From idozsa at communio.hcbc.hu Thu Nov 1 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 1 Nov 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 02. Message-ID: <200111011745.fA1Hj1n11201@communio.hcbc.hu> November 2. "Használd a világ dolgait; de ne ejtsen rabságba a világ. Beléptél ebbe a világba, útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy ne maradj ebben a világban, hanem lépj majd ki belőle. Haladj tehát, hiszen csak fogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem hogy tovább menjen." (In Io. Evang. Tr 40.10) A mai nap a kapura mutat, a túloldalra nyíló kapura, amely az evilági fogadónkból átvezet az örökkévaló, halhatatlan életbe. Ezt az egyházatyáktól vett idézetet egy konkrét barátom eltávozása alkalmával kaptam, reális üzenete, fedezete, valóságtartalma van. A második születés izgalmát és kikerülhetetlenségét tárja elénk. Halottak napja van, vagy inkább az örök életre meghívottak napja. A Mindenszenteknek, a már biztosan győztesek seregének napja nyomán ma azokra gondolunk, az Élet Urára tekintve, "akiknek hitét csak te ismerted". (VII. kánon). Kérjük is: "Támaszd fel őket a végső napon." Anyaszentegyházunk a bibliai szemelvények egész gazdag tárházát adja elénk a mai napra (és általában a gyászmisék alkalmával). Szabadon válogathatjuk meg ebből a sorozatból az ó- és újszövetségi olvasmányt, az evangéliumi részletet. Családi, baráti körben sokat mond a Rómaiakhoz írt szent páli levél szolidaritást kifejező részlete (Rom. 14, 7-9, 10b-12). "Egyikünk sem él és egyikünk sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, és ha meghalunk, az Úrnak halunk meg." Egyaránt az Övé vagyunk: Ez valóban a szolidaritás, a Krisztustól felkínált barátság szava, a teljes hozzátartozásunké. Ennek függvényében az egymás közti szolidaritásra is gondolhatunk. Nemcsak életünk szellemi örökségével, de a halálunknak egy percre a környezetünk felé megálljt parancsoló tényével is - még egyszer ajándék vagyunk egymás számára. Halálunk árán kénytelenek az Úrra és egymásra figyelni, ráérni. Mintegy tükrös igazsága ennek a Jn. 17, 24-26-ból vett evangélium: Jézus főpapi imájának csodaszép és határozott szava: "Atyám, azt akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok, akiket nekem adtál." Ez nagyon megnyugtató! Máris hálás vagyok, hálásak lehetünk érte. Így az evilági fogadó sem rideg, hideg, otthontalan. From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Nov 4 21:12:14 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 4 Nov 2001 21:12:14 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 04. Message-ID: <003d01c1656f$0fb240c0$68c1e4c3@t> 2001. november 4. Lk19,1-10 Szerette volna látni Jézust, szemtől-szembe. Most mit remélt ettől, mi lesz jobb? Látta és... A legnagyobb találkozás Jézussal, mindig abban van, hogy az a szem rátekintett az emberre. Péterre is, amikor Őt megtagadta, azon az éjszakán. Igazában a bűnbánat akkor lesz teljes, amikor a két szempár találkozik, Jézusé és a bűnösé. És itt is, Zakeus, ez a bűnös, kereste, hogy lássa, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Ha valaki nagyon alacsony termetű, akkor valószínű van benne jókora kisebbségi érzés, szorongás, pláne ha egy vezető beosztású férfi, az ilyen kellemetlen helyzetet nehezen viseli, de Zakeus leleményes volt. "Így hát előrefutott, fölmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia." Valószínű arra vitt az út, de ez olyan megdöbbentő, hogy itt most el kell mennie, mert kell velem találkoznia. S milyen megdöbbentő az is, hogy Péterre is ránéz nagycsütörtök éjszakáján és ő keserves sírásra fakad, és Júdás épp ez elől a találkozás elől fut. De a mi vétkezéseink után is ez az első reakció: csak szembe ne kerüljek vele, hogy fogok a szemébe nézni? "Mikor Jézus odaért, fölnézett, megszólította." olvassuk ezt egyszerű szívvel, ezt a három mozzanatot: hogy