From tbabos at mail.datatrans.hu Sat Jun 2 21:33:33 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Sat, 2 Jun 2001 21:33:33 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 02. Message-ID: <003301c0eb9c$06ddd240$78c1e4c3@t> 2001. június 2. ApCsel 28, 16-20. 30-31 Jn 21, 20-25 "... Ezt a bilincset Izrael reménysége miatt rakták rám." (ApCel 28, 20) "... Te kövess engem!" (Jn 21, 22b) Pál, az olvasmányban, röviden részletezi, hogy Rómába a zsidók keményszívusége miatt került. Honfitársai Jeruzsálembe megkötözték, és a római hatóságok kezére adták. A római hatóságok kivizsgálták "az ügyét" és szabadon akarták bocsátani. A "honfitársak" tiltakoztak és Pál - római állampolgár lévén - a császárhoz kellett fellebbezzen. A kicsinyesség és a korlátoltság újra megmutatta az erejét. Pál kálváriája elkezdôdött. Pált, hivatástudata és bölcsessége elkülönítette kora megszokott gondolkodásmódjától. Öntudatosan járja a maga útját és élettörténete elvezeti a megváltás megértéséhez. Logikája megváltozik és elszakad a farizeusok "törvényfigyelô", megkövesedett gondolkodásmódjától. A csoport, amelynek elôbb hu tagja volt, megfenyegeti, majd üldözi. A "páli-fordulat" immár prototípussá vált. A modern pszichológia is felhasználja. Pál részérôl, ez a változás, életcéljának felfedezését; a farizeusok részérôl pedig Pál "árulását" jelentette. Ugyanazt a cselekvést, különbözô felfogású és különbözô érdekszférákat képviselô emberek, sohasem értelmezhetik egyformán. Pál rájött arra, saját személyes tapasztalatán keresztül, hogy a kereszténység az egyént szólítja meg és nem a tömegbutítást tuzte ki zászlajára. A vallás az emberért van és nem azért kell gyakorolni, hogy kibírhatatlan terhek nehezedjenek az emberek nyakára. Pál megértette a megváltott ember logikáját... De az alvó gyerek nem szereti, ha felriasszák álmából; a megkövesedett rendszerek nem szeretik a "próféták" és az "apostolok" ébresztô akcióit. Könnyebb valakit elítélni, mint megérteni. Pál esete, a küldetéstudatát felismerô és életcélját vállalni tudó ember esetét tükrözi. Kezdeti agresszivitása lelohadt, céltalansága elmúlt és ez már elég is volt ahhoz, hogy farizeus-közössége kitaszítsa magából. Jelenléte botránnyá vált a törvény erejében vakon hívô társai számára. Pál esete nem tartózik kizárólagosan a múlthoz. A jelen szintén megismétli Pál történetét. A tömegtôl elkülönülô, "pálfordulatán" átesô embernek vállalnia kell magányát, társai elhidegülését, a tömeg visszahúzó ereje elleni küzdelmét. A Szentírás nem csak a múltat meséli el, hanem állandóan a jelent példázza. A ma még pálmákat lengetô tömeg, holnap - kereszténység ide, kereszténység oda - a kereszthalálodat követelheti. Az egy fontos üzenet a technokráciába egyre jobban belesüppedô mai ember számára. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Tue Jun 5 17:45:03 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 5 Jun 2001 17:45:03 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 06. Message-ID: <200106051545.f55Fj3a30026@communio.hcbc.hu> 2001. június 6. szerda Mk. 12,18-27. "Amikor a halottak feltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben." (Mk.12,25.) Az utóbbi időben ismét sok a vita a papi cölibátussal kapcsolatban. Hívek közül is sok olyan véleményt lehet hallani miszerint jobb lenne, ha eltörölnék a cölibátust, mert akkor több pap lenne. Ezenkívül vannak, akik a fakultatív cölibátusra szavaznak. Mindenki válasszon szentelés előtt kedve szerint: házasságban szeretne pap lenni vagy pedig nem. A mai evangéliumi részletben Jézus a feltámadás utáni állapotról beszél. Ott már nem lesz házasság. Nem véletlen, hogyha valakinek meghal a házastársa ismét köthet egyházi házasságot. Azért, mert a házasság földi intézmény! A papi cölibátus egy jel, amely nemcsak azt jelenti, hogy itt a földön osztatlan szívvel próbáljuk Istent szolgálni, hanem a feltámadás utáni állapotra utal. Vagyis a pap egy jövőbe mutató jel! Kétségtelen, hogy nem könnyű megélni a mai világban a cölibátust, de ez nem azt jelenti, hogy meg kell szüntetni, vagy fakultatívvá kell tenni. Hanem meg kell mutatni az értékét. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy házasspár nem találkozik "odaát". De igen! De nem mint házaspár! Balogh Attila Bp-Bosnyák tér bosi at matavnet.hu From idozsa at hcbc.hu Thu Jun 7 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 7 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 08. Message-ID: <200106071545.f57Fj1312930@communio.hcbc.hu> 2001. június 8. Tób 11, 5-17 Mk 12, 35-37 "»Látlak, fiam, szemem fénye!