[Magveto] 2001. 11. 02.

[Dozsa Istvan]

November 2.

"Használd a világ dolgait; de ne ejtsen rabságba a világ. Beléptél ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj tehát, hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem hogy tovább menjen." (In Io. Evang. Tr 40.10)
A mai nap a kapura mutat, a túloldalra nyíló kapura, amely az evilági fogadónkból átvezet az örökkévaló, halhatatlan életbe. Ezt az egyházatyáktól vett idézetet egy konkrét barátom eltávozása alkalmával kaptam, reális üzenete, fedezete, valóságtartalma van. A második születés izgalmát és kikerülhetetlenségét tárja elénk. 
Halottak napja van, vagy inkább az örök életre meghívottak napja. A Mindenszenteknek, a már biztosan győztesek seregének napja nyomán ma azokra gondolunk, az Élet Urára tekintve, "akiknek hitét csak te ismerted". (VII. kánon). Kérjük is: "Támaszd fel őket a végső napon."
Anyaszentegyházunk a bibliai szemelvények egész gazdag tárházát adja elénk a mai napra (és általában a gyászmisék alkalmával). Szabadon válogathatjuk meg ebből a sorozatból az ó- és újszövetségi olvasmányt, az evangéliumi részletet. Családi, baráti körben sokat mond a Rómaiakhoz írt szent páli levél szolidaritást kifejező részlete (Rom. 14, 7-9, 10b-12). "Egyikünk sem él és egyikünk sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, és ha meghalunk, az Úrnak halunk meg." Egyaránt az Övé vagyunk: Ez valóban a szolidaritás, a Krisztustól felkínált barátság szava, a teljes hozzátartozásunké. Ennek függvényében az egymás közti szolidaritásra is gondolhatunk. Nemcsak életünk szellemi örökségével, de a halálunknak egy percre a környezetünk felé megálljt parancsoló tényével is - még egyszer ajándék vagyunk egymás számára. Halálunk árán kénytelenek az Úrra és egymásra figyelni, ráérni. Mintegy tükrös igazsága ennek a Jn. 17, 24-26-ból vett evangélium: Jézus főpapi imájának csodaszép és határozott szava: "Atyám, azt akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok, akiket nekem adtál." Ez nagyon megnyugtató! Máris hálás vagyok, hálásak lehetünk érte.
Így az evilági fogadó sem rideg, hideg, otthontalan.