odaért, fölnézett, megszólította. Odaér hozzánk Jézus, ahol vagyunk, föl(ránk)néz és megszólít... Zakeus, jöjj le hamar, ma a te házadban kell megszállnom. "Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tért be megpihenni". De hát le vannak maradva, mi az hogy bűnöshöz tér be, hol van itt már a bűnös, hol van? "Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit megcsaltam valamiben, négyannyit adok helyette." Érdemes egy kicsit utánaszámolni! Biztos hogyha az üdvösség elér bennünket, akkor kell, hogy elveszítsük a fejünket és valami olyat tegyünk, amit másként semmiképpen sem tettünk volna meg. És akkor hozzátesz egy mondatot: "Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, megmentse, ami elveszett." Mire ideértünk az elmélkedésben, számunkra azt jelenti, hogy MOST, MA, MINKET ÚJRA MEGKERESETT! MEGTALÁLT! From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Nov 4 21:13:16 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 4 Nov 2001 21:13:16 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 05. Message-ID: <003e01c1656f$1027bee0$68c1e4c3@t> 2001. november 5. Rom. 8, 28-30. " akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette." Szent Imre ünnepe van. A magyarországi kereszténység hajnala volt akkor. Példaképek kellettek, hogy meglássák és megértsék, mit jelent Krisztust követni. Élen István. Ő példaképe minden felelős felnőttnek, vezérnek, apának, szenvedőnek, halál előtt mindent elrendezőnek. Kiválasztott a feleség is, igaz, keresztény anya, templomokért dolgozó, miseruhákat hímző, idejét jól felhasználó hölgy. Példájuk ragyog. Rajtuk mutatja be az Úr a népnek, a gyakorló keresztény életet. De mi lesz az ifjúsággal? Akiket Isten meghívott, igazzá is tette. Szent család, szent sarja Imre. Megérti, követi, amit szüleinél lát. Buzgó az Istennel kapcsolatos dolgokban. Tanulékony Gallért keze alatt. Bátor, ha a nemzetért tenni kell. Elfordul minden testi, lelki tisztátalanságtól. Nem köti le egyetlen szenvedély sem, tiszta mindvégig. Felhasználja a kapott isteni erőket s így meg is marad igaznak. Teljesíti, amiért meghívta, és amiért küldte az Úr. Meghívott vagyok. Igazzá tett már keresztségemben. Küld engem is. Tudom mit vár tőlem? Példaképe vagyok-e, mint Imre, fiataloknak, mint István és Gizella minden felnőttnek? Őt megdicsőítette, aki meghívta. Minket is, általunk nyújtott példánkat követő embertestvéreinket is megdicsőíteni akar! Pogány korunkban ismét példaképek kellenek. Gyulay Endre From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 5 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 5 Nov 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 06. Message-ID: <200111051745.fA5Hj1326292@communio.hcbc.hu> 2001. november 6. Sztl.: Róm. 12,5-16a Ev.: Lk. 14,15-24 "Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően..." (Róm. 12,6.) A római levél részlete, az Istentől jövő képességeink és adományaink felismerésére buzdít. Bár ez a gondolat egyértelműnek tűnik mindannyiunk számára mégis naponként elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent kaptunk az Élet Urától. Értékeinket, adományainkat azért kaptuk, hogy kamatoztassuk, használjuk. Isten minden emberre számít. Kétkezi munkásra, a pedagógusra, szülőre és még sorolhatnánk tovább. A mai napon írásban készítsünk egy listát milyen értékeket kaptunk Istentől. Meg fogunk lepődni! Balogh Attila bosi at matavnet.hu From idozsa at communio.hcbc.hu Sat Nov 10 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 10 Nov 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 11. Message-ID: <200111101745.fAAHj1717805@communio.hcbc.hu> Nov. 11.