«" (Tób 11, 14) "-Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia?" (Mk 12, 35b) A mai evangéliumban Krisztus újra az írástudók ellen beszél. Az Ószövetséget idézve otthonosan mozog ellenfelei felségvizein. A megfordított logikát a tömeg is megérti és "örömest hallgatta őt" (Mk 12, 37). Újra a szabályhoz nyúlt, újra az írások körül forgolódik. Pedig már szépen az értésére adták, hogy ezt többé ne tegye. Az írások az írástudóké és egy jött-ment ácsfia nem értelmezheti kény-kedve szerint. "Lábad alá alázom zsámolyul minden ellenséged" - idézi Jézus az Ószövetséget. Dávid egy felvilágosult ember látszatát kelti az idézet szakaszból. Nem akad fenn az idő értelmezésén. Istennek szüksége van egy családfára, hogy az emberi immanenciába beléphessen. De azért ő a kezdet és a vég, az emberi létezés alfa és ómegája marad. Belépik a történelembe Dávid fiaként és mégsem Dávidnak a fia. A fiú szó a héber hagyományban nagy horderővel bír. A fiú vérhez kötődik és a jövő szimbóluma. Fiú nélkül nincsen jövő és nincs remény. Tóbiás az olvasmányban visszakapja szeme világát és első reakciója, hogy örvend annak, hogy fiát újra láthatja. A fiú az apa szeme fénye. A Messiás viszont nemcsak Dávid fia. A Messiás nem az írástudók logikája szerinti fiú. Ő az emberiség fia, az egész emberiség jövője, az egész emberiség reménye. Ő, Dávid családjából származik ugyan, de küldetése univerzális jellegű. Létrehozza az emberiség állam fölötti, nép fölötti, osztály fölötti, vallás fölötti egységét a szabadság jegyében. Meghozza az egyes személy szabadságát és beleépíti az egyént a megváltott emberiségbe. Ez a küldetése kiemeli "családjából" és Isten fiának öntudatára ébreszti. A Messiás Isten fia, "Isten szeme fénye", az emberiség reménye. Küldetéstudata felismerésével az egyén túllépi emberi kötelékeit és az "én" redukált környezetét. A fiú a család reménysége lesz, a család a nemzet gyöngyszeme, a nemzet pedig az emberiség reménye. Az alkotás mindig meghozza gyümölcsét az egész emberiségre nézve. Az egyes egyéneket, mint egymástól szeparált és izolált tagokat felfogni téves. Az egymástól izolált és szeparált tagoknak küldetéstudatuk nemigen van. Ez a modern korban az én-kultuszt eredményezi. A Messiás nem a én-kultusz példaképe, hanem küldetéstudatát elvállaló ember prototípusa. Így Dávid fia nemcsak Dávid fia, hanem az egész emberiség reménysége. Eléggé nehéz logika, de nem lehetetlen megérteni. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Fri Jun 8 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 8 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 09. Message-ID: <200106081545.f58Fj1v31989@communio.hcbc.hu> Kedves Magvető Olvasók! A következő elmélkedés lényegesen hosszabb a szokásosnál, azonban nagyon érdemes végig olvasni és elgondolkodni rajta. Én megtettem... Babos Tamás 2001. június 9. A fogyasztói társadalom és a keresztény ember A keresztény embernek minden korban van küldetése, és minden kor hordoz magában isteni üzenetet. Ennek felismerése azonban nem olyan egyszerű. Sokan teljes elfordulással tekintettek (tekintenek) saját korukra, mások pedig úgy gondolták (gondolják); Isten azt kívánja tőlük, hogy koruk embereként úgy váljanak korszerűekké, ha vallásosságukat az adott helyzet elvárásainak megfelelően formálják. A fogyasztói társadalomhoz több módon lehet viszonyulni. Vannak, akik rettegve tekintenek erre a társadalomra. Valami jobb, emberibb világról álmodnak, és elhangzanak a végidőket sejtető jövendölések, vagyis mindaz, ami most van, elpusztul és felperzselődik. Némelyek azt a megoldást tartják egyetlen kiútnak, hogy elszigetelik magukat ettől a társadalomtól, hátat fordítva mindannak, ami valamelyest is rá utal. Mások pedig a szabadságra hivatkozva, a kor szellemét felmagasztalva átveszik a fogyasztói társadalom gondolkodásmódját, sodródnak a nagy átlaggal, abban a tudatban, hogy így válnak önálló, szabad emberekké, adott esetben széles látókörű keresztényekké. A szélsőségek sosem jók, de szükségesek. Mindig az ellentétek feszültségében születtek meg a valósághoz közelálló életszemléletek és cselekedetek. Nekünk is vállalnunk kell ezt a feszültséget, ha azt akarjuk, hogy keresztény módon jelenjünk meg ebben a társadalomban. A konzum-társadalom alapvető filozófiájához tartozik a fogyasztás. Ez a mozgatórugója, és ez a legfőbb érték, hiszen ezáltal növekszik a pénz mennyisége, melyet újabb beruházásokba lehet forgatni, újabb részvényeket kibocsátani és ezzel több vagyonra szert tenni. A fogyasztói vágy növelése a tömegek felé a reklámokon keresztül történik. Az egyes termékek fejlesztésénél már elsődlegesen nem az alkotás, kreativitás és az ebből adódó siker a mozgatórugó, hanem a minél jobb e ladhatóság, a konkurencia háttérbeszorítása. A reklámokon úgy tűnik, hogy az egyes személy a fontos, a valóságban azonban a termék eladása. Csak gondoljunk bele, egy óriás-üzlethálózat igazgatóját mit érdekli az, hogy a Juliska néni heti bevásárlását olcsóbban tudja megoldani, hogy aztán több maradjon a hónap végéig, hogy gazdaságos margarint használ vagy sem? Ez a szempont fel sem merül. A lényeg; a vásárló jól érezze magát, az a benyomása legyen, hogy jól és olcsóbban vásárolt. Mindezt a minél több áru eladása reményében teszik. A reklámszakemberek tökéletesen tudják; az ember akkor fogható meg igazán, ha személyesen van megszólítva. Fontos, hogy olyan színezetben kerüljön az egyes portéka a vevő elé, mintha pont arra lett volna szüksége. Vegyük csak kezünkbe a különböző akciókat propagáló újságokat. Amikor el kezdjük forgatni, akkor jut eszünkbe, hogy tényleg, kéne egy szemetes