From idozsa at hcbc.hu Sun Jul 1 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 1 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 02. Message-ID: <200107011545.f61Fj1o03124@communio.hcbc.hu> 2001. 07.02. Quae sursum sunt, quaerite! A magasságbelieket keressétek! Ez a felirat áll - az 1001. április 4-én az önálló kiépítésre lehetőséget kapott magyar egyházszervezet és benne elsőként - az esztergomi érsekség székesegyháza mai épületének homlokzatán. Ha az Ószövetség Bölcsesség könyvét olvassuk, ha Máté mesterien összeszerkesztett 21-25 fejezetein elmélkedünk, ha az 1Kor 15-ben rádöbbenünk arra, hogy micsoda szolidaritással vonz sorsa elfogadására a feltámadott Úr, akkor megsejtjük életünk Istentől felkínált végtelen távlatát. Ha a Hozsanna énekek utolsó versszakára odafigyelünk (netalán bátran énekeljük is a templomban, vagy eldúdoljuk otthon magunkban), ha a szentmisék, a liturgia ismételt és következetes utalásaira odafigyelünk, amelyek mindig az örök élet vágyát élesztik bennünk, akkor kellő mértékű orvosságot, ellenmérget, lelki vitamint kapunk a konzum-társadalom, a globálisan immanens Plaza-világ állandóan rövidzárlatokra ingerlő zaklatásával szemben. A falánk ösztönösség csábítása az: Te most azonnal fogyaszd, amit fölzaklatva, ösztönösen megkívánsz. Ezzel szemben, legalábbis minden vasárnap, azt harsogják, éneklik a fülünkbe, a szívünkbe: Sursum corda! - emeljük föl a szívünket! Jézus tanítványai erre így válaszolnak: Már fölemeltük szívünket, világunkat az Úrhoz. Brückner Á. Előd O.Cist. plébános 1118 Budapest, Himfy u. 9. T: 466-5886 From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Jul 4 20:46:24 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 4 Jul 2001 20:46:24 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 05. Message-ID: <003901c104b9$ce4b8080$68c1e4c3@t> 2001.07.05 Mt, 9, 1-8 Csodálatosan mai ebben az evangéliumi részben szereplő emberek jelleme. Felkeresik Jézust, hogy gyógyítsa a béna embert. Az.hogy mi van belül, nem érdekelte őket, de a testi baj, a földi rossz megszűnése igen. És Jézus? Ránéz, és nem ezt látja meg először, amit a többi. Beléje néz, szól:"Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid." Nem örülnek a "gyógyításnak", "káromkodott" - mondják. Csak a fogható, látható, földi rossz az egyedüli rossz a szemükben. A láthatatlan világ gyógyítása eszükbe sem jut, Isten irgalmas szeretetének közvetítése, az értékesebb rész gyógyulása, nem érdekli őket. Hinni sem tudnak, hogy aki előttük áll, nem csak a testi bajt tudja gyógyítani. Jézus őket is gyógyítja: Hogy pedig lássátok, hogy az emberfiának van hatalma a bűnök megbocsátására:"Kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!" - Íme a jel nekik és nekünk. Magam számára melyik rossz az igazán rossz? Melyiktől akarok inkább meggyógyulni? És hogy segítem rá embertestvéreimet a benső gyógyulásra, a bűnbánó találkozásra Jézussal? Gyulay E. From idozsa at hcbc.hu Thu Jul 5 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 5 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 06. Message-ID: <200107051545.f65Fj1P18242@communio.hcbc.hu> 2001. július 6. péntek Goretti Szent Mária szűz és vértanú emléknapja A tisztaság védőszentje. Egy falubeli fiatalember több késszúrással megölte őt, azért mert engedte, hogy megbecstelenítse. Mai társadalmunkban különösen aktuális szent, hiszen a tisztaság védelmezése nem érték. Hittanórán, mikor erről a szentről volt szó valaki megjegyezte: - Inkább hagyta volna magát és akkor élhetett volna tovább. Ez igaz! Valóban a földön élhetett volna tovább, de eggyel kevesebb szent lenne, aki közbenjárna értünk. Korunk egyik legvitatottabb kérdése a szüzesség és a házasság előtti nemi élet. Középiskolákban sok helyen óvszerautomatát akarnak felszerelni. Rengeteg szülő legalizálja a házasság előtti nemi életet azzal, hogy fogamzásgátlót irat fel gyermekének. Ezek nagyon könnyű "megoldások". Ehelyett inkább beszélgetnünk kellene a fiatalokkal. Időt szakítani rájuk, hogy meghallgassuk őket és időt szakítani arra, hogy megmutassuk nekik az igazi