- Szent Márton püspök Szent Márton azok közé a szerencsések közé tartozott, akit jó természete is segített abban, hogy élete útját végigjárva megtegyen talán mindent, ami róla Isten terveiben szerepelt. Mint katona (és katekumen) komoly, nyugodt magatartásával, előzékenységével, türelmes, szolgálatkész és szeretetreméltó viselkedésével megnyerte a katonatársak barátságát és ragaszkodását. Szent Márton egész életét végig kíséri a szegénység, az egyszerűség keresése és szeretete. Maga is szegényen élt, a szegénységben pedig nem a szerencsétlenséget látta csupán, hanem a lehetőséget az Úr szolgálatára. Jótékonyságára püspöksége idején is számtalan példa akadt. Ismerős a kolduson való segítsége, valamint halála előtti alázatossága. Saját életünkre nézve - Szent Márton példáját látva - feltehetjük a kérdést: "Lelkedben ég-e a tűz, éjjeli rémet elűz? Lelkedben ég-e a holnap reménye...?" Lobog-e benned az istenszeretetből fakadó buzgóság, tenni akarás vágya? Az ima, az áldozat és az emberek iránti szeretet? Rátettem-e életemet erősen és visszavonhatatlanul az Úr szolgálatára? Vagyok-e Krisztus hűséges és kitartó katonája? Szent Márton püspök, könyörögj mindnyájunkért, akik az új pogányság helyébe Krisztus közösségét akarjuk felépíteni. Amen. -nz- From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 12 18:45:00 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 12 Nov 2001 17:45:00 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 13. Message-ID: <200111121745.fACHj0f20942@communio.hcbc.hu> 2001. November 13. Kedd Bölcs 2,23-3,9. - Lk 17,7-10. A Bölcsesség könyvének szavai nekünk is szólnak: Olyan világban élünk, amelyben a hívő embert sokan lesajnálják, megpróbálva bennünk kisebbrendűségi érzést kelteni. Nem új dolog ez. És a válasz, amit a Bölcsesség könyvében olvashatunk - nemcsak a mai szakaszra gondolok -, roppant szellemes. Valójában azok sajnálatra méltók, akik erről az árnyékvilágról hiszik azt, hogy ez az igazi valóság. Már a Bölcsesség könyve is felcsillantja a halhatatlanság reményét, amit Jézus feltámadása tesz keresztény reménnyé: Isten szeretetében boldogok leszünk. Nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert Isten szeret minket. Elemér From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Nov 18 19:02:22 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 18 Nov 2001 19:02:22 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 17. Message-ID: <014801c1705b$3732de60$71c1e4c3@t> Bölcs 18, 14-16; 19, 6-9 Lk 18, 1-8 "Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni." (Lk 18, 1) Gyökössy Endre szerint az ember egysége csak akkor valósul meg, ha kapcsolatban van a körülötte levőkkel, Istennel, önmagával és a természettel. Az egyén vagy kiépíti kapcsolatait és vállalja emberi léte teljességét, vagy leredukálja létezését. Imádkozni kell és nem szabad belefáradni. Vagyis egységben lenni mindazzal, ami több, mint a kézzel megfogható valóság, ami több, mint a gazdasági rendszerek embertelen útvesztője. Aki a mai világban imádkozni kezd, azt hülyének tartják. Imádkozni, megállni és az életen, az emberi létezésen meditálni - egy olyan világban amely egyre inkább felgyorsul és egyre inkább elszemélytelenedik - nem logikus cselekedet. Előre haladni, termelni és fogyasztani, uralkodni és "feljebb kerülni". Csak nem imádkozni. Az imában ugyanis előfordul, hogy önmagával találkozik az ember. Az pedig egy kellemetlen és kényelmetlen találkozás, különösen akkor, ha számos rendezetlen problémája van az embernek önmagával szemben. A mai társadalom pedig távolról elkerüli a nyugalmat, a csendet, a befele fordulást, az "imát"... A szétszórtságát és belső káoszát, hogy leleplezhesse az európai ember létrehozott egy olyan morálgyakorlat-rendszert, amely lassan teljesen használhatatlan. Erre kitűnő példa az európai nevelés: jó állampolgárok helyett, a becsvágyó embert ébreszti fel. Lassan egy "inferno" alakul ki a hatalmas "haladásban": ravaszkodás, csábítás, hízelgés, hencegés, fennhéjázás, hazudozás, másítás, elkenés, burkolás, gyanúsítás, tagadás... mindez azért, hogy az egyén elrejtse, hogy szava és tartása tulajdonképpen nincs. A nagy rohanásban