kosár a sarokba, és itt most elég olcsón adják, hiszen akciós. A következő lapon egy tetszetős mozgásérzékelős reflektor van, mire azt gondoljuk, "tényleg ám, milyen fontos lenne a hátsó udvarba ez a lámpa": "hogy ez eddig nem jutott eszembe!" ALAPJÁBAN VÉVE NEM ÉN VOLTAM AZ, AKI A SZEMETES KOSÁR ÉS A REFLEKTOR MEGVÁSÁRLÁSBAN DÖNTÖTTEM, BÁR ÚGY TŰNT. Nem a hétköznapi életben megtapasztalt hiány hozta elő a vágyat, hogy vásároljak, hanem valami indokot kerestem arra, hogy vásárolhassak, mert a vásárlás utáni vágyat felébresztették bennem. Az emberben ott az igény a szerzésre, és ezt könnyen ki lehet használni. Nézzük csak meg. Amíg nem volt Pécsett Metro és Tesco áruház, a polgárok addig is vásároltak. Nem azért épült a két áruház, mert Pécs városának lakói nem tudtak volna élni e bevásárlóközpontok nélkül. A folyamat éppen fordítva zajlott le: felépült több nagy központ és ezzel együtt fellépett az emberekben az igény, hogy vásárolni menjenek. Végülis ez volt a cél. Hiszem, hogy a keresztény ember képes megszentelni a bevásárlóközpontokat és a fogyasztói szemléletet. Nem létezik, hogy Istennek semmi köze ne lenne mindahhoz ami zajlik körülöttünk! Ha pedig van, akkor meg kell keresni, milyen módon üzen ezeken az eseményeken, jelenségeken keresztül, és mi a feladatunk. A kereszténységhez mindig hozzátartozott a szabadság. Nem elsősorban a döntés szabadságára gondolok, hanem a valamitől, illetve a valamire szabad ember állapotára. Ahhoz, hogy Istenben éljek, feltétlenül fontos, hogy Vele megbeszélve tegyem meg a következő lépést. Hiszem, hogy az az ember, aki dialógusban él Istennel, a fogyasztói társadalomban is szabad tud maradni, azt tudja kiválasztani, amire valóban szüksége van és nem azt, amiről elhitetik, hogy szükséges. Tud választani a dolgok között. "Ezt most megveszem, mert átgondoltam, hogy valóban szükségem van-e rá. Beszéltem róla mással, Istennel." Valahogy így szenteljük meg a vásárlásunkat is, nem csak egy puszta tény lesz, hanem átgondolt és valamilyen formában Istent is bekapcsoló döntés. Ezzel a tettünkkel másoknak is szabadságot adunk, hiszen tanulhatnak tőlünk. Nem riasztjuk el őket a hideg valóság ecsetelésével, ami önmagában igaz lehet, de mit sem értenének belőle, hiszen a TV, a Rádió és egyéb tömegtájékoztatási eszközök kellőképpen beleégették tudatukba a vásárlás fontosságát. Ami számukra fontos és nélkülözhetetlennek tűnik, rajtunk keresztül úgy mutatkozzék meg, mint ami emberhez méltó és többé-kevésbé a szabadságot szolgálja. Mivel a keresztény ember normális esetben nem olyan fontos önmagának, nem is érinti meg annyira a reklámok szövege, melyek egyfajta elfogadottságot, értékesség tudatot igyekeznek a portékákon keresztül sugallni. Erre azok fogékonyak, akik bármilyen okból szemük előtt csak önmagukat látják, vagy legtöbbször önmagukat. A másik alapvető probléma, hogy a fogyasztói társadalom nem tudja a dolgokat "élvezni", csak "használni". Ezt a képességét azért vesztette el, mert miután megvásárolt valamit, hamarosan más lép a piacra, ami jobb, minőségibb az előzőnél. Így aztán hamar a jobbikat választja, anélkül, hogy az előzőt jobban megismerte volna. Ami ennek akadálya lehet, nem a józanság, hanem a pénz hiánya. De ha keresztény szemmel nézem, akkor a teremtés szemüvegén keresztül kell tekintenem a dolgokat is. Ha valami használható, és feladatomat akadály nélkül el tudom látni vele, nem érdemes lecserélni pusztán csak azért, mert van már jobb is. Egy alkalommal nagyon meglepett és elcsodálkoztam, ahogy egy idős házaspár beszélt a kis autójukról. A kicsi kocsi "családtag" volt, minden abnormalitást nélkülözve. Kedvesen beszéltek róla, úgy is volt berendezve. Meg volt becsülve a kis járgány. Ebben sem túlzás, sem betegesség nem volt. Egyszerűen rendeltetésszerűen volt használva, vagyis nem azért volt, mert status szimbólum kellett, hanem azért mert utazni akartak. Tudjunk örülni annak, amink van. Ne azért, mert modernebb - bár ez sem megvetendő - hanem elsősorban azért, mert használható, segít munkánkban, családi életünkben, emberi kapcsolatainkban. Ha alapvetően azt tekintem, hogy emberségem legfontosabb része a szeretet, emberi kapcsolataim, Istennel megélt egységem, akkor a dolgokat mindezek fényében fogom használni. Ha ellenben hiányoznak ezek a szempontok, illetve kizárólagosan az "eszközök" világában élek, akkor természetes, hogy ezek fogják meghatározni tetteimet és adott esetben vásárlásomat, a fogyasztói társadalomhoz való viszonyulásomat. Kérjük Isten segítségét, hogy tudjunk ebben a világban Isten akarata szerint tájékozódni és ilyen módon tanúságot tenni. Szent Pál apostol szavai adjanak bátorítást: "Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak." (Gal 5,13) Bátor Botond pálos szerzetes From idozsa at hcbc.hu Sun Jun 10 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 10 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 11. Message-ID: <200106101545.f5AFj1a22172@communio.hcbc.hu> 20001. június 11. Szent Barnabás Apostol Apcsel 11,21-26 Szent Pál működése előtt szinte meglepetve olvashatunk Szent Barnabás