[Magveto] 2001. 07. 02.

[Dozsa Istvan]

2001. 07.02.


Quae sursum sunt, quaerite! A magasságbelieket keressétek! Ez a felirat áll - az 1001. április 4-én az önálló kiépítésre lehetőséget kapott magyar egyházszervezet és benne elsőként - az esztergomi érsekség székesegyháza mai épületének homlokzatán. Ha az Ószövetség Bölcsesség könyvét olvassuk, ha Máté mesterien összeszerkesztett 21-25 fejezetein elmélkedünk, ha az 1Kor 15-ben rádöbbenünk arra, hogy micsoda szolidaritással vonz sorsa elfogadására a feltámadott Úr, akkor megsejtjük életünk Istentől felkínált végtelen távlatát. Ha a Hozsanna énekek utolsó versszakára odafigyelünk (netalán bátran énekeljük is a templomban, vagy eldúdoljuk otthon magunkban), ha a szentmisék, a liturgia ismételt és következetes utalásaira odafigyelünk, amelyek mindig az örök élet vágyát élesztik bennünk, akkor kellő mértékű orvosságot, ellenmérget, lelki vitamint kapunk a konzum-társadalom, a globálisan immanens Plaza-világ állandóan rövidzárlatokra ingerlő zaklatásával szemben. A falánk ösztönösség csábítása az: Te most azonnal fogyaszd, amit fölzaklatva, ösztönösen megkívánsz.
Ezzel szemben, legalábbis minden vasárnap, azt harsogják, éneklik a fülünkbe, a szívünkbe: Sursum corda! - emeljük föl a szívünket! Jézus tanítványai erre így válaszolnak: Már fölemeltük szívünket, világunkat az Úrhoz.

Brückner Á. Előd O.Cist.
plébános
1118 Budapest, Himfy u. 9.
T: 466-5886