valahol elmaradt. Maszkot a maszkra (Shakespeare). Az ima nélkül maradt "fejlődő" egyén a 20 században hatalmas dinamikára tett szert. Elveszti tartását, elkezd hencegni, nagyzolni, gyanúsítani, beárulni; hogy ezt eltakarja, beveti az indulatait; hogy ezt letagadhassa, hazudik és hogy ezt igazolja erőszakhoz nyúl. A hitetlenségben és a káoszban "istenné" válik. Az ima a szabadságra teremtett ember jellemzője. A nem-szabad lény viszont a szabadságban nem érzi jól magát, ezért oda húzódik, ahol tovább szolgálhat. Létét leszűkíti és elkezd félni. Az evangéliumi rész zárómondata minden időben elgondolkodtató: "csak az a kérdés, hogy amikor az emberfia visszajön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18, 8) Szakács Ferenc Sándor From tbabos at mail.datatrans.hu Sun Nov 18 19:01:42 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sun, 18 Nov 2001 19:01:42 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 12. Message-ID: <014701c1705b$36ce2920$71c1e4c3@t> November 12. A megosztottság mindig is a gonoszság fegyvere volt a jó ellen. Amikor Jézusunk megalapította egyházát, akkor azt imádkozta: "Legyenek mindnyájan egyek." (Jn 18,21) Az Ősellenség azóta is azon munkálkodik, hogy megosztja, szétszabdalja Jézus egységes köntösét. Kelet és nyugat szétválása, a reformáció és a napjainkra szinte mindennapossá váló szektákra szakadás Jézus akarata ellen való. Ez gyengíti az Egyházat, gyengíti az igehirdetést, a missziós munkát. Az egységre törekvés, egymás megértése, a szembenállás megszűnése pedig egyértelműen jelzi számunkra, hogy itt Isten működik. A feladatunk ezért egyértelmű: egységre kell törekednünk. Egységre elsősorban egyházközségeinkben. Le kell győznünk e világ abbéli törekvését, hogy mindig csak a saját akaratunkat érvényesítsük. Jézus azért alapította így (hierarchikusnak) az anyaszentegyházat, mert tudta, hogy csak egységes vezetés alatt töltheti be küldetését, teljesítheti a Krisztustól kapott parancsokat. Hinnünk kell a Szentlélek működésében, mert Ő elvezet a teljes igazságra, a teljes egységre a beteljesült boldogságra. - km - Bocsánat a késésért, festés volt :( Tamás From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 19 18:45:02 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 19 Nov 2001 17:45:02 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 20. Message-ID: <200111191745.fAJHj2N08105@communio.hcbc.hu> Lk. 19. 1-10. Zakeus kíváncsi. E gyermeki tulajdonsága nyilvánul meg abban, hogy méltóságát is feladja: felmászik a fára. Sokan érdeklődtek Jézus iránt, de nem mindenki hozott áldozatot, hogy valóban láthassa az Urat. Zakeus nem csak megnézni akarta a jelenséget, hanem szemlélni is. Kíváncsisága nem csak felszínes volt, okulni akart a találkozásból. Alázatossága által emelkedett ki a tömegből, így találkozhatott az Úrral. Kíváncsiak vagyunk Krisztusra, vagy elég számunkra az, amit készen kapunk? Van-e bennünk alázatosság, merünk-e kiríni a tömegből, hogy Jézushoz közelebb kerülhessünk? A Jézussal való rendszeres találkozás a szentségekben indít minket arra, hogy legalább egy részét vagyonunknak/énünknek szétosztogassuk embertársainkank? LMK From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Nov 19 20:43:30 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 19 Nov 2001 20:43:30 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 19. Message-ID: <006b01c17133$2ac35640$75c1e4c3@t> Péld. 31, 10-13. 19-20. 