apostol missziós tevékenységéről, melyet a pogányok között végzett. Szent Lukács így jellemzi őt. "Derék ember, telve Szentlélekkel és hittel." Barnabás volt az, aki a tarzusi Sault felkarolta, "felfedezte", s meglátta benne Isten kegyelmi ajándékait. Jótállt érte, és közös munkájuk eredményeképpen a pogányok közötti misszió nagy lendületet vett. Sokszoros példát nyújt az igehirdetőnek Barnabás apostol. Örvendezve buzdította a híveket, és örvendezett Isten kegyelmét látva a pogányságtól megtértek között. Az Úr szeretete űzte, a Szentlélek ihletése indította, hogy teljesítse Jézus missziós parancsát. Bölcs előrelátással, nagy megértéssel vezette Pállal együtt a rábízottakat. Jó barát és igaz társ volt az evangélium hirdetésében. Szent Barnabás apostol! Segíts, hogy én is lássak, ne csak nézzek, amikor munkatársakat keresek Isten ügyének szolgálatára. Közbenjárásod segítsen, hogy a rámbízottak közösségéről biztonsággal lehessen mondani: ők keresztények. -nz- From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Jun 11 17:58:10 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 11 Jun 2001 17:58:10 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 12. Message-ID: <003601c0f28f$5e9d8300$71c1e4c3@t> 2Kor 1,18-22 Mt 5,13-16 "Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?" (Mt 5,13) Az evangélium szavaiban egy érdekes jézusi mondással találkozunk. A só elveszítheti az ízét... Tehát a "só" nem biztos, hogy képes ízesíteni. Ha nem képes többé ízesíteni, akkor ki kell dobni. Másra nem való. A dolgok, meg kell feleljenek identitásuknak: a hegyre épült várost fölöslegesen próbálja valaki elrejteni, hisz azért épült hegyre, hogy messziről látszódjon; a világ azért van, hogy világítson, nem azért, hogy valaki véka alá rejtse... A képek felsorakoztatása egy érdekes sorozatban foglalnak helyet: a lényege az, hogy a keresztény embert vagy fel lehet ismerni tetteiről, vagy egyáltalán nem nevezhető kereszténynek. Kereszténynek lenni és közben ezt az identitást "véka alá rejteni", nem érdemes. Vagy világít világosságunk az embereknek, vagy ízét vesztett sókká váltunk. Ez a mai evangéliumból egészen egyszerűen kiderül. A keresztény nem tud önmagának ellent mondani, mert akkor már nem keresztény többé: gyilkolni (akár Jézus nevében is - van rá elég példa), hatalmaskodni mások felett, kizsákmányolni a kiszolgáltatottakat, a "kiválasztottak" pöffeszkedésével és fölényességével lenézni a "nem-kiválasztottak" tömegét - mindez nem keresztényi magatartás. A "világosság" arra hívatott, hogy "világítson, a keresztény ember pedig arra, hogy hirdesse a megváltott lét örömét. Éppen ezért olyan kifejezések, hogy "keresztény uralkodó ház", "szent hadsereg", "a kiválasztottak birodalma", "vallási hatalmasságok" nonsens (értelmetlen). A címek, farizeusi "köpönyegek", tereken való köszönési kiváltságok, nem a kereszténység velejárói. Ha komolyan vesszük ezt a logikát, akkor szomorúan rá kell döbbenünk arra a valóságra, hogy számos "keresztény" nem is annyira keresztény, hisz a fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg! - ez minden keresztény íratlan életlogikája. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni... Ismerd meg, hódítsd meg világodat, senki sem tiltja. De jaj Neked, ha magadnak tartod! Felelős vagy minden emberért, aki Veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Szerintem ez a só íze, ez a világ világossága, ez a hegyre épült város ereje. Ez a keresztény ember hívatása. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Tue Jun 12 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 12 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 13. Message-ID: <200106121545.f5CFj1903366@communio.hcbc.hu> 2001. június 13. szerda 2Kor 3,4-11. - Mt 5,17-19. Papszentelések havában elgondolkodtatnak és lelkiismeretvizsgálatra késztetnek Szent Pál apostol szavai: Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk... Jézus igehirdetésével hirdette meg Isten Országát, megváltó halálával és feltámadásával pedig megnyitotta számunkra a lehetőséget, hogy a keresztségben belépve Egyházába Isten Országát, az Újszövetséget szolgáljam. Ez minden megkeresztelt hívő ember feladata, de még inkább feladata minden papnak, hogy mint az Úr választott szolgája, teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szolgáljak neki. Valóban az Újszövetség szolgája vagyok, vagy csak mint hivatalnok látom el feladatomat? Meg van-e még bennem az a tűz, ami kezdetben meg volt, amikor elindultam a papság felé és jelentkeztem a szemináriumba, ami akkor volt meg bennem, amikor pappá szenteltek? Jézus ma tőlem is azt kérdezi, amit Pétertől kérdezett: Simon, János fia, szeretsz engem? Jó lenne, ha minden nap elmondhatnám: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Elemér From idozsa at hcbc.hu Thu Jun 14 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 14 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 15. Message-ID: <200106141545.f5EFj1I06001@communio.hcbc.hu> Június 15. Mt 5, 27-32. "ha a szemed megbotránkoztat vájd ki" Jézus nagyon radikális, de Ő mindent odaadott értünk és rajtunk a sor. Nagy volt a váltságdíjunk és a bűn elleni harcban még nem álltunk ellen a vérünk ontásáig. Jézus szeretné, ha mindennél többre értékelnénk az Ő ajándékát: az üdvösségünket, az Atya dicsőségébe való részesedésünket. Ezért halt meg, ezért támadt fel és ezért ment el elkészíteni a helyet. Vágyva vágyik arra, hogy kitartsunk a végsőkig. Laci atya From tbabos at mail.datatrans.hu Fri Jun 15 21:06:26 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Fri, 15 Jun 2001 21:06:26 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 16. Message-ID: <00a001c0f5cf$9411be00$76c1e4c3@t> 2001. június 16. 