb" lesz. Míg 1901-ben a világ legszegényebb és leggazdagabb országa közötti arány 1:10-hez volt, addig manapság ez az arány eléri az 1:247. A számok maguktól beszélnek. Az ember jelenlegi "tökéletessége" Bábel tornyának a tökéletességéhez hasonlít, az üdvtörténet nélkül maradt történelemhez. Ideológiák és rendszerek pótolják a humánumot és a hitet. Ez ellen az ember csakis a szabadság égisze alatt léphet fel. Nem vall valamit igaznak, jónak és normálisnak, csak azért, mert "mindenki" azt teszi. Vagyis szent meggyőződéssel megtartja lélekjelenlétét és áldozatkézségét, mérlegel, vállalja a kockázatot, növeli tudását, erősíti akaratát. Talán így az emberfia, ha visszajön, talál még hitet a földön. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Oct 23 19:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 23 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 24. Message-ID: <200110231745.f9NHj1d04434@communio.hcbc.hu> Október 24. Lk 12,39-48 "Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?" Jézus nem felel a feltett kérdésre. Pedig válasza ilyesmi lehetett volna: "Óh, ti balgák, még mindig nem értitek? Nem mindegy, hogy nektek mondom-e vagy mindenkinek? Nektek biztos szól! A mondanivalóra figyeljetek." Sokszor nyavalygunk azon, hogy hányan és hányan nem hallgatnak Jézus szavára. De ne ezen nyavalyogjuk! Az a fontos, hogy mi hallgatunk-e az ő szavára! Mert a tanítás lehet, hogy másoknak is szól, de nekünk mindenképpen. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Oct 25 19:45:02 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 25 Oct 2001 17:45:02 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 26. Message-ID: <200110251745.f9PHj2019499@communio.hcbc.hu> Róm 7, 18-25a Lk 12, 54-59 "Készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is nem vagyok képes." (Róm 7, 18b) "Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?" (Lk 12, 56) Az "idők jeleit" gyakran emlegetjük ugyan, de ritkán gondolkodunk el rajta komolyan. Természetesnek vesszük azt, hogy Jézus kortársai nem értettek ugyan az idők jeleit, de mi ez alól kivételek vagyunk. Mi értjük és felfogjuk ezeket a bizonyos "jeleket"... Kérdés az, hogy mennyire különbözünk ebben Krisztus kortársainál. Talán sokban nem. Meg vagyunk győződve az "igazságban", abban, hogy birtokoljuk azt, amit senki sem tud birtokolni. És ebben az álvallásos biztonságérzetben elveszítjük a lelkesedést, a kereső ember lelkesedését. 2000 éves kereszténység után az "idő" ismeretlenné válik számunkra. Krisztus szavai ma érvényesebbek, mint bármikor. Az idők jeleit kevesen ismerik fel közülünk. Keresztény kultúránk nagyon érdekes. Isten nevében már a háborúkat is képes motiválni. A elmúlt két század alatt a természettudomány az ember imaginációjának középpontjába az ember animális származásának elméletével az állatot helyezte, és ezzel természetesen nem idézhetett mást, mint amit ténylegesen idézett: az emberiség a története folyamán eddig nem tapasztalt formában elállatiasodott. Az ember imaginációjába az állat ősképe került, tehát tömegesen nem tesz egyebet, mit ösztöneinek korlátlan kiélésére keres mentséget. Krisztus imaginációjában - ezzel ellentétben - Isten országa állt. Számára az ember éppen ezért nem "mikrokozmosz", hanem "mikrotheosz" (istenemberség) volt. Az idők jeleire semmi sem jobb példa, mint az ember "imaginációja". Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul (Hamvas Béla). Az "idők jelei" összefüggnek az emberben élő képpel. Ezt a képet teremtheti a kinyilatkoztatás, mély humanizmus; de teremtheti ideológia, becsvágy, hatalomvágy, nárcizmus, beteges világnézet. Imagináció szüli a totalitárius rendszereket, de imagináció szüli a kereszténységet is. A jelenkor "jelei" nem a kinyilatkoztatás emberbe beágyazott képét hirdetik. A jelek körülöttünk vannak, de beképzelt "igazságbirtoklásunk" megakadályozza azt, hogy észrevegyük őket. Helyzetünk párhuzamba állítható Krisztus kortársainak helyzetével, imaginációnk pedig Krisztus kortársainak imaginációjával. A bennünk élő kép formálja a körülöttünk lévő társadalmat, az "idők jelei" pedig a társadalomban leolvashatók. Pál apostol már megértette azt, hogy az "evilági" ember számára a kinyilatkoztatás botrány és bolondság. A kinyilatkoztatás, mivel isteni eredetű, zavaró tényező az emberi világban. Pedig ez az a tényező, amely az idők jeleit olvashatóvá teszi. "Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?" (Lk 12, 56) Szakács Ferenc Sándor From tbabos at mail.datatrans.hu Sat Oct 27 21:39:18 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 27 Oct 2001 21:39:18 +0200 Subject: [Magveto] [Megveto] 2001. 10. 27. Message-ID: <006b01c15f1f$1a6a8d20$75c1e4c3@t> 2001. október 27. Róm 8, 1-11 - Lk 13, 1-9 Mennyi küzdelem, milyen nekifeszülés kell, mennyi mindent kell időről időre újra felépíteni lelki életünkben, amit a Sátán a bűnnel egy pillanat alatt lerombol. Sokat töprengtem: lehetnének-e olyan törvényeink mint amiket a judaizmusban vagy az iszlámban megtalálunk?! Számtalan pici előírás: mielőtt a templomba megyünk, el kell olvasni az igeszakaszt, mielőtt részt vennénk a szentmisén minden rossz gondolattól és érzéstől meg kell tisztulni, csak öltönyben jöhetnek a férfiak, és csak fátyollal a nők, stb. Lehet, hogy vannak íratlan törvényeink? Lehetnek ezek a szeretet "törvényei" (?), amit csak azok értenek, akiknek fülük van és hallanak, akiknek szívük van és éreznek? Mindennap botladozva, de haladunk az üdvösség felé, Isten jósága, szeretete és kegyelme a mankó. Azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Jézus az, aki a halott lelkünket-testünket életre tudja kelteni. Minden megszenvedett verseny után, olyan jó megpihenni. Minden megharcolt igéért, amit ma megértettem jó hálát adni. - ip - From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Oct 28 16:18:25 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 28 Oct 2001 16:18:25 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 10. 28. Message-ID: <004601c15fc4$1dab9f60$79c1e4c3@t> A farizeus és a vámos imádsága Mindannyiunkat megtanít arra, hogy a kérdés sohasem az, mennyit imádkoztunk, hanem az, hogy milyen lelkülettel. A vámos megigazultan ment haza, mert elsősorban Istenre figyelt és nem önmagára. A farizeus kétségtelenül azt tette, amit a 'becsületes ember' tesz: kerülte a bűnt és tette a kötelességét. De még ez sem volt elég arra, hogy megigazuljon, mert nem volt mögötte megfelelő lelkület, nem engedte Istent, hogy alakítsa a bensejét. A megaláztatás és felmagasztalás pedig leginkább a bűnbocsánat szentségében történik: aki megalázza magát a bűnvallomással Isten és egy embertársa, a gyóntató pap előtt, azt felmagasztalja az Úr, ragyogó tiszta lesz. Aki pedig felmagasztalja magát, azt megalázhatja egy kísértésben való elbukással Az, Akinek gondja van minden halandóra. Bertalan From idozsa at communio.hcbc.hu Sun Oct 28 18:45:02 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 28 Oct 2001 17:45:02 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 