30-31 Lk. 6, 27-38 "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak" (Lk 6, 31) A Szentírás mai részletei a bölcsességet hirdetik. Bölcs ember az, aki fékezi indulatait, átértékeli értékrendszerét. A lukácsi idézet által leírt keresztény inkább őrültnek mintsem "reálisnak" mutatkozik. Mert ahhoz, hogy valaki ellenségét szeresse, haragosaival jót tegyen, áldást mondjon rágalmazóira, adjon mindenkinek, aki kér tőle, bizonyos fokig "őrültnek" kell legyen. Mindez kétezer év kereszténység után sem változott sokat. Manapság reálisnak hívják a ravasz és elvetemült embereket, amelyben egyesül az angyal tudása az ördög tapasztalatával. Minden gondolat mögött hátsó gondolat van, a hite pedig tele van rosszhiszeműséggel. Senkiben nem bízik, minden szóban kételkedik. Amikor feltelt hátsó gondolattal, bizalmatlansággal, kétkedéssel (mert mindenkiről feltételezi, hogy hazug, tolvaj, hiú és szívtelen) akkor azt hiszi, hogy a világot teljesen megismerte (Hamvas Béla). Az a közmeggyőződés uralkodik el, hogy a kapzsi szerez vagyont, és a komisz kap tekintélyt. Az "őrült" ember logikája viszont sokkal "reálisabb", mint a "reális" emberé. A reális ember ugyanis teljesen elveszti illúzióit, nincs számára semmi, ami "nemes" és "becsületes". A "reális" emberek világa állandó marakodás hatalomért, vagyonért és élvezetekért. Őt az élet "megtanította"; ő az, aki az élet iskoláját kijárta. Az ilyen ember megtanulja, ami közönséges, aljas és alattomos. Életszemlélete leredukálódik, létezésében leszűkül és elhatalmasodik rajta a félelem. Annyira "reális" lesz, hogy már nem hisz el semmit. Az evangélium felszabadítja az embert "realizmusa" alól. A "szabadság" lelkét hirdeti. Ha Isten "reális" lett volna, akkor csak gyárat, bankot, tudományt és hivatalt teremtett volna. De hála Istennek Isten nem "reális". Az Isten által felszabadított ember szereti ellenségét, jót tesz haragosaival, áldást mond az átkozóira; ha valaki elveszi köntösét, odaadja a ruháját is. Nem mondani ítéletet senki felett, nem elítélni senkit - a megváltott ember érthetetlen logikája (Lk 6, 37). C. G. Jung analitikus pszichológiájában ezt úgy fogalmazza meg, hogy "semmi sem idegen számomra, ami emberi". Aki őszinte önmagához, itt lehajtja a fejét és elgondolkodik "kereszténységén". "Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak" (Lk 6, 31) A Lk 6, 27-38 érdekes válasz út elé állíja az olvasót. A megváltott embernek nincs tapasztalata, hanem kedélye, nem az élvezet fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, nem a vagyon, hanem a szépség, nem az ál-alázat, hanem az irgalom. Pszichikus energiák szabadulnak fel a kicsinyesség feladásából, hisz nem kötődik lényegtelen dolgokhoz, elméletekhez (ideológiákhoz) és halott szabályrendszerekhez. A kimondott szót önmagára is kötelezőnek tartja; amit másokra érvényesnek tart, abba önmagát is belefoglalja. Ezért mértéktelenül humanista és nem süljed be az egoizmus kilátástalan örvényébe. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Tue Nov 20 18:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 20 Nov 2001 17:45:01 GMT Subject: [Magveto] 2001. 11. 21. Message-ID: <200111201745.fAKHj1X03755@communio.hcbc.hu> 2 Mak 7, 1. 20-31 Lk, 19, 11-28 "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van". (Lk 19, 26) Az evangélium nem a butaságot, az együgyűséget, a balgaságot hirdeti. "Legyetek egyszerűek, mint a galambok, de ravaszok, mint a kígyók." Az értelem érdekében Krisztus még a kígyót is rehabilitája. Nem balga ember a teremtmény. Értelmét és képességeit azért kapta, hogy kamatoztassa. Aki megijed, az elveszti bátorságát. A félelem pedig megöli a kreativitást, megfosztja az egyént képességeinek a kibontakoztatásától, társadalmakat zülleszt le teljesen. Akinek van, annak egyre több lesz. Eddig nincs is baj. A baj ezután következik: akinek nincs, annak egyre kevesebb lesz. Az embernek leszűkül a léte, retteg a szabadságtól, emberekre és rendszerekre hárítja át saját tetteinek a felelősségét. Tömegesen manipulálhatóvá válik. A közelmúltban tapasztaltuk, hogy milyen társadalom felépítésére képesek az ilyen emberek. Ami megvan az egyénben, az megvan a társadalomban; ami megvan a társadalomban az megtapasztalható az egyénben - írja C. G. Jung. A körülöttünk levő társadalomban pedig egy növekvő félelem tapasztalható. Emberek ássák el "minájukat", anélkül, hogy kamatoztatnák képességeiket. Egy ördögi kör alakul ki (infernó): képességek kiaknázása és a társadalomban való felhasználása helyet hencegés, nagyzolás, gyanúsítás, hazudozás. Maszkokkal védik a sebzett (gyakran gyerekes) belsőt; elásott "minákkal" biztosítják be a törékeny (lelki) biztonságukat. A lopás és kizsákmányolás globalizálódva törvényesedik. A modern kor nyugati embere valamitől mégis fél. Ezért állandóan izgatott. Teljesen felaprózza idejét (időnapló), hogy ne kelljen "elszámolnia" önmagával. Szétszórja magát. A rohanás megnyugtatja (vö. Csíkszentmihályi Mihály: "Flow. Az áramlat"). Így nem kell azon gondolkozzon, hogy a világ nagy része éhezik, hogy az emberiséget egyre nagyobb társadalmi, ökológiai és politikai kérdések gyötrik. Néhányan mégis megállnak, gondolkoznak kissé, megijednek, aztán tovább rohannak... A bölcsességet mégis kamatoztatni kell. A mai evangélium elárulja, hogy mi lesz azzal az emberrel / társadalommal, aki erre nem képes. Az ember építi történelmét: társadalmi dimenziója lényeges faktor. Hogy mennyire képtelen viszont erre, azt a 20. század történései nyíltan hirdetik. "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van". (Lk 19, 26) Szakács Ferenc Sándor From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Nov 23 17:45:13 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 23 Nov 2001 17:45:13 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 24. Message-ID: <200111231645.fANGjDr18854@communio.hcbc.hu> November 24. Lk 20,27-40 "...hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz..." Jézus a földi házasságot egy szintre emeli a mennyei angyali léttel. Igen nagyra értékeli! Bizony, egy jól működő házasság - a nehézségei ellenére is - már itt a földön "angyali" életet jelent a házasság közösségében élőknek (házasfelek, gyermekek). Vajon milyen hasonlattal illetné a földön házasságnak csúfolt kapcsolatokat (házzasság-romok, sokszoros újraházasodás, élettársi kapcsolat, együttélés, azonos neműek kapcsolata stb.)? Jézus ebben a kérdésben is nagyon realista. Valóban az igazi (földi) boldogságot a harmonikus család tudja megadni. Ezért is kell támogatnunk minden kezdeményezést, mely a házasság intézményét, a család intézményét erősíteni, támogatni akarja - legyen az egyházi vagy polgári kezdeményezés. Seidl Ambrus From idozsa at communio.hcbc.hu Mon Nov 26 17:45:14 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 26 Nov 2001 17:45:14 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 27. Message-ID: <200111261645.fAQGjEY11192@communio.hcbc.hu> Olvasmány: Dán 2,31-45 Evangélium: Lk 21,5-11 Számtalanszor megtapasztalhattuk már, hogy jönnek, feltűnnek emberek, "próféták", akik mondanak, hirdetnek valami hihetőt egy nehéz, kritikus állapotban. Szeptember 11-e után többen hozták a Jelenések megfelelő igéit, mint valaminek az üzeneteit, jeleit. Jézus, - de kár, hogy sokszor elfelejtjük - óv minden direkt megnyilatkozástól, és óv azoktól, akik ilyet mondanak. Milyen kár, hogy a katolikusok kevéssé ismerik Isten igéjét és megtéveszthetőek. Nabukodonozor látta egy szobor felét, csodálhatta gazdag kidolgozottságát. De milyen hamar semmi válhat, megváltozhat. Mi is sajnos, féligazságokat ismerünk. Hazug dolgokat továbbítunk információs csatornáinkon keresztül. Nekünk ki kell imádkoznunk a látomások magyarázatát. Nekünk, keresztényeknek úgy kell viselkedni, mint ahogy az evangéliumot felvezető vers (alleluja) tanít: Virrasszatok éberen, viselkedjetek bölcs emberekként, kihasználva az időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg mi az Úr akarata. (vö. Ef 5,15-17). Ehhez sok odaadottság, lelki kitartás és a szentírás ismerete szükséges. -ip- From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Nov 28 21:23:41 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 28 Nov 2001 21:23:41 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 