2 Kor 5, 14-21 Mt 5, 33-37 "... A régi megszűnt, valami új valósult meg." (2 Kor 5, 17b) "Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek... Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5, 34a. 37) A mai nap üzenete végtelenül egyszerű: ne alkudj meg saját magaddal. Vagy autentikus leszel, vagy megmaradsz kicsinyes, számítgató, esküdöző világodban. De ne feledd, hogy még a hajszáladra sem tudsz esküdni, mert az sem a tiéd. Egyáltalán ne esküdjél se az égre, se a földre... Az üzenetet könnyű megérteni, de nem elég 2000 év arra, hogy valóban életbe is ültessük. Az esküdözések továbbra is virulnak és a legelképesztőbb módokban nyilvánulnak meg. Korrupt politikusok Bibliát tartva esküsznek arra, hogy komolyan veszik mindazt, amiért a néptömegek őket megszavazták; esküvel lesz hivatalosan valaki egy állam, egy hadsereg tagja; esküvel veszi el a férj a feleséget; orvosok teszik le a hipokráteszi esküt és esküvel vonultatják fel világszerte a hamis tanúkat. ... Rengetegen esküsznek égre és földre, de ha mindez a szóáradat inkább egy igaz és tisztességes "igen" vagy "nem" lenne, akkor - talán - egy emberibb és igazságosabb társadalomban élnénk. Az eskü könnyen megtéveszti az embert. Annyira megszokja a "nagy szavakat", hogy az egyszerű "igent" vagy "nemet" már sem értékelni, sem komolyan venni tudja. Egy egyszerű "igen" vagy "nem" nem látványos, nem hangzatos. Az "igen" és "nem" túlságosan tiszta ahhoz, hogy egy, állandó szerepjátszáshoz hozzászokott társadalom, megérthesse és használhassa. Pedig mindaz, ami ezen felül való a "gonosztól" való. A "gonosz" elkápráztat és hangzatos szóáradattal butit el. Elég, ha a körülöttünk levő reklámözönre gondolunk. Az embernek nem az a szándéka, hogy igazat mondjon, hanem hogy eladhassa a termékét, hogy túlbeszélje a "kliens" értelmi színvonalát. A szavak elvesztették jelentésüket, súlyukat, igazi értéküket. Egyre inkább az emberek butítására, mintsem felvilágosítására szolgálnak. Ez egy reális és veszélyes jelenség napjainkban. De mindez a "gonosztól" van. Itt ne gondoljunk most sátánra, vagy egyéb negatív erőre. Nem erről van szó. A sátán nem jön a fülünk mellé, hogy megoldja a nyelvünket hamis eskü megtételére, vagy egyéb kaotikus beszédfonal elmondására. A "gonosz" itt kategorikusan az egyén hajlama arra, hogy minél komplikáltabban, hangzatos szavakkal, sokat beszéljen, de keveset mondjon. A szavakat tisztán használni, világosan beszélni nem is olyan könnyű dolog. Erre kultúránk, amely egyre inkább a pillanatnyi káprázatot és a hangzatos szappanbuborékot tartja szem előtt, nem fog megtanítani bennünket. Pedig a mai evangéliumból világosan kitűnik, hogy kereszténnyé csak az válik, aki megtanulja szavait kontrolálni. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Sat Jun 16 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 16 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 17. Message-ID: <200106161545.f5GFj1j16199@communio.hcbc.hu> 2001. június 17. Ter 14, 18-20 1 Kor 11, 23-26 Lk 9, 11b-17 "Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő volt ugyanis a magasságbeli Isten papja." (Ter 14, 18) "...Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret... fogta a kelyhet..." (vö. 1 Kor 23-25) "... vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta és tanítványainak adta, hogy osszák szét a népnek..." (Lk 9, 16) A vasárnapi olvasmányok egy logikai egységet állítanak fel az Ószövetség és az Újszövetség között. Melkizedek, Isten papja, az újszövetségi papság prototípusa. Nem ismerjük életkörülményeit, nem tudunk jóformán semmit róla. Cselekedete szimbolikus: kenyeret és bort hoz. Kenyér és bor: a természet termése és az emberi munka gyümölcse. Isten nem különül el az emberi történelemtől, hanem - az ember által - egészen jól kigondolt szimbolika alapján beleépül az ember mindennapi életébe. A vallásos ember számára a természet sohasem pusztán csak "természetes", hanem vallásos jelentőséggel telített (Mircea Eliade). Az egész kozmosz isteni alkotás, hisz a világ Isten kezéből keletkezett, tehát mindenkorra meg van szentelve. A világ létezik és szerkezete van; nem káosz, hanem kozmosz és Isten műve. A természetfölötti összekapcsolódik a "természettel", a szimbolika ezt világosan kifejezi. A bor és a kenyér valami olyasmit fejez ki, amely túlhalad rajta; a borban és kenyérben megnyilvánuló szakralitás a "bor" és "kenyér" valódi lényege. A földi táplálék túlmutat önmagán és