erkölcsi értékeket. A legsúlyosabb bűn az, amikor a bűnt jónak tüntetjük fel. Adja Isten, hogy tudjuk időt szakítani a fiatalokra és merjünk beszélni nekik a szüzesség és az önmegtartóztatás értékeiről. Balogh Attila Bp. - Bosnyák tér bosi at matavnet.hu From idozsa at hcbc.hu Fri Jul 6 12:27:46 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 6 Jul 2001 12:27:46 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 06. hibakiigazitas References: <200107051545.f65Fj1P18242@communio.hcbc.hu> Message-ID: <004f01c10607$5453cb80$0ebdec91@datatrans.hu> Az előző magvetésbe egy kis hiba csúszott. A hibás szöveg: "Egy falubeli fiatalember több késszúrással megölte őt, azért mert engedte, hogy megbecstelenítse." A helyes szöveg: "Egy falubeli fiatalember több késszúrással megölte őt, azért mert _NEM_ engedte, hogy megbecstelenítse." Szeretettel: István ..................................... Dozsa Istvan rk. lelkipasztor www.plebania.hu mailto:idozsa at katolikus.hu From idozsa at hcbc.hu Mon Jul 9 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 9 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 10. Message-ID: <200107091545.f69Fj1n27018@communio.hcbc.hu> Július 10. Mt 9,32-38 Jézus kétféle megnyilvánulása/megnyilatkozása került ebbe a mai evangéliumi szakaszba. Az első a néma meggyógyítása. Jézus isteni hatalmát felhasználva természetfeletti módon állítja helyre a természetes egészséget. A gyógyulásnak - ahogy azt több más történetből is tudjuk - természetfeletti feltétele a hit. Ezzel a hittel viszik Jézus elé a néma ördögtől megszállottat. A másik Jézusnak az a felszólítása, hogy kérjük az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Isten akarata szerint a lelkek gondozása, a természetfeletti javak közvetítése természetes vagyis emberi munkatársak által történik. Jézus ez esetben is megteszi a magáét, de világossá teszi, hogy az embernek is hozzá kell adni a maga részét. A természetes és a természetfeletti dinamikáját látjuk ebben a részben. Mindkettőben részesülünk, mindkettő feltételezi és kiegészíti egymást, és mindkettő a javunkat akarja szolgálni. Szeretettel: Szabó Tamás From idozsa at hcbc.hu Wed Jul 11 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 11 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 12. Message-ID: <200107111545.f6BFj1t19514@communio.hcbc.hu> Július 12. Vannak jól fizető és kevésbé jövedelmező állások, munkahelyek. Ugyanakkor azonban vannak hivatások vagy küldetések, amelyeknek semmi köze a megélhetéshez és még kevésbé a haszonhoz. A keresztény ember keresztségéből fakadó hivatása/küldetése, hogy hirdesse Isten Országának örömhírét. Noha ez a feladat nem a megélhetést szolgálja, mégis - aki teljesíti ezt a küldetését - bőséges jutalomra számíthat "megbízójától", mert "méltó a munkás a maga bérére". Az igazi jutalom - a belső, lelki béke - azonban e küldetés teljesítésétől függ. E béke megvalósulása és kiáradása pedig jelenvalóvá teszi a mennyek országának - s ezzel együtt földi életünknek is a - boldogságát. From idozsa at hcbc.hu Thu Jul 12 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 12 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 13. Message-ID: <200107121545.f6CFj1413509@communio.hcbc.hu> 2001. Július 13. Péntek Ter 46,1-7.28-30. - Mt 10,16-23. Simeon mondta Jézusról 'Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak'. Ezt erősítette meg Jézus, valahányszor megjövendölte, hogy követőit üldözni fogják, s erre van kilátásuk azoknak is, akiket Jézus örömhírének hirdetésére küld. Az apostolok is nehezen értették meg, később azonban világossá vált előttük is. Ezért írta Péter apostol első levelében: 'Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek.' Józsefet is saját testvérei adták el rabszolgának. Isten gondviselő szeretetébe még ez is belefért. Ma se csodálkozzunk, ha épp azok részéről ér megbántás vagy sérelem, akiktől a legkevésbé várnánk. Ez ránk is vonatkozik, papokra, hitoktatóra és világiakra, akiknek mindig az a legnehezebb kereszt, amit egyházi elöljáróik miatt kell elszenvedniük. Nekünk is szól Péter