28. Message-ID: <004301c1784a$edd11460$6ec1e4c3@t> "...mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek rólam." (Lk.21,13) Amikor meghal valaki, a családtagok, rokonok, barátok átérzik a nagy veszteséget, a saját veszteségüket. Csak később, vagy kivételes esetben - például hosszú szenvedés utáni elköltözésnél - gondolnak vele, hogy az elhunyt szemszögéből nézzék a dolgot. Halála lehetőséget ad arra, hogy elfogadja, befogadja a teljesebb életet. Amikor 'királyok és helytartók elé', a közvélemény igaztalan és érték-mentes ítélőszéke elé hurcolnak, vagy éppen fejüket ingatva bélyegeznek meg a divatot nem követő gondolkodásunk és életvitelünk miatt, mi is megrettenünk és átérezzük nagy fájdalmunkat. Csak később gondolunk vele, hogy miként találtunk volna jobb alkalmat a tanúságtételre. Használjuk ki e lehetőségeket! Bertalan From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Nov 28 21:24:22 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 28 Nov 2001 21:24:22 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 11. 29. Message-ID: <004401c1784a$ee669da0$6ec1e4c3@t> 2001. november 29. Dán 6,12-28; Lk 21,20-28 Dániel könyve a bibliatudósok szerint Kr. e. 167-164 között keletkezett. Történeti háttere IV. Antiochosz Epifánesz erőszakos hellenizáló politikája. A szerző hitükért szenvedő kortársait akarja vigasztalni. Ebből a célból mondja el ezt a mai történetet is, amelynek nem az adatai, hanem a mondanivalója fontos a korabelei és a mai ember számára egyaránt. - Szól a "soha meg nem változtatható emberi törvényről", amely Dániel halálát okozhatta volna. Nem az ember itt a fontos, hanem a törvény(ek) pontos betart(at)ása. De sokszor esünk mi is, ma is ebbe a csapdába... - Érdekes, hogy Dániel imáját a Biblia Isten magasztalásaként értelmezi. Úgy látszik, mintha valójában nem is történt volna törvényszegés, hiszen a királyi törvény csak a kérést tiltotta! - Az egyházi művészetben sokszor találkozunk azzal a szemlélettel, amely Dániel megmenekülését az oroszlán barlangjából Krisztus feltámadásának szimbólumaként fogja fel. Krisztus a kereszten a 22. (21.) zsoltárt imádkozta, amelyben szerepel: "Szabadíts ki az oroszlán torkából" Az Iz 11,6-7 szerint a messiási korban a borjú és az oroszlán együtt legelészik, egy kisgyermek is terelgetheti őket, és az oroszlán szalmát eszik. Az 1Pét 5,8 írja: a Sátán mint ordító oroszlán körüljár... Az összefüggésekből következik, hogy Isten nemcsak Dánielt szabadította ki az oroszlánok barlangjából, hanem minket is a Sátán hatalmából. A mai evangéliumi szakaszban szörnyű képekről és rettegésről olvasunk. De az Emberfiáról pont Dániel könyve jövendölt! Amikor majd meglátjuk az Emberfiát, emeljük föl fejünket, mert elérkezett megváltásunk ideje. Ez a mai nap örömhíre. Bangó M. Klára nővér From idozsa at communio.hcbc.hu Fri Nov 30 17:45:01 2001 From: idozsa at communio.hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 30 Nov 2001 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 12. 01. Message-ID: <200111301645.fAUGj1V08450@communio.hcbc.hu> December 1. szombat Szűz Mária szombatja Dán 7, 15-27 Isten országa örökkévaló ország. Lk 21, 34-36 Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen! A virrasztás és imádság erősíti hitünket, Isten iránti bizalmunkat, Isten iránti szeretetünket. Ez a bizalom és szeretet vezessen át bennünket az új egyházi évbe, hogy ezzel a bizalommal készüljünk Jézus megtestesülésének ünneplésére. Nehéz, apokaliptikus képek, látomások olvashatóak Dániel könyvében. De tudnunk kell, hogy nem ijeszteni akarnak bennünket ezek a képek, hanem arra figyelmeztetnek, hogy a történelem végső ura az Isten, bármilyen nehézség legyen is osztályrészünk, végső célunkat, Istent nem veszíthetjük el. Imádsággal, Isten iránti szeretetünk erősítésével lehetünk úrrá minden nehézségen. Fulop Akos Kobanyai Szent Csalad Plebania