Isten - ember közötti "szövetséget" szimbolizálja. A "kenyér és a bor", a "kenyér és a hal" nem más, mint Isten jelenléte az emberi immanenciában. Szimbólumok nélkül az embernek nem képes a természetfölöttiről nyilatkozni. A szimbólumokat gyakran félreértik az emberek. Így történek ez a két hal és az öt kenyér esetében. A tömeg örvend, mert jóllakhat. A szimbólum értéke elhomályosul, a pragmatikus felfogás legyőzi a transzcendencia utáni vágyat. Maga Jézus jegyzi meg később: "azért követtek, mert etettek és jóllaktatok". A szimbólum túllép az emberi kicsinyességen és a vallásosságnak az igazi értékét képviseli. Ezért is egyre halottabb az a vallás, amely elveszti érzékenységét a szimbólumok iránt. A kenyér és a bor a föld termése és az emberi munka gyümölcse, a transzcendencia jelenléte az emberi immanenciában. Mennyire tudatosul a mai keresztény emberben szimbólumvilágának a fontossága? Nem racionalizálódott el túlzottan mindaz, amit mi "vallásnak" nevezünk? Szakács Ferenc Sándor From reiki at freemail.hu Sat Jun 16 21:14:43 2001 From: reiki at freemail.hu (Deak Ferenc) Date: Sat, 16 Jun 2001 21:14:43 +0200 (CEST) Subject: [Magveto] =?ISO-8859-2?Q?Re=3A_=E9letr=F5l_=E9s_hal=E1lr=F3l?= In-Reply-To: <200106101545.f5AFj1a22172@communio.hcbc.hu> Message-ID: Kedves Listatagok!Örömmel tapasztalom,hogy még kapom a listáról a leveleket.Igazán köszönet érte!Remélem,hogy én is szinesíthetem egy kicsit ezt a listát.Napok óta nem tudtam válaszolni levelekre,de most szeretnék:Szűcs Balázsnak szeretném írni,hogy hitem független egyháztól és felekezettől.Jézus amikor a földre jött,utat mutatni jött és nem egyházat alapítani..De az akkori vallási vezetők szektásnak tartották,igaz sokáig nem mertek hozzányúlni,mert sok követője volt..Szerintem arra buzdított,hogy túl kell lépni a zsidó vallás egyes szokásain.Napjainkban is hasonló történik az egyházakkal.. És akkor volt egy bölcs,aki felszólalt,hogy hagyják békén követőit,mert ha az "ördögtől" van,úgy is eltűnik az élet szinpadán,de ha Istentől,nehogy már Isten ellen hadakozóknak bizonyuljanak..És mi történt?Nagyon sok egyház és felekezet van napjainkban akik mind Jézust akarják követni..Nehogy már azt higgyétek,hogy ez sokáig így lesz. Ezért mertem írni, amit..A próféciákkal én is úgy vagyok,hogy csak mértékkel,ezért inkább ne.De Elemér igencsak kérte,hogy írjak véleményt..Sajnálom,hogy most még nehezen hihetö dolgok előtt vagyunk,de lesznek még sokkal megrázóbb erejűek is.Akkor már bizony sokakban még a Hit is meg fog rendülni..A mai csecsemők ezt megélik..Hát nem lesz könnyű..Lacinak írom:van aki két házat épít,egyet Istennek és egyet saját gondolatainak,amely majd ősszedől.Milyen jó annak akinek két háza is lehet!Mert,ha az egyik összedől,van még menedéke..De mennyien lennének akkor olyanok akik cserélnének vele..Én az Isteni házamat sziklára építem,amelynek szegletköve - Jézus!Most még tükör által homályosan látok,de majd valóban eljutok a teljes igazságra, Jézusban!!Ugye nem haragszol,ha írom,hogy nem egyház,hanem Jézus segítségével! Sok érdekes véleményt olvashattam életről és halálról is. Nekem ez ügyben az a véleményem,hogy az élet mindenek előtt..Tehát ellenzem a halálbüntetést!Van annyi jó lehetőség ez ügyben..Hallottatok arról,hogy egy hölgy az USA-ban a börtönben megtért,igaz halálraítélt volt,sok éve várt a kivégzésre,majd végrehajtották rajta,fogat-fogért elv alapján?Tetszett,hogy még a Pápa is felemelte szavát a kivégzés ellen..Milyen társadalom az olyan ahol ezt lehet csinálni,és nem találnak kiutat a problémából?Annyi,de annyi szabad terület van a bolygón ahova el lehetne a kivégzésre várókat különíteni,ahol boldogan élhetnének..Például szigetekre..De a társadalmunkban vannak olyan munkafolyamatok ahol nagy veszélynek van kitéve az ember.Ők ott hősök lehetnének!PL Csernobil esete..A hívők számára tanulság lehetne a mennybéli helyzet is..Sátán eltávolítása,földünk közelében tartása..Mennybe be nem jutása..Nem kellene annyi börtön,hiszen néhány hajóval körbevéve egy nagy szigetet,kontroll alatt lehetne tartani.. Mi erről a véleményetek?Ez után a levél után írok a listára egy másikat is,hogy ezoterikus szemszögből hogyan látom ezt a dolgot.Akit érdekel olvassa el,de akit nem ,az azonnal dobja a kukába!Testvéri szeretettel:Ferenc From idozsa at hcbc.hu Sun Jun 17 08:58:04 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 17 Jun 2001 08:58:04 +0200 Subject: [Magveto] off topic Message-ID: <015501c0f6fb$131a78a0$35bcec91@datatrans.hu> Bocsanat az előbbi levélért. Véletlenül ment ki a listára. Szeretettel: istván From idozsa at hcbc.hu Tue Jun 19 18:32:26 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 19 Jun 2001 18:32:26 +0200 Subject: [Magveto] mai mag 2001.06.20. Message-ID: <002801c0f8dd$c5f4f5c0$dabdec91@datatrans.hu> Atyád a rejtekben is lát. A rejtekben te is megláthatod Őt! A mai evangélium az intimitás szükségességére hívja fel a figyelmünket. Lehet, hogy közösségben, külsőségeinkben jó keresztények vagyunk, jelek vagyunk a világ számára. De hogy erős, mély és elszakíthatatlan kapcsolatom alakuljon ki