apostol szava: 'Ne lepődjetek meg...' Aki erre nem készül fel, aki ezt nem tudja vállalni, az jobb, ha nem is vállal egyházi szolgálatot. Higgyük el, gondviselő Atyánk ma sem feledkezik meg rólunk, akiket mint bárányokat küld farkasok közé... Elemér From tbabos at mail.datatrans.hu Thu Jul 12 20:40:28 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 12 Jul 2001 20:40:28 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 11. Message-ID: <003a01c10b03$2719e360$6dc1e4c3@t> (Elnézést a késésért,de rossz volt a telefonvonal!!!) Szent Benedek ünnepe Péld 2,1-9 Mt 19,27-29 "Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet s mind a helyes utat." (Péld 2,9) Imádkozzál és dolgozzál! - Ismerősen hangzik a benedeki jelszó! A Szent nem azt mondja: Imádkozzál vagy dolgozzál - Imádság és munka elválaszthatatlan.Egymást nem zárja ki - sőt: egyik a másik nélkül hitelét veszti. -Nincs időm imádkozni, mert agyon nyom a munka! - panaszkodunk. S "mi lesz a jutalmunk?" (Mt 19,27) - Infarktus, agyvérzés, elárvult család, közösség - eltékozolt örökség... Ezt akarjuk? Az Istenek szentelt munka = imádság! És fordítva is igaz! "Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet s mind a helyes utat!" -nz- From idozsa at hcbc.hu Mon Jul 16 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 16 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 17. Message-ID: <200107161545.f6GFj1P02768@communio.hcbc.hu> 2001. július 17. Kiv 2, 1-15a. Mt 11, 20-24 "Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint saját fiával és a Mózes nevet adta neki..." (Kiv 2, 10) "Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot." (Mt 11, 21) Első olvasásra úgy tűnik, hogy a két olvasmánynak semmi köze nincs egymáshoz. A Kivonulás könyve Mózes születését és csodával határos életbemaradását tárja elénk. Az evangéliumban Jézus kiábrándult szavait olvashatjuk: számos csoda játszódik le az emberek szeme láttára, de egyoldalú világszemléletük akadályozza őket Isten tetteinek a felismerésében. Az Ószövetségben Mózes életben marad, és a fáraó lányánál nevelkedik. Személye kiemelkedik környezetéből: héber, mégis egyiptomiként kezelik. Kiválasztott. Egyénisége lassan erősödik, majd egy hirtelen tettben tör ki. Megöl egy egyiptomit, aki egy héber embert ütlegel. Tettét saját társai árulják el: segít, de segítségét a kicsinyes emberek támadásként kezelik. Léte, életbemaradása csoda, amit a zsidók nagyon nehezen tudnak kezelni. A nép megszokta a rabszolgasorsot, megszokta a nehéz, de annál biztosabb életformát. Inkább a vak engedelmességet választja, mint a bizonytalan szabadságot. Mózes az elfásult nép megmentésére küldetett. Felismeri hívatását, értékeli Istene tervét és vállalja a gyakran sziszifuszi harcnak tűnő tevékenységét. Nem csak az egyiptomiakkal kell megküzdenie, hanem saját népe emberi korlátaival is. Ez utóbbi látszik a legnehezebbnek: a kreativitását, szabadságát, kezdeményező kézségét elvesztett nép már rég nem alkalmas arra, hogy a szabadság felderítésére induljon. Mózes képe szimbólum: a saját hívatását vállaló vezetőegyéniség példaképe. Erejét Istentől kapja, küldetése egy egész nép történetét befolyásolja. Nem az egoista, önmagát istenítő modern "reálpolitikus" példaképe. A "reálpolitikus" hatalmi ember: a nép, a humanista "eszmék" csak eszközök arra, hogy hatalmát erősíthesse. Mózes nem politikus, hanem felelősségtudattal rendelkező vezetőegyéniség. Egyéni korlátait ismeri és társadalmi szinten rendezi: szócsöve Áron lesz, aki sokkal jobban tud kommunikálni, mint testvére. A Mózes - Áron vezetés gyakorlatiságának a fontosságát a modern társadalompszichológia is bebizonyítja (vö. ARONSON, Elliot: A társas lény, 1997). Ha Mózes egoista módon magának tartja fenn a vezetés minden fonalát, akkor az exodus nem történik meg. Így viszont a zsidó nép nagy nehezen megérti azt, hogy nem a szolgaságra hivatott. Az Újszövetségi olvasmány Krisztus kiábrándultságát tükrözi. Ugyanaz a nép, akit Mózes csak üggyel-bajjal tudott kivezetni a "szolgaság földjéről" ismételten nem fogadja a "csodákat". A világ ügyei, a csalás, kapzsiság, hatalmi vágy örvényébe belemerült társadalom érzéketlen az ember segítségére siető Isten hangjával szemben. Mózes és Jézus küldetése egybefonódik, és kiegészíti egymást. Ugyanez a párhuzam jelenik meg művészi formában a római Sixtusi Kápolna falán is. Isten embereken keresztül működik a történelemben. A segítség sohasem absztrakt, hanem konkrét. A saját önállóságát, individualizálódását, küldetését és magányát elvállaló ember aktívan részt tud venni Isten "embermegváltó" tervében. Isten az egyénen keresztül működik a társadalomért. Az egyén vállalhatja vagy elutasíthatja hívatását. Esetleg ki is használhatja, mint a modern "reálpolitikusok"... Ne keményítsük meg szívünket. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Wed Jul 18 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 18 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 19. Message-ID: <200107181545.f6IFj1l00558@communio.hcbc.hu> 2001. július 19. Kiv 3, 13-20 Mt 11, 28-30 "Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok." (Kiv 3, 14 b) "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - és megkönnyítlek titeket." (Mt 11, 28) Mózes kételkedik a népben. Mit mondjon Izrael fiainak? Elhiszik-e, hogy tényleg Isten küldötte ő? A felelet rövid és sokatmondó: "én vagyok az, aki vagyok". Ahhoz, hogy megértsük ennek a kijelentésnek a fontosságát, fontos tudnunk azt, hogy a zsidó kultúrában Isten nevét kimondani nem volt lehetséges. Aki kimondja Isten nevét, annak meg kell halnia. Isten neve a legszentebb szó: JHWH. "Az vagyok aki vagyok": időn és történelmen kívül álló valóság. Isten nem foglya az emberi immanenciának, kicsinyességnek és korlátolt világszemléletnek. Ő a Hagyományban él, a Hagyománynak a kiteljesedése. Évezredek az Ó szemében "pillanatoknak" tűnnek. Szereti az embert, és a segítségére siet: "letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítettek benneteket" (Kiv 3, 16 b). Nem passzív az emberi szenvedés láttán, hanem aktív szerepet vállal a történelemben. Mózes személye nélkül terve kivitelezhetetlen: az ember jelenléte nélkülözhetetlen Isten tervében. Az Exodus Isten ötlete az ember kivitelezésében. Egy nagyon erős Ószövetségi szimbólum: benne összefonódik az isteni ígéret az emberi reménnyel. A történelembe beleágyazódott ember nehezen tudja elfogadni az Isten által felkínált változás lehetőségét. A nagy szociális igazságtalanságok rendszerében gyakran csak a "túlélésért" küzd. A szolgasághoz hozzászokott embertömegek életében ritkán történnek változások: agresszív rendszerek, "demokráciák" és nyílt társadalmak ma is tömegeket tartanak a nyomor halálos ölelésében. A "Mózeseket" Isten szólítja, de a társadalom szüli meg. Az Exodust Isten kezdeményezi, de az ember vitelezi ki. A vatikáni Sixtusi Kápolna falán Mózes történelmét megelevenítő képsor párhuzamot állít jelen, múlt és jövő között. A múlt képei a jelenért vannak. Az Exodus, a szolgaságból való szabadulás egy örökértékű igazság. A szolgaságból, szenvedésből, korlátolt hatalmi rendszerek béklyójából szabadulni nemcsak feladat, hanem egyben egyéni kötelesség is. Az Exodushoz kell egy harmadik elem: a társadalmi összefogás. Izrael népe közösen cselekszik. Az egyénnek semmi esélye a rendszerrel szemben. Csakis egy társadalmi összefogás teszi lehetővé a szabadulást. Mózes szálka a fáraó szemében, hisz küldetése olcsó és erős munkaerőtől fosztja meg őt. A hatalmi embereknek és rendszereknek sohasem kell az "isteni megváltás". Egyesek jogot formálnak maguknak mások kizsákmányolására. Exodus, megváltástörténet, és minden ehhez hasonló dolog csak zavaró elem számukra. Éppen ezért, gyakran vallási köntösbe öltöztetik uralmi vágyukat és Isten nevében próbálják kizsákmányolni "alattvalóikat". A kereszténység történetében is gyakran akadunk (talán még mindig) ilyen epizódokra. De a "Mózesek" küldetése az evangélium soraiban találnak magyarázatot: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - és megkönnyítlek titeket." Isten az embert szabadnak akarja. Ezért gyakran "Mózeseket" szólít meg, hisz nélkülük nem jut el üzenete az emberek közé. Az Exodus közösségi, de egyben egyéni megváltástörténet nemcsak az Ószövetségben, hanem napjainkban is... Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Mon Jul 23 17:45:05 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 23 Jul 2001 17:45:05 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 24. Message-ID: <200107231545.f6NFj5R12848@communio.hcbc.hu> Július 24. Mt 12,46-50 "Mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám!" Nem rideg elutasításról van itt szó, azaz, hogy ne akart volna beszélni anyjával és rokonaival, hanem egy újabb tanításról. Jézus szerette kihasználni a szituáció nyújtotta lehetőségeket arra, hogy újabb és újabb tanítást adjon. Számunkra is az élet számtalan olyan szituációt nyújt, amelyben - életünkkel, vagy éppen szavainkkal - tanítást adhatunk, tanúságtételt tehetünk keresztény voltunk alapján. Ne szalasszuk el a kínálkozó lehetőségeket! Seidl Ambrus From tbabos at mail.datatrans.hu Mon Jul 23 22:07:27 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Mon, 23 Jul 2001 22:07:27 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 22. Message-ID: <003e01c113b3$f7d3a140$6cc1e4c3@t> Július 22. Lk 10, 38 - 42 Néhány gondolatot szeretnék az előbb elhangzott evangélium soraihoz fűzni. Az evangélium sohasem beszél elvontan, mindig a hétköznapi életnek szánja gondolatait. A betániai Mária és Márta esete érdekes képsort indít el az emberben. Márta zaklatottan tevékenykedik, Mária leül és figyel Jézus szavaira. A két embertípus ma is megtalálható, de a Márták mintha számbeli fölényben lennének. Sürögni-forogni, belemerülni a szétszórtság igen veszélyes örvényébe. A városi élet felfokozott dinamikája, az időnapló túlzsúfoltsága egyre inkább egy gépezetté alakítja át az embert. Mindez meglátszik az emberi értékrendszerek negatív irányú változásában. A zaklatott tevékenység, a lótás-futás úgy jelentkezik, mint egy menekülési rendszer: az ember menekül önmaga elől. Szétszórtsága, úgy tűnik, időleges megoldás számára. Csak ne kelljen szembenéznie önmagával, csak ne kelljen bevallania elesettségét és gyengeségét. Elég, ha a folytonos élményhajhászásra gondolunk: agyunkat egy állandó hatásnak tesszük ki, amely nem csak a munkahelyen, hanem otthon, a családban is folytatódik. A pszichológusok új pszichikus betegségekről beszélnek, amelyre az ember megoldásként a szétszórtságot választja. Tenni valamit, nem megállni, nem önmagamra figyelni. A magány és a csend destruktív elemként jelentkezik. Mindez különleges dinamikát ad a társadalomnak. Az egyén számára mégis ördögi kör. Ezt gyakorlatilag bizonyítják a társadalmi felmérések megdöbbentő eredményei: családok dominószerű összedőlése, alkohol-, kábítószer-, szerencsejáték függőség. Az önmagát nem találó 20. század ember agóniája játszódik le a szemünk előtt. A szétszórtság gyümölcsei abszurd társadalomstruktúrát eredményeznek: diktatórikus politikai rendszerek jelenléte, emberi kreativitás hiánya, modern rabszolgaság elharapózódása. Nevezhetjük mindezt modern "Márta-effektusnak", a szétszórtság rendszerének. A hangsúly az állandó mozgásra tevődik át, de az eredmény nem egy biztos és használható társadalmi infrastruktúra, hanem egy kaotikus társadalom. Nem tud különbséget tenni a létezésről való gondoskodás és az élet kiirtása között. Az ember elveszíti önkontrollját és méltóságát. Virtuális és személytelen dolgok fontosabbakká válnak, mint a személy. Az ember ismereteit halmozza, de éberségét nem tudja növelni. Pedig életének értelmét nem a dologi tudás, hanem látásának a világossága dönti el. A bölcsesség, látás és tudás egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szétszórt ember az igazság helyett a hatalmi módszereket keresi. Ezért születik a modern kor reálpolitikusa. Az erő a reálpolitikus esetében nem más, mint erőszak. Az erőszak pedig álerő. Az álerős politikus desperát hatalmas, aki fél, ezért hazudik, és minél többet hazudik, annál jobban fél. Az erőszak erőtlenség. C. G. Jung analitikus pszichológiájában hatalmas hangsúlyt fektet az individualizáció folyamatára. Mária az individualizáció útjára lépett embert szimbolizálja. Nyugalma és figyelme elárulja, hogy fontosabbnak tartja a tudást, a tisztán látást, mint a dolgok kicsinyes egymásutánját, a érthetetlen törvények betartását. A magány pozitív faktor az ember életében. Erich Fromm szerint, paradox módon, a magányban tanul meg igazán szeretni az ember. A keresztény ember a fejlődés jegyében áll. Célja a tudatosan megtisztított életrend. Fontos, hogy igent mondjon saját sorsára. Szétszórtsággal nem oldja meg a rá várakozó kérdéseket. Az ilyen "én" elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal és a sorssal. "Márta" és "Mária" szimbólum a mindenkori ember számára. Az ember minden pillanatban dönthet a nyugalom és a szétszórtság; az igazság ismerete és a nyugtató önámítás; a szabadságban való fejlődés és a sztereotipikus világnézet között. "Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged is sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha." From idozsa at hcbc.hu Sat Jul 28 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 28 Jul 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 29. Message-ID: <200107281545.f6SFj1316469@communio.hcbc.hu> 2001. július 29. évk. 17. vas. Ter 18, 20-32; (Kol 2,12-14); Lk 11,1-13 A múlt vasárnapi olvasmányban Ábrahám vendége volt 3 férfi. Tudjuk, hogy ez a történet Isten látogatásának leírása. Ábrahám vendégszeretete példamutató. A mai olvasmányban arról is értesülünk, hogy Ábrahám nemcsak kedvesen fogadta és ellátta minden jóval vendégeit, hanem el is kísérte őket. A szöveg most is egyenetlenséget mutat, az egyes és többes szám keveredik, mindenesetre tudjuk, hogy továbbra is Ábrahám és Isten kapcsolatáról, párbeszédéről van szó. Ábrahám kissé akadozva, de mégiscsak beszélget az Úrral, újra és újra megszólítja Őt - és az Úr válaszol. Ám egyszer csak vége szakad a beszélgetésnek, az Úr befejezettnek tekinti azt és távozik. Olyannak tűnik ez, mint amikor a tévében a film a legizgalmasabb részénél szünetet tartanak. Ha az alkudozás mozzanatait megfigyeljük, láthatjuk, hogy 6 lépcsőn túljutott az ember, a hetediket az Úr fenntartotta magának. Azt akarja, hogy ne biztosítsuk be magunkat a végsőkig, ne akarjunk mindent előre tudni, hanem bízzunk az Ő szerető irgalmában. Az evangéliumi szakaszban is az Istennel való kapcsolattartás van a középpontban. Jézus imádkozik, majd egyik tanítványa kéri, hogy avassa be őket az Istennel való párbeszéd rejtelmeibe. Az embernek akadozva megy a kapcsolattartás, mint annak idején Ábrahámnak - de érzi, hogy próbálkoznia kell. Segítséget kér, mert egyedül nem boldogul. Azt is olvassuk ma: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok... Jézus vállalkozik arra, hogy az embernek segít Istennel beszélgetni, ad nekünk egy mintát. Ma a lukácsi változat tárul elénk, amely 5 részre osztható. A mátéi változat két kérést kibővít, így jön létre a hetes felosztás a teljesség kedvéért. Mi most induljunk ki a lukácsi öt lépcsőből! Tegyünk egy saját lépést is, a hatodikat Isten felé, nem baj, ha akadozva megy! Írjuk meg a saját miatyánkunkat, ma, most, mindenki a saját helyzetére vonatkoztatva! Azaz kísérjük el Istent, látogatónkat, aki - mialatt a miatyánkot imádkoztuk - vendégünkké lett. Induljunk Vele tovább, menjünk Vele együtt, és ne ijedjünk meg, ha egyszer csak megszakadni látszik a film, azaz befejeződik a beszélgetés. Ez egészen biztosan csak szünet, ne engedjük, hogy a sok-sok "reklám" elterelje a figyelmünket a folytatásról! Tartsunk ki a szünetekben, legyünk éberek, és bízzunk abban, hogy van 7. lépcsőfok, és hogy Isten velünk lesz a titokzatos jövőben is. Bátran hagyatkozhatunk rá: a mennyei tévéadón nincs műsorszünet, mert nincs felettes hatalom. A jó vételhez állítsuk fel házi antennánkat, amely pénz nélkül működik, nem mint a földi tévéadások adói-vevői. Használati utasítás: Ne álljunk meg a miatyánk 5. fokánál, hanem 6. lépésként engedjük át magunkon, tegyük saját életünk részévé, amint erre Reményik Sándor is biztat Mindennapi rózsáinkat... c. versében (Lásd: http://mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/remenyik/osszes/html/vers0504.htm), ill. Szent Ferenc teszi A miatyánk kifejtésében (Lásd: http://www.theol.u-szeged.hu/~csabika/fr/), Leonardo Boff pedig az alábbi imában (Miatyánk c. könyvéből): "Atya, te elsősorban nem bíránk és urunk vagy, hanem a mi atyánk, mert meghallod elnyomott gyermekeid kiáltását. A mennyekben vagy, ahová mi földi küzdelmeink közepette feltekintünk. Szenteltessék meg a te felszabadító beavatkozásod azok ellen, akik nevedben nyomják el az embereket. Jöjjön el közénk, a legszegényebbekhez a te igazságod. Szabadíts meg, és érvényesüljön a te megváltásod ereje a földtől az égig. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk, és engedd, hogy közösen együk. Bocsásd meg önzésünket - oly mértékben, amely mértékben a kollektív önzés ellen harcolunk. És ne vígy minket a kísértésbe, mely az emberek kizsákmányolását mozdítja elő a saját gazdagság növelésével. Hanem szabadíts meg minket a bosszúállás lelkületétől és a gyűlölködéstől, mely elfojtja bennünk a jót és újabb elnyomásra serkent. Amen." Bangó M. Klára nővér From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jul 31 09:37:33 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 31 Jul 2001 09:37:33 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 28. Message-ID: <008101c11996$229407c0$70c1e4c3@t> "Ezentúl tehát nem tekintünk senkit emberi szempontból." (2Kor. 5,16) Az igazi szeretet alapja, ha valakit nem emberi szempontból tekintünk, értékelünk. A fogyasztói társadalom így tekint minket. Jószándékkal, hogy jobb legyen nekünk is, nekik is. Nemcsak a külsot, de a belso emberi tulajdonságokat is beleértve. Félénk, bátortalan? Végezze el ezt és ezt a tréninget! Félelmei vannak? Gyozze le azokat ezzel és ezzel a csoport terápiával! Kényszeresen sokat eszik, netán iszik, Gondoljon a jövojére! Itt van ez és ez az ellenszer! Emberi szempontok... Krisztus azonban és mi, krisztusiak nem ezt kérdezzük magunktól: mire van szüksége a másiknak? Hanem ezt: Kire van szüksége a másiknak. Immár nem módszereket, pótszereket, alkalmas kezeléseket, hanem saját magunkat kínáljuk oda, ajánljuk, áldozzuk föl, minden kényelmünkket, szabadidonket, mert segíteni akarunk. Emberi szempontból tekintve a többieket tulajdonságaik alapján kitaláljuk, mire tartanak igényt. Magát az embert nézve - nem emberi szempontból, hanem hogy teremtmény, halandó és a Teremto arra teremtette, hogy szeressen és szeretetet kapjon -, tudjuk, hogy kivétel nélkül mindenki rászorul a másikra és a másik én vagyok. Ilyenkor, plébániát váltva rájön az ember: vajon mit adtam, amiért esetleg sajnálnak? Mi az a pótolhatatlan, amit az utód nem adhat meg? Saját magam. És csak akkor leszek elfogadott az új helyemen is, ha saját magam akarom odaadni. A tehetség, adottság, tapasztalat sokat ér. Még többet a személy, feltéve, ha oda meri adni magát. Bertalan From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jul 31 09:46:56 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 31 Jul 2001 09:46:56 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 31. Message-ID: <008401c11996$23b15ea0$70c1e4c3@t> Július 31 A mai nap Loyolai Szent Ignácról (1491-1556), a jezsuita rend alapítójáról emlékezik meg az Egyház. Bizonyára nem veszi rossz néven, ha ma nem rá, hanem két másik, szintén ma ünnepelt, kiváló szerzetesről emlékezek meg. De Jacobis Jusztin 1800-ban született dél-Olaszországban, lazarista papként megy, 39 évesen, Abesszíniába, missziós munkára. 6 év múlva már szemináriumot nyit a bennszülött papok képzésére, 14 évi tevékenységének gyümölcse mintegy 5000 katolikus. 1975-ben avatták szentté. Munkáját a sok mohamedán és kevés, ingatag keresztény között végezte. Ma, lassan, mindannyiunknak "szent Jusztinoknak" kell lennünk Európában. A nigériai Michael Cyprian Tansi 1903-ban született. Belép a trappista rendbe, 1937-ben szentelik pappá. 1964-ben halt meg, 1998-ban avatták szentté. Különös gondot fordított a nők házasságra való felkészítésére és a családok oktatására. Az Oltáriszentség és a bűnbánat szentségének szeretetére nevelte a híveket. Házasság és család: két kulcsszó a magyar Egyház számára is napjainkban. gk From tbabos at mail.datatrans.hu Tue Jul 31 09:48:11 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Tue, 31 Jul 2001 09:48:11 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 07. 29. Message-ID: <008501c11996$23fc2340$70c1e4c3@t> Július 29 Lk. 11, 1-13 "Uram taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." Krisztus - tanítványai kérésére - imádkozni tanítja őket. Egy érdekes szóval kezdi egészen új stílusú imáját: "Mi Atyánk". Atyának szólítja Istenét. Ez teljesen eltér az addig használatos istenképtől: attól az ószövetségi Istentől, akit rettegni kell, akinek nevét nem lehet és nem szabad kimondani, aki büntet, ha az ember ellene szegül. Itt Isten "Atyává" válik, de nem azért mert ő közben megváltozott volna, hanem azért, mert az ember másként viszonyul hozzá. Az istenkép az ember történelme folyamán változott: gyerekes isten-felfogásoktól az egyre érettebb látásmód felé fejlődött. Ez a folyamat nem lineáris. Nem olyan, mint ahogy azt a modern kor egyre primitívebb istenképei mutatják. Az imádság és a beszéd egymással összefüggnek. Akik nem tudnak beszélni, nem tudnak imádkozni sem. Isten Fia imádkozni tanítja a környezetét. De miért tanítja imádkozni őket? Azért mert nem tudnak beszélni, azaz kommunikálni: sem egymással, sem teremtőjükkel. Belesüllyedtek az emberi immanencia kicsinyes bűvkörébe. Gyökössy Endere lelkész pszichológus nagyszerűen fogalmaz, amikor az ember lelki egyensúlyát a KAPCSOLAT fogalmával köti össze: kapcsolat az embertárssal, kapcsolat Istennel, kapcsolat önmagával és kapcsolat a természettel... Kommunikáció, ima, társadalmi egymásra-figyelés, természetvédelem ebben a dimenzióban egymással rokonértelműek. Az "Atya" a héber kultúrában nagyon mély kifejezés: az atya jót akar, kommunikál gyerekével, védelmet biztosít, bölcsességre és tiszteletre tanít... sőt: megvált. Isten, a teljhatalmú égi uralkodó, földre száll és emberközelbe kerül. Nem egy absztrakt fogalom, nem egy kegyetlen despota. Az ember meg kell értse, hogy nem kiszolgáltatott, nem alárendelt, nem rabszolga, nem egy bábú, amelyet a természet vad erői kényük-kedvük szerint mozgatnak. Az ember szabad: szabadságával ismeri meg a világot és írja saját történelmét. Isten nem egy adu ász, amelyet vészesetben előhúz az ember, nem egy kompenzáló életkiegészítő, hanem "atya". Egy olyan "atya", aki tiszteli gyerekei függetlenségét és elvárja teremtményeitől az érett cselekedeteket. Kommunikálj, zörgess, ismerd meg világod, emelkedj ki a negatív erők visszahúzó örvényéből: féltékenység, harag, irigység, becsvágy, mohóság, kapzsiság ördögi köréből "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait." Az üzenet egyszerű; a nagy üzenetek mindig egyszerűek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok. Ne idegenedj el Istentől, mert akkor elidegenedsz embertársaidtól és önmagadtól. Rombolni fogod a körülötted levő természetet és belső világodat. Bizalmatlanná válsz és egy kaotikus társadalom martaléka leszel. Bukásod csak idő kérdése... Ember! Nem egy fáraó előtt állsz nem egy hatalmi gépezet figyel tetteidre. Egy "atya" van melletted és benned, aki csakis a szabadság jegyében szól hozzád. "Legyen meg a Te akaratod" - ráhagyatkozás, bizalom, őszinteség, szeretet, félelemhiány tükröződik e gondolatban. Egy új logika, amely már 2000 évvel ezelőtt megfogalmazódott, de mind a mai napig nem megvalósított. Elég, ha a 20. század rémtetteire gondolunk, és arra, hogy mindez a magát "kereszténynek" nevező Európából indult ki. A kapcsolat egysége (Isten - embertárs - természet - egyén) a lelki egyensúly alapja. A miatyánk szavai mindezt nagyszerűen megfogalmazzák, és egy egészséges emberi társadalom csiráját hordozzák magukban. Nem csak mondani kell, hanem sokkal fontosabb megélni és tettekre váltani. A kereszténység társadalmi biztonságot jelent, mert a bizalom, őszinteség, félelemhiány, csakis a biztonságnak a jelei. Ellentétben a megalkuvással, hazugsággal, gyanakvással, félelemmel, reálpolitikával. Szakács Ferenc Sándor