[Magveto] 2001. 07. 29.

[Babos Tamás]

Július 29
Lk. 11, 1-13

"Uram taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni
tanítványait."
Krisztus - tanítványai kérésére - imádkozni tanítja őket. Egy érdekes szóval
kezdi egészen új stílusú imáját: "Mi Atyánk". Atyának szólítja Istenét. Ez
teljesen eltér az addig használatos istenképtől: attól az ószövetségi
Istentől, akit rettegni kell, akinek nevét nem lehet és nem szabad
kimondani, aki büntet, ha az ember ellene szegül. Itt Isten "Atyává" válik,
de nem azért mert ő közben megváltozott volna, hanem azért, mert az ember
másként viszonyul hozzá.
Az istenkép az ember történelme folyamán változott: gyerekes
isten-felfogásoktól az egyre érettebb látásmód felé fejlődött. Ez a folyamat
nem lineáris. Nem olyan, mint ahogy azt a modern kor egyre primitívebb
istenképei mutatják. Az imádság és a beszéd egymással összefüggnek. Akik nem
tudnak beszélni, nem tudnak imádkozni sem. Isten Fia imádkozni tanítja a
környezetét. De miért tanítja imádkozni őket? Azért mert nem tudnak
beszélni, azaz kommunikálni: sem egymással, sem teremtőjükkel.
Belesüllyedtek az emberi immanencia kicsinyes bűvkörébe. Gyökössy Endere
lelkész pszichológus nagyszerűen fogalmaz, amikor az ember lelki egyensúlyát
a KAPCSOLAT fogalmával köti össze: kapcsolat az embertárssal, kapcsolat
Istennel, kapcsolat önmagával és kapcsolat a természettel... Kommunikáció,
ima, társadalmi egymásra-figyelés, természetvédelem ebben a dimenzióban
egymással rokonértelműek. Az "Atya" a héber kultúrában nagyon mély
kifejezés: az atya jót akar, kommunikál gyerekével, védelmet biztosít,
bölcsességre és tiszteletre tanít... sőt: megvált. Isten, a teljhatalmú égi
uralkodó, földre száll és emberközelbe kerül. Nem egy absztrakt fogalom, nem
egy kegyetlen despota. Az ember meg kell értse, hogy nem kiszolgáltatott,
nem alárendelt, nem rabszolga, nem egy bábú, amelyet a természet vad erői
kényük-kedvük szerint mozgatnak. Az ember szabad: szabadságával ismeri meg a
világot és írja saját történelmét. Isten nem egy adu ász, amelyet
vészesetben előhúz az ember, nem egy kompenzáló életkiegészítő, hanem
"atya". Egy olyan "atya", aki tiszteli gyerekei függetlenségét és elvárja
teremtményeitől az érett cselekedeteket. Kommunikálj, zörgess, ismerd meg
világod, emelkedj ki a negatív erők visszahúzó örvényéből: féltékenység,
harag, irigység, becsvágy, mohóság, kapzsiság ördögi köréből
"Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni
tanítványait."
Az üzenet egyszerű; a nagy üzenetek mindig egyszerűek: kérjetek és kaptok,
keressetek és találtok. Ne idegenedj el Istentől, mert akkor elidegenedsz
embertársaidtól és önmagadtól. Rombolni fogod a körülötted levő természetet
és belső világodat. Bizalmatlanná válsz és egy kaotikus társadalom martaléka
leszel. Bukásod csak idő kérdése...
Ember! Nem egy fáraó előtt állsz nem egy hatalmi gépezet figyel tetteidre.
Egy "atya" van melletted és benned, aki csakis a szabadság jegyében szól
hozzád.
"Legyen meg a Te akaratod" - ráhagyatkozás, bizalom, őszinteség, szeretet,
félelemhiány tükröződik e gondolatban. Egy új logika, amely már 2000 évvel
ezelőtt megfogalmazódott, de mind a mai napig nem megvalósított. Elég, ha a
20. század rémtetteire gondolunk, és arra, hogy mindez a magát
"kereszténynek" nevező Európából indult ki.
A kapcsolat egysége (Isten - embertárs - természet - egyén) a lelki
egyensúly alapja. A miatyánk szavai mindezt nagyszerűen megfogalmazzák, és
egy egészséges emberi társadalom csiráját hordozzák magukban. Nem csak
mondani kell, hanem sokkal fontosabb megélni és tettekre váltani. A
kereszténység társadalmi biztonságot jelent, mert a bizalom, őszinteség,
félelemhiány, csakis a biztonságnak a jelei. Ellentétben a megalkuvással,
hazugsággal, gyanakvással, félelemmel, reálpolitikával.

Szakács Ferenc Sándor