Istennel, szükség van az intimitásra is. Törekszem-e erre az őszinte, minden külsőségektől mentes kapcsolatra, amikor én is és az Úr is feltárulkozhatunk egymás előtt. Nehéz időkben egyedül ebből meríthetünk erőt, hogy hűségesek maradjunk. LMK From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jun 19 20:57:34 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 19 Jun 2001 20:57:34 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 20. Message-ID: <007d01c0f8f3$e90600c0$71c1e4c3@t> Atyád a rejtekben is lát. A rejtekben te is megláthatod Őt! A mai evangélium az intimitás szükségességére hívja fel a figyelmünket. Lehet, hogy közösségben, külsőségeinkben jó keresztények vagyunk, jelek vagyunk a világ számára. De hogy erős, mély és elszakíthatatlan kapcsolatom alakuljon ki Istennel, szükség van az intimitásra is. Törekszem-e erre az őszinte, minden külsőségektől mentes kapcsolatra, amikor én is és az Úr is feltárulkozhatunk egymás előtt. Nehéz időkben egyedül ebből meríthetünk erőt, hogy hűségesek maradjunk. LMK From idozsa at hcbc.hu Sat Jun 23 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 24. Message-ID: <200106231545.f5NFj1s30649@communio.hcbc.hu> Június 24., Keresztelő János születése Lk 1,57-66.80 "Ő pedig írótáblát kért..." Zakariás hónapok óta néma. Talán kissé le is írták a rokonok, mint aki már nem is számít... Szinte tőle függetlenül akarnak a gyermeknek nevet adni. Mi játszódhatott le Zakariásban a néma hónapok alatt? Igenis tudott beszélni, de csak belül, és csak azzal, aki "a szívek és vesék vizsgálója". Zakariás nagyonis megváltozott. Már nem kételkedett, már nem fontolgatott, hanem alázatos lett. A CSEND isteni ajándékát kapta, mely további ajándékok forrása. Ha mi is tudunk csendet teremteni magunkban, Istennel találkozhatunk! Bőséges ajándékok várnak ránk is. Seidl Ambrus From idozsa at hcbc.hu Tue Jun 26 17:45:02 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 26 Jun 2001 17:45:02 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 27. Message-ID: <200106261545.f5QFj2O08624@communio.hcbc.hu> 2001.06.27. SZENT LÁSZLÓ Szent László király Mt 22.37: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Nemrég mutatták be Koltay új filmjét a SACRA CORONA-t, mely Szent László királynak állít méltó emléket. Úgy mutatja be a film, mint bátor, küzdeni képes uralkodót. Bölcs, tanult emberek veszik körül, akik segíteni próbálják, hogy a magyaroknak visszaadják méltóságukat. Ehhez bölcsesség kell, nem emberi, hanem isteni. Prohászka Ottokár írja, hogy Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csendes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar nép életébe. Szent László szerette Istenét, szerette népét. Nekünk is kötelességünk, hogy nyomába lépve megtegyünk mindent szeretet hazánk erkölcsi és vallási megújulásáért: teljes szívünkből, lelkünkből. - ip - From idozsa at hcbc.hu Thu Jun 28 14:37:03 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 28 Jun 2001 14:37:03 +0200 Subject: [Magveto] 2001.06.28. Message-ID: <006b01c0ffd0$a2623740$84bdec91@datatrans.hu> Szent Iréneusz püspök, vértanú "Márpedig az úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, tanításra kész és türelmes." (Tim 2,24) Nem kell a világot meggyőznünk az igazságról - szavakkal. De meg kell győznünk életünk példájával. Nagy a kísértés, hogy ellenállhatatlan módon esélyt sem adva a másiknak lesújtsuk az igazsággal... Amihez ugyan ragaszkodnunk kell, de mint olvassuk, barátságosan, de mégis határozottan. Ne feledjük, a legjobb érv igazságunk mellett a barátságos mosoly, mely sugallja, hogy "a tanításra készek vagyunk". Ugyan ki merne kérdezni bennünket "reményünk okáról", ha a veszekedés veszélye, a veszítés lehetőségének keserű előíze elriasztja azt, aki talán késznek mutatkozna a krisztusi igazság befogadására. Kövessük Szent Iréneusz példáját, kérjük közbenjárását, hogy Pál apostol hozzánk is írott tanácsa alapján Urunknak ne csak elszánt, de eredményesen munkálkodó szolgái lehessünk. Bertalan From idozsa at hcbc.hu Thu Jun 28 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 28 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 29. Message-ID: <200106281545.f5SFj1X10981@communio.hcbc.hu> 2001. június 29. Péter és Pál apostolok főünnepe ApCsel 12,1-11 2Tim 4,6-8.17-18 Mt 16,13-19 Péter és Pál - Isten kulcsemberei ők. Jézus Péternek adta a mennyek országnak kulcsait. És mit hallottunk az olvasmányban? Péter börtönben csücsül kettős lánccal megbilincselve. Nála vannak a kulcsok - és mégis be van zárva. Az ő kulcsai nem a földi zárakat nyitják, és nem is arra kapta őket, hogy magának használjon velük. Nem is olyan kulcsok ezek, amelyeket motozáskor elvehettek volna a börtönőrök. Pétert, akit Krisztus Sziklának nevezett és azzá is tett, magunk előtt látjuk, mint gyenge embert. Az Úr angyala vezeti őt a szabadságra. Nekünk, gyenge embereknek is van angyalunk, aki - ha hagyjuk - szabadságra vezet minket. A sötétségből a fényre. Pál is azt mondja, hogy az Úr állt mellé, Ő adta neki az erőt az igehirdetés befejezésére. Még Péter és Pál, Isten kulcsemberei sem támaszkodhattak a maguk erejére, hanem hagyták, hogy Isten ereje működjön bennük. Éppen ezért Isten gyengeségükben is tudott rájuk építeni. Aki gyengeségében, gyengeségének tudatában is hajlandó magát az Úr szolgálatára adni, megtapasztalja majd, hogy az Úr, mint élő követ be tudja építeni a nagy egészbe. Bangó M. Klára nővér From idozsa at hcbc.hu Fri Jun 29 17:45:04 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 29 Jun 2001 17:45:04 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 06. 