29. Message-ID: <200110281745.f9SHj2Q20211@communio.hcbc.hu> 2001. október 29. (Róm 8,12-17) Lk 13,10-17 Ismert mű a Lóci óriás lesz (elérhető pl. http://www.bdeg.sopron.hu/bdeg/archiv/harang999/cikk3.html). Egy kisgyereknek lehet fölülről utasításokat adni, de valahogy más a kép, ha leülünk mellé a szőnyegre játszani. Egy meggörnyedt asszony csak egy töredékét láthatja annak a horizontnak, ami a mi szemünk számára természetes. Ahhoz, hogy valakinek a szemét láthassa, felfelé kell néznie. Környezete pedig lenéz rá... (Abban a korban le is nézi, mert asszony, mert démonok lakják). Ha igazán kapcsolatba akar valaki lépni ezzel az asszonnyal, egy szintre kell kerülnie vele. Jézus biztosan lehajolt hozzá egy kicsit, hogy a szemébe nézzen - aztán újra egy szintre kerültek, de már egyenesen állva. A Nyomorultakban a püspök asztalhoz ülteti a volt gályarabot, vetett ágyat biztosít neki éjjelre. Uramnak szólítja, és nem tegezi le, mint ahogy az ilyet szokás volt (volt?). Befogadja azt, akit mindenki elutasított, és a másik végre embernek érezhette magát. Sokszor kis dolog is elég - egy szó, egy mosoly - hogy valaki mellettem újra ember lehessen. Jézus megszegi a szombatot - ugyanakkor Ő tartja meg igazán. Tudja, hogy az ünnep lényege nem a szabályok betartása. Azon a napon Izrael az Egyiptomból való szabadulást (is) ünnepelte - és Jézus lehetőséget teremt az egyéni szabadulás megtapasztalására. Mi keresztények hagyjuk-e magunkat megszabadítani, vagy még vasárnap is folyton görcsölünk, nem tudván élvezni a pihenést? Tudunk-e egyáltalán pihenni? Az evangéliumi történet tanúsága szerint arra való az ünnep, hogy legyen időnk a másik emberre, legyen alkalmunk nemcsak látni, hanem meglátni a másikat - és a magunk számára elfogadni a szabadítást. Bangó M. Klára kalocsai iskolanővér From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Oct 29 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 29 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 10. 30. Message-ID: <200110291745.f9THj1923675@communio.hcbc.hu> Róm 8, 18-25 Lk 13, 18-21 "Mihez hasonlítható Isten országa... Hasonlít a mustármaghoz... hasonlít a kovászhoz..." (Lk 13, 18 ss) Krisztus Isten országát "mustármaghoz" és "kovászhoz" hasonlítja. Isten országa csakis hasonlatban érthető. És még így is csak igen nehezen. Miért nem egy piramishoz hasonlította, ahol mindenkinek megvan a maga hierarchikus helye?! Miért nem egy fényes palotához hasonlította, ahol nyugodtan élvezheti az örökkévalóságot minden "kiválasztott üdvözült"?! "Mustármag" és "kovász" eléggé érthetetlen fogalmak. Krisztus logikája itt is felhívja magára a figyelmet. Miközben "mustármagról" és "kovászról" beszél, elítéli kora hajszálhasogatásokba fulladt társadalmi/vallási rendszerét. Az általa használt képek nem csak egy eljövendő "országról" beszélnek, hanem valamiről, ami már közöttünk van. Isten országa az egyén, a mustármag, a "csepp a tengerben". Ebből nő ki a megváltás misztériuma, amely kihat az egész emberiségre. A "mag", ha meghal, jó gyümölcsöt hoz. Az egyén, ha leküzdi egoizmusát, nárcizmusát, fukarságát, irigységét, féltékenységét, kicsinyes szokásait, akkor Isten országát a szívében hordozza és tovább is adja. Krisztus tanítása egyszerű, mint ahogy a nagy tanítások mindig egyszerűek. Benne az egyén szociális dimenziója kap hatalmas szerepet. A "mustármag" hatalmas fává terebélyesedik, és a "kovász" megkelti az egész lisztet. Ugyanezt az emberi vonást használják fel a totalitárius rendszerek, a diktatúrák és egyre inkább a "modern" vallások. A XX. század rengeteg ledöbbentő példával szolgáltat... Az emberben fává tud terebélyesedni a jó, a kreativitás, az előzékenység, a másokra való figyelés, de ugyanakkor fává terebélyesedhetik a rossz, a hisztéria, a félelem, az egoizmus, az uralomvágy. Isten országa bennünk van. Ez az Újszövetség forradalma. Ami bennünk van, az körülöttünk is felépül. Mi van körülöttünk? Mennyire "Isten országa" az, amelyet (politikai és vallási) rendszereinkkel felépítünk? Krisztus szerint mi magunk meg tudjuk ítélni, hogy mi az igazság (Lk 12, 57). Meg tudjuk ítélni, ha ezt akarjuk. Ugyanis azért van szemünk, hogy lássunk és azért van fülünk, hogy halljunk. De gyakran nem akarunk sem hallani, sem látni... Isten országa nem beválthatatlanul megdagadt szavakból, vagy cselekvéshóbortból épül fel. Hanem emberekből. Az ember és társadalma viszont azzá válik, ami látomásának gyújtópontjában áll. Krisztus víziójának gyújtópontjában Isten országa állt. Ez az "ország" motiválta minden tettét. Mi áll a mi víziónk gyújtópontjában? Mi motiválja tetteinket? Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, elég szétnézni a körülöttünk levő társadalomban. Az ugyanis belőlünk épül fel... Szakács Ferenc Sándor From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Oct 30 22:22:18 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 30 Oct 2001 22:22:18 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 10. 31. Message-ID: <005b01c16189$88caf220$68c1e4c3@t> Lk,22-30 "Uram, ugy-e kevesen udvozulnek?" Ma is sok embert ez a kerdes foglalkoztat: Vajon hanyan udvozulnek? Kik? Vegtelen irgalmaban nem fog Isten vegul mindenkin megkonyorulni? ... Jezus nem ad valaszt a kerdesre. Azt mondja el feleletkent, ami fontosabb - mit kell tenni, ahhoz, hogy valaki udvozuljon: "igyekezzetek a keskeny kapun bemenni". Nem eleg Jezust latni: "a szemed lattara ettunk, ittunk; a mi utcankon tanitottal". Ennyi még nem jelenti azt, hogy hozza is tartozunk, hogy csatlakoztunk hozza, hivasat meghallva es kovetve. Nem eleg bizonygatni, hogy jartunk hittanra es vasarnaponkent templomba. A "sima talalkozas" nem elegendo. Isten Igejenek elette kell valnia bennunk: letunknek alkoto elemeve, szerves reszeve. gk From idozsa at communio.hcbc.hu Wed Oct 31 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 31 Oct 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 01. Message-ID: <200110311745.f9VHj1a08145@communio.hcbc.hu> november 1 csütörtök Mindenszentek ünnepe (főünnep) Jel 7, 2-4.9-14 Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. 1Jn 3, 1-3 Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya Mt 5, 1-12a Nagy lesz a jutalmatok a mennyben. A szentek, akik eljutottak Isten országába. A szentek, akikre felnézhetünk, akik bíztatnak, hogy végig tudjuk járni Isten útját, az örök hazába vezető utat. A mai napon mindazokra gondolunk, akik bár névtelenül, csak közvetlen környezetük által ismerten, szent életet éltek. Az egész megdicsőült Egyházzal együtt örvendezünk ezen a napon. Hálaünnep a mai nap Isten jóságáért, aki megváltott és szeretetével elhalmozott minden embert. Lépjünk hát hálás szívvel Isten elé. A remény ünnepe a mai nap. Sokan vannak, akik végigjárták életük útját, megvalósították az életszentséget. Szentatyánk a kezdődő harmadik évezredre az életszentséget, mint ajándékot és feladatot állítja elénk. Hálát adunk az ajándékért, készségesen vállaljuk a feladatot. Fulop Akos Kobanyai Szent Csalad Plebania