[Magveto] 2001. 04. 30.

Babos Tamás tbabos at mail.datatrans.hu
2001. Május. 1., K, 13:10:07 CEST


Elnézést, de az én hibámból lemaradt.

        Tamás


ApCsel 6,8-15; Jn 6,22-29

A mai olvasmányok az emberi kicsinyességre és befolyásolhatóságra hívják fel
a figyelmet. Ma ezek a sorok, a "tömegvilág" időszakában, talán találóbbak,
mint bármikor. Miről is van szó?! Az olvasmány István diakónus esetéről
számol be: bölcsessége kitűnik a körülötte levő tömegszellem által uralt
"közfelfogásból". Jelenléte zavaró elem volt, mert nem úgy gondolkodott és
nem úgy érvelt, mint azt a szűklátókörű és egyéni érdekeikbe besüppedő
világi és egyházi vezetőség elvárta. Magatartásával kihívta maga ellen a nép
manipulásához kitűnően értő vezetők ellenszenvét. A féltékenység,
szűklátókörűség, félelem és hitetlenség leghatalmasabb fegyvere a "tömeg".
Megnyerni a tömeget: ez minden zsarnok, minden hatalmához ragaszkodó
vezetőség utolsó kártyája. A tudás és az egyéniség szikráját csakis ezzel az
elemi erővel lehet elfojtani.  A "pislákoló mécsbelet", a "hajladozó
nádszálat" csak Isten ápolja és kedveli. Az emberiségét megtagadott ember
erre már nem képes. István diakónusnak meg kellett halnia: a népet
felizgatták ellene. Kevés embernek sikerült a történelem folyamán ilyen
élethelyzetből ép bőrrel kijutnia. A felizgatott tömeg kíméletlen és
kegyetlen. C. G. Jung szerint, intelligencia- és érzelmi szintje egy
álltéhoz hasonló. "Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk,
amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent". Felizgatták a népet, a
papokat és az írástudókat..." (V.ö. ApCsel 6,12).

A felizgatott nép "igazságszolgáltatása" viszont nem törvényes. Az ördögi
kör tovább kell folytatódjon: hamis tanúkat fogadnak fel (V.ö. ApCsel 6,13).
Megfigyelhetjük, hogy a "hamis tanú" egy nagyon fontos faktor a tömeg
szemében: mintha önmagukat akarnák megnyugtatni. Ledöbbentő, hogy legtöbben
el is hiszik a hamis vádakat. "Ez az ember folyvást a szent hely és a
törvény ellen beszél". (ApCsel 6, 13.b)

A modern társadalompszichológia részletesen elemzi az "önnyugtató"
módszereket (V.ö. E. ARONSON, A társas lény, 1997). A tömegnek elég csak egy
részét megnyerni: a többiek, engedelmes kutyusok módjára és a konformitás
törvényének engedelmeskedve, követik az előbbiek téves ítéletét és primitív
világszemléletét. Az ördögi kör bezárul, István diakónus meghal. Egyetlen
vétke, hogy vállalta saját meggyőződését. A II. Világháború véres és
kegyetlen realitása is ugyanennek a destruktív emberi gyengeségnek a
létezését bizonyította be.

Ha Európa, az elmúlt kétezer év alatt, csak egy "kissé" vált volna
"keresztényebbé", a szó legszorosabb értelmében, akkor a történelem
legkegyetlenebb vérfürdői talán nem a mi öreg kontinensünkön játszódtak
volna le...

Az evangéliumban Jézus megjegyzése egy másik emberi gyengeséget érint: a
falánkságot. Az ember egyre többet és többet akar. Hűségesen szolgálja azt,
aki többet ad neki. Árulás, tagadás, mások veszte nem számít. "Bizony,
bizony mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert
csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek és jóllaktatok". (Jn 6, 26) Ha a
csodajelek miatt keresték volna az Emberfiát, akkor néhány hónappal később
nem feszítették volna keresztre. De a falánkságnak az a legfontosabb
jellemzője, hogy ha nem táplálják, akkor agresszívan az adakozó ellen
fordul. Erre az emberi gyengeségre nincs jobb példa a fogyasztói
társadalomnál. A tömeg követ bárkit, aki többet ígér. Minél többet és minél
többet - ez a "boldog" élet titka.

Mindez nem tetszik Istennek. De akkor mi tetszik Istennek? "Az tetszik
Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." (Jn 6, 29)

De mit jelent az, hogy "hinni abban, akit küldött?". Az elmúlt két évezred
alatt rengeteg király, inkvizítor, "keresztény tömeg" hajtott végre véres
cselekedeteket Isten neve alatt. Sőt mi több, a Krisztust követő tömeg is
úgy gondolta, hogy Istent keresi, pedig csak a hasa után futott.
Kereszténynek lenni nem is olyan egyszerű: néha azt gondoljuk, hogy azok
vagyunk és ezt agresszívan bizonyítgatjuk is, közben csak az emberi
kicsinyességeinknek engedelmeskedünk.
"Most már csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia visszatér talál-e hitet
a földön?!" - olvashatjuk az evangélium soraiban. Akinek füle van, az hallja
meg.

Szakács Ferenc Sándor






More information about the Magveto mailing list