30. Message-ID: <200106291545.f5TFj4X03443@communio.hcbc.hu> Június 30. Ter 18, 1-15 Mt 8, 5-17 "Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat" (Ter 18, 3) "... az ország fiait pedig kivetik a sötétségre." (Mt 8, 12) A mai olvasmányok összekötik a Szentírás két, egymástól időben távol eső, pontját. A Teremtés könyve Ábrahám esetéről számol be, míg az evangélium a százados történetét mutatja be. Az időn kívül a két személy egymással összekötődik. Sorsuk Istennel való élményük miatt egy. Mindketten találkoznak Teremtőjükkel és minkettőjük életében, ezen a találkozáson keresztül, egy radikális változás áll be. Istennel nem lehet csak úgy "egyszerűen" találkozni. Akit Isten megérint, annak az élete megváltozik. Nem kell itt semmiféle kivételezésre gondolni. Ábrahám prototípusa az ószövetségi istenfélő embernek, míg a százados az újszövetségi keresztény prototípusává válik. A csoda mindkét esetben megtalálható. Sárának, öreg kora ellenére, gyereket ígérnek; a százados pedig egészségesen kapja vissza beteg szolgáját. Az Istennel való találkozás, a csoda, a radikális életváltozás szorosan összekötődik az illető egyén személyiségével, nyíltságával, bátorságával, humanizmusával. A "csoda" nem pottyan az égből, sőt, ha a megszólított egyének barátságtalanul visszautasítják az isteni közeledést, akkor be sem következett volna. Isten egyik esetben sem agresszív. Az ember fel kell fedezze közeledési szándékát és lélekjelenléte meg kell feleljen a pillanat elvárásainak. Ábrahám barátságosan befogadja a vándorokat és nem kicsinyes, amikor megvedégelésükről van szó. Humanizmusa az ismeretlen emberek irányába kreatívan megnyilatkozik. Egy zárt, morcos, kicsinyes és korlátolt felfogású emberrel mindez nem történt volna meg. Ugyanez van az evangélium soraiban is elrejtve. A százados szolgája életét akarja megmenteni. Nem mindegy neki, hogy szolgája szenved, vagy egészséges. Humanizmusa cselekedetre készteti: hisz abban, hogy az Emberfia meggyógyítja beteg barátját. A reakció nem késik: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet". A gyógyulást az ember akarta és kezdeményezte, Isten beteljesítette. Erős szimbolikus kép ez, lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Isten belépik az emberi immanenciába, de egyetlen egyszer sem cselekszik agresszíven, az emberi akarat ellen. Az ember fel kell ismerje Teremtője szándékát és nyíltan kell vállalja a kapcsolatot vele. Ez a kapcsolat nem automatikus és nem kötelező: "Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országába, az ország fiait pedig kivetik a sötétségre"... A mondat vészjósló. A hitnélküli kereszténység nem kereszténység többé. A hitnélküli keresztény nem keresztény többé. A hit rugalmas és tettekben nyilvánul meg, és nem holmi kicsinyes veszekedésekben; dogmarendszerek, szabálykódexek szappanbuborék védelmében. Isten tagadásánál már csak Isten bizonygatása értelmetlenebb dolog. A hit élő és Istent keresi. A hit Ábrahám személyében és a "pogány" százados viselkedésében ölt látható alakot. Tanulhatunk tőlük... Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Sat Jun 30 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 30 Jun 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 01. Message-ID: <200106301545.f5UFj1m01716@communio.hcbc.hu> Július 1 vasárnap Évközi 13. vasárnap 1Kir 19, 16b.19-21 Illés tanítványául választja Elizeust Gal 5, 1.13-18 A meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal. Lk 9, 51-62 Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse. Újra vasárnap, a tomboló nyárban is megállunk, Isten elé állunk, hogy hallgassuk szavát és megerősödjünk Jézus testével. A nyár a nagy szabadság ideje. Tudatosíthatjuk magunkban, hogy meghívásunk a szabadságra szól, és ez örömöt jelent. Ugyanakkor a szabadságnak is vannak veszélyei. Ezért figyelmeztet Pál: ne éljetek vissza a szabadsággal! A mai korszakot szeretik a szabadság korszakának nevezni. De a világ a szabadságon valami egészen mást ért, mint amit Jézus akar mutatni nekünk. A világ minden kötöttséget le akar vetni magáról, Jézus édes igát és könnyű terhet ajánl nekünk. A világ próbál szabadulni a törvények szabályai alól, Jézus be akarja teljesíteni a törvényt. A világ önmagam előtérbe állítását javasolja és sugallja, Jézus a másik ember felé irányítja tekintetünket. Az igazi szabadság a szeretet szabadsága. Az igazi szabadság a másikra való figyelés. Az igazi szabadság a magamról való elfeledkezés a másik kedvéért. Töltsük a Jézusi szabadsággal a nyári szünidőt. Fulop Akos RM /satya/ sarisapi plebanos