[Magveto] 2001. 11. 05.

[Babos Tamás]

2001. november 5.
Rom. 8, 28-30.

" akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat
meg is dicsőítette."
       Szent Imre ünnepe van. A magyarországi kereszténység hajnala volt
akkor. Példaképek kellettek, hogy meglássák és megértsék, mit jelent
Krisztust követni. Élen István. Ő példaképe minden felelős felnőttnek,
vezérnek, apának, szenvedőnek, halál előtt mindent elrendezőnek.
Kiválasztott a feleség is, igaz, keresztény anya, templomokért dolgozó,
miseruhákat hímző, idejét jól felhasználó hölgy. Példájuk ragyog. Rajtuk
mutatja be az Úr a népnek, a gyakorló keresztény életet.
   De mi lesz az ifjúsággal?
   Akiket Isten meghívott, igazzá is tette. Szent család, szent sarja Imre.
Megérti, követi, amit szüleinél lát. Buzgó az Istennel kapcsolatos
dolgokban. Tanulékony Gallért keze alatt. Bátor, ha a nemzetért tenni kell.
Elfordul minden testi, lelki tisztátalanságtól. Nem köti le egyetlen
szenvedély sem, tiszta mindvégig. Felhasználja a kapott isteni erőket s így
meg is marad igaznak. Teljesíti, amiért  meghívta, és amiért küldte az Úr.
     Meghívott vagyok. Igazzá tett már keresztségemben. Küld engem is. Tudom
mit vár tőlem?  Példaképe vagyok-e, mint Imre, fiataloknak, mint István és
Gizella minden felnőttnek?
     Őt megdicsőítette, aki meghívta. Minket is, általunk nyújtott
példánkat  követő embertestvéreinket is megdicsőíteni akar! Pogány korunkban
ismét példaképek